Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-25 / 43. szám

3 Békés 1914 október 25 A békési polgári leányiskola negyedik osztályú növendékei gyűjtést indítottak a katonák felruházá­sára. A növendékek eddig osztályonkint egy-egy vi­rágcsokorral szokták meglepni tanárnőiket névnap­juk alkalmával, az idén szakítanak ezzel a szokással s az erre szánt összeget a sebesült katonák felru­házására fordítják. A gyűjtött összeget a napokban elküldik rendeltetési helyére. A növendékek már az iskolai év kezdetétől nagy szorgalommal készítik a hadbavonult katonáknak a hósapkát és egyéb meleg ruhát. Hírek. A reformáció emlékünnepe. A gyulai refor­mátus-egyház, mint minden évben, ezidén is meg- ünnepli a református hitvallás keletkezésének év­fordulóját. Az ünnepély október 31-én szombaton délelőtt fél 11 órakor kezdődik a református templomban és annak műsora a következő: 1. »Óh kereslek . . .« énekli: a tanuló ifjúság. 2. Megnyitó beszédet tart: Dombi Lajos lelkész, t. b. esperest kir. tanácsos. 3. Szaval: Be?ie Ferenc gimn. tanuló. 4. Emlékbeszédet mond: Balogh Mátyás segédlel­kész. 5. Szaval: Bodoky Lajos gimn. tanuló. 6. »Te benned bíztunk . . .« énekli: a tanuló ifjúság. 7. Szaval: Bodoky Jolán polg isk. tanuló. 8 Fel­olvas : Bagdy Dániel hitoktató. 9. Szaval : Ruff Julia polg isk. tanuló. 10. »Erős várunk . . énekli: a tanuló ifjúság. A templomi perselybe el­helyezendő adományokat a »Reformációi Emlékün­nepély-alap« javára köszönettel fogadnak. A honvédség köréből. A király dr. Sas Vilmos füzesgyarmati községi orvost, tartalékos főorvost, előbb viselt tiszti rendfokozatába újból kinevezte. A honvédelmi miniszter dr. Eisler Géza nagyváradi 4. honvéd gyalogezredbeli egyévi önkéntes orvost, címzetes őrmestert a budapesti helyőrségi kórház állományába tartalékos segédorvos helyettessé ne­vezte ki. Eisler dr. vármegyei közkórházunknak volt nemrégiben segédorvosa s mint kitűnő zenevirtuóz, hangversenyeinken több ízben művészi sikereket aratott. Huszonnégytől—harminchat évig. Az 1878. év­től az 1890. évig bezárólag született népfelkelésre kötelezetteknek fegyveres szolgálatra való alkalmas­sága céljából elrendelt népfelkelő bemutató szem­lék, amint már a kifüggesztett hivatalos hirdet­ményekből ismeretes, november 16-tól december 31-ig terjedő időben fognak megtartatni. A vonatko­zó működési tervet, a katonai hatósággal egyetértő- leg az alispán fogja megállapítani és intézkedik, hogy az annak idején közhírré tétessék. A bemutató szemlék Békésvármegyében Gyulán és Békéscsabán télyesebb erőt határunk általunk őrzött része felé Szeptember 23-a körül a távolság már rövidebb volt, 24-én pedig már az a jelentés érkezett, hogy kb. 10.000 kozák egy üteg tüzérrel 6 km-re van a határtól. Nyilvánvalóvá lett, hogy mi az oroszok célja s hogy a harc elkerülhettem — Kérésünkre szeptember 21-én egy osztrák népfölkelő zászlóalj jött még Szolyva felől segítségünkre és egy gép­fegyver. Szeptember 25-én reggel hét órakor vette kez­detét a harc, amely délután négy óráig tartott s azzal végződött, hogy mi Ökörmezőig kénytelenek voltunk visszavonulni Körülbelül 50 kim. hosszú volt a hatarfelügyeleti részünk s