Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-15 / 7. szám
XLV1. évfolyam 7, szám. Előfizetési árak: Egész évre .......... 10 K — f Fél évre ............... 5 K — f Év negyedre ... ... 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Gyula, 1914 február 15. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Vármegyei közgyűlés előtt. i. A vármegyének f. hó 26-án tartandó rendes közgyűlésének tárgysorozata kibocsájtatván, annak első tárgyát, az alispánnak, a vármegye közállapotáról szóló jelentését, az alábbiakban — bő kivonatban — ismertetjük. A közegészségügyi viszonyok általában kedvezőtlenek voltak és az előző óv hasonló időszakához viszonyítva roszszabbak is. A jelentést magában foglaló időszak alatt előfordult: a) a diphteria 106 megbetegedéssel, 29 halálozással 27%, b) a vörheny 108 megbetegedéssel, 21 halálozással 19%, c) a kanyaró 864 megbetegedéssel, 31 halálozással 3 %, d) a hasibagymáz 47 megbetegedéssel, 14 halálozással 29%, é) a szamárköhögés 19 megbetegedéssel, f) a báránybimlő 6 megbetegedéssel. Összesen 1150 megbetegedéssel és 95 halálozással 8 %. A vármegyei közkórházat illetőleg az al- ispáni jelentés előadja, hogy az elmúlt 1913-ik évben összesen 7305 uj beteget vettek fel s az előző évről visszamaradt 841 beteggel együtt összesen 8136 szenvedőt ápoltak az intézetben, 329436 ápolási napon. A felvételek száma 560-nal, az ápolási napok száma 10718-al volt több mint az előző esztendőben. Mint ezen adatokból látható, az intézet betegforgalma az elmúlt évben, is emelkedett. Az ápolt betegek közül 4062 távozott gyógyultan, 2481 javultan, 410 gyógyulatlanul és 324 balt meg. Az ösz- szes betegek közül 2460-at ápoltak a belgyógyászati, 4353-at a sebészeti, 731-et a szemészeti és 682-öt az elmebetegek osztályán. Az ápolási napok közül 2556 volt I-ső, 14841 Il-ik és 312039 volt a III-ik osztályú. A műtétek száma a sebészeti osztályon 2162 nagyobb és 890 kisebb volt, összesen tehát 3052. A laparatómiák (hasmetszés műtétek) száma 391-re emelkedett. A műtétek száma a sebészeti osztályon 309-el volt több, mint az előző évben. A szemészeti osztályon 477 nagy műtétet és mintegy 320 kisebb műtétet hajtottak végre, összesen tehát 797 műtétet, 126-al többet, mint az előző évben. Az egyes beteg osztályok, valamint a kórbonctani osztály tevékenysége is már-már olyan fokot ért el, hogy további emelkedés alig lehetséges. Meg kell említeni, bogy a kórház kórbonctani intézete a múlt évi kolera járvány tartama alatt, mint vizsgáló állomás működött a m. kir. belügyminiszter ur megbízásából s hogy az intézett a rábízott feladatokat kiváló sikerrel ol dotta meg, a mintegy 1000 esetben eszközölt ilyen irányú vizsgálatnál. A múlt évnek pénzügyi eredménye is kedvezőnek mutatkozik, a mennyiben tetemesebb megtakarításra van kilátás, a mely megtakaritás összege pontosan csak a zárszámadások elkészültével lesz megállapítható. A múlt óv december és a folyó év január bavábau úgy a személy, mint a vagyonbiztonság kielégítő volt. Tűz 29 esetben volt. a kár biztosítás utján nagyrészben megtérül. Öngyilkosság 13, öngyilkossági kísérlet 4 történt. Baleset 17 fordult elő, melyek közül 8 halállal végződött. A védkötelesek kivándorlási tilalma december elején megszűnvén, mindazok, a kik a múlt évben ezen tilalom miatt ki nem mehettek, a tilalom megszűntével tömegesen folyamodtak útlevélért. Ez az oka annak, bogy a december 1-től február 1-ig terjedő időszakban igen sok ntlevelet kellett kiadni, viszont a védkötelesek kivándorlási tilalma volt az oka annak, bogy a múlt év folyamán a kiadott útlevelek száma rendkívül megapadt. A múlt egész év folyamán ugyanis összesen 197 útlevelet adott ki az alispán, melyből 178 szólt Amerikára, inig a múlt év december 1-től február 1-ig kiadott útlevelek száma 139 volt, melyből 131 szóllott Amerikára. Ezen útlevelek közül 57 Békéscsabára, 20 Orosházára 14 Csorvásra, 26 Endrődre, 10 Gyomára, 8 Gyulára, 7 Dobozra adatott ki, mig a többi községekből csak szórványosan folyamodtak egyesek útlevélért. Útlevél nélkül szökött ki 36 egyén. Nyomozás rendeltetett el annak kiderítésére, hogy az útlevél nélkül kivándoroltak nem-e valamely kivándorlási közvetítő egyénnek vagy szövetkezet segélyével szöktek ki, de a foganatosított nyomozás e tekintetben még gyanút sem igazolt. Az állategészségügy általában kielégítőnek volt mondható, az állatforgalmat nagyobb és kiterjedtebb járványok nem korlátozták, fertőző (ragadós) betegségek a haszonállatok között nemcsak szórványos, hanem járványos formában is merültek ugyan fel, azonban azok a beavatkozó hatósági intézkedésekre helyhez kötöttek maradtak. A sertésvészre vonatkozó 9300/898. szí rendelet helyett a F. M. 60000/913. sz. rendeleté lépett életbe, mely által lehetővé vált, T A R C A. As elégséges emberek. Irta : Péczely József. Pusztaszeri timre a Duna-Tisza közének kellős közepén fekszik. Valamikor népes község volt. Talán város. Ezt azonban már csak a régi protokolumok tudnák végérvényesen kiértelmezni. Annyi bizonyos, hogy sok századoknak előtte számottevő község volt. Legalább is a maradványok arra engednek következtetni. Aztán a neve is: Szent-Imre. Első koronás királyunk egyetlen fiának a neve. Nem adták azt oda mindenféle pitty-potty falunak. A „puszta“ csak későbben ragadt hozzá. Akkor, amikor már elpusztult, amikor már puszta lett. Mert azzá lett. A törökök, tatárok földulták. Leginkább a tatárok. A kutyafejüek. A takaros község elnéptelenedett. A lakosok egyrészét rabláncra fűzték s lehajtották Nikodémiába, vagy még messzebb. Honnan lehetne azt ma már tudni ? A másik rész, a szemfülesebbek meg elszéledtek. Ki Pönögére, ki Akasztóra. A kis lakóházakkal hamarosan végeztek a barbár emberek. Vert fal, nád ... Mi az egy sáska hadnak ? Egy nagy baromi erőnek ? A templommal, toronnyal már nem bírtak. A nagy terméskövek nem engedtek a faltörő kosoknak. Akkor még nem volt puskapor, dinamit, ekrazit. Az is lehet, hogy a tájban már sürgős volt a kutyafejüek ideje. így aztán a templomrombolás félbe maradt. A tetejét leszedték. A gerendákat is. Az is lehet azonban, hogy fölégették. Csak a falak maradtak meg . . . Még ma is megvan egy részük. A templom északi oldalfala, meg a csonka torony . . . Egyszer voltam benne . . . Diákkoromban. Egyik nagy vakációban négyen-öten összefogtunk s kirándultunk a csonka toronyhoz. Vittünk magunkkal egy kis elemózsiát. Hajnalba indultunk. Délre ott voltunk. Sőt végeztünk is a vizsgálódásainkkal. Megbámultuk a hatalmas köveket. Ugyan honnan hozhatták ide, ebbe a rengeteg homoksivatagba ? Milyen erővel ? A falak belső részén még itt-ott rajta volt a malter. Cementes. Kipróbáltuk mi is. Penecilusainkkal belekarcoltuk a neveinket, az évszámot. Volt ott már sok név. Karikába, szívbe foglalva. Egy-egy példázat,ékes versezet.Kik Írták? Mikor? A név még ott van, de a tulajdonosa ki tudja hol ? Amikor ott jártunk, puszta volt az egész határ. A csonka torony, mint egy óriási felkiáltójel állt ki a sivatagból. Büszkén, egyenesen. Mintha azt példázta volna: „Én még itt vagyok!“ Ma már egész más a puszta panorámája. Takaros kis telepes község sikeredett a homokon. Igaz, nem a régi helyen, a csonka torony körül, hanem kijebb, a vasút mentén. Előbb csak négy-öt gunyhó keletkezett. Aztán egyre több és több. Végül egy kis templomot, aféle imaházat emeltek a hivek. Az elmúlt nyáron már tanítót is választottak. Az első tanítót. Nagy dolog az ! A presbiter urak fölvették a kékbell gúnyákat s lassú, tempós léptekkel megindultak az iskola felé. Gyülekeztek. Legelsőnek érkezett Neszpjj Gábor kurátor ur, ki a helyzethez és nevéhez illő méltóságos fejbólintgatásokkal fogadta a többi belső embereket, már mint a presbiter urakat, köztük legel- sőbben is nagytiszteletü Tolnai Ezsaiás prédikátor urat, ki a pönögei anyaszentegyházból teljes papi ornátusban következett ki a leányegyház e most elkövetkezendő fontos eseményeinek tapintatos kormányozására. No mert az ijyen esetben szükséges a tapintatosság és bölcsesség. Föl kell srófolni minden embernek az eszét. A presbiter urakon mutatkoztak is a terhes gondolatok. Nana. Ők felelnek a falunak ... Az ülés imával kezdődött. Segedelemkéréssel. A bütykös, kérges ujjak összekuícsolódtak; a fejek lehajtatódtak. — A mi segedelmünk . . . * A nagytiszteletü ur sorba festette a pályázókat. Ez ilyen és ilyen . . . Akit leginkább szeretett volna megválasztatni, azt legelőbb mutatta be. Hiába, legmaradandóbbak az alapvonalak Xjap’U.n.ls: mai száma ÍO oldal.
