Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)
1915-05-16 / 20. szám
XLVII. évfolyam* _ trilla, 1915 május 16. 90. szám. Előfizetési árak: Egész évre ......... 10 K — f Fé l évre........._ 5 K — f Év negyedre 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. , Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Megyei közgyűlés előtt. i. A vármegye f. hó 27-én megtartandó tavaszi közgyűlésének első tárgya az alispán jelentése lesz a vármegye közállapotáról, amelyet alábbiakban különösen abban a részeiben ismertetünk részletesebben, amelyek a nagyközönség széles rétegeit érdeklik. A közegészségügy az uralkodott heveny ragadós bajok miatt általában kedvezőtlen volt. A jelentést magában foglaló időszak alatt az említett bajokban megbetegedett 874 egyén, meghalt 124. A heveny ragadós bajok közül a scarlatina (vörheny) volt uralkodó, amely egymagában valamennyi fertőző bajban történt meg betegedésnek majdnem felét tette. A hadimozgalmak bosszú tartama alatt behurcoltak a harctérről ideérkező katonák oly heveny fertőző bajokat is, amelyek nálunk szokatlanok és nem igen fordulnak elő. — így mutatkozott a vármegyei közkórházban a járványos agy és gerincgyuladás valamint a visszatérő láz 2—2 esetben. A vármegyei közkórházban felvettek a folyó év május 1-ig terjedő idő vagyis négy hónap alatt 4156 beteget, ápoltak 147629 ápolási napon. A forgalom jelentékeny növekedése a harctéren sérült és megbetegedett katonák ápolása folytán állott elő. A kórház katonai jellege szembetűnő, mert az elmebetegek osztályán elhelyezettektől eltekintve, az ápoltak számának legalább 80 százaléka katona. A szokatlan drágaságból eredő viszonyok miatt a közgyűlésre a kórház jövő évi költségvetési előirányzata nem készíttetett el, mert a mai árak figyelembevétele mellett nem tudhatok, hogy ezek jövő évre fognak-e és miként fognak módosulni ? Ez okból a kórház jövő évi költségvetési előirányzat elkészítése az év utolsó negyedére balasztatott. A kórház múlt évi zárszámadása szintén egy későbbi közgyűlésen fog előterjesztetni. A közbiztonsági állapotok általában kielégítők, az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva, annál jóval kedvezőbbnek mondhatók. A személybiztonság ellenes cselekmények száma 65, az elmúlt év ezen szakában 117 volt. A vagyonbiztonság 107 esetben zavartatott meg, a múlt év hasonló időszakában 173 esetben. Az őszi vetések igen szépen fejlődnek. — A tavaszi bőséges esőzések azonban nem csak folyóinkban okoztak eddig még nem ismert magas vízállást, de a belvizeket is oly mértékben megszaporitották, bogy a kötöttebb talajainkon, különösen azok laposabb részein nagymennyiségű vizek gyűltek össze, melyek a magas vízállások miatt kellőgyorsasággal a folyókba levezethetők nem voltak. A folyókban a magas vízállás minden nagyobb baj nélkül elvonult, a stagnáló belvizek azonban a buzavetésekben is nagy károkat okoztak, emellett úgy a belvizek, mint a bőséges esőzések az agyag talajokat eláztatták, majd a bekövetkezett szárazság azokat oly keménnyé szárította, hogy rajtuk a szántás — vetés lehetetlen. Ezen körülmény tényegesen hát- rtltatja sőt helyenként lehetetlenné teszi a tavaszi munkálatok elvégzését. Magasabb fekvésű és homokosabb vegyülésü talajon a tavaszi mezőgazdasági munkálatok serényen folynak, ilyen helyeken nem fog bevetetlen terület maradni. A nyári mezőgazdasági munkákra különösen az aratásra folynak a szerződés kötések. Vármegyénk területéről sok munkáskéz hadba lévén, számolni kell azzal a ténnyel, hogy az aratás csak jóval hosszabb idő alatt lesz elvégezhető, mint más években, de arra nézve, hogy learatatlanul semmi sem maradjon, már most minden intézkedés megteendő. Nevezetesen elrendelte az alispán a munkások összeírását, a vármegyei és községi gazdasági bizottságok meghallgatásával kérte a kormánytól a helyőrségeken levő gazdák, továbbá cséplőgéptulajdonosok, gépészek, kerékgyártók, kovácsok és lakatosok szabadságolását, azon hadiszolgáltatásként elvitt mező- gazdasági munkások szabadságolását, akik nélkülözhetők, továbbá a helyőrségeken levő mezőgazdasági munkás katonák munkára kirendelését kérte, végül azon jog engedélye- délyezésót, hogy mezőgazdasági munka végtArci A kis komitácsi. Irta: Péczely József. II. A kapitány ur haragudott. Szidta Pétert, mint a bokrot. Hogy még mit ki nem talál ? Kölöncöt akasztani a század nyakába. — ... Nem dedó ez! Csak akkor juhászkodott kissé, amikor Péter jelentette, hogy másnap megy a sebesült trancporttal s viszi a gyereket is. — Hát jó is lesz . . . Péter másnap csakugyan magával vitte a kis Petit. így került a kis komitácsi Magyarország székesfővárosába, a nagy Budapestre. Péternek meg a Petikének ez az útja valóságos diadalmenet volt. Minden jóval ellátták őket. Főként a gyereket becézték az állomásokon. Tele dugdosták a két zsebét az asszonyok mindenkékkel. Volt olyan is, aki megmosdatta, megtörülgette, megcsókolgatta. Nem egy helyen kérték is Pétertől: — Adja nekem. De erről Péter hallani sem akart. Nem és nem. — Nincs az a pénz! Úgy szerette már Petikét, mintha a saját édes gyermeke lett volna. De a Pétiké is ragaszkodott hozzá. Már úgy hívta „apám.“ Péter tanította rá: — Mongyad Peti: „apám.“ A gyerek mondta: — Apám. Péter az érthetőség kedvéért megbökdöste a mellét. — Az én vagyok . . . Értöd . . . ? Majd meg arra biztatta a gyereket, hogy azt tanulja meg „idős anyám.“ — Ha ezt is kitanulod, akkó egyidőre röndbe löszünk. Péterke a nagy biztatgatásokra próbálgatta is, de még nem fordult rá a nyelve. — No, majd ha megismeröd az időst, akkó tudom istenöm, hogy eccöribe ki tudod mondani. Az ispitálba mindössze egy hetet kellett Péternek tölteni A gyerek ott is ott volt mellette. A jó orvosok megengedték. Mikor aztán emberkedett a bokája, egyidőre haza engedték. * Julis asszony úgyszólván a nyakába esett Péternek. — No, csakhogy, csakhogy . . . Alig-alig . akart betelni a nagy örömmel. Egyre csak azt hajtogatta: — Sohse hittem volna ! Soha ! Hogy mit nem hitt, azt nem mondta, de azt fölösleges is lett volna kiértelmezni. — No, csakhogy, csakhogy . . . Mikor egészen kiörvendezte magát, Pétert fölkérdezte : — Oszt vége van a háborúnak ? — Nincs annak. — Hát akkó ? Péter fölemelte jobb lábát s rámutatott a bebagyulázott bokájára. — Ezér’ van e ! Az asszony hirtelen lekuporodott a földre s gyengéden átölelte Péter bepólyázott lábát. — Möglűtték ? — Mög. — Fáj? — Nem a. — A szerbök ugy-e ? — Azok. Azaz hogy egy komitácsi. — Hát a’ micsoda szőrzet ? — Afféle cigány faj . . . — Hogy pusztuljon ki a magja . . . Péter hirtelen fölütötte a fejét. — Hanem ni, mit hoztam neköd abbú a görbe országbú ? — Mit? — Tanád ki. Az asszony belenyujkált Péter zsebeibe. Kotorászott. Péter nevetett. — Nincs itt. — Hát? — A pitvarba hagytam. Lapuul^ mai száma. S oldal-