bár a támadás fővonala 10—12 klméternél nem volt hosszabb, csekély erőnket ezen a részen — nagyobb ellen­állóképességre alapozva — ésszerűbben felál­lítani nem lehetett, de az orosz számbeli túl­súlya, harci fölénye, hogy hat ágyúval operált, ez volt a főok a visszavonulásra. Férfias, szép ütkö­zet volt. Hogy mennyire erőteljes a védelem, fé­nyes bizonyítéka az, hogy az oroszok nagy erőt sejtve, félénken s csak 24 óra elteltével lopva hú­zódtak be hazánkba s folytatták utjokat Ökörmező felé, melyet mi szept. 26-án elővigyázatból kiürí­tettünk. Az oroszok félénk előnyomulását és Ökör­mező vér nélküli elfoglalását szeptember 29-én erős harcunk zavarta meg. A segítségül küldött egy és fél cs. és kir. menetzászlóalj és egy fél üteg tüzérség olyan erőteljes táma­dást vett fel, hogy az oroszok sietve voltak kénytelenek Ökörmezőt feladni nagy veszteségek árán, úgy, hogy oda szeptember 30-án délután nagy örömmel és lelkesedéssel bevonulhattunk. Tüzérségünk olyan biztossággal dolgozott, hogy a harc délelőttjén két ellenséges ágyút tett harckép­telenné az oroszok tanulságára és nagyob okulására. tartatnak, nincs azonban kizárva, hogy még egy harmadik — mozgó — bizottság is alakittatik. Utósotozás legközelebb november 5-én tartatik, azonban a december 5-ére kitűzött utósorozás, mi­vel beleesik a bemutató szemle idejébe, elmarad. A bemutató szemléken megjelenni tartoznak azok is. akik a legutóbb megtartott bemutató szemlékről el­maradtak. Azon egyének akik állítási kötelezettsé­güknek még nem tettek eleget, szintén elővezeteu- dők a bemutató szemlékre, azonban szemle után a legközelebbi utósorozási bizottság elé lesznek álli- tandók. A bemutató szemlére és onnan visza az ér­dekeltek harmadosztályon ingyen utazhatnak. A be­mutató szemlén a bizottságnak rendelkezésre fog állani az összes népfelkelő kötelezettekre vonatkozó­lag meghozott utolsó sorozó vagy felülvizsgáló-bizott- sági lelet vagy határozat. Itt emlittjük meg, hogy a bizottság nem lesz jogosítva arra, hogy valakit kórházba küldjön megfigyelés végett, vagy azért mert az illetőnek állítólag olyan baja van, amely­nek megállapítása csak hosszabb vizsgálat alapján állapítható meg. A nyilvánvalóan betegek de egyéb­ként alkalmasnak talált népfölkelők az orvos által javaslatba hozandó időpontig szabadságoltatnak, amely körülmény reá vezettetik az igazolvány há­tára. Békésmégyei halottak és sebesültek. A hadba vonult vármegyei lakosok közül a harctéren elestek és megsebesültek az ujabbi vesztességi kimutatások szerint az alábbiak: Bagyanszki János népfölkelő tizedes Szarvas, meghalt. Bálint János népfölkelő közlegény Endrőd, megsebesült. Balogh István nép­fölkelő közlegény Újkígyós, megsebesüst, Bánffy Eerenc népfólkelő közlegény Újkígyós, megsebesült. Gazó József Gergely népfölkelő közlegény Újkígyós, megsebesült. Behan Mátyás népfölkelő közlegény Szarvas, megsebesült. Bella György népfölkelő tizedes Csorvás, megsebesült. Belopotoczki György népfőlkelő tizedes Szarvas, megsebesült. Bencsik Mihály népfölkelő közlegény Békéscsaba, megsebe­sült. Beniam György népfölkelő közlegény Szente- tornya, megsebesült. Bobály György népfölkelő közlegény Mezőberény, megsebesült. Body Károly népfölkelő tizedes Gyoma, megsebesült. Bögre Imre népfőlkelő közlegény Körösladány, megsebesült. Borcsik Imre népfölkelő közlegény Gádoros, meg­sebesült. Bozá József népfölkelő közlegény Új­kígyós, megsebesült. Bozóki Ferenc népfölkelő köz­legény Békésszentandrás, meghalt. Budai Ferenc népfölkelő közlegény Öcsöd, meghalt. Csete János népfölkelő közlegény Orosháza, megsebesült. Csiak János népfölkelő közlegény Újkígyós, megsebesült. E közben az oldalt eső völgyekből erős se­gítségek érkeztek, úgy, hogy a harc folytatólagosan felvehető volt. Eredmény az lett, hogy október 14-re az orosz kénytelen volt elhagyni hazánk ha­tárát, csapataink pedig lelkes kitartással a határon túl már 40 klm.-re üldözték. Helyzetünk tehát napról-napra javult, erőben gyarapodtunk; a nagy körültekintéssel és a legböl- csebb óvatossággal vezetett offenziva eredménye az, hogy döntő csapást mértünk ellenfelünkre, ki­nek egyhamar aligha lesz kedve ilyen kalandos vállalkozásokra. Veszteségünk csekély. Az oroszoknál annál több Hivatalos jelentések szerint a betörő sereg száma tízezerre volt tehető, 10 nap múlva hivata­los, kétségen felül álló — de bizalmas — értesülésünk az volt, hogy négyezerre tehető ellenfelünk száma. Hova lett a hatezer? Nem képzelhetek mást, mint ázt, hogy elesett. A foglyok száma meghaladja a százat. Ez az orosz sereg szibériai kozákokból és egy üteg tüzérségből állott. Egy generális vezette őket. Jó, sőt kiváló lovasok ezek a kozákok, de rossz lövők. Élelmezésük sem lehetett valami fé­nyes, bizonysága ennek az, hogy ami ehető, iható volt abban a pár községben, ahol táboroztak, min­dent megettek és megittak. Mégis az lett megál­lapítva róluk, hogy éhesek és kétségbeesettek. Nem is csoda. Legalább 150 klm.-re volt hozzájuk az első vasútvonal, honnan főcsapatuktól élelmet szál­líthattak, annak szállítása pedig tengelyen nagyon nehézkes. Arról meg épen gondoskodva volt, hogy háborithatlanul ne élvezhessék pünkösdi király­ságuk elosztó gyönyörűségeit. Azok a híresztelések, hogy rabolnak, foszto­gatnak és gyújtogatnak — ilyen alakban — erősen túlzottak. Minden háború kíméletlen, személy- és Dán András népfőlkelő közlegény Orosháza, meg­sebesült. Dán István népfölkelő közlegény Gádoros, meghalt. Dogi József népfölkelő közlegény Endrőd, megsebesült. Fazekas István népfölkelő tizedes Békésszentandrás, megsebesült. Forster Gusztáv népfölkelő közlegény Szarvas, megsebesült. Gerhart János őrvezető Szarvas, megsebesült. Gömöri Pál népfölkelő közlegény Kondoros, megsebesült. Gregus János népfölkelő közlegény Újkígyós, megsebesült. Gulyás Antal népfölkelő szakaszvezető Orosháza, megsebesült. Gulyás Imre népfölkelő közlegény Köröstarcsa, megsebesült. Hajdú Péter népfölkelő tizedes Köröstarcsa, megsebesült. Hoffmann Ádám népfölkelő közlegény Mezőberény, meghalt. Holecska János népfölkelő közlegény Pusztaföldvár, meg­sebesült. Horváth Ferenc népfölkelő tizedes Oros­háza, megsebesült. Janurik Pál népfölkelő közlegény Szarvas, megsebesült. Juhász János népfölkelő köz­legény Gádoros, megsebesült. Kiss R. Sándor nép­fölkelő közlegény Gyoma, megsebesült. Kollár Já­nos népfölkelő