Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-08 / 10. szám

6 Békés 1914 március ft. A gádorosi vasúti állomási ártézikut az alsóbb fokú hatóságok által annak idején azzal engedélyez­tetett, hogy a hatóság fentartotta magának a jogot a felesleges viz felett való rendelkezésre. A kutat építtető cég és a vasút azt vitatták, hogy mivel a kérdéses kútnak felesleges vize csupán vasúti terüle­ten marad, tehát idegen érdekeket nem érint, ennél­fogva az említett rendelkezés kikötésére nem volt a hatóság jogosult. A közigazgatási bíróság a kérdés­nek ebben a vonatkozásában megállapítván hatás­körét, a beadott panaszok folytán aképen döntött, hogy az ártézikut vize is olyan víz, amely ha ide­gen területre nem megy, kizárólag az illető terület tulajdonosának szabad rendelkezése alatt áll. A bíró­ság ezen érdekes döntésének folyományaképen az­után a földmivelésügyi miniszter azt mondotta ki, hogy a szóban levő ártézikut az akkor érvényben állott vízjogi törvény rendelkezései szerint hatósági engedélyezés alá nem esett, minélfogva ebben a kér­désben hozott alispáni és közigazgatási bizottsági határozatokat megsemmisítette és a felmerült szak­értői költségek megfizetése alól kérvényezőt fel­mentette. A törvényhatósági utak belterületi szakaszai­hoz eddig a törvényhatóság sohsem kívánta az illető községek hozzájárulását, a miniszter azonban a leg­utóbbi költségvetésben ragaszkodott ahhoz, hogy mivel a közúti alapnak minden garasra szüksége van, ezentúl a községeket be kell vonni ezen bel­területi útszakaszok fentartásába és illetőleg hogy a fentartási költségek fizetésére a községek kötelezen­dők. Az említett rendelkezések folytán az érdekelt községeket a közigazgatási bizottság kötelezte is a reájuk eső hányad megfizetésére. Ezt a kivetést leg­több község megfelebbezte, köztük Orosháza is, a mely a hódmezővásáhely—orosházi törvényhatósági ut belterületi szakaszának fentartása címén évi 533 korona, tehát igen tekintélyes összeg megfizetésére köteleztetek. A közigazgatási bíróság ebben az ügy­ben akként döntött, hogy mivel a község azt állítja, hogy a vitatott része az útnak nem belterület, ha­nem már külterület, tehát a kivetés jogtalan, ezért a kérdésnek tisztázását rendelte el. A döntés minden­esetre érdekes lesz, mert a szóban levő útszakasz az igaz, hogy egészen kívül esik a községen, azonban az is kétségtelen, hogy annak mentén mindenütt házak épültek, tehát külterületnek minősíteni bajos dolog lesz. Munkásházak. Hegedűs Pál és társai ujkigyósi lakosok munkásházak építését kérték a községtől. A község azonban kimondotta, hogy mivel a munkás­házak közszükséget nem képeznek, nem hajlandó a kérelmet teljesíteni. Kérvényezők most közvetlenül a miniszterhez fordultak. A miniszter a kérvényt a törvényhatóságnak küldte le azzal, hogy azt tár­gyalja ; de már most kijelentette a miniszter, hogyha a törvényhatóság is elutasító álláspontra helyezked­nék, akkor kérvényezők miniszteri megbízott kikül­dését kérhetik. A részvénytársuiati gőzmalom évi rendes köz­gyűlése március 2-án d. u. folyt le a városháza nagytermében. A nagy terem zsúfolásig megtelt részvényesekkel, akik a legnagyobb csendben és fi­gyelemmel hallgatták meg az igazgatóság és fel­ügyelő-bizottság évi jelentését, amely — sajnos — nem valami kedvező eredményről adhatott számot. A múlt év folyamán'a hibás mérleg-készitésből eredő nagy eltéréseket máskép nem lehetett helyrehozni, mint azzal, hogy az igazgatóság őszintén feltárja a tár­saság helyzetét s ennek megfelelőleg készíti el mér­legét. Dacára a nagy veszteség-kimutatásnak, a rész­vényesek nem hogy bizalmatlanságot tanúsítottak volna az igazgatósággal és felügyelő-bizottsággal szemben, de a legnagyobb ragaszkodásuknak és bi­zalmuknak adtak kifejezést amiatt, hogy a legválsá­gosabb időben segítségére siettek a társaságnak s nem hagyták azt magára. Az igazgatósági évi jelen­tését a közgyűlés tudomásul vette. E tárgyhoz első­sorban Verner József akart hozzászólni, akinek azon­ban a hozzászólási jogot tekintettel arra, hogy ne­vezett a társaságnak nem részvényese, nem adta meg s mivel Yerner ennek dacára is ragaszkodott ahoz, hogy beszélhessen, sőt a beszédjébe bele is fogott, igy az elnök nagy zajban megvonta tőle a szót. Ezen incidens után a közgyűlés minden za­var nélkül csendben folyt tovább. Az igazgatósági jelentés kapcsán felszólaltak : Gebei András, Debre- czeni Károly, Sail József, Csordás Ferenc, Ravai Gábor, Csolnoki Lajos és mások. F. Sail József in­dítványozta, hogy a részvényesek alapszabályokban köteleztessenek arra, hogy bizonyos mennyiségű ga­bonát tartoznak megőröltetni évenként és hogy bi­zonyos mennyiségű gabonát tartoznak a társaságnak eladni, amely azt feldolgoztatja és a befolyandó ösz- szegekből ezek árát a részvényeseknek megtéríti s igy számítása szerint tisztán ebből a müőrlésből napi 300 kor. körüli haszna lehetne a társaságnak, amely a napi kiadásokat teljesen fedezné. Az életre való eszmét a közgyűlés helyesléssel vette tudomá­sul s megbízta az igazgatóságot, hogy ez ügyben, valamint a malomkörzetbe való belépés ügyében is a saját belátása szerint járjon el. Ezután Schriffert Márton igazgatósági, Jámbor István és Schmidt István felügyelő-bizottsági tagok bejelentették, hogy megbízatásukról lemondanak. Ezeket a lemondáso­kat — Jámbor István kivételével — a közgyűlés nem fogadta el, mire nevezettek a részvényesek egyhangú bizalma folytán lemondásukat visszavonták. Jámbor István felügyelő-bizottsági tag helyére Va­lent Pál lett egyhangúlag megválasztva. Az indít­ványok során Steigervald János és Valent Pál indít­ványozta, hogy az Erkel-malom vétessék meg s hogy kamatmentes állami kölcsön megszerezhetése végett lépjen az igazgatóság érintkezésbe Lukács György országgyűlési képviselő úrral. A közgyűlés a malom megvételét időelőttinek tartja, a kamatmentes köl csón megszerzésével azonban az igazgatóságot és ügyészt megbízza. Ezután elnök a közgyűlést be rekesztette azzal a kérelemmel, hogy a részvényesek a jövőben hatványozottabban pártolják a társaságot, hogy az igazgatóság a jövő évben osztalékot is fi­zethessen. A gyulai tanyai földmivelök körében február hó 15-én délután szép számú hallgatóság jelenlé­tében előadást tartott Révész Ignác vágóhídi állator­vos az állatbiztosításról. Ezt megelőzőleg Niekmann Rezső állami tanító, a kör ügyvezetője beszélt az állattenyésztésről általában. Előadásában kifejtette, hogy az állattenyésztés képezi a gazdálkodás alap­ját. A ló és szarvasmarha nélkül alig lehetne a föl­det művelni; trágyájuk nélkül pedig a földek ki­merülnének és megszűnnének teremni. De szép jó­szágért szép pénzt is adunk. Épen azért, ha vala­mely gazdának a jószágállománya nincs arányban a gazdaság terjedelmével, vagy állatai rossz álla­potban vannak, bátran rósz gazdának tarthatjuk. Beszélt a tenyész állatok kiválasztásáról is Állatok védelméről, állatokkal való helyes bánásmódjáról és azok tisztántartásáról, takarmányozásról. A takar­mány tápértékéről és annak fokozásáról. Csikó és borjú nevelésről. És végül rámutatott a gazdák azon helytelen szokására, hogy a csikót és tinót