Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-13 / 50. szám
XL¥I. évfolyam Gyula, 1914 december 13 30. szám. Előfizetés! árak: Egész évre __ 10 K — f Fé l évre........... 5 K — f év negyedre 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. I Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Gazdasági kérdések. A háború gazdasági hatásai között egyike a legfontosabbaknak a nagy vagyoneltolódások. Ennek viszont legfőbb tényezője a spekuláció, melyre bőven kinálkozik alkalom. Természetesen igen egészséges volna, ha a vagyoneltolódások olyan irányt vennének, hogy a gazdasági vérkeringést egyenlően osztanák szét a nemzet szervezetének minden részében. Sajnos azonban, mikor erre a legnagyobb szükség volna, épen az ellenkezője szokott bekövetkezni. Egyesek kezében halmozódnak fel az egyes szükségletét messze túlhaladó vagyonok, amelyek a nép széles rétegeit volnának hivatva szolgálni. Ez ellen nehéz küzdeni, de mégis harcba kell vele szállani különösen akkor, amikor a vagyongyűjtés veszedelme a nemzet elevenébe vág, amikor a spekuláció az élelmiszerekre veti ki hálóját. Már rég megállapították, hogy a háború kitörése után ügynökök járták be az országot, akik megfelelő tőkével rendelkező társaság részére bevásárolták a hüvelyeseket, hogy azután , a legnagyobb szükség esetén ez a társaság, (bizonyára van több is) diktálhassa a kegyetlen árakat. De a spekuláció kiterjesztette aktióját minden terményre. Ezek közül a kormány csak ott szólott bele árszabályozó hatalmával, ahol az igazán nélkülözhetetlen volt, a kenyér magvaknál. A maximális árak megállapítása tárgyában kiadott kormány-rendelet azonban nem keltett megnyugvást. Ez adott létet egy uj gondolat-, nak a gazdakörökben. Igen sok érdeket akart kielégíteni a kormány a maximális árakra vonatkozó rendeletével, de épen ezért mindenki elégedetlen vele. A gazdasági közvélemény felfogása a következő : A kérdés teljesen kielégítő megoldását a kormány-rendeletben levő módozat nem adja, részben, mert a nyomán túlságos sok, közel félezer ármegállapítás lesz az országban. A leghelyesebb megoldás a gabona-egyedáruság behozatala lett volna. Csak igy lenne elképzelhető a helyes és egységes árszabás. így, ahogyan most történik, sokkal több hiánya van a kormány-rendeletnek, semhogy ahhoz vérmes reményt fűzni megokolt lenne. És épen ezért a kormány megoldásáról ki kell mondanunk, hogy azt nem tartjuk véglegesnek. Elég talán erre nézve a nagyon is lényeges minőségbeli eltéréseket említenünk, a melyek a vételár méltányos megállapítását felette megnehezítik. Vájjon, hol akad például biró, az eltérő hektolitersuly alapján engedelmezett ár iránt való igény jogosságának és mértékének gyors és mindkét felet kielégítő megítélésére ? Érdekes és jellemző fölemlíteni, hogy a helyes megoldásra nézve Németországban már a legellentótesebb gazdaság-politikai irányok képviselői, például a védővámellenes Brentano Lajos és a konzervatív Heim dr. egybehangzóan arra a következtetésre jutottak, hogy kielégítő megoldást csak a gabona- és lisztkészletek állami kisajátítása és a községek utján való forgalomba hozatala eredményezheti. Ez a felfogás tehát a gordiusi csomó ketté- vágását ajánlja. És valóban itt csak a radikális fellépés segít. Valószínűleg rá fog jönni a kormány, hogy a monopólium az egyetlen helyes megoldás, de nemcsak búzára és lisztre, de minden lényeges tápszerre nézve. A kérdésnek nagy fontossága és sok gazdasági vonatkozása van, melynek részleteit mérlegelni a kormány gazdasági szakerői hivatottak ; mi csak rámutatni kívántunk arra a radikális, de a rendkívüli helyzetnek megfelelő megoldásra, amely a létünkért folyó küzdelemben leginkább látszik alkalmasnak a nemzet gazdasági erejét megerősíteni és egy hosszú háború esetén is ellenállóvá tenni. Es amikor egy-egy nemzet existe nlidlis érdekéről van szó, amellett kisebb érdekeltségek, sőt egész osztályok vagyoni érdekei sem jöhetnek számba. TÁRCA. Mikszáth-Almanach 1915-re.* Ki keres most olyan képet, amely csendélelet ábrázol ? Ki kiváncsi oly szerelmi történetre, amelyben az idill arany felhője úszik ? A háború dübörgése kikapcsolta érdeklődésünkből, legalább egy időre, az efajta munkákat. A kirakatokban, ahol máskor uj regények és novellás kötetek versengve ajánlták magukat a közönségnek, térképek függnek. S ami újdonságra rávilágít a könyvesbolt villanyfénye : jóformán kizárólag a népek fegyveres mérkőzésével függ össze. Az irók és kiadók sók uj terve, az idei karácsonyra, bennmaradt az asztalfiókban. Egy könyv azonban kivétel. E könyv a „Mikszáth-Almanach“, amelynek szerkesztői örökségét Herczeg Ferenc vette át s amelynek megjelenését nem gátolhatta az, hogy újságjainkban ma Höfer vezérőrnagy jelentéseit olvassuk legelőször. Singer és Wolfner az idén is kiadta a Mik- száth-Almanachot, mert e könyv sokkal több, mint egy uj kötet a karácsonyi könyvpiacon. Elmaradásával nemcsak az eddigi Almanach kötetek folytonossága csonkult volna meg, hanem a közönség asztaláról is hiányzott volna egy mindig várva-várt irodalmi csemege. A Mikszáth-Almanach immár tradíció Elég kiejteni a nevét s az olvasók népes tábora tudja, hogy jelenti a jó ízlést, a válogatott eszközökkel dolgozó magyar novellairodalom pompás csokrát. Ahová posta utján eljut a magyar betű, * Mikszáth-Almanach 1915. évre. Szerkeszti Herczeg Ferenc. Egyetemes Regénytár. XXXI. évfolyam 1—2 kötete. Singer és Wolfner kiadása. Ara diszkötésben 2 korona. ott megtaláljuk a piros kötésű Mikszáth-Almanachot is. S ahol a kézbesítő leteszi e formás könyvet, ott a magyar mesélőkedv színe és illata tölti meg a levegőt. Mint mindig, az 1915 re szóló Almanachnak is féltő gonddal készült össze a tartalma. Vaskos teste belletristáink színe-javának elbeszéléseit fűzi egybe. A szerkesztő Herczeg Ferenc két művészi írással szerepel az Almanachban. Egy drámai erejű „Öt órakor“ c. elbeszéléssel s a naptári rész után következő „Előszóival, amely — mint annak idején Mikszáth alatt — az ő mondanivalói révén is valósággal irodalmi esemény. Mellette a következő novellisták termékeiből kötött az uj Almanach dús kévét: Bállá Ignác, Bársony István, Bónyi Adorján, Erdősi Dezső, Farkas Pál, Herceg Ferenc, Krúdy Gyula, Lőrinczy György, Lövik Károly, Malonyai Dezső, Móricz Zsigmond, Pékár Gyula, Scossa Dezső, Szomaházy István, Somlay Károly, Szikra, Szmrecsányi Béla. A „Mikszáth-Almanach“ Singer és Wolfner (Budapest, VI. Andrássy-ut 16.) kiadásában jelenik meg. Ára 2 korona. Herczeg Ferenc pompás előszavát az alábbiakban közöljük: ELŐSZÓ. Hajdan a költő és a katona jó bajtársak voltak, mert kölcsönösen megtalálták egymás palackjában az italt, amelyre szomjaztak. A költő hősiességre, a katona hírnévre szomjazott. A háború volt a költő igazi nagy thémája. A tüzes forgószél, amely kiragadta a nyárspolgárt az élet lapályaiból, önmaga és mások fölé emelte, harcok lovagjává és énekek hősévé szentelte. A háború csodálatossá tette a valóságot es a költő a csatatér fölött vonuló felhőkön gigantikus istenárnyékokat látott ágálni, A mai háborúnak is vannak csodái és azok különbek a régieknél. A modern háború istenei azonban nem a vezéri sátrak, hanem a lövőárkok lakót, nem az egyént, hanem a tömeget avatják hőssé. A gép szerepe a háborúban demokratizálta a vitézséget. Százezer ember egy megvető gesztussal el tudja magában csititani az önfentartási ösztönt, százezer élni és élvezni vágyó, szerelmes és éhes ifjú ember, — ez olyan csoda, amelyben Homér és Vergil nem tudott volna hinni. A közkatona áldozatkészsége nagyobb az eposz hősénél, mert hiszen a hős égi és földi kincsekért, hatalomért, dicsőségért, szerelemért küzd, a katona pedig egy gondolatért hal meg. Haza király: egy gondolat; kötelesség, fegyelem is az. A halálba induló katona artikulálatlan hurrákiáltása a legmélyebb szó, amit emberi száj kimondhat. Mélyebb a költő ' és a tudós szavánál. A katona, aki a szuronyok elé dobja ifjú életének verőfényes gazdagságát, a legnagyobbat áldozza embertársainak. Értsék meg az antimilitaristák: a katonát nem azért tiszteljük, mert embert ölni képes, hanem azért, mert meghalni képes. Fájdalmas kegyelettel nézzük mostanában utcáinkon a gyűrött, szürke katonaárnyékokat. A ködszinü ruhájukhoz idegen föld iszapja tapad. A tekintetük merev és üres, mintha a pupillájukat kitágította volna véres borzalmak látása. Ami élet, tűz, erő, ifjúság volt bennük, az mind belefolyt a nagy kohóba, a háború tüzesen bömbölő kohójába, ahol most egy uj világot öntenek formába. Miféle jutalmat adhat ezeknek a fősöknek a nemzet ? Semmifélét, mert amit adni akartok nekik, Xjap"u.n.3s inai száma © old.al.