közlegény Békéscsaba, megsebesült. Koszta Antal népfölkelő közlegény Orosháza, meg­halt. Koponyecz Alfréd népfölkelő közlegény Békés­csaba, megsebesült. Kovács György népfölkelő köz­legény Gyula, megsebesült. Kovács Pál örvezető Köröstarcsa, meghalt. Kovács H. Zsigmond népföl­kelő szakaszvezető Gyoma, meghalt. Kozma Gergely népfölkelő tizedes Köröstarcsa, megsebesült. Kristóf András szakaszvezető Békéscsaba, megsebesült. Ku- lich Imre népfölkelő közlegény Endrőd, megsebesült. Kulich Joachim népfölkelő tizedes Endrőd, meg­sebesült. Kurilla Pál népfölkelő közlegény Endrőd, megsebesült. Laczkó Ferenc népfölkelő közlegény Békéscsaba, megsebesült. Majláth Mihály népföl­kelő közlegény Békés, megsebesült. Makai Gábor népfölkelő közlegény Öcsöd, megsebesült. Medvegy György népfölkelő közlegény Szarvas, megsebesült. Molnár Albert népfölkelő közlegény Köröstarcsa, megsebesült. Molnár Pál népfölkelő közlegény Szarvas, meghalt. Mucha András népfőlkelő köz­legény Szarvas, megsebesült. Nádudvary Lajos nép- föikelő közlegény Öcsöd, megsebesült. Nagy Lajos G. népfölkelő közlegény Békés, megsebesült. Ökrös Mihály népfölkelő közlegény Vésztő, megsebesült. Papp György hépfölkelő közlegény Endrőd, meg­sebesült. Pataki Ferenc népfölkelő közlegény Gádo­ros, megsebesült. Petri Sándor népfölkelő közlegény Szeghalom, megsebesült. Picha János népfölkelő tizedes Békéscsaba, megsebesült. Rabb Antal nép­fölkelő közlegény Öcsöd, megsebesült. Ragyal Gjörgy népfölkelő közlegény Nagyszénás, meg­sebesült. Schultz József népfölkelő közlegény Mező­vagyonbiztonságot kevésbé respektáló Ebben egyik hadviselő fél a másikon nem igen tesz túl. Az at­rocitások szinte természetszerüek. Ismétlem azonban, hogy a visszaélések a várt és a rendes keretek közt mozgóak voltak. Sajnálom, hogy a hazánk egyéb részein tör­tént betörések hü krónikása nem lehetek, egyedül még Máramarosszigeten jártam közvetlenül a visz- szafoglalást követő napon, de — állítom — hogy sem a köz-, sem a magánépületeken rombo ■ lás nyomát nem észleltem. Az ellenség ezen a részen szivósabban tar­totta magát, ezt azonban a terepviszonyok, de meg hadvezetőségünk azon emberséges taktikája magyarázza, hogy nagyobb emberáldozatot nem akart előidézni. Az ellenség ok- és tervszerűen lett kiszorítva és szent meggyőződésem, hogy vele együtt elhá­rítottuk a felénk közeledő veszedelmet, szolgaságot, tudatlanságot, ázsiai barbárságot és ennek minden átkát A kitartás, az önfeláldozás, a vitézség és a rettenthetetlenség leteritették ellenfelünket, — ezek voltak alapjai a győzelemnek. Erős a hitem, hogy ezek az alapok minden katona lelkében megvannak — győzni min­den poklokon keresztül — ez a becsvágy, ez a szárnyas szó dobogtatja minden katona szivét, kikre a jóságos Isten támogatása mellett el is fog következni az a gyönyörűséges pillanat, amelyben megkapják fáradságuknak fényes jutalmát: a di­csőséges békét. Keresni fogom az alkalmat, hogy nehány re- miniscentiát összegyűjtve, azokkal Szerkesztő Uram­nak még beszámoljak; addig is fogadja megkü­lönböztetett nagybecsülésem őszinte nyilvánítását. . . . , 1914. október hó 16. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom