Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-23 / 21. szám

Békés 1915. május 23. ti hogy győzedelmet arassanak minden ellenségeink felett; buzgósággal tölt el mindnyájunkat, hogy a kötelesség utján tántorithatlan léptekkel haladva, minden erőnkből munkálkodjunk a boldogság erős várának megépítésén, melynek kertjében hervadatlan bé­kevirágok viruljanak s igy már e földön életet nyerjen Isten országa; elnémuljon az ajkakon a panasz só­haja, felszáradjanak a szemekből a bánat-könnyek, meggyógyuljanak a szivek sajgó sebei; örömbibor haj­nala ragyogjon fel . . . Ah, mert addig mig: „egyik a másikat igyekezik vágni, rontani, város várost, és egyik hely a másik helyet, egy ország más országra tá­mad, és egyik nemzetség más nem­zetiségre“, csak kegyes óhajtás ma­rad, hogy „jöjjön el Istennek or­szága“, mert ennek alapköve a fele­baráti szeretet s ennek kell eltöltenie az emberi sziveket oly mértékben, hogy mindenek megértsék, átérezzék Jézus eme szavainak nagy hordere- jét: „Atyafiui szeretetnek általa egy­másnak szerelmére hajlandók légye­tek!“. . . mert kétségtelen igazság, hogy: „A hol az Urnák lelke vagyon, ott vagyon a szabadság“. . . Csak „az Urnák lelke“ teheti bol­dogság részesévé az emberiséget; biztosíthat az igazságnak állandó győzedelmet. Vajha e Pünköst ünnep lelke- sültsége meghozná ama „jobb kort, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán!“ . . . Dombi Lajos. Május elseje volt, este 8 óra, a csillagok szelíd fénnyel ragyogtak az égen, lenn a pokol kapui nyíltak meg, a Walon fekete árnyak moz­golódtak. Egy kettő. . . . tíz. . . . száz. . . . fekete szellemek. Reszket, remeg a föld, a fekete árnyak óvatosan, lassan, nyugodtan szállnak alá a völgybe Most hirtelen vakító fény világítja meg a tájat, a szellemek elhelyezkedtek, egy hatalmas alak áll köztük magasan kiemelkedve : Hauptmann Graf Walterskirchen. Janowicétől — Gorliczéig, több kilométeres fronton, felsőausztriai, salzburgi és tiroli ezredek a 24-es felsőjagerekkel s német csapatokkal kar­öltve tartották fel hónapok óta az orosz túl erőt. Ezredem Janowice és Gromnic között, a <g> 526-on, az úgynevezett Walon építette lö­vészárkait. A legmagasabb ponton, gyönyörű kilátással az ősz fejű Kárpátokra, a kanyargó Dunajecre. Hegy, völgy, erdő, mező oly kimondhatatlan szépnek tűnt fel innen a május elseji naplemen­tében. Északra 500 lépésnyire tölünk húzódott a hatalmas drótakadályokkal megerősített orosz front. Velünk szemben lenn, a völgyben helyez­kedtek el a „Moszkálik“ lövészárkai, mig jobbra tölünk felhuzódtak a <§> 334-re, megszállva tar­tották az úgynevezett „Zuckerhut“-ot. Amikor kimondatott az általános offenziva 3 a kettős Kaiser Jäger Reg-nek és pedig Baon­Megyei közgyűlés előtt. II: A törvényhatósági bizottság a f. évi ház­tartási költségvetését aként állapította meg, hogy azt a 14000 koronát, amellyel az egy­százalékos pótadóból befolyó összegből hozzá­járult a költségvetési kiadásokhoz, a f. évre azon címen, hogy az államosítás hekövetkezik, nem vette fel a költségvetésbe. A beliigy- miuiszter azonban ezt az összeget a várme­gye terhére beállította a költségvetésbe, mi­nél fogva a törvényhatóságnak annak fedezé­séről gondoskodni kell. Amint tudjuk, ezen összegnek a fedezésére olyau javaslat fog tétetni, amelynek értelmébenn egnttcil pót­adót nem kell kivetui. A vármegye múlt évi háztartási költség- vetése 4010 korona maradvánnyal zárult. Ezen maradvány terhére 2330 kor. segélyek és más kiadások megszavazása hozatik javas­latba. A fennmaradó összeg be fog utaltatni a házi tartalékalapba. — Az egyszázalékos pótadó pénztár múlt évi tiszta maradványa 5659 koronában álapittatott meg a számvevő­ség által. Föl van véve a tárgysorozatba hét tör­vényhatósági átirat is, amelyeket annak ide­jén, midőn azok a vármegyéhez megérkeztek, már részletesen ismertettünk. A törvényható­sági átiratok túlnyomó része a háborús álla­potokkal van összefüggésben. Kolozsvár város pedig az önálló vámterület felállítását sür­geti. Ismerve a törvényhatósági bizottságnak köz­hangulatát, nézetünk szerint legérdekesebb és éppen ezért előreláthatólag nagyobb vi­tára okot szolgáltató tárgya lesz a közgyű­lésnek a vármegye jövő évi katonabeszálláso- lási költségvetése. A költségvetésbe