Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-21 / 25. szám

1914 junius 21. Békés 5 ICíslcLóI Két szobás lakás mellékhelyiségekkel f. évi julius hó l-töí kiadó. Értekezni lehet 325 Dobay-utca 5/b. szám alatt. i—i Színészet. Az elmúlt hét a Virányi Sándor művészeté­nek jegyében folyt le. Kedves ismerősünk ő, akit örömmel láttunk viszont s körünkben való meg­jelenése bizonyítja, hogy a maga részéről szintén jólesően gondol vissza azokra a diadalokra, melye­ket színházunkban aratott Volt olyan szerepe, a melyben közönségünk külömbnek tartotta egyik ország-hires pesti kollegájánál. A két Virányi-estén zsúfolt ház volt, bár az „Utolsó csók“ a mi kényes Ízlésű közönségünknek nagy csalódást hozott. A többi estéken sem lehet panaszunk a látogatottság ellen. A „Katonadolog“ bármennyire könnyű faj­súlyú operett volt is, a látványosságánál fogva von­zott. Ellenben — sajnos — bármilyen kitűnő ope­rett a „Boszorkányvár“, előadását kevesen nézték végig. .Azonban a „Hónapos szoba“ énekes víg­játékon nagyot mulattunk. Pénteken nem voltak sokan, pedig Durand és Durand kitűnő estét szer­zett hallgatóinak. * Junius 13-án, szombaton a Katonadolog uj operettet láttuk. A darab Kinában játszik és fő­jellemvonása a látványosság, amely a színjátékra uniformizáló hatással van. Erről tehát alig beszél­hetünk. Az azonban bizonyos, hogy a színek pazar változata vonult el előttünk és a szórakoztató moz­galmasság élvezetével néztük végig az előadást, mely a társulat jórészét foglalkoztatta. Heltai (Fu- csufu) olyan pompás maszkban játszott, hogy nem lehetett volna megismerni. Úgy ő, mint Solymossi (néptanító) jóízű derültséget keltettek és abban is tartottak mindvégig bennünket. Utóbbi előnyére fej­lődik és azzal, hogy mókáiban bizonyos határt tart a múlthoz képest; népszerűségét kezdi kiterjesz­teni a közönség több igénnyel biró részére is. Sü­megi (őrnagy) jól játszott és énekelt, bár kissé fia­talnak tűnt fel ahoz, hogy a Balázs (zászlós) apja lehessen. Balázs különben szintén szépen érvénye­sítette érces baritonját. Hilbert Janka (Nakinak) re­mekelt énekszámaival. Különösen a madárdal trilláit produkálta bámulatos tökéletességgel. Gyönyörű, tisztán csengő szopránjának terjedelme, hajlékony­sága és biztossága valóban művészi élvezetet nyújt. Déry Rózsi életteljes játéka 'és éneke (kínai ifjú) most is végtelen kedvesen egészítette ki az előadás egészét. Miklóssy Margit (Ping-Pong) eleven ügyes­sége nélkül hiányos lett volna az a megelégedett érzés, mellyel az előadásról távozott a közönség Kovács Hanna jellegzetesen alakította s játszotta a pesti színésznőt, Mihó és Virágháti (kutyamosók) a többiekkel együtt mindent megtettek ami a siker­hez szükséges volt. Junius 14-, 15-én, vasárnap és hétfőn szintén a Katonadolog operettet adták. Jun. 16-án, szerdán a Bpszorkányvár operett volt műsoron. Ez estén találkoztunk először Békefivel (Józsi csordás). Mint régi jó ismerősét üd­vözölte a közönség és sokszor megtapsolta a játé­káért és szép énekéért. Balázs (Andris bojtár) ki­tűnő alakítást nyújtott. Egész este jóizü derültségben tartotta közönségét kedvesen eleven, és ügyes já­tékával. Déry Rózsi (Verus) pompásan játszott tűz­ről pattant és mindig friss temperamentumával. Kalára nénit hasonlóképen igen jól adta rutinos elevenségével Miklóssy Margit. Hilbert Janka (Cor- .aile énekesnő) amikor énekel, akkor nagyszerűt produkál, amikor játszik, akkor diszkréten alakit, úgy, miként ez este. Heltai (gróf Kányavári) és Solymossi (Lamotte udvarmester) népszerűsége és képessége mindig megteszi a hatást a közönségre, mely most is hálásan mulatott minden mozdulatu- tukon. Erdélyi (Mihály) a kisebb szerepét stílsze­rűen játszotta meg Kovács Hannával (Marcsa) együtt. Általában minden szereplő jól megállotta a helyét. Junius 17-én, szerdán játszott először Virányi Sándor „Az utolsó csók“-ban Nagy Jánost adta, a „Hónapos szoba“ vígjátékban pedig Dán Gyulát. Ez utóbbi szerep tágabb teret engedett az ő egyéni tulajdonságainak érvényesítésére, egyébként mindkét szerepben Virányi volt ő, aki talán a „Lakájod­ban volt legnagyobb, de minden szerepben egyike legelső művészeinknek és méltán, mert nincs olyan pillanat, amelyet felhasználatlanul hagyna, be ne töltene örökös és nyugtalanul eleven, de a leg­kisebb porcikájában is a pillanatnyi helyzetnek meg­felelő játékával. Az érdeklődést egy pillanatra lan­kadni nem hagyó alakítása, ha ezer meg ezer apró mozdulat és tekintetből is rakódik össze mozaiksze- rüen, mégis egy bizonyos typust és pedig a szere­pének tökéletesen megfelelő typust domborítja ki s összhatásában ezt örökiti meg az eleven játéka ezer ragyogó színében. Ezt láttuk mostani szereplésé­ben is. Az utolsó csők vígjátékban kitűnő partnere volt B. Barótliy (her­ceg), aki nagy drámai tehetségének egész jellemző erejével adta szerepét. Szohner Olga (Klára) a min­dig elegáns, a mindig discrét művésznő az ő tar­talmas játékával gyönyörűséget szerzett hallgatói­nak. Körmendi Kálmán (a báró) egy rendkívül hasznos és értékes tagja szinmüvészetünknek. Tár­salgó szerepeit olyan eleven és kitűnő humorral adja, hogy mindig örömmel látják, ahányszor meg­jelenik a színpadon. Mihó (Bobby), Szebem Margit (Zizi) s valamennyien a többiek is jelesül játszottak. Csütörtökön Farkas Imrének A hónapos szoba énekes vigjátékát láttuk. Virányi második szereplése a legkitűnőbb előadás keretében töftént meg. Vala­mennyi szereplő excellált. Szohner Olga (Magda) gyönyörű szép s pompás félrelépő asszony volt. Nem kitörőén szenvedélyes, de úgy, ahogyan ő játszotta, közelebb állott az igazsághoz, Körmendi (Bodor Péter) olyan rutinos mozgékonysággal és eleven humorral alakított, hogy egyik főerőssége volt az előadásnak. Intelligens, mozgalmas, ügyes játéka most a jó keretben még hatásosabban nyilvánult, mint máskor. Mihó (Csóthy Pál) eredeti modorában állandó derűt idézett elő minden jelenésében. Sajá­tos, egyéni komikuma, naiv szerepei, komolykodó csendes, de végtelenül mulattató humora minden előadásnál, amelyben szerepel, kedves eleme a jól eltöltött estnek, dalián Anna (Klári) naiv szerepét nemcsak kedvesen, de ügyes művészettel játszotta meg. Az volt, aminek lennie kellett, egy bájos kis libácska, annak minden pompás tulajdonságának pompásan történt alakításával. Miklóssy Margit (Havranekné) őserejü játékos kedve nélkül hiányos lett volna a kitűnő előadás. Solymossi óriási sikert aratott a dalárdájával, maszkjával, megjelenésével, kitűnő komikumával. Számtalanszor megujrázták az ő és dalárdájának jelenéseit, amelyek kitörő hahotát keltettek és a jó mulatás egyik nagyszerű tényezője volt. Heltai (lohn) kitűnő alakítással, valamint Krisz- tmkovich (államtitkár) kis szerepében is jó játékkal munkálták a kiváló előadás sikerét. Junius 19-én, pénteken Durand és Durand bohózatot láttuk. A darab is kitűnő régi francia vígjáték, előadása is mesteri volt Körmendi (a fű­szeres) excellált. Kimeríthetetlen mozgékonysággal adta szerepét, a komikus helyzeteket — egyiket a másik után — gyors iramban jelenítette meg, foly­tonos tetszést és zajos derültséget keltve, olyan temperamentummal játszott, hogy egy Ízben nyílt színen, játékközben viharos tapsra ragadta a közön­séget. Körmendinek ez igazán diadalmas estéje volt. Heltaiért szintén lelkesedett a közönség, mert rop­pant kedvesen és elevenen adta a földbirtokos apóst. Az ő jelenéseit és mozdulatait szintén állandóan és kitartóan pompás derültség kisérte. Solymossi mint Javanau aratott sikert sok kacaj és taps kisérte- tében. Krisztuikovich ügyesen, Gömóti Vilma (Paqu rete) szépen és előkelőén. Simkó Gizi (Louise) igen ügyesen, Pálma Tusi (Irma), Miklóssy Margit (De la Hantourelle), Virágliáti (törvsz. szolga) helyesen és jól játszottak. Csak a diszletezés ezúttal igen gyenge volta rontotta a hatást. Heti műsor. Hétfőn lámlásszék io. sz. cimü bohózat kerül szinre másodszor. Az igazgatóság engedett több oldalról jött felszólításnak és újból műsorra tűzte ezt a kitűnő mulattató énekes bohózatot, mely be­mutatója alkalmával olyan rendkívüli tetszést ara­tott. Ez a pompás énekes bohózat, melynek elő­adását a közönség végigkacagta, hétfőn kerül szinre, a főszerepeket csak úgy, mint eddig: Tallián Anna, Miklóssy M., Kovács H, Heltai, Solymosi, Balázs, Sümegi játszák. Kedden az idei évad egyik szenzációs újdon­sága kerül bemutatóra. A Vígszínház nagysikerű újdonsága: Mérföldkövek. A szerző érdekes probléma elé állítja hallgatóit. Három kornak három generáció feljődését és haladását, és élénk színekkel, csodás megértéssel rajzolva századjának embereit és azok körét. A konzervatív dogmák felfogásának örökös harcát a modern eszmékkel és azok diadalával. Az angol szerző nem könnyű feladat elé állította szí­nészeit, de ha felette nehéz és egyszersmind rend­kívül hálás szerepekhez is juttatta előadóit, akik mindenütt, hol ez a rendkívüli hatásos szinmü ed­dig csak szinre került, a legnagyobb sikerre vitték a darabot. Nálunk a Vígszínházban volt bemutatója és az utóbbi 10 év alatt alig volt előadásnak olyan osztatlan igaz, őszinte nagy sikere, mint a Mér­földköveknek, mely állandó müsordarabja volt a színháznak és tekintve a Vígszínház változó mű­sorát, több mint 70 előadást ért. Almássy igazgató nagy gonddal, elsőrendű kiosztásban és kitűnő elő­adásban mutatja be nálunk ez újdonságot, mely kétségkívül az idei évad egyik kiemelkedő művészi eseményét képezi. Az est sikeréért a drámai együt­tes egész elsőrendű személyzete lép a sorompóba. Rendkívüli művészi alakítást mutat Gömöri Vilma ez estén egy uj zsánerű szerepében. Egy vén kis­asszony csodás alakításában. Már az ő kedvéért is érdemes a darabot megnézni. Hálás jó szerepe van még Körmendi K., B. Baróthy J, Tallián A, Krisz- tinkovich, Sümegi és Mihó Lászlónak, akik egytől- egyig a legnagyobb ambícióval készülnek hálás feladatuk helyes megoldásához. Ez előadásra külön is felhívjuk a közönség figyelmét. Szerdán és Csütörtökön Herczeg Ferenc leg­újabb darabját az Ezredes-1 mutatja be a színtár­sulat. Herczeg F. neve már magában elég biztosi­téka a sikernek. Az ő hatalmas egyénisége, irói geniálitása, szellemes ötletessége végighúzódik da­rabja minden során és szintén prägnansan rá van ütve Herczeg irói nagyságának bélyege Herczeg egyik regényét „Huszti Huszt“-ot dolgozta át szin-' padra. Aki a regényt ismeri és annak pompás alak­jait, melyek valóban a színpadon érvényesülnek legjobban, láthatja mily szerencsés kézzel dolgozta át Herceg regényét színpadra. Kitűnő szerepek, me­sés fordulatok, csodás ötletek adják az est sikerét. A címszerepben Körmendi Kálmán jutott rendkí­vüli hálás jó szerephez. Az ő kiforrott művészete és alakitótehetsége ez estén egyik legszebb felada­tához jutott. Egy bájos csavargót mutat be nekünk, egy szeretetreméltó csirkefogót, aki ép egyéni ked­vességének varázsával leigázza és behálózza az embereket. Baróthy egy kapzsi pénzeszsák szere­péből csinál karakterisztikus figurát. Pompás alak a mindig kacagtató Solymossi, a főcsavargó társa, aki mint annak inasa szerepel egy groteszk figura, melynek jöttén-mentén felharsan a kacagás. A fő­szerepeket játszák még Gömöri, Pálma (két léha bankárkisasszony), Heltai, Sümegi egy léha férj karrikaturájával kelt derültséget, úgyszintén a min­dig jóizü Mihó, aki egy konzul hálás szerepét játsza. Tekintettel a rendkívüli sikerre, melyet Her­czeg mulattató vigjátéka elért, az igazgatóság két estére tűzte ki e nagysikerű újdonságot. Pénteken bérletszünetben Müvészestet rendez az igazgatóság, melyben a színtársulat összes első­rendű tagjai fellépnek és egy-egy ének-tánc szám­mal vagy szavalattal tehetségük legjavát adják. En­nek keretében két egyfelvonásos kerül szinre. Két ellentétes válfaju darab, de mindakettő irodalmi ér­tékű és e mellett rendkívüli, színpadi hatású. Az egyik a hMon-martrei cimü egyfelvonásos operett, mely a Murger „Bohémjai“ után készült. Ebben Heltai rendezésével a színtársulat énekes gárdája vesz részt élén: Hilbert Janka, Balázs, Sümegi, Heltai, Tallián Anna és Miklóssy Margit Egy ked­ves bájos apróság, csupa dallam és emellett mulat­tató mindvégig. A másik Wilde Oszkár világhírű egyfelvonásos remeke a »Firenzei tragédia« az iro- dalmilag is kitünően képzett Baróti átdolgozásában és művészi rendezésében. Az idegrázó tragédiában, mely a maga klasszikus nagy stílusával úgy ra­gyog fel a színpad sötétjében, mint valami rejtett tüzü drágakő. Ez előadásban B Baróti Józsefnek nyílik ismét alkalma jellemábrázoló virtuozitásának csillogtatására. A női szerepet Simko Gizi, mig a herceget Krisztinkovich játsza. A müvészest mű­során találjuk Déri Rózsit, egy pompás ének- és tánc-számmal, úgyszintén a bájos hangú Hiibertet, továbbá Sümegit, Balázst, Kovács H., Tallián A., Miklósy M., Mihó Lászlót (eredeti magyar nótáival) és Solymosit, aki énekel, táncol, játszik, zongorá­zik és maga-magát kiséri. Kétszeres érdeklődéssel várjuk a pénteki müvészestét, melyben egy estét betöltő keretben az egész színtársulat művészi sze­mélyzetét élvezhetjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom