Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-23 / 34. szám
4 Békés 1914 augusztus 23. végül akkor, ha az iskolai helyiség nincs lefoglalva, de a tanító bevonult. Tanítónőknek betegápolónői tanfolyamra való felvétel céljából szabadság nem adható és általában szabadság tanítóknak és tanítónőknek csakis szigorúan végrehajtandó orvosi vizsgálat alapján — zárt borítékban — kiadandó hatósági bizonylat bemutatása mellett engedélyezhető. A főgimnáziumban a tanév megnyitását illetőleg a felsőbb tanhatóság részéről eddig még semmi intézkedés nem történt, de a jelekből Ítélve a tanév a rendes időben, szept. elején alig lesz megkezdhető. Egyébként megnyugtatjuk az érdeklődőket, hogy a javitóvizsgálatok, beírások idejéről s egyéb szükséges tudnivalókról úgy lapunkban, mint a főgimnázium kapuján s a Dobay-cég kirakatában idején szolgálunk tudósítással. — Igazgatóság. Kinevezés. A vallás és közohtatásügyi miniszter Berg Mihály zsombolyai áll. s. közs. polg. isk. helyettes tanítót a mezőberényi áll. polg. iskolához segédtanítóvá, Stomoricb Lujza kaposvári közs. polg. isk. tanítónőt pedig az orosházi áll. polg. leányiskolához rendes tanítónővé kinevezte. Uj gondnoksági tag. Békésvármegye főispánja Dobay Ferenc gyulai lakost a gyulai áll. el. iskolai gondnokság tagjává kinevezte. Szolgálattételre rendelés. A vallás és közokt. minister Balázs Béla orosházi ág. evang. el. iskolai és oki. polg. isk. tanítót az 1914/15. tanévre jelenlegi minőségében az orosházi ev. polg. fiúiskolához saját kérelmére szolgálattétéire berendelte. Áthelyezés. A vall. és közokt. minister Bankó Lajos gyulafehérvári áll. polg. iskolai segédtanítót a békéscsabai-, Nagy János mezőberényi áll. polg. isk. tanitót az orosházi-, Ács Ilona szepsiszentgyörgyi áll. polg. isk. tanítónőt a gyulai áll. polg. iskolához áthelyezte, Nyugdíjazás. A vall. és közokt. minister Nádor Adolf tótkomlósi izr. el. iskolai tanitót november hó 1-től-, őzv. Czirák Gyuláné békéscsabai és Arany András gyomai ref. el. isk. tanitót, illetve tanítónőt pedig a f. é. szept. hó 1-jétől kezdödőleg nyugdíjazta. Egyben a két utóbbi tanerőnek a tanügy terén, hosszú • időn át kifejtett eredményes és buzgó munkásságáért a vármegyei kir. tanfelügyelő utján elismerését fejezte ki. Hírek. Most, amidőn egész Európában dörögnek az, ágyuk s amint a szentirás mondja »nemzet nemzet ellen támadt föl« meghalt Rómában a katholikus egyház feje, X. Fiús pápa. Kétségtelenül bizonyos, hogy az ő szelíd lelkére mély benyomást gyakorolt Európának lángbaborulása és amig legutolsó apostoli levelében hathatós szavakkal figyelmeztette híveit az imádság fegyverére a béke érdekében, addig ő mindent megtett nagy tekintélyével, hogy a háború rémét az emberiségtől elűzze. Nem sikerült és ez nagyon fájt szegénynek, előmozdította halálát. Értesüléseink haláláról most még hiányosak ugyan, de minden valószínűség szerint legutóbbi súlyos betegsége által megviselt gyönge szervezetének tüdőgyuladás hozta meg a véget : augusztus 20-ra virradó éjjel 1 óra 20 perckor. A katholikus egyház benne Krisztus földi helytartóját, sz. Péter apostol utódát tisztelte ; az ő bámulatosan kedves egyénisége azonban megnyerte számára a világ nagyjainak és kicsinyeinek is őszinte tiszteletét. Jelszava is olyan volt, melyet minden a kereszténység álláspontján álló ember magáénak vallhatott: »megújítani mindent Krisztusban«. Tizenegy évi pápasága nem volt más, mint ezen jelszavának következetes megvalósítása s a történelem fogja majd följegyezni azokat a lépéseket, melyekkel ő ezen nagy céljához egyre közeledett mindaddig, mig útjába állott a halál. Méltatni különben az ő működését, vagy vázolni az ő egyszerű életét, jelen sorok szűk keretén belül nem lehet; de nem is szükséges, megteszik azt a napilapok. Részünkről csak fájdalomma veszünk tudomást ezen óriási nagy veszteségről, melyet a Gondviselés sújtó keze nehéz órákban rótt reánk és a tisztelet, a részvét szerény koszorúját hozzuk ravatalához neki, kit a népek tisztelete és részvéte fog sírjába követni. Sajátságos találkozása a véletlennek, hogy X.. Piussal, a fehér pápával