Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-17 / 42. szám
XLVII. évfolyam. Gyula, 1915 október 17 49. szám. Egész évre ......... 10 K — f Fé l évre_______ 5 K — f Év negyedre 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztéség és kiadáhivfttal: Gyulán, Temptom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁTID Vármegyei közgyűlés. Október 14. ság lelkes éljenzéssel fogadta, s azután áttért a tárgysorozatba felvett ügyek tárgyalására. Békésvármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 14-én tartotta rendes őszi közgyűlését Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt. A közgyűlésen -- ahhoz viszonyítva, hogy a legfontosabb rendes közgyűlésről volt szó, aránylag keveseu jelentek meg; a megtartott névszerinti szavazásnál összesen 74-en adták le szavazatukat, a le nem szavazottak száma pedig legfeljebb 10 volt. Elnöklő alispán a közgyűlést hangulatos szép beszéddel nyitotta meg, amelyben tudomására hozta a törvényhatóságnak, hogy Őfelsége abból az alkalomból, hogy őt a szövetséges seregeknek májusi diadalmas offensivája alkalmából üdvözölte, a kabinet- iroda utján köszönetét fejezte ki. Ugyancsak bejelentette az alispán a közgyűlésnek azt is, hogy Őfelsége akkor, midőn a törvényhatóságok küldöttségét ez év szeptember 2-án fogadta és amely küldöttségben Békésvármegye megbízottai is jelen voltak, a magyar nemzetnek a megpróbáltatás e nehéz napjaiban tanúsított áldozatkész viselkedéséért, a magyar csapatok vitézségéért hálás köszönetét és elismerését fejezte ki. Indítványára a legkegyelmesebb királyi válasznak a nemzet szivéhez szólt említett passzusát a törvény- hatóság jegyzőkönyvében megörökítette a jelenlegi nemzedék dicsőségére és a jövő nemzedék okulására, hogy hazájáérüós királyáért mindenkor hiven teljesítse legszentebb kötelességét. Az alispán megnyitóját a törvényhatóElsősorban az alispánt jelentés terjesztetett elő, amelyhez felszólaltak Ravai Gábor, Grünfeld Jakab, Dohányos János, Kohn Ignác és Csizmadia András bizottsági tagok. A felszólalók mindnyájan a közélelmezéssel kapcsolatos kérdéseket vették fel. Ravai Gábor a tengeri beszerzés nehézségeit panaszolta. Az alispán megnyugtató választ adott. Grünfeld Jakab sürgette az élelmiszerek maximálását és requirálását a tűrhetetlen drágaság megfékezésére, és az alispán! jelentésnek azzal a részével foglalkozott, mely- szerint nem élt az alispán azzal a joggal, hogy egyes élelmiszerek árát maximálja. Csizmadia András elismerte annak indokolt voltát, hogy az egyes élelmi cikkek ára maximáltatok, azonban a többi fogyasztási cikkeknek, igy többek között a csizmának stb árának maximálását is kívánta. Kohn Ignác amiatt panaszkodott, hogy a termelőket a vevők már a lakásukon felkeresik és megadják szónélkül a kívánt legmagasabb árakat. Dohányos János a községi gazdasági bizottságok működése ellen szólalt fel, azonban olyant kívánt, ami tulajdonképpen nem tartozik azok hatásköréhez, nevezetesen, hogy egyes birtokosok a haszonbéreket szállítsák le. Az alispánnak részletes és kimerítő válasza után a törvéuyhatósági bizottság az alispáni jelentést tudomásul vette. Szó nélkül elfogadta a bizottság azt a javaslatot, melyszerint a belügyminiszter által engedélyezett 6550 korona rendkívüli segély a vármegyei alkalmazottak egyrésze köMegjeleaik minden vasárnap. zött felosztandó lenne. — Ennek az ügynek kapcsán felszólalt dr. Ladies László, akinek a tisztviselők iránt érzett és tettre kész jóindulata közismert és aki tekintettel arra, hogy a belügyminiszter által engedélyezett segélyből a vármegyei alkalmazottaknak csak egy része részesült, azok is a drágasággal arányban nem álló összegeket kaptak, ennélfogva indítványozta, hogy a fix fizetésű alkalmazottak megélhetését már-már veszélyeztető drágaságra tekintettel, amennyiben időközben a kormány nem segítene a tűrhetetlen helyzeten, részesítse az összes vármegyei alkalmazottakat rendkívüli háborús segélyben; a vármegyei alkalmazottak segélyének fedezésére 1 százalékos pótadó megszavazását kérte, mig a kórházi