a be- szállásolási veszteségek összege 73448 ko­ronában van felvéve és ennek fedezésére 2-3°/0-os pótadó kivetésére lesz szükség. ómnak jutott a feladat fél órával hamarább, mintsem az általános támadás kezdetét venné, megostromolni a cukorsüveget. „Viszontlátásra fönn“! — szólt a "meg­beszélés végén zászlóalj parancsnokunk — és aztán elől járt mindég, a fel-fel lobbanó fényben, ragyogásban biztatólag kiemelkedve hatalmas alakját láttuk. A szellemek elhelyezkedtek, a hegy lá­bánál rég elhagyott, orosz lövészárok volt az első állomás. Halotti, kábító, siri levegő, fekete tömegek gazdátlan puskák mellett, mozdulatlanul heverő oszladozó hullák, enyészet és halál nyújtják az élőknek a védelmet. S ropognak a puskák, dörögnek az ágyuk, az éj sötét, az oroszoktól megszállott erdőkben jeltüzek égnek, hatalmas lángnyelvek szállnak a magasba, s a komor fekete fák fölött rózsa­színű köd kóvályog. Csodálatos hidegvér, nyugalom szállott meg. — Körül néztem Ezer veszély, egy perc­ben ezer halál, dögletes a levegő, borzalmakat hord magán a föld, s köröttem a nyugodt ar­cokon egy nagyszerű eszme varázsa ég. A teli hold vérvörös korongja fejünk felett lángolt, s bárgyú arca csodálattal nézte, amint a hegyen feljebb és feljebb törtetett a virágos sereg, égnek* vagy pokolnak szülöttei. ’•"Kai. Jäg. : die Blumen stunde. A költségvetéssel kapcsolatosan olyan értelmű, javaslat terjesztetik elő a törvény­hatósághoz, hogy a háború ideje alatt felme­rült katonabeszállásolási költségek a vár­megyét nem terhelik, hanem az 1912. évi 68. t-c. értelmében az e cimen felmerülő költségek az államkincstár részéről fizeten­dők, azonban nem zárkózik el a törvényha­tóság, hogy egyes méltányos esetekben a háborús idők tartama alatt is, esetenként külön megállapítandó kártalanítást adjon. — Erre a célra, valamint a katonabeszállásolási alapnak a békében felmerülő jövő évi költ­ségeinek fedezésére a költségvetésben 46000 korona van az előre nem látható rovaton felvéve. A havidíjasok részére azonban, kivéve a már eddig vállalt kötelezettségeket, térítést a vármegye semmi esetre sem fog adui. A közgyűlésen mindössze egy választás lesz és pedig a központi választmányban Cso­mós István gyulai lakos lemondása folytán megüresedett egy tagsági hely kerül a közgyű­lés által betöltés alá. A honvéd hadapród iskola egy meg­üresedett alapítványi helyére 3 pályázat ada­tott be. Miután minden helyre három egyén jelölendő, enuélfogva a pályázók fiai vala­mennyien jelöltettek az érdemesség sor­rendjében. A vármegyei épületek f. évi legszüksé­gesebb tatarozási költségei ez évre 4700 ko­ronában állapíttatnak meg. Rendes időben évenként 6 — 7000 korona fordittatik a vár­megyei épületek évi tatarozására. Szabó Sándor kórházi ellenőr öreg ko­rára tekintettel maga kérte nyugdíjazását. A kérelem, minthogy a törvényes előfeltételek fennforognak, teljesittetni fog. Nevezettnek a szabályok értelmében évi 1790 korona nyug­díjhoz és 400 korona lakpénzhez van igénye. Az uj vármegyei nyugdijszabályrendelet — Elérkeztünk a drót akadályokhoz. . . . Átmenni rajtok lehetetlen, fel kell rob­bantani. Hat elszánt ember vonult ekkor előre raj­vonalunkból. Mozdulatlan arccal cipelték robbanó esz • közeiket a dróthálózatig, az oroszok végső kétségbeeséssel irtózatos tüzelést kezdtek. Az egyik szó nélkül bukott a földre, öten mentek tovább. Csáklyákkal árkokat vontak, ebbe he­lyezték terhüket, a kanócot megigazították, égő végét jó hosszúra hagyva, s meggyujtva azt, sietve futottak vissza. Át voltak izzadva mikor oda értek. Most egy hosszú, kínos várakozás kezdő­dött, 'feszülten lestük az akna felrobbanását, de az nem történt meg. Percek teltek el, az oro­szok őrjöngve lövöldöztek, 60 lépésnyire tölünk vakító lángsugarak villantak ki a puska csövek­ből, s embereink közül mindég több és több némult el örökre. Talán kialudt a kanóc, de ki nézi meg, hátha épen akkor fog felrobbanni. Rettenetes percek . . . Egyik az öt közül felkészül, hogy megtekintse, amikor felvillanó láng vakitá el szemünket, mely cölöpöt, földet, követ, drótot lövel föl az égbe iszonyatos csat- tanással, mit rémesen visszhangzottak a hegyek, sáppadt fényt vetve a vidékre. — Az ut szabad lett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom