Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-15 / 11. szám
XLVI.i évfolyam. Gyula, 1914 március 15. 11. szám. Előfizetési árak: Egész évre 10 K — f Fél évre ............. 5 K — f '■ 'vnegyedre ... _ 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán. Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. Március 15. Miért hogy az emberiség, a nemzetek, sőt még az egyének fejlődése is annyi nehézséggel, annyi rázkódtatással jár együtt? Miért az a folytonos változás, nyugtalanság, mely nem hagyja pihenni az emberi lelkeket, mely örökké ott bujkál a szivek benső zugaiban s mely annyiszor tör elő eruptiv módon, hogy népeket elseperjen, újakat teremtsen? miért, hogy "a nemzeti lét puszta fentartása annyi nehéz szenvedés és áldozat kálváriája ? Sem az egyetemes, sem a nemzeti történelem nem ismeri a fejlődés egyenletes, nyugodalmas útját. Örökös küzdelemnek és harcnak a tere mind a kettő. A boldogulás régi módja egyszerre .csak elégtelen lesz. Uj eszmék nyomulnak elő az ismeretlenségből, hogy megvívjanak a régiekkel, ezeket legyőzzék, helyökbe lépjenek, uralkodjanak s azután még újabb irányzatok által ők maguk is elpusztuljanak. Nyilvánvaló, hogy örökös változandóság az alapja életünk berendezkedésének. Ámde miért kell ezeknek a változásoknak, régi tényezőknek uj tényezőkkel való kicserélődésének annyi rombolással, annyi áldozattal járni ? Miért kell a régi erőket az újaknak inegsem- misiteniök, hogy az uj erők ugyanannak a processzusnak a csiráit hordják magukban ? miért nem képesek amazok átalakulni s az újakat erősíteni ? Hatvanhat évvel ezelőtt nemzeti hősök a FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID-j— . ■ -*■*- -- j-arara magyar nemzet szabadságát vívták ki. Az egyéni és nemzeti szabadság ajándékát adták a későbbi nemzedékeknek. Minő nehéz napok, mennyi véres emlék, a megpróbáltatás minő hosszú ideje és mily nagy áldozattal teljes szenvedése kellett ahhoz, mig a physikai és szellemi szabadmozgásunkat elnyerhettük. Ma ez éltető levegőnk, melyben egy uj munkáskor végzi ezerféle feladatát. Mindig vissza kell azonban gondolnunk nemzeti nagyjaink megváltó munkájára, nekik köszönhetjük, ha ma a megtermékenyitő, az alkotó szorgalmas munka gyönyörűségeit élvezzük. A midőn azonban hőseink emlékét ünnepeljük, igazi Megbecsülésüket tettekkel bizonyítsuk. Az ő áldozataik és a nemzet szenvedése csak akkor voltak megváltás, ha a megváltott szabadsággal élni tudunk. Fajunkat nehéz feladatok közé rendelte végzete. Világrészünk történetében nagy szerepet kellett játszania. Ez a szerepe még nincs befejezve. S a mi még hátra van, arra ugyancsak kell készülnünk, arra erősíteni kell magunkat. Dolgoznunk kell tehát. Használjuk fel a nyugalmas szabadság napjait a kultúra fejlesztésére. Anyagi és erkölcsi feladataink sokasága előtt állunk. Fogjunk hozzá mindannyian. Ne legyen a társadalomnak meghallgatatlan panasza. A hol Megjelenik minden vasárnap. orvosolni kell, ott segítsünk. Egyesítsük erőinket. A mi társadalmunkban még nagyon sok szunnyadó, felhasználatlan erő van. Ne hagyjuk ezeket elsorvadni, hanem keltsük őket életre. Terjesszük ki széles rétegekre a társadalmi szorgalmas munka szükségességének tudatát. A jószívűségen, az ambíción keresztül vigyük bele népünk vérébe, hogy gyönyörűségét találja az alkotás munkájában, hogy az önzetlen, a lelkiismeret által jutalmazott eredményes munka legyen az, a mire mindenek felett büszke öntudattal gondol. S azután igy átalakult lélekkel álljunk össze s teremtsük meg a mi kultúránkat. Teremtsük meg népjóléti intézményeinket, egye- s