Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-31 / 22. szám
3 Békés 1914 május 31. hogy a gyakori sikertelenség az újabb küzdelemtől vissza ne riassza . . . Egyesek s nemzetek életében a Szentlélek üdvös munkálkodása kétségtelen ; a hasznos intézmények egész sorozata a Szentlélek erejének megnyilvánulása . . . Az ember élete nem egyszer lesz olyan, mint a száradni kezdő faág, a melyen zöld lomb alig fakad; vagy kietlen puszta, hol hüs forrás nincsen, mely az égető szomjon enyhitsen; gyakran telve a szív fájdalommal,bánattal s a szemekben könnycsepp rezeg... Deeny- bületet találnak mindazok, ba hallgatnak a biztató szóra: „Nem hagylak titeket árván, elküldöm hozzátok az Atyának lelkét!“ S mikor teljesedik az Ígéret, felemeli a csüggedni kezdő lelkeket az áldott isteni szeretet . . . Ugyanazért: „E Pünköst ünnepében dicsérjük Istent szívvel, ki Szent- leikét szivünkbe osztogatja bőséggel“. Buzgósággal telt szivünk kegyes indulatja ültesse ajkainkra eme fohászt: „Áldott Szentlélek reánk szállj !“ . . . így ünnepeljük meg a Pünköstöt! Dombi Lajos. A vármegye közgyűlése. (Május 28.) Békésvármegye törvényhatósági bizottsága tavaszi rendes közgyűlését f. hó 28-án d. e. 9 órakor tartotta Kéry Gyula főispán elnöklete alatt. Á közgyűlésen mintegy 100 bizottsági tag vett részt a tisztviselőkön kívül, ami tekintve, hogy a bizottsági tagok száma 426, soknak nem mondható. Jelen voltak : id. Kéry Gyula, Ambrus Sándor, dr. Daimel Sándor, Moldoványi János, dr. Vangyel Endre, dr. Ambrus Jenő, Veres József, Házy Imre, Terényi Péter, Holló György, Szabó Emil, Sárossy Gyula, Schmidt Iván, dr. Szirbik Bálint, dr. Zöldy Géza, dr. Sztojanovits Szilárd, Beliczey Géza, Szalay Lajos, Wieland Dénes, Varságh Béla. Domby Lajos, Schmidt József, dr. Török Gábor, Aszalay Gyula, Scherer Benedek, dr. Follmann János, Kner Izidor, Steigervald István, Grünfeld Jakab, Schneider János, Fekete János, Czinezár Adolf, Wagner József, Korossy László, dr. Walfisch Ferenc, Harza Ferenc, Torkos Kálmán, Petneházy Ferenc, Kovács István, Hack Márton, Ravai Gábor, Csánky Jenő, dr. Konkoly Tihamér, dr. Kóhn Mór, Horváth Béla, Lukács Endre, dr. Lovich Ödön, Kiss László, dr. Zöldy János, Áchim H. Pál, Sebők Sándor, dr. Sebők Elek, Bartha György, Kvanka Mihály, dr. Simonka György, Zádor Mór, dr. Szondy Lajos, Grosz Vazul, Reisz Hermann, Kovács L. Mihály, dr. Ladies László, Kóhn Dávid, dr. Jantsovits Emil, Gólián Lajos, Reisner Ede, Braun Mór, Dobay Ferenc, Kraszkó Mátyás, Vandlik Mátyás, Szekerka György, ifj. Gálik András, Maehlik Mihály, Lipták L. Pál, Drienyovszki János, Csillagh Ignác, Zele- nyánszky János, Martincsek András, Orodán János, Hankó Tamás, Varga E. András, Pollák Arnold, Hídvégi Imre, ifj. B. Szabó Sándor, Mester Gábor, Bencsik István, Pusztai Lajos, Kiss Antal, Czeglédi Ferenc, H. Kiss Ferenc, Kurucsó Mihály, Nagy A. János, Pálffy Béla, Molnár János, dr. Kun Pál, dr. Geiszt Gyula, dr. Lindenberger János, Kökényesi Gyula, Tanczik Lajos, Schmidt Gyula, Cs. Fábián János, dr. Martos József, Ősapay Lajos, dr. Berkes Sándor, dr. Dunay Alajos, Morvay Mihály, gróf Bolza Alfonz, Kocziszki Mihály, dr. Makai Márton, dr. Berényi Armin, dr. Bárdos Arthur, Gazsó