Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-01 / 31. szám
XIjVII. évfolyam (Äynla, 1915 augusztus 1 31. szám. EtBfbctéd árak: Egész évre ........ 10 K — f Fé l évre................. 5 K — f Év negyedre 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán. Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények. hirdetések és nviltterek intézendő!;! Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Zavarok a közélelmezésben. A közélelmezésben ennek az országnak a bőven termő földjén mindenkor voltak, a háború csak kiélesitette, megsulyozta a bajokat, a melyekkel állandóan küzdött a fogyasztó és a termelő egyaránt. Ma csak az a külömbség, bogy meg tudjuk vonni a határokat, a melyek ezeket a zavarokat felosztják természetesekre és mesterségesekre, a háború előtt a zavarok csak mesterségesek voltak, mert még a legsivárabb esztendő is termett annyit, hogy a szabályszerű fogyasztás kielégíthető volt. Ma fel van csigázva a fogyasztás, megfordult annak a megszokott rendje és igy miután a termelő munkából is hiányzik jó egy millió erős munkás kéz és megszámlálhatatlan a termelő muukábán segítő állati munkaerő, egészen természetes, hogy felfokozódtak azok a zavarok, melyeken emberi erővel, gondos előrelátással segíteni nem tudunk. Az immár tagadhatatlan hushiány teljesen felforgatta a falu életrendjét, ne csodálkozzunk, hogy elmarad a városok élelmezéséből, vagy legalább is megcsökken a tojás és baromfi, mert ez most ott fogy el, ahol megtermett, azelőtt pedig jött a városokba és érette ment vissza a pénz: a paTÁRCA. Mariska ravatalánál. Mig ott állam, virágos koporsód mellett, Összekulcsolt, hideg kezed simogatva, Ezer fájó érzés járta át szivemet. Azon tűnődtem, hogy lehet, hogy örökre Elmúljon ennyi jóság, ennyi szeretet. A tengernyi szenvedésnek vége szakadt, Mit úgy viseltél el, mint hajdan a szentek, Nyomát elsimította a halál keze A könytelen szemekkel panasz nélkül, Csak befele vérző, mélységes sebeknek. Arcodon szelid, boldog mosolygás ragyog, Tulvilági derű sugárzón vonja be. A kéklő végtelenbe, hova lelked szállt, Nem kisért földi gond, csalódás, szenvedés, Ott Rád örök tavasz, örök szeretet vári. Tudom, hogy jobb neked ott, hova elmentél, De elvesztésed mégis olyan nagyon fáj. Ki lesz az, ki mint Te, úgy szeressen engem ? Ki velem örültél a boldogságomon, S ha szomorú voltam, együtt sírtál velem. Most elváltak utaink, én küzdők tovább, le az irgalmas Isten trónja zsámolyán Ott állsz, hol hófehér, tiszta angyal kezek, A szomorúak, szehvedőknek arcáról, Gyöngéden letörölnek minden könnyet. KALANDRA BÉLÁNÉ. rasztasszony ősi keresete, a miből beszerzetté a húst és a ruházkodását, még sokszor a ládafiába is tett belőle. A kik alaposan ismerik a mostani termelési viszonyokat, nyugodt lelkiismerettel állapítják meg, hogy adott ennek az országnak a gondviselés ebben az esztendőben mégis mindenből annyit, hogy a fogyasztás némileg mérsékelt igényei túlságos áremelkedések nélkül ki volnának elégíthetők. Ha a termelő közvetlen érintkezhetnék a fogyasztóval és volna éber, erős, gazdasági és szociális érzékekkel megáldott közigazgatás, amely mesterségesen ápolt, gyarapítóit közélelmezési zavaroknak végét tudná vetni és a háborúban egészen természetes, megalkuvást nem tűrő hatalmi szóval, erélyes, kíméletet nem ismerő végrehajtással. Aminek annálinkább helye volna, mert mindenki jól tudja és bele is nyugszik, hogy a háború idejében le kell szállni a paragrafusok magas paripájáról. A mesterségesen fokozott zavarok a közélelmezésben főleg abból származnak, hogy a termelők és a fogyasztók sem a békés időkben, sem a bábom korszakában közvetlenül nem érintkezhetnek egymással. Ezt követelték immár évtizedek óta a termelők és fogyasztók, de ennek a két legnagyobb nemzeti tagozatnak, amely tulajdonképen maSympfonikus hangverseny. — Julius hó 24. — Szombaton julius hó 24-én újból megtelt a már hetek óta elárvult Erkel színkör. Talán nem is telt meg egészen, de a hiányzó mennyiséget ellensúlyozta a publikum minősége. Gyula város közönségének szine java gyűlt itt egybe, hogy részt vegyen az oly művészinek ígérkező esetben, amilyenekben sajnos ritkán van részünk. Senki nem távozott elégedetlenül a hangversenyről ; amit ígért az est, azt meg is hozta, sőt várakozáson felül sikerült, 600 K felüli tiszta jövedelmet juttatván a hazafiui jótékony célra. Művészet és müértő vezetés párosult itt. Szerencsés kézzel választotta ki a vezető karmester az előadandó darabokat. Volt itt klaszi- kus és modern, fenséges magasztossággal eltöltő és derült jókedvre hangoló zeneszám. Különben Elsnic karmester nemcsak kiváló dirigens, hanem jónevü zeneszerző is. A cseh „Philharmonisches Orcbester“-nek hosszú éven át volt vezetője, mint ilyen, több igen jól sikerült egyveleget irt, nehány sonátát egész karra és igen sok quartettet és triót kamarazenére. — Mint katonai karmester múzsájának is harci kürtöt ajánlott fel, s azóta több országszerte ismert indulót szerzett. Gyulán legismertebb a Tizenegyes induló, melynek háborús kedvtől, harci zajtól és győzelmi bizalomtól hangjait városunk közönsége az első Göndöcs kerti térzene alkalmával már frenetikus tapssal üdvözölte és azóta is minden alkalommal osztatlan tetszésének ad kifejezést. Ami a hangversenyt magát illeti, hallottuk Beethovent. (Leonore Fidelio) 3 sz. nyitány op. gában foglalja az egész nemzetet, mert ebben még a kereskedők is benne vannak, — sem kérése, sem követelése meg nem hallgattatott. Álbumanizmusból, ferdén magyarázott szociális tbeoriákból mindig hatalmasabb, többet nyomó volt a közvetítők érdeke, ami igenis figyelembe veendő, mindaddig, mig ez a közvetítés nem felesleges és nem mutatkozik törvénytelen adózásnak, amit a termelő az árainak a megcsökkentéséből, a fogyasztó pedig az áraknak uzsoraszerü felhajtásával fizet meg. A közigazgatás pedig ölbe tett kézzel nézi az anyagi erőknek ezt a morzso- lását, gondolván aképen, hogy mindegy akárki fizeti az adót, csak fizesse és elfelejti, hogy ez a fölösleges közvetítés legelőször az adózás alól búvik ki. Minden olyan mezőgazdasági szervezkedés kezdettől fogva el volt átkozva és olyan szinben volt feltüntetve, mintha a gazda mások megélhetésére törne, mihelyt a termelő és a fogyasztó egymást kereste a piacon s nem kívánta harmadik kellemetlennek a felesleges közvetítőt. Ezeket a bajokat a bábom által teremtett viszonyok mutatták meg a maguk irtózatos meztelenségükben. Orvosság most sincs. A mikor a falusi asszony és a serdülő leány bele áll a legnehezebb mezei munkába, a 27) Wagnert (Tannhäuser opera nyitánya), — Liszt Ferencet (Magyar rhapsodia 4. sz. d. moll- ban), Róluk, a magyarokról, a klaszikus zene örökhirü nagymestereiről nem akarok szólani. — Őket mindenki ismeri, róluk már annyi szépet és annyi jót Írtak, hogy gyenge toliam nem bá- torkodhatik erre. Csak a kevésbbé ismertekről akarok nehány szóval megemlékezni. Doppler Ferenc lengyel ember volt, de életének legnagyobb részét Magyarországon töltötte. 1821-ben született Lembergben, 1840 ben Budapestre került Károly nevű öccsével együtt, hol a Nemzeti Színház operájának első fuvolásai lettek, maga pedig később karmestere, öccse másodkarnagy. Fuvolavirtuóz volt mind a két Doppler — s ha egyesültek, oly ensemble-t képeztek, mely párját ritkította. De Doppler nemcsak mint fuvolavirtuóz, hanem mint zeneszerző is világhírű lett. (Csak éppen hazánkban nem részesült kellő elismerésben.) Meghalt mint a bécsi zene- konzervatorium fuvolatanára 1883-ban. Doppler volt az elsők egyike, aki felismerte a magyar zene művészi voltát, valamint azt is, hogy nemcsak népdalban érvényesül a magyar zenei motívum, hanem, hogy bármely hangszeren és karban is nemcsak eredetien hanem művésziesen is hat. Hiszen épen ő magára hatott a magyar zene elementáris erővel! A lengyel csak magyart irt, oly érzéssel, lángoló hévvel, hogy magyar sem jobban. Több operát irt: Vanda, Salvator, Róza, Benyovszky, Ilka. — Legnagyobb sikert Ilká-val ért el, melyet Bécsben adtak először elő. Azonkívül irt magyar népdalokat, karokat La-pnnlc mai száma S old.a.1.