alkalmazottak a kórházi-pénztár múlt évi maradványából elégitendők ki megfelelő mérvben. A törvényhatósági bizottság dr. Ladies indítványát egyhangúlag elfogadja azzal, hogy egy öt tagból álló bizottságot küldött ki, hogy az egyes alkalmazottak részére megállapítandó segély mérvére tegyen a legközelebbi közgyűlésnek előterjesztést. Minthogy a pótadó névszerinti szavazással határozandó el, ennélfogva a javaslatba hozott kétszázalékos hadijótékonysági pótadó és egyszázalékos közigazgatási pótadó kivetése 74 szavazattal, mig a tisztviselők rendkívüli segélyére szolgáló 1 százalékos pótadó kivetése 53 szavazattal egyhangúlag, tehát anélkül, hogy bárki is ellene szavazott volna, elhatároztatott. A szavazás eredményének kihirdetése után az alispán a tisztviselők nevében köszönetét fejezte ki a törvényhatóságnak mindenkor tapasztalt jóinduTÁRCA. Két kép. Ősz. Az első szeptemberi nap alkonyatán lehullott az első sárgult levél; mint halk sóhaj egy szomorú asszony ajkáról, úgy pergett le a park gondozott útjára. Erre a parányi jelre láthatatlan, titkos moccanás volt a felelet. A lombok összesúgtak, félénken zizegett minden falevél, ami csak félig sárgultan fönnmaradt; szinte hallható volt, mint kapaszkodnak az ágakba és szinte hallható volt könyörgésük is, hogy legyen kegyelmes hozzájuk az átsuhanó szellő és hagyja őket még élni — fönn. Lehullt halkan egy másodszor virult akácvirág is, tépetten, fájó mosollyal, — épen a sárgult levél közepére, mint tűnt szerelmünk utolsó üzenete: utolsó kézadása a bucsuzáskor, vagy a vonatablakból mégegyszer megvillanó kendőlobogtatás. A nap végső sugara hirtelen visszahúzódott, mintha erőszakosan gyors mozdulással vonta volna maga mögé egy sötétes felhő darab. A madárfészkek alján fojtott csipogás neszeit, a kert tovakészülő énekesei búcsúztak a nyártól, a daltól . . . sírtak. És az első szeptemberi nap alkonyatán egy leány jött a park gondozott utján fölfelé, úgy látszik, hogy már hozzá tartozott az életéhez ez a séta. Eleinte föl sem figyelt, nem vette észre a késetten nyiló rózsák, a korán kibúvó őzikék néma köszöntését, — a leikébe mélyedt és ez a valami szomorú árnyat vont fiatal arcára. Pedig az ébredő tavasz gondtalan kacagását vártuk volna ajakáról, mely vidáman veri föl az őszi hervadás melankóliáját is ; a sugaras nyár trilláns dallamait áhitottuk volna, melyek feledtetik az öreges tél örömtelenségét . . . Félénk lombsuso- gás, lehullt levél, siró madárcsipogás ijesztő sejtelmeket loptak a leány kebelébe, hirtelen megérezte, az ősz leheletét, szürke ködét s egyszerre a szivében érzett minden bánatot. Mind több szomorú árny húzódott ifjú szépségére . . . Ősz . . . bánat ... A jelen ősze s a jövendő- ség bánata . . . Bizonytalanság és reménytelenség . . . Ilyen érzések között még nem élt őszt leánysziv és ilyen érzések között nem nézett a jövőbe fiatalos lélek . . . Ilyen első szeptemberi nap ritkán, vagy tán sohase virrad a világra ,. . Adjatok a hit, a bizás erőiből és hintsétek teli velük az utakat! . . . Tavasz az őszben. Az ünnepek délutánjain most kevés a vig- ság, a sétautakon csak ott mosolyog jókedv, ahol katonazubbony szürkéllik. Ünneplő, sétáló asszony, leány most csak a felvillanó sugaraktól éled. És minden parányi fényben sokan osztoznak. Fél utca néz a szabadságolt üdülő harcos szemébe, ahol a fényforrás van és szinte félutca sorakozik a hátamögött, hogy kisérje, a lába nyomába járjon. Az őszi napok bágyadsága megtörik, derű vonul át az arcokon, belopózik a szivekbe éS' tavaszi öröm árad szerte . . . Nem régiben valamelyik városban egész özönnel áradt fény, öröm, tavaszi derű az ünneplő utcára. Édes kacagásu, szépséges asszony vegyül a sétálók közé ; karján volt a hőse, a kincse. És pazarolta a mosolyt, a derűt; kettejükön csodálkoztak el az emberek, azon a tiszta ragyogáson, mely az örök asszonyin, az Ideálon ömlik el . . . A biztató tavaszt látták átvonulni a kietlen őszben és szemükből beszélt a kívánság minél több ilyen áhitott ünnepnap után. Bessenyei D. Lapunk mai száma lO old.al.
