Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-11 / 41. szám
XLVI. évfolyam Gyula, 1914 október 11 41. szám. Előfizetési árak: Egész évre _ 10 K — f Fél évre ............... 5 K — f Év negyedre 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATi HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Megyei közgyűlés előtt. Békésvármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 14-én tartandó rendes közgyűlésének tárgysorozata alig száz tárgyat ölel fel, tehát a tárgyak számát tekintve sem lesz valami nagy közgyűlés. A tárgyak érdemét illetőleg pedig azt hisszük, hogy figyelembevóve még a háború okozta haugulatot is, csendes közgyűlésre van kilátás. A közgyűlés első tárgya as alispáni jelentés, amely beszámol a vármegyében fellépett koleráról, annak okairól és az annak folytán tett hatósági intézkedésekről. A közgazdaságot érdeklőleg kiemeli az alispáni jelentés, hogy dacára minden bajnak, az őszi munkálatok rendesen elvégeztetnek és a bevetett terület nem lesz kisebb, mint a múlt években lenni szokott. A vetőmag szükséglet általában beszereztetett. A kivándorlás a mozgósítás óta teljesen szünetel. A beruházási útépítéseknél 110000 korona a megtakarítás. Elismeréssel emeli ki a jelentés, hogy a mozgósítási parancsnak mindnyájan pontosan és hazafias lelkesedéssel tettek eleget. Részletesen felsorolja az alispáni jelentés azon vármegyei alkalmazottakat, akik hadbavonultak, akik közül többen, köztük Ambrus Jenő aljegyző életükkel áldoztak a uemzetügy szolgálatában. A vármegyei háztartási, pótadó pénztári és közúti költségelőirányzatokat már előző számuukban részletesen ismertettük. A vármegye pénzeinek jövő évi elhelyezése tekintetében kell a törvényhatóságnak uévszerint határozni. Amint halljuk, az előterjesztés oly értelmű lesz, hogy a vármegye pénzei a jövőben is ugyanoly módon gyümöl- csöztessenek, mint az idén. A választott megyebizottsági tagok sorában az évközben megüresedett helyek betöltése céljából a választás elrendelése, a határidő kitűzése, az elnökök kiküldése stb. tárgyában kell intézkedni. A választás előreláthatólag decemberben fog megtartatni. Grünfeld Jakab törvényhatósági bizottsági tag indítványt nyújtott be, amelyben tekintettel a mostani rendkívüli időkre, az országgyűlési képviselő választók névjegyzékének összeállítási stb. munkálatait abban hagyni, illetőleg azt kéri, hogy ebből a célból a belügyminiszterhez felirat intéztessék. Fontosabb tárgyát képezi a közgyűlésnek a községjegyzői nyugdijszabályrendeletnek módosítása. A törvényhatósági bizottság tudvalevőleg már módosította a szabályrendeletet az állami nyugdíj törvény határozmányainak lehető figyelembevételével, azonban időközben életbe lépett a községjegyzők fizetésreiidezésórői szóló törvény, minélfogva a már módosított, de mi- niszterileg jóvá nem hagyott szabályrendeleten újabb módosításokat kell keresztül vezetni, ami a törvényhatóság feladata leend. Törvényhatósági körirat alig egy kettő lesz tárgyalva; ezek közül felemlítjük Kassa városét II. Rákóczi Ferenc emlékének kisebbítése ellen, továbbá Hajdú vármegyéét, amelyben azt kéri a törvényhozástól, hogy a latifundiumok kötelező megváltását mondja ki állami járadék ellenében. Szabó Emil árvaszéki k. elnök katonai szolgálatra lévén behiva, bizonytalan az idő, midőn hivatalát újra elfoglalhatja, minélfogva a helyettes elnöki teendők ellátására egy ülnök kijelölése iránt tesz az alispán előterjesztést. A helyettes elnöki teendőkkel Sinszky Ferene az árvaszék legrégibb, nagy szorgalmú tagja fog megbizatni. A vármegyének egyik legöregebb alkalmazottja megy nyugdíjba. Tóth János árvaszéki szolga 37 évi becsületes szolgálat után kérte nyugdíjazását, mivel munkaképessége öregsége miatt nagyon megfogyatkozott. A vármegye alispánja a törvényhatóság döntését kéri abban a tekintetben, vájjon a hadiállapot folytáu felmerült elszállásolási költségeket a vármegye megtéritse-e a Lakosoknak ? Jogi alap ugyan nincsen rá, azonban igen nagy fokú méltányossági indokok forognak fenn a kérdésnek igenleges értelemben leendő eldöntése mellett. Ez utóbbi esetben azonban, tekintettel a rendkívül nagy költségre, a ka- tonabeszállásolási pótadót jelentékeny mérvben fel kell emelni. A békéscsabai ipartestület alapszabályai, TÁRCA. A háború szele. Irta: Péczely József. Kiröppent a hire a külsőségekre is: Legyilkolták a trónörököst, meg a feleségét 1 Az emberek tamáskodtak : — Löhetetlen ! De a hátborzongató hir erősen tartotta magát. Megölték. Viharok utján, nagy szelek szárnyán futott tanyáról-tanyára: — Hallották kendtök ? Honnan, honnan nem, mindenki hallotta. Örege, apraja. — Röttenetös dolog! Öreg Rostás János nagy busán ejtegette meg nekivénült fejét: — Szögény Rudol! Hiába világosították a fiatalok, hogy a Rudol már rég elpusztult, hogy most valami Ferdinánd volt a soron, az öreg makacskodott: — Csak a Rudol, csak a Rudol . . . Amolyan szomorú, borongós vasárnap délután volt. A nap bugdácsolva ballagcsigált a fodros bárányfelhők között. Egyszer-egyszer kipislákolt a földre, majd meg nagyhirtelen elbújt. Mintha csak szégyenkezett volna a történtek fölött. El-eltemette az ábrázatát Szomorkodott, bánkódott. Akurát az emberek. Az ő leikeikre is terhes felhők nehezültek, melyek mögül időnkint föl-fölütődtek a nagy kérdések : Mi lösz most ? Mi követközik ? Hogy valaminek jönni kell, az bizonyos. Valami olyan nagy dolognak, mely a lenyűgözött, megbénult lelkeket fölszabadítja s visszaadja önmaguknak. Valaminek. De minek ? Másnap már kiírták az újságok is. Nyomtatott betűkkel Megölték őket. Egyszerre mindkettőt. Egy minuta alatt. Bosn-yákországban . . . — Hogy hát, ugyan hát, hogy is möhettek oda!? A Képes Újságba le is voltak pingálva. Egész akurátusosan. Nagy úri antomobil. Amilyen dukál is egy királyfinak. Elől a kocsis. Zsinóros ujjasban. A lépcsőn áll a dezentor. Kezében a füstölgő revolver. — Hogy a haragos ég nem tudott abban a pillanatban lesújtani a fejére annak a mögátalko- dottnak ! A kép alatt a sok betű, melyek mindenike a gyilkosság mellett tanúskodott — Hiszen ha én ott lőttem volna! — mondta Tóásó Pál S mindjárt meg is mutatta, hogy azzal a bitanggal hogy végzett volna. Egész a csizma sarkáig nyomta lefelé a két összegyűrt markát s aztán ötöt-hatot rúgott a szoba földjén, de olyan egy- arányosan, hogy Sári néni közbesikongott: — Fötöri kend az egész szobát! Amire az ember nem sokat hederitett, mert hisz tudnivaló, hogy az asszonynépek minden hiábavalóságokért jajgatnak. Hosszú, bánkódó hallgatások után Taligásné fölsóhajtott: — Hát a kis árvákkal most mi lösz ? Majd hozzátette ! — Csak a magyarnak köllene azokat pártul fogni! Szitás Péterné mondta: — Hát én annyuk lönnék az annyuk helyött. Igazi édös anyjuk Tudom Istenöm, hogy sohase kívánkoznának el tülem. Tejbe, vajba füröszteném szögénykéket . . . Főként az asszonyok siratták a kis árvákat. Az emberek nem. Ami magyarázható. A sirás nem az emberek találmánya. Nem is pászol az a bajusz mellé. Azért van a sok asszony. No azok sírtak is. Az emberek jobbadán csak káromkodtak. Szidták a merénylőt, a szerb diákot. Mert hogy idegen tette, az bizonyos. Magyar ember nem vetemedik ilyesmire. Nem. De az újságok is mondták, hogy rác . . . — A szerbök . . . Puszta Pál, aki újságolvasóit ember, azonnal ki is magyarázta: — Nemrégibe azok ölték meg a saját királyukat is. A Sándort, mög a Drága Masinát. Összeszabdalták, oszt kidobták űket az ablakokon . . . Nap, mint nap, a nagy gyilkosság forgott szőnyegen. Hogy történt ? Majd célozgatások estek a jövendő irányában is : — Nagy fizettség lösz ebbü, embörök ! — Belepusztul ebbe egy egész ország! Ha nem kettő . . . ! Az öreg Bödő Menyhért ütött a szög fejére: — Jó lösz az aratással sietni! Azontúl aztán nem is igen értek rá az emberek a beszélgetésekre. Éjt-napot eggyé téve takaXja,p"u.n.l£ mai száma, S old.a.1.
