Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-29 / 48. szám
XliVI. évfolyam Gyula, 1914 november 99 4$. szám. Előfizetési árak: Egész évre ____ 10 K — f Fé l évre............... 5 K — í évn egyedre ... _ 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. T Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID- ■ - ■ -..... ..~ - - JSS9Í9J Me gjelenik minden vasárnap. Nemzeti sajátságok. Abból az*alkalomból, hogy a világháború csatazajában összeült a magyar országgyűlés sürgős teendői elvégzésére, önérzettel látjuk azt az erőt, mellyel a magyar nemzet halad a maga utján. A dúló európai vész már régen megérett a kitörésre, csak halogatta mindenik nemzet a leszámolás nehéz óráinak felidézését. Magyar államférfi volt az, aki félelem nélkül elszántan indította útjára a lavinát, melynek forgatagában nekünk is ott kell lennünk, de a mely hasznosabb nekünk ma, mint lett volna holnap. A nagy háború-vihar közben az angol parlamenttől csak az elégedetlenség és az ennek nyomán támadt kifogások hangjait hallottuk. A francia kormány a szocialisták miatt alig tudja rászánni magát a kamara összehívására. Az osztrák és magyar monarchia másik felében már rég felfüggesztve a kiterjesztett választói jogon alapuló alkotmányos élet. Csak egyedül a magyar országgyűlés képes hallatni egységes és döntő szavát a nagy európai tűzvész, a világrengés közepette. Holott ez az országgyűlés nemrég még az elkeseredett küzdelmek színhelye volt. És nincseuek-e nekünk is nemzetiségeink, mint Ausztriának ? Nincsenek-e számosán ellenségeink, nem voltunk-e külföldön zsarnok nemzetnek elhíresztelve, mely elnyomója a területén levő idegen ajkuaknak ? És mégis a magyar országgyűlés hatalmas egybeforradásban, egyedül egész Európában végzi feladatát zökkenés nélkül, világrészülik feszült figyelme és ellenségeink féltékeny aggodalmai között. íme ez a magyar faj supremáciája ! És bármilyen megnyugvással szemléljük ezt, bármilyen megelégedéssel vonjuk le a javunkra szóló következtetéseket a magyar országgyűlés mostani munkájából, a fejlődés vágya mégis a német nemzetre vonja tekintetünket. Ha ez a mi nemzetünk békében is oly hatalmas tudna lenni, mint a veszélyben, a harcban, a viharban! Nem megközelithetnénk-e a német nemzet nagyságát ? Ha a magyar temperamentum kitöréseit, túlzásait a nemzet, a köz szeretető egységes áldozatkészséggé tudná mérsékelni, alkotó energiává tudná átalakítani, nem lennénk-e a német nemzeti nagyság nyomában ? De a nemzeti érzésnek akkor jobban kellene égni minden magyar ember lelkében, mint saját élete szeretetének. Akkor nem volna szabad csodálatosnak találni annak az egyszerű német katonának a hősiességét, aki a fejét dugta az ellenség ágyúja csövébe, hogy azt ártalmatlanná tegye. Akkor nem volna szabad akadni gyűlölködő és tulheviilt politikusnak, aki francia pénzt és orosz barátságot keres. Yan-e olyan német, mely a saját véréből való vért ne magasztalná, van-e a német és német között társadalmi és politikai ellentét, mely őket egymás ellen alantasabb érzésre: gyűlöletre volua képes ragadni ? A német közélet is a különböző felfogások és érdekellentétek eredőjeként alakult ki, de a nemzeti célok, nemzeti érdekek szolgálatában ez a nép olyan egységes, mint a sziklahegy. A mi országgyűlésünk e percben világhírű jelentősége bár megteremné gyümölcseit a nemzeti egység felé való továbbhaladás nagyszerű területén. A mi fajunk most világszerte feltűnő képességeinek öntudata bár megacélozná lelkünket az izzó fajszeretet sziklaszilárdságával, hogy ez itatná át minden érzésünket, minden csepp vérünket, hogy ez tüzelné hatalmassá nemcsak csatatereink hőstetteit, de kulturális felkészültségünket és nemzeti egységünket is! Tanügy. Áthelyezés. A vall. közokt. miniszter Lengyel Julia kétegyházai és Dosztál Stefánia eleki áll. el. iskolai tanítónőt 1914. évi december 31-iki hatály- lyal saját kérelmükre kölcsönösen áthelyezte. Hirek. Az országgyűlési képviselőválasztók ideiglenes névjegyzékei ellen beadott felszólamlásokat a vármegye központi választmányának osztályai