ületeinket. Tudományos, gazdasági, kereskedelem — ipari, humanitárius téren alkossunk meg mindent, a mi nemzetünket erősiti, s amire képesek vagyunk. Áldozzuk fel időnket, munkákat, erőnket mind, a mit erre fordíthatunk. Ha minden csoport csak egy célt elérni vagy megközelíteni képes, már az egy része a nagy egész, nem pihenő, mondjuk lázas társadalmi munkának s az ezrek munkájából ki fog alakulni a nemzeti fejlődés, boldogulás egy nagy lépése előre . . . így becsülhetjük meg igazán nemzeti ünnepünk: március 15-ének emlékét, igy lesz az nemcsak nemzeti, de nemzetboldogitó és nemzetmegváltó ünnep. Történelmi nagyjaink igy nyerik el emlékük hallhatatlanságán és a nemzet örökös T A R C A. Békés aranykora. Irta: Sas Róbert. Szálljunk el a képzeletnek szárnyain a messze századokba! Szálljunk vissza a messze középkorba! Már szállunk. S feltünedeznek a messze középkor marcona alakjai Páncélosán, fegyveresen. Már látjuk a várak, kastélyok tornyait! Itt vannak már a várak, kastélyok börtönei. Megnyílnak szemeink előtt a tágas termek falai: ott ülnek a marcona vitézek kártya, bor mellett. Látjuk már a vitézséget, a hősiességet, a fényt, a pompát, a gazdagságot, a csillogást. Már látjuk a vitézség győzelmeit, az erő küzdelmeit. Tovább. Szálljunk! S feltűnnek a vitézség, a hősiesség, a pompa, a gazdagság, a csillogás, az erő mögött, a győzedelmi mámor mögött, a kacagás, öröm mögött az árulás, az érőszak, a kegyetlenség. Már látjuk a könyörtelenséget, a zsarnokságot. Már halljuk a legyőzőnek jaját, átkozódásait. Már halljuk az árvák, özvegyek s árván maradt szülők keserveit, szenvedéseit. Már halljuk, már látjuk az elnyomást; az elnyomottak néma, rettenetes, gyáva szenvedését. Már látjuk a kastélyok, a várak, a büszke, fényes, hatalmas tornyok tövében a százak, ezrek és milliók könnyes, véres, fáradalmas, szenvedéssel, nyomorral, szegénységgel, börtönnel, halállal s élettel, nyomorult élettel teli küzdelmeit. Előttünk már a százak, kiknek élete csupa nyomor, az ezrek, kiknek élete örökös elnyomatás, szolgaság és gyalázat: vért korbácsoló, szégyenletes gyalázat s már feltűntek a százak, az ezrek, a milliók, az árny, a nyomor, a kétségbeesett nyomor, amint gyáva keservekkel, fejet hajtva, az élethez, a nyomorult rabszolga élethez görcsösen ragaszkodva táplálják, éltetik a tizeket, az egyeseket, a fényt, a pompát, a gazdagságot, az egyek- nek, százak, ezrek nyomorából felépített fényét, gyönyörét, kéjét. Szállottunk és láttunk! Megérkeztünk ! Itt vagyunk Békés vármegye aranykorában, a Maróthiak Ábrabámffiak, Szilágyi, a Nadányiak s annyi sok és mégis oly kevés mások fényes, dicsőséges, de árnnyal s gyalázattal vegyes korszakában. I. A szentmiklósi várkastély tágas, boltozatos terme ugyancsak hangos. Csak úgy visszhangzanak az öblös boltivek a hatalmas kupákkal, borospalackokkal teli tölgyfaasztal körül ülők mulatozásától. Már nem bánom, akár megharagszanak érte nemes Békés vármegye hatalmas urai, akár nem, én bemutatom őket rendre. Az asztalfőn egy ötven évesnek látszó, izmos, hatalmas, még feketéllő hajú íérfi ül. Alakja tekintélyt parancsoló, arca, homloka lelkierőt, kicsiny, szinte szúró szemei bátorságot és kegyetlenséget árulnak el. Ő a szentmiklósi kastély s a gyulai vár ura, Békés, Orod és Zaránd vármegyék egyik leghatalmasabb parancsolója, az összegyűlt hatalmas társaság házigazdája : Maróthi Mátyás macsói bán. Tőle jobbra hatalmas boros kupa előtt a sok beszédéről, fecsegéséről hires ölvödi Lőrinczy János ül. Szereti piszkálni barátjait, azok is sokat gúnyolódnak rajta, de azért mindenki szereti.