együtt fejezte be életét a fekete pápa is, a jezsuita atyák generálisa, Wernz Xavér Ferenc. Az idő rövidsége miatt nem volt ideje a magyar katholikus püspöki karnak, hogy a gyász módozatairól intéz- íedjék, miért is ezúton jelentjük katholikus rolgártársaiuknak, hogy a szükséges tudnivalóvalókat a kath. templomokban szószékről és az anyatemplom ajtajain kifüggesztendő hirdetésből hallani s olvasni fogják. R. I. P. »Hol vagy István király, Téged magyar kíván ...» A magyar nép nagy nemzeti ünnepén hányszor csendült fel ez az imádságos ének ? Áhitoztuk Istvánt, a nagy királyt, az államalkotót, a békés munka nagy apostolát. És eljött mindannyiszor a segítségünkre. A hazai föld minden augusztus 20-án érezte az ő szellemcsókját, évről-évre látnunk kellett, hogy a magyar földművelés legelső, igazi nagy apostola itt maradt közöttünk és segítette virulásra a kalásztermő magyar rónaságot. Most azonban azt az István királyt áhitozzuk, aki kérlelhetlen szigorral taposta össze az ő békés munkájának az ellenségeit. Ahhoz az István királyhoz fohászkodtunk, aki harcban is legyőzhetetlen volt, aki szükség idején fel tudta használni az ekébe fogott lovat harci paripának, a hit világosságát, a szeretet eszméit jelképező keresztet harci buzogánynak. Úgy van, úgy ... Az idén más szemmel, más lélekkel tekintettünk a magyar koronázási templom oltárán nyugvó dicsőséges Szent Jobbra. Az itthon maradottak szemei nemcsak a vetőmag hullását várták, de azt is, hogy István király keze nem fog-e megelevenedni s nem fog-e feltűnni a kard abban, amely hajdanta Attilát, Árpádot, majd Szent Istvánt, Hunyady Jánost és Mátyás királyt és a magyar történelemnek oly sok tündöklő alakját tette legyőzhetetlenné, nem-e fog megvillani a Szent Jobban az Istenkardja, miben mi magyarok hiszünk, aminek köszönhetjük ezer esztendős múltúnkat. Óh bár volna úgy, hogy ez a legendás kard megvillana az évszázadokon át épségben megmaradt Szent Jobb kézben. Ebből tudhatná mindenki, hogy miért szállottunk harcba, miért kell oroszlán bátorsággal verekednünk, golyózáporba mennünk, akkor tudná mindenki, hogy Szent István évezredes hagyományainak a védelméről van most szó, a lét és nemlét kérdéséről, az igazi és legszentebb kultúra megvédéséről. Reálisan gondolkozva vájjon mi volt mindenkor a mi legnagyobb büszkeségünk? Az az őserejü szántóföld, amely megtermi ma is a magyar nép táplálékát. Az a selymes rét, ami táplálja és fölneveli a mi szilaj paripáinkat és húst adó állatainkat. Az a szőke Tisza, kék Duna és hullámzó Balaton, ami most is bőségesen ontja a tápláló halakat. Az a becses hegység, amely az országot körülkoszoruzza, ahonnan nemcsak a kardnak való vas, de az ékességül szolgáló arany és a munkát gyarapító kőszén is kikerül. Ezt kell nekünk védenünk, ez a mienk és ennek biztonságáért kell küzdenünk. Szinte csodalatos összetalálkozása a véletlennek, ha a háborús ellenfelek elhelyezkedését nézzük, lehetetlen fel nem ismerni az egészséges mezőgazdasági kultúra harcát a tulfinomultság ellen. Mi és Németország, akiknek fejlett mezőgazdaságát a tengertulról eljönnek megcsodálni, csupa olyan népekkel állunk harcban, amelyeknél a földművelés ősereje már régen kiveszett, vagy legalább is hanyatlóban van. Az egyik ország csipkéivel, a varrótűivel. a harmadik pálinkájával, a negyedik színdarabjaival, vagy pezsgőjével szerez magának világhírnevet, de vetőmagjára, búzájára, lisztjére csakis ez a két ország lehet büszke, amelyik ellen feltámadt most Európának minden korhadó nemzete. A dolog tehát úgy áll, hogy angol szövet, brüsszel, csipke, francia pezsgő nélkül talán nyugodtabban fog forogni a világ kereke, de a magyar és német föld termése nélkül még élnünk is bajos. Meg kell tehát azt a földet védelmezni halálmegvetéssel és mig X. Pius pápa. magyar szív dobog ebben a hazában, Szent István örökségét cserben hagynunk nem szabad. Hisszük és valljuk, hogy szent Istvánnak az Isten kardját villogtató jobb keze vezérünk lesz ebben a nagy, még soha nem látott küzdelemben. Fohászkodjunk tehát e történelmi órákban: Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga, hol vagy István király, téged magyar kíván . . . Áthelyezés. A pénzügyminiszter, Király Dávid trencséni pénzügyi számgyakornokot, Király Dávid békési ref. tanító fiát a gyulai pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez áthelyezte. Csendőrsóg ós a mozgósítás. A haderő mozgósítása a magyar királyi csendőrség szolgálatában is jelentékeny változást idézett elő. Mint a haderő szerve, befejezvén az első mozgósítási napokban fontos hivatását, a csendőrtörzstisztek egy része a hadsereg-hadtestparancsnokok mellé, a csendőrfőtisztek egy része a hadosztályparancsnokok mellé osztatott be tábori csendőr szolgálatra. A csendőr legénység körülbelül 15-20% a szintén tábori csendőr szolgálatra vonatott be. — Szolgálatukat a hadra kelt seregnél és hadtáp körletben, a tábori szekerészeti szolgálat, a vezérkarnak menetre, kémkedés ellenőrzésére, hírszerzésre, elszállásolásra vonatkozó ügyködéseinél való segédkezés, a fontosabb személybiztonsági és ordonnance szolgálatok ellátása képezi. A megmaradt, illetve az országban visszamaradt erő a fokozott és súlyos viszonyaink között kétszeresen fontos állami közbiztonsági és karhatalmi szolgálatot latja el, a szükséghez képest törvényhatósági jogú városok rendőri szolgálatát is átveszi, végül a veszélyeztetett országrészeken összpontosittatik. Vármegyénk csendőrsége is jelentékeny létszámveszteséget szenvedett. Körülbelül 60 csendőr vonatott el részint tábori szolgálatra, részint a veszélyeztetettebb országrészek őrzésére. — Az orosházai szakaszparancsnok wehrferti Armandola Wladimir főhadnagy Kassára vezényeltetek, mig a gyulai főhadnagy szakaszparancsnok visszahagyatott egyelőre állomáshelyén. A csendőrség tábori szolgálaton távollevő legénysége pótlására huszár tartalékos altiszteket, az őrsök megerősítésére pedig megfelelő számú nép- fölkelőt osztott be a hadvezetőség a csendőrörsökre. Ezek megkülönböztetésül tiszta fehér karszalagot viselnek a balkaron. A szo'gálatot csendőrök vezetése alatt ezek végzik, illetve támogatják az őröket. A szolgálat ellátása hézagos ugyan, de az adva levő viszonyok között teljesen normális és remélhetőleg vármegyénk kulturáltabb viszonyai különösebb intézkedések életbeléptetését szükségessé nem fogják tenni. — Megkezdődött a segélyezés A bevonult katonák hozzátartozóinak segélyezését Gyula város élelmezési segélybizottsága a múlt hét elején megkezdette. A gyors segélyre szorulók részére fejenként tíz korona előleget utaltak ki, amelyet azok a folyósítandó állami ellátási összegből visszafizetni tartoznak. A bizottság ugyanis a mostani könnyebb megélhetési viszonjok, az aránylag olcsó piaci árak következtében, igen bölcsen, még nem tartja elérkezettnek az időt, hogy a gyűjtés utján befolyt összegek kiosztását megkezdje. Majd csak az őszi s téli napok bekövetkeztével, amikor nagyobb lesz a szükség, fokozódik a szegénység, lesz itt az ideje a fokozottabb segélyezésnek. A természetben befolyt és el nem tartható adományokat a bizottság kiosztotta. A raktárt kezelő Schreiber Ottó főgimnáziumi tanár a múlt hét folyamán 300 kg. kenyeret, 32 kg. zsírt, 16 kg. szalonnát és egyéb élelmiszereket adott ki az inségesebb családoknak. Az allami segítségért ez- ideig 748 csaiád folyamodott és Íratott össze a városházán. Ezek között azonban számosán vannak, akik nincsenek ráutalva a segélyre, vagy jogcímük nincs hozzá s a tanács nem véleményezi a segélyezést. Az összeírást tartalmazó lajstromok a pénzügyigazgatósághoz beterjesztettek, azonban tekintettel arra, hogy az egész vármegyéből tömérdek az össze róttak száma s rengeteg munkát ad a kiszámítás a számvevőség személyzetének, az állami segélyek kiutalása e hét vége előtt alig fog Gyulán megtörténhetni. Sorsolás. A hadbavonult katonák családjainak segélyezésére kisorsolt kézifnunkapárnát a 47-es számmal Weinmann Viktorné úrnő nyerte meg. A harminc korona betét teljes összegében a jótékonycélra fordittatott. Nem lehet a tengeren utazni. A fennforgó háború miatt a tengeri hajózás megszűnt. így a Cu- nárd Magyar—Amerika Linie hajóinak Fiume—Bréma és Hamburgból Amerikába való indulása nagy időn