a f. hó 21, 23, és 24-én tartott üléseikben felülbírálták és azok tárgyában az alábbiakban határoztak: Felvétetett a gyulavárosi jobbparti névjegyzékbe ifj. Prat- tinger Mátyás kőmives, a szeghalmi névjegyzékbe TÁRCA. A vereckei betörés. Az orosz hadvezetés főjellemzője, az emberáldozat semmibe vétele, a kárpáti betörésekben nyilvánult legfényesebben. Hogy e betörések milyen célt akartak szolgálni, nehéz megállapítani. Hódításit, vagy döntőbb befolyást az egész hadjáratra aligha, mert kevesen is voltak, azonkívül hátulról sem élelmet, sem erősítést nem kaptak. Legvalószínűbb, hogy egyszerű demonstratio volt, különösen a szerbek részérej amelynek eredménye lehetett, hogy az ellenséges sajtók az oroszokat már Pesten látták. Egy ilyen demonstratioért azonban annyi embert a biztos halálba hajtani csak muszka lelkiismeret képes. Egy önálló, initiativáju vállalkozás, mint a milyet a mi csapataink napról-napra produkálna^ a sohasem offensiv oroszokról fel sem tehető, ennek ellentmond különben rendkívül gyors visszavonulásuk is. Az oroszok jóformán minden ellenállás nélkül jutottak be a határon. Taktikailag lehetetlen lévén egy ilyen vállalkozás, a hadvezetőség a határt csak Werndl-fegyveres népfölkelőkkel őriztette, inkább a kolera, mint az ellenség ellen. Az oroszok köze ledtére, nem akarván őket kitenni az ismétlőpuskák és ágyuk hatásának, sietve visszavonta őket s a H és B között álló körülbelül 40,000 főnyi tartalékot küldte a betörés visszaverésére. A bevag- gonirozás s elszállítás 24 óra alatt megtörtént, az oroszok 100 kilométernyire a határtól már meglátták a rettegett csukaszürkét. Október 2-án indultunk el Sz-ről, csupa friss, újonnan felszerelt zászlóaljak, hogy a vereckei hágón, az országúton betört csapatot kikergessük. A muszkáknak úgy látszik kellemetlen tapasztalataik lehettek már a csukaszürke ruháról, mert sietve takarodtak visszafelé. A népfölkelők ugyanis feketébe vannak öltöztetve A falvak amerre átvonultunk, egy közönséges parasztlázadás képét mutatják. A rusznyák házak épek, lakóik honn, a zsidók lakásai kirabolva, a hivátalos épületek felgyújtva. Maguk az oroszok rendes, sőt kiválogatott katonaság lévén, nem pusztítottak, legfeljebb hallgatag assisttálói voltak a parasztok pusztításainak. A rusznyák persze, mikor a mi rettegett kakastollas csendőreink nem éppen keztyüs kezei simogatták} mindent a kozákra tolt, de a zsidók ellenük vallottak. Az oroszok csak a telefondrótokat vagdalták el s az utszéli fákat döntötték az úttestre, hogy az előrenyomulásunkat megakadályozzák. Az előrenyomulás azonban zavartalanul haladt. Az ilyen kis akadályokat az elővéd széjjel hányta. Komolyabb ellenállást csak a vereckei szoros bejáratánál próbáltak kifejteni, de mire a főcsapat kifejlődött, elővéd „Schützei“ egyenként leszedegették a háztetőről és szénaboglyáról puskázó kozákokat, úgy hogy a főcsapatnak már csak pár döglött ló és öt sebesült kozák maradt. Október 6. gyászünnep volt eddig, de most örömnappá vált. Alsóvereckéről öt oszlopban kora reggel indultunk el, biztosra vévén a határon egy erős ellentállást, már csak katonai representatio szempontjából is. A középső oszlop az országúton, a többiek jobbra-balra, a kisérő hegyhátakon, irány 5 kilométernyi határvonal a gránicon. Amióta jöttünk folyton esett az eső, de ma talán e nagy esemény tiszteletére kisütött a nap, az égiek is kiváncsiak voltak, hogy mi mit csinálunk idelent. Több se kellett a mi bakáinknak. Ahogy nap süti a torniszterét, mindjárt birizgál a torka. Először csak a főcsapatok, de azután az elővédek is, félre tévén minden Yorschriftot, Gesicherte Marschot, nótázni kezdettek A fenyves erdőből, a hegy tetejéről felcsendült a nóta, hogy „ Ferencs Jós séf nagyot üt a harcijára, Azt mondja, hogy elmén ö is csatába Maradj otthon te jó öreg királyunk, Onnan nizz ed, hogy mi hogyan csináljuk“. Hiába intették, tiltották a tisztek, a végén ők is csak dudolgatták. . 10 órára elértünk a határt képező hegygerinc lábához. Az egyes oszlopok rajvonalba fejlődnek Hiap'U.n.ls: mai száma, © oldal.
