Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-09 / 19. szám

1915. május 9. Békés 3 Hírek. Egyházi kitüntetés. Lapunk múlt heti szá­mában jelentettük, hogy Pápa ő Szentsége a negyedszázados papi jubileumát ünneplő nagyvá­radi 1. sz. püspök előterjesztésére lőgímnáziu- munk igazgatóját t. kamarássá nevezte ki. Ugyan­ezen alkalommal még más, megyénket érdeklő kitüntetés is történt, amennyiben Grócz Béla volt jóemlékü gyulai káplán, majd esorvási pléb. jelen­leg nagyváradi 1. sz. káptalan nagyprépostja apostoli protonotáriussá lett; Gyepes Imre szemináriumi vicerektor, egyházmegyei segédtanfelügyelő pe­dig esperesi vörös övét kapott. Gyepes Imre vá­rosunk szülötte s a gyulai árvaház egykori nö­vendéke, kinek szép kitüntetése kétségkívül fényt vet özv. Gróf Wenckheim Frigyesné, Wenckheim Krisztina grófnő szép alkotására is. A vármegye — tavaszi — közgyűlését, amely rendszerint a legnagyobb szokott lenni, e hónapban tartja. A közgyűlés határidejének ki­tűzése tekintetében végleges megállapodás ez- ideig nincs, csupán annyi közölhető, hogy a köz­gyűlés a pünkösdi ünnepek után fog megtartatni. A közgyűlésen tárgyalás alá kerül a vármegye háztartási pénztárának múlt évi zárószámadása is, amely az állandó választmány által még oly idő­ben tárgyalandó, hogy annak határozati javaslata a közgyűlést megelőzőleg 15 napon át közszem­lére legyen kitehető abból a célból, hogy a tör­vényhatósági bizottság tagjai az ellen esetleges észrevételüket megtehessék. Az állandóválasztmány a közgyűlést megelőzőleg első ülését e hó 11-ik napján d. e. 9 órakor tartja a vármegyei szék­ház kis termében. Az említett pénztár zárószá­madását a kir. számvevőség már elkészítette és beterjesztette az alispánhoz tárgyalás végett. A zárószámadás eredménye szerint a múlt évi ma­radvány 4810 kor. 90 fillér, amelynek terhére már több mint 1000 korona van előirányozva, a fennmaradó részből pedig előreláthatólag még jelentékeny összeg fog különböző szükségletek címén felhasználtatni, illetőleg a közgyűlés által megszavaztatni. Köriratok a vármegyén. Legutóbb három körirat érkezett a vármegyéhez hasonló szellemű felirattal leendő támogatás végett ; mindhárom köriratot Kolozsvár város törvényhatósága küldte Az egyik körirat az önálló vámterület felállítását S a vízzel megmosogatta a sebet, mind a két oldalán, miközben a gyerekkel közölte az uj megállapodását. — Hát mégse úgy lösz Nem adlak én égőd a századnak. Hogy még ott ráncigájjanak jobbra, balra. Gyüsz velem. Hazaviszlek kis pásztornak. Kihajtod a libákat a páskumra. Őrized ükét. Olyan jó dógod lösz neköd ott a libák mellett, hogy no. Itt még a királyfinak sincs olyan. Ezt én mondom. Senye Pétör. Majd csinálok neked ostort. Olyan ostort, ame­lyik akkorát szól mint a puska. A szencségit . . ! Ez az utolsó szó már a bokának szólt, aki sehogy sem akarta állni a ráállást. . — Kutyául megdagadt — állapította meg Péter. Majd megtoldotta: — Hát most má’ möhetnénk, ha tudnánk ! Elindultak. Péter egy karóra támaszkodva bicegett, a gyerek mellette igen hűségesen, szó nélkül a prócákba kapaszkodva — Te tán e se maradná má’ tülem — mondta Péter melegen. A gyerek visszamosolygott. Mentek, mendegéltek. Utón, útfélen. A tábor már látszott. Péter megállt. Pihentette a lábát. Azaz nem is annyira a lábát, mint inkább a lelkét. Ott benn, a szive tájékán kezdte valami szorongatni. Affelől való nagy kérdések ütődtck föl a lelke mélyéből, hogy hát voltaképpen mégis csak ő tette ezt a csöpp gyereket árvává. illetőleg Ausztriával a tárgyalásoknak ily irány­ba valu folyamatba téletét, kéri Békésvármegye törvényhatósági bizottsága ezzel a kérd éssel már többizben foglalkozott, s mindannyiszor az ön- nálló vámterület felállítását« sürgette. A másik köriratban a tervbe vett pénzintézeti központ lé­tesítése ellen foglal erélyesen állást Kolozsvár város. Ez a körirat a közgyűlésig előreláthatólag tárgyatalanná válik, mert addig a parlament előtt levő törvényjavaslat — valószinüleg kompromis- sum alapján — törvénnyé válik. A harmadik körirat azt sürgeti, hogy a háború miatt Magyar- országba menekült osztrák állampolgárok kivétel nélkül, tehát azok is, akik fenn tudják magukat tartani haladéktalanul Ausztriába szállittsassanak el. Lelkészi vizsgák. A május 4-én dr. Bundala Mihály kananok elnöklete alatt Nagyváradon ösz- szeült bizottság előtt Zahoray József esorvási lelkész a plebánosi vizsgát, Betuker Tivadar a nemrég Gyuláról eltávozott, jelenleg váradolaszi plébániai káplán a hittanári vizsgát sikerrel letette. Honvédségi előléptetések. A hivatalos ren­deleti közlöny legutóbbi száma közli a májusi katonai előléptetéseket. A gyulai 2. honvéd gya­logezrednél kineveztettek: ezredesekké: Obrin- esák István, Hausser Henrik ás Arnóthfalvy Al­fréd alezredesek, századosokká: Endrődy Géza, Wendőrfer Imre főhadnagyok, főhadnagyokká: Safáry Lajos és Gyulányi István, hadnaggyá • Antal Józséf zászlós. Nép fölkelő főhadnagyokká : Győré Győző, Tomcsányi Ferenc, Molnár István, Balogh Zoltán és Laurovics Ferenc hadnagyok. Tar­talékos hadjiagy okká : dr. Scherer Ferenc Dömsödy János, Karkus János, dr. Szamosközy István, Ma- lártsik Lajos, dr. ISág Lajos tartalékos zászlósok. A gyulai ágostai evangélikus egyház veze­tősége ez utón adja a hivek tudtára, hogy folyó hó 13-án áldozócsütörtökön reggel 9 órakor istentiszteletet tart, mely alkalommal az úrvacsora is ki lesz szolgáltatva. Az istentisztelet helye: Kenyérsütő u. 6. sz. (A Munkácsi u. végén lévő sikátorral szemben.) Adományok a vöröskereszt kórház részére Prág Lajosné 10 kg. füstölt sonka, Csiszár Sá muelné 1 nagy üveg savanyu uborka, Dr Berkes Sándorné 2 nagy üveg gomba ; 3 nagy üveg uborka, özv. Novák Arpádné 40 üveg befőtt; 14 ü. paradicsom ; 4 nagy üveg meggy ; 6 kg. tar­honya, Reichenberg Zsigmond képes folyóiratok, Amire ugyan fölösen rászolgált az apja is, az anyja is, mert fordulhatott volna a sor úgy is, hogy az első golyó talál. Be egyenesen a tar­kójába. Ahová irányítva volt. Őt bizonyosan a kutya se ugatta volna meg. Ellenben az is igaz, hogy ez a gyerek semminek sem az oka s mégis ő bűnhődik. No, nem fog bűnhődni. Nem. Haza viszi kis cselédnek. Akárcsak a saját gye­rekük lenne, Ugyanaz a vér. Otthon még úgy sincs gyerek. Tán nem is lesz. Ha meg lesz, hát egygyel több lesz- Nem baj az. A gyerek áldás. Fölnevelik jó magyarnak Csak az a kér­dés, hogy a Julis . . . No, a Julis megszereti. Meg. Olyan szivelős pofácskája van, hogy biztosan megszereti. Petinek hívjuk majd . . . — Peti! Nini, már neszei is rá a gyerek. — Hát Peti fiam — magyarázta Péter most már végérvényes megállapodással — most elmö- gyünk haza. Ezzel a lábbal én má’ itt tovább úgy se maradhatok. Te gyüsz velem. Nem a libák mellé Nem. Hanem a tanyán. Te hajtod majd a lovakat. A Hollóra akár föl is kuporod- hacc. Olyan lovat még nem láttál Akár a tej. A Kesely is egy-ugyanaz. Azán . . anyád is lösz . . . Igön jó anyád . . . Újra elindultak. Péternek mintha már a bokája sem fájt volna annyira Egész könnyedén bicegett. Jókedvűen. Útközben egyszer-egyszer ráintett s gyerekre, miközben fölrántotta vastag szemöldökeit: — De milyen anyád ! Dr. Bucskó Korjolán cabaretjegy megváltása el­ménk korona, Dr Décsy Károlyné (cabaretjegy felülfizetés) 2 korona, Soós Ödönné 4 Kor, Tallérosi Zebulon főjegyző 4 Kor, Miladenovits Miklósné 4 Kor. Cigaretta adomány. Nagy Jenő