korán fogják iga alá. Lehet, sőt kell is már két éves korában befogni, de csak szoktatásképen. Ki a jószágát négy éves kora előtt terhes munkára hajtja, elsatnyitja azt és csak magának okoz kárt. Majd üdvözölte a jelenvoltakat és különösen örömét fe­jezte ki a fölött, hogy a mai előadásra asszonyok is eljöttek. A magyar asszony az ő éles eszével hama­rább fogja föl a szövetkezés szükségességét. Nagyon sok olyan okos asszony van, aki eszével már a vá­rosvégén jár, még a bátyám uram még csak a Bárdos-hidján kullog. Révész Ignác állatorvos azzal kezdte előadását, hogy a gazda vagyonának jelentékeny részét az iga­vonó állatok teszik. Ez az ő takarékpénztára, ahon­nan bármikor, kamat nélkül kaphat pénzt. De az állat kényes jószág; ha megbetegszik, vagy baleset éri, nem tud panaszkodni, csak bágyadt szemeivel fájdalmasan tekint a gazdájára és várja gyógyulását. A gondos gazda nem mulasztja el, hogy beteg jó­szágához állatorvost ne hivasson, de ez esetben is gyakran megtörténik, hogy állata elpusztul és ezzel nagy károsodás éri. Beszélt az állati betegségekről, ragályos bajokról és ezzel kapcsolatos károkról. A károsodást a gazda úgy kerülheti el, ha állatait biz­tosítja, mely esetben a kár 80 százaléka megtérül. Biztosítani 6 hónapnál idősebb jószágot lehet. A biztosítást a Hungária Általános Biztositó Rész­vénytársaság bonyolítaná le. Ez a társaság 6 millió korona alaptőkével rendelkezik. A biztosítás elhullás, vagy szükségessé vált kényszervágás (kiirtás) által okozott károsodás ellen szólna. Ha 50 ezer korona értékű állat biztosittatik, akkor a társaság ingyen orvost adna. A szükséges nyomtatványokat a gazda és az állatorvos tölti ki. Az állatorvos a bebiztosí­tandó jószágot megvizsgálja. A társaság azután ki­állítja a kötvényt, mely egy évre szól; a kötvény átvételkor a biztosítási dijat is le kell fizetni. A biz­tosítási dijat százalékokban számítják a következő százalék szerint: növendékmarha 6 hónaptól, to­vábbá tehenek, ökrök magyar fajta 3 korona, nyu­gati fajta 3 korona 50 fillér. Községi bika 4 ko­rona, magánbika 5 korona. Tenyészmén 6 korona 50 fillér, igásló 5 korona, hintósló is 5 korona. A biztosítási dij meglehetős nagy, de a gazda nyugod­tan alhatik afellől, hogy jószágát baj éri. Nagyobb és vagyonosabb gazda elkerülheti a biztosítást, de a szegény ember, akinek 1—2 darab jószága van, na­gyon okosan cselekszik, ha bebiztosítja a jószágát. Azt a néhány koronát meg nem érzi, de ha baleset éri, nem fog elcsüggedni és félni a kártól, mert a biztositó társaság megtéríti azt. A gazda a társa­ságtól »kártérítése cimü nyomtatványt kap, ha az állatot baleset érte, vagy elpusztult. Ezt a gazda ki­tölti, az állatorvossal láttamoztatja és a társasági megbizottság a kárt megállapítja és ha a bajt nem a gazda hanyagsága okozta, az állat értékének 80 százalékát a társaság kifizeti. Az előadás befejezté­vel a jelenvoltak közül számosán kérdést intéztek még az előadóhoz, aki mindenkinek készséggel szol­gált szakszerű felvilágosítással és az aggodalmakat eloszlatta — Az állatok összeírása a gazdakörben történik, március 15-ig bezárólag. A biztosítás szük­séges és hasznos intézmény, mely sok millióra rugó kártérítésével rengeteg elpusztult vagyont pótolt' már, megmentvén ez által embertársainkat anyagi zavaroktól, gondoktól, elszegényedéstől. Nem elég csak vagyont szerezni, de mégis kell azt oltalmazni a szerencsétlenség esélyei ellen. Minden vagyon­szerzésnek az a védekezés az alapja és ezt legtöké­letesebben a biztosítás nyújtja. g Hasznosan telt el a délután. A nép szívesen hallgatta az előadásokat. Bizonyára tanult is tőlük. az Heti piac. Gyula, március hó 6. A budapesti gabonatőzsdén e hét folyamán árak csekély ingadozással alig változtak. Heti piacunkon élénk kínálat mellett eladatott: Búza . 21 — 2340 Árpa . 13 20 13 60 Zab . 12 40 12 60 Tengeri 13 20 13-40 Irodalom. A faluból. Péczely József folyóiratának har­madik száma érdekes és változatos tartalommal teg-*' nap jelent meg. A magyar parasztok életéből vett jóízű elbeszélések, apróságok töltik meg a füzetet. A nagyokról és kicsinyekről rovatban Tisza István­ról van egy megtörtént eset igen érdekesen elbe­szélve. Lapunk mai tárca rovatában közlünk a fü*: zetből egy elbeszélést. A folyóiratra előfizetést évi 8 koronával elfogad Dobay János könyvárus, Gyulán. A Magyar Figyelő most megjelent március 1. száma a munkásbiztositás problémájáról nagyérdekü vezetőcikket hoz, amelyet egy munkásbiztositási pénztári tisztviselő álnév alatt ir Fabinyi Lili igen érdekes adatokat közöl a lengyel-magyar kérdés­hez, amelyet nagy statisztikai aparátussal támogat. Domanovszky Sándor Szegfű Gyulának uj Rákóczi kötetével kapcsolatban a száműzött Rákócziról közöl dolgozatot. Érdekes közgazdasági cikket ir Rudnyánszky György „Állattenyésztés vagy gabona- termelés“ címen Színházi cikket Ivánfy Jenőtől találunk „Macbeth a színpadon“ címen. A szép- irodalmi részben Bársony Istvánnak „Fehér erdő“ feliratú novelláját olvassuk. A gazdag „Feljegyzések“ rovat egészíti ki a változatos és érdekes számot. A Magyar Figyelő előfizetési ára egész évre 24 •—* negyedévre 6-— korona. Szerkesztőség és kiadó- hivatal: Budapest, VI., Andrássy-ut 16. szám. Dongó cim alatt március 1-én heti élclap indult meg Gyulán, amelynek felelős szerkesztője Somogyi Imre fiatal iró, akitől lapunk is több hangulatos költeményt és tárcát közölt. Az első szám ügyesen’ és változatosan van szerkesztve, bőséges tartalom­mal és számos karikatúrával. Mezőberényben nyom­ják Balta és Társa könyvnyomdájában; ugyanott, ahol a Nemzeti Kultúra folyóiratot. Megszűnt napilap. G. Szabó Lajos kiadásában, legutóbb Sm István felelős szerkesztésében megje­lent 2 filléres Orosházi Hírlap f. hó 3-án megszűnt. Törvényszéki csarnok. Csőd Szeghalmon. A gyulai törvényszék Riegel Zoltán szeghalmi bej. papirkereskedő és nyomdatu­lajdonos ellen saját kérelmére csődöt nyitott. Csőd- biztosnl dr. Aigner Dezső törvényszéki biró, tömeg­gondnokul dr. Csánky Dezső szeghalmi, helyetteséül dr. Salamon Károly gyulai ügyvéd neveztetett ki. A követelések'bejelentésének határideje 1914 május 4. Heti bünkrónika. A mulatság vége. Békésszentandráson 1913. évi szeptember hó 7-én bál volt a községi korcsmában. A legények táncoltak, mulattak és főkép ittak. Az alkohol az­után hatott Olyan virtust fejlesztett ki Tóth János 20 éves legényben, hogy minden áron — életében először — rendőrt akart vetni. Ez a legnagyobb dicsőségek egyike. Tóth János azonban nem mert egyenesen szembe szállani a nagy szál emberekből álló rendőrökkel, hanem úgy csinálta a dolgot, hogy mikor Sinka Albert rendőr egy asztal mellé állott, az asztalt hozzá dobta. Vesztére, mert Sinka Albert megfogta Tóth Jánost, kivitte a folyosóra és ott jól megrugdosta. Tóth Jánost a kir- ügyész­ség vádja alapján a kir. törvényszék hatóság elleni erőszak büntette miatt 8 napi fogházra, Sinka Al­bert rendőrt pedig hivatali hatalommal való vissza­élés vétsége miatt 10 korona pénzbüntetésre Ítélte, ez utóbbinak végrehajtását azonban feltételesen fel­függesztette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom