Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-07 / 45. szám

•>

bau: ma a szemhatár részben felhős. — A mi felettünk lebegett felhők távoztak el tőlünk ő hozzájuk. Nekünk már az ég alján a nagy szürkeségben szines sugarak tüuedez- nek fel — nekünk derülni fog — s a jobb napokat — rajtunk áll, hogy magunknak boldogokká tegyük.

Tanügy.

Elölépések. A vallás és közokt. minister Kissné Rabb Anna orosházi áll. el. iskolai tanítónőt a III-ik fizetési osztály 2-ik fokozatából ugyanazon fizetési osztály 1-ső fokozatába, Keller József pusztaföldvári áll. el. iskolai tanitót a Il-ik fizetési osztály 2-ik fokozatából ugyanazon fizetési osztály 1-ső fokozatába léptette elő. Előléptette továbbá: Petz József, Podsztrelen Endre, Jankó Károly békéscsabai és Pollák Jakab mezőberényi áll. el. iskolai tanítókat a Il-ik fizetési osztály 2-ik fokozatából ugyanazon fizetési osztály 1-ső fokozatába; végül Petrovicsné Baláni Róza köröstaresai áll. el. isk. tanítónőt a III-ik fizetési osztály 2-ik fokozatából ugyanazon fizetési osztály 1-ső fokozatába.

Megnyílik a nagymagyarvárosi óvoda. A

polgármester bejelentette az alispánnak, hogy a nagymagyarvárosi óvodába járó gyermekek között fellépett j vörhenyjárvány megszűnt és kérte az óvoda megnyitásának elrendelését. Egyúttal felhívta a tanfelügyelő figyelmét az óvoda uj épületének egészségtelen voltára. A pince még most is telve van talajvízzel, ami a járványok terjesztője lehet. Az intézkedés az állam feladata, mivel az épület az állam tulajdonát képezi.

Tanítónői kinevezés. A székesfőváros tanácsa Szarvassy Erzsiké oki. tanítónőt egyik fővárosi népiskolához helyettes tanítónővé nevezte ki.

Hírek.

Halottak napján ezidén is a szokásos kegyelettel adóztak a hívők elhunyt kedveseik emlékének. A sírokat virágokkal borították és kivilágították. Most, hogy egyidő óta kiment a divatból

folytatására. Előbb csak nehézkesen, majd folytonos gyakorlás által mindig tökéletesebben. Persze vannak esetek, melyekben vagy a cson- kaság, illetőleg bénaság természete vagy az egyén ügyességének kevésbé kielégítő volta lehetetlenné teszi a régi foglalkozáshoz való visz- szatérést. Ilyen esetekben a rokkantiskola szakavatott és humánus vezetősége, természetesen a rokkant egyéni hajlamainak, képességeinek, viszonyainak figyelembevételével, a rokkantat rrás foglalkozásra fogja begyakorolni, olyanra, amely a régi foglalkozáshoz közel áll, avagy amelyre a rokkantnak különösebb hajlama van, vagy pépedig, amelyen relative könnyebben juthat megfelelő keresethez.

A rokkantiskola feladatai közé tartozik a gyakorlati pályákra való kiképzésen, visszavezetésen kívül a rokkantak hiányos elméleti ismereteinek kiegészítése is.

Széles az a tér, amelyen a rokkantiskola növendékeinek örök hálájára érdemessé válhatik. S nincs jólesőbb érzés, mint a boldogságnak és megelégedettségnek örömre gerjesztő megnyilvánulásait szemlélni, amelyek a nehéz megpróbáltatásokon keresztül ment rokkantnak leikéből fakadnak akkor, amikor érzi, öntudatára jut annak, hogy újból aktiv tagja lett a nemzet munkás társadalmának, amikor megismeri azt, hogy ismét tud dolgozni, hasznot hajtani kenyeret keresni ! Hogy ismét van mire törekednie, miért törni, fárasztani magát!

A rokkant gondozásnak az orvosi kezelésen, a művégtagokkal való ellátáson, a gyakorlati foglalkozásra való begyakorláson kivül to- vábbmenő nemes feladata: a munkaközvetítés.

Nem elég a rokkantat ismét munka- és keresetképessé tenni. Biztosítani kell a neki való állandó munkaalkalmat. Biztosítani kell azt, hogy azt a foglalkozást, amelyre a tudomány és az emberszeretet őt begyakorolta, képessé tette,

1* e W e s

természetes halállal meghalni s a gyász a részvét és kegyelet azok felé fordult, akik fegyver által dicsőültek meg, akiknek a háború ágyazta meg az örökös nyugodalmat, kegyeletes kezek szeretettel díszítették fel a Szentháromság temetőben nyugvó 36 hősnek sírját. A virágokat a kastély főkertésze küldte és ezenkívül özv. Ambrus Jenőné minden sírra egy-egy krizantemum csokrot helyezett el. Virág és gyertyafény borította a hősök sirját s a temetőben a sirás halk nesze rezgett. A szokásos temetői körmenet a nagy sár miatt elmaradt, de a kápolnákban a szent miséket megtartották. A róm. kath. főtemplomban 3-án reggel a halott hősökért gyászmise volt, melyen nagyszámú közönség vett részt.