gyógysze­rész a vármegyei közkórházban ápolt sebesült katonáknak 500 cigarettát adományozott. Hősök halála. A békésmegyei közkórházban vasárnap két vitéz katona halt meg a harctéren szerzett súlyos sérüléseiben. Az egyik Sarkad,i Imre a debreczeni 39. gyalogezred bajduszováti illetőségű 32 éves közvitéze, aki április 30-án érkezett Gyulára az északi harctérről, halálos fejsebével. A hősi halált halt derék katonát fele­sége haza szállította szülőföldjére, — A másik halott Kuruncsi János magyarpécsbai illetőségű 2. honvéd gyalogezredbeli közkatona, aki szintén az északi harctéren szerzett sebeiben halt meg. őt a kórházból katonai disszei temették el. A háború halottjai. Miskucza György a hon­védgyalogezred vitéz katonája, aki az északi harc­téren számtalan csatában vett részt, egyik na­gyobb kárpáti ütközetben még hónapokkal eze­lőtt súlyosan megsebesült és előbb egy felvidéki város kórházában, később pedig Gyulára haza­szállítva, megyei közkórházunkban ápoltatott. — Sebesülése azonban olyan végzetes volt, hogy csak a legnagyobb életerő mellett húzhatta olyan sokáig, mondhatni állandó eszméletlen állapotban. A halál végre megkönyörült rajta és f. hó 1-én elhunyt. Halála mély bánatba boritja özvegyét Sztán Zsófiát, édesanyját özv. Miskucza György- nét, két kiskorú gyermekét, testvéreit és kiter­jedt rokonságát. Temetése katonai gyászpompá­val hétfőn délután volt a görögkeleti egyház fényes szertartása szerint az ó temetőben. — Porfórő János honvéd tizedes még a szerbiai harc­téren esett súlyos betegségbe és pedig olyképen, hogy a szerbek elleni szuronyrohamban az első sorban előretörvén, az ellenség által készített mély árokba zuhant és életveszélyesen súlyos belső sérüléseket szenvedett. Hónapokon át ápol­tak őt is a legnagyobb gondossággal, de nem sikerült őt az életnek megmenteni. Végtisztes­sége nagy részvétté lvolt a volt ref. temetőben. A vitéz hadfiak szent porai nyugodjanak békében. Önkéntesek újabb tanfolyama. A gyulai 2. honvéd gyalogezred 26 egyévi önkéntese f. hó 3-án utazott el Szegedre, az ott megnyíló újabb tartalékos tiszti tanfolyamra. Gyászjelentés Veres József haláláról. Há­rom hét előtt adtuk hirül, hogy Veres József vármegyei aljegyző orosz hadifogságban meghalt. A család táviratilag kért részletes értesítést a szibériai Krasnojarskban szintén hadifogságban levő Emmerth Gézától, a fájdalmas gyászeset kö­rülményeiről. A távirati válasz megérkezett, amely Veres József szomorú elhunytét újból negerösiti. Bánatos családja a következő gyászlapon tudatja mély fájdalmát: Veres Józsefné Destek Margit mint özvegye, id. özv. Veres Jószefné Horpácsy Julia mint édes anyja, úgy a maguk, valamint a testvérek és összes rokonok nevében, a súlyos csapás által megtörve, Iájó szívvel tudatják, hogy Veres József Bókésvármegye aljegyzője, a 101-ik gyalogezred zászlósa, életének 31-ik, boldog há­zasságának 2-ik évében, a harctéren szerzett be­tegségével, orosz fogságba jutva, a szibériai Kras- nojarksban, hosszas szenvedés után 1915. évi március hó 29-én elhunyt. Hazájától távol, a messze idegenben porladó drága halott emlékét kegyelettel, híven megőrizzük! Legyen emléke áldott! Gyula, 1915. május hó. Hajts Bálintné Veres Ilona, Borovszky Bezsőné Veres Margit, Veres Böske testvérei. Destek Károly és neje apósa, anyósa. Hajts Bálint, Borovszky Rezső, Destek Jenő sógorai. Utazás igazolvánnyal. A belügyminiszter újabb rendelete szerint a déli hadműveletek által érintett területre utazás csak rendőrhatósági uti- igazolvánnyal történhetik. Az utazási igazolványt a rendőrfőkapitány állítja ki, amellyel azonban csak a hadműveleti terület első állomásáig lehet

Next

/
Oldalképek
Tartalom