A vármegyei katonabeszállásolási alap

ezidei költségvetését a belügyminiszter az ellene beadott felebbezás mellőzésével, jóváhagyta. A költségvetés szerint a mutatkozó hiány fedezésére a vármegye 2*3 százalék pótadót szavazott meg. Ugyancsak jóváhagyta a miniszter a határozatnak azt a részét is, melyszerint kimondotta, hogy a háború alatt történő beszállásolásokért, kivéve egyes méltánylást érdemlő eseteket, térítést nem állapit meg és hogy havi díjasok után térítéseket csak az eddigi kötelezetségek alapján fizet és újabb kötelezettségek vállalását nem engedi meg. A felebbezést Békéscsaba község nyújtotta be. A miniszter azonban ezúttal ismét kimondotta, hogy természetben való szállásadás a háború idején is tulajdonképen a bázbirtokot terheli és a vármegyék a beszállásolás terhét csak annyiban viselik, amennyiben azt önként magukra vállalják. Egyetlen törvény sem teszi a vármegyék kötelességévé ezt a teherviselést, az 1879 évi 37-ig törvénycikk is csak felhatalmazta a vármegyéket arra, hogy a katonabeszállásolás terheinek arányosabb megosztása végett pótadót vethessenek ki. A vármegye a fennálló szabályrendelet értelmében őszi közgyűlésén állapítja meg, hogy menyi kártalanítást ad egyeseknek és községeknek. Etekintetben való kötelezettségének a vármegye a most megerősített költségvetésénél eleget is tett, de olyan kötelezettséget nem vállalt, hogy a háború alatt előállott beszállásolási terheket egyesek és a községek helyett ő viseli. Végül kimondotta a miniszter azt is, hogy sem az államkincstár, sem a hadügyi kincstár a megszabott katonai térítéseken felül kártalanítások fizetésére szintén nem kötelezhető. A törvényhatósági bizottság a legközelebbi közgyűlésén fog határozni atekintetben, hogy a háború

tényleg gyakorolhassa, hasznosíthassa is, azon a réven maga és reá utalt családtagjai részére kenyeret kereshessen. A munkaképessé tett rokkantak számára a megfelelő munkaalkalmak megszerzése és lehetőleg állandó biztosítása, tehát igen fontos feladata a rokkant gondozásnak. És pedig olyan feladat, amely nem ér véget a munka- alkalomnak egyszer való megszerzésével. Az első munkaalkalomnak megszerzése relative nem nehéz faladat. Mert most a lelkek még a világháború nagy benyomása alatt állanak, a munkaadók is tudatával bírnak annak, hogy ezzel a háborúval állunk vagy bukunk, most tehát mindenki tudja méltányolni, mivel tartozunk a hazáért rokkantakká lett polgártársainknak, ennélfogva a munkaadók szívesen fogják munkába fogadni a rokkantakat, még azokat is, akik csökkent munkaképességűek, s eleinte minden kényszer nélkül hajlandók lesznek csekélyebb munkateljesítményért is megadni a teljes ellenszolgáltatást a rokkantaknak Sőt még a háború befejezte után is igy lesz ez bizonyos ideig nemcsak azért, mert a mostani mély psychikai behatások még megmaradnak a lelkekben, hanem azért is, mert a háború befejezte után pezsgőbben meginduló közgazdasági életben érezhető lesz az elesettek hiánya, az a valószínű tehát, hogy a kezdetben nem lesz munkafelesleg. Számítani kell azonban a később elkövetkező időre is ; számítani kell arra, hogy a mai történelmi korszak nagy benyomásai idővel elhalványulnak s a köz- gazdasági életben hova-tovább a szabad verseny egészséges, de rideg szabályai fognak korlátlan érvényesülést nyerni, aminek bizony meg lesz a hátrányos hatása azon nagyszámú rokkantakra nézve, kiknek munkaképessége bár helyreállott, a szabad verseny kíméletlenségeivel szemben eléggé sort tartani nem tud. Itt azután igenis szükség van állami közbelépésre, szükség van arra, hogy a rokkantgondozás a csökkentebb munkateljesit1915. november 7

alatt előállott beszállásolásokért ad e, — kiknek és mennyi kártalanítást — méltányosági alapon, mert jogi kötelezettség a fentiek szerint nem terheli a vármegyét. Itt említjük meg, hogy a vármegye alispánja a szükséges adatokat beszerz- vén, annak alapján — ha a vármegyei szabályrendeletben megállapított térítési összegek vétetnek alapul, s a f. évi augusztus végéig terjedő időig tétetik meg a számítás, a vármegyének kereken egy millió koronát kellene fizetni egyeseknek és a községeknek az eddig felmerült beszállásolások figyelemvételével. Augusztus vége óta megint eltelik a közgyűlésig négy hónap és ki tudja mennyi ideig fog még azontúl tartani a háború. Ezek után csak természetes, hogy ha a szabályrendeletben megállapított téritési dijaknál jóval alacsonyabb összegben állapíttatnék is meg a kártérítés és ha nem is kapna mindenki térítést hanem csak kivételes esetekben adatnék az meg, még úgy is oly nagy összeg forog kérdésben, bogy annak még méltányossági alapon való megszavazásánál is igen nagy meggondolással kell a törvényható. súgnak eljárni.

Kölcsönös áthelyezés. A pénzügyminiszter Borbély Nagy György gyulai és Pap Pál ipoly- sági pénzügyigazgatósági állami végrehajtókat saját kérelmükre kölcsönösen áthelyezte.

Blaur Gyula visszahelyezése. A pénzügy- miniszter Blaur Gyula pénzügyi tanácsos, egri pénzügyigazgató helyettest Kutassy József pénzügyi tanácsos távozásával megüresedett állásra, a gyulai pénzügyigazgatósághoz saját kérelmére áthelyezte. Blaur Gyula két és fél év előtt hagyta el városunkat, ahol hivatali pályáját megkezdette — s ahonnan vonzalma nem hagyta véglegesen elszakadni. Ezúttal negyedízben tér vissza Gyulára rokonai és barátai körébe, s régi hivatalának falai közé, ahol a tisztviselői ranglétra minden fokán működött. 1884-ben az akkori adófelügyelőségnél fogalmazó volt, 1891-ben mint segédtitkár tért vissza, s itt szolgált 1900-ig, 1908-ban titkári rangban jött Gyulára s itt érte a pénzügyi tanácsosi kinevezés. 1913. tavaszán kérelmére a miniszter Egerbe helyezte és megbízta a pénzügyigazgató helyettesi teendőkkel. De kiterjedtebb hatásköre, díszesebb pozíciója dacára nem tudott megbarátkozni az idegen viszonyokkal, szive vissza vonzotta hozzánk, régi otthonába, amire különben

ményü rokkantak érdekeit erősen felkarolja. Erre a leghathatósabb eszköz a szervezett munkaközvetítés.

Hazánkban eddigelé nincs meg a szervezett munkaközvetítés Meg vannak a kezdetei ennek a tevékenységnek, itt-ott eredményesen is működnek egyos munkaközvetítési actiók, azonban az egész országra szervesen kiható rendszeres közvetítése a munkakeresletnek és kínálatnak mindeddig hiányzik. De még akkor is, ha meg lenne és működnék a szerves munkaközvetítés kész rendszere, nagyon kétséges, célszerű volna-e a rokkantak részére való munkaszerzés és biztosítás ügyének gyakorlati intézését erre a szervezetre bízni. Mert a rokkantak részére való munkaközvetítésnél — már csak az illetők többé- kevésbbé fogyatékosadb munkaképességénél fogva is — egészen különleges szempontok forognak fenn, olyan védelmi tekintetek, amelyek gyakorlásához az általános munkaközvetítéssel foglalkozó szervezet hozzászokva nincs s amelyek érvényesítése terén az a kellő eredményt alig tudná felmutatni. Leghelyesebbnek látszik tehát a rokkantak részére való munkaalkalom szerzésnek, munkaközvetítésnek ügyét államilag intézni. Most kezdetben is és azután is még évtizedekig. Mindaddig, urnig a mostani világháború rokkantjai élnek, dolgoznak, tehát részükre munkaalkmakat biztosítani szükséges.

A munkaközvetítésnél megint csak azon főszempont szerint kell elindulni, hogy a rokkant lehetőleg régi foglalkozása körében, régi otthonában, régi munkaadójánál kapja meg a neki való munkát. Ha ez nem lehetséges, természetesen más munkaalkalmakat kell keresni rokkantaink számára. Azonban nem lehet helyeselnem az olyan eljárást, amely a rokkantakat együvé telepíti munkaalkalom nyerés szempontjából. A rokkantaknak szét kell oszolni, fel kell szívatni a társadalomban, ép polgártársaikkal vegyesen