Imre, Szikes György. A tárgysorozatból azt lehetett következtetni, hogy mivel sem választás, sem politikai kérdések nem kerülnek tárgyalás alá, az ülés érdektelen és unalmas lesz. Ezúttal azonban ezt a felfogást a közgyűlés lefolyása teljesen megcáfolta, mert a lefolyt rendes közgyűlés egyike volt a legmozgalmasabbaknak és érdekesség tekintetében vetekedett az úgynevezett »erős« közgyűlésekkel. A délelőtt tárgyalás alá került ügyek — összesen 30 ügy — nagy részénél érdekes felszólalások és viták voltak, amelyek a törvényhatósági bizottsági tagok érdeklődését állandóan ébren tartották. Elnöklő főispán a közgyűlést 9 órakor — a tagok üdvözlése után — megnyitván, az alispáni jelentés előterjesztése után Ambrus Sándor alispán bejelenti, hogy dr. Daimel Sándor a vármegye főjegyzője ez év julius havában tölti be törvényhatósági szolgálatának 25. évfordulóját. Tiszttársai nevében is, akik közvetlen közelből ismerik a főjegyző kiváló, a közigazgatás minden ágára kiterjedő tudását, soha nem lankadó szorgalmát, állandóan éber kötelesség teljesítését, mindig szerény és konciliáns egyéniségét, kifejezést ad kiváló köztisztviselői kvalitásai iránt érzett nagyrabecsülésüknek s rokonszenves egyénisége iránt táplált meleg kartársi szeretetüknek; üdvözli a főjegyzőt a jubiláns évforduló alkalmával s egyszersmind indítványozza és kéri, hogy a törvényhatóság a tisztikar üdvözléséhez csatlakozva, a főjegyző munkássága iránt elismerését és köszönetét jegyzőkönyvében maradandóan örökítse meg. Domby Lajos kir. tanácsos, esperes-lelkész a törvényhatósági bizottság nevében, meleg sz-vakkal üdvözli a vármegy főjegyzőjét közszolgálatának 25 éves évfordulója alkalmával és a vármegye közönsége nevében készséggel hozzájárul ahhoz, hogy a vármegye főjegyzőjének hosszas és eredménydus szolgálatai jegyzőkönyvben örökittessenek meg és páratlan szorgalmú munkásságáért jegyzőkönyvi köszönet szavaztassák. Dr. Daimel Sándor főjegyző hálás szavakban köszöni meg a vármegye alispánjának és a törvény- hatósági bizottságnak szives megemlékezését, amelyet tiszttársainak megértő barátságával együtt, teljes és őt minden irányban kielégitő jutalmául tekinti eddigi működésének. Kijelenti egyben, hogy ezután is odaadással fogja szolgálni a vármegye közönségének érdekeit s hogy ez a törekvése sikerrel járjon, kéri a törvényhatósági bizottság, a vármegye alispánjának és a tisztikarnak szives támogatását. Elnök ezután a törvényhatósági bizottság lelkes tapsai között kihirdette a vármegye közönségének nagy lelkesedéssel hozott azt a ha tározatát, hogy dr. Daimel Sándor vármegyei főjegyzőt 25 éves közszolgalata alkalmával, szívélyesen üdvözli és eddigi érdemekben gazdag páratlan szorgalmú, hasznos és a közigazgatás minden ágára kiterjedő kiváló szaktudású munkásságáért jegyzőkönyvi köszönetét szavaz. Az alispáni jelentés kapcsán dr. Walfisch Ferenc indítványára Kossuth Ferenc elhalálozása felett mély részvétének adott a törvényhatóság kifejezést és elhatározta, hogy erről a családtagokat értesíti. Az alispáni jelentés kapcsán több felszólalás nem volt s a jelentést a törvényhatóság egyhangúlag tudomásul vette. Rosenthal Adolf és társainak azt az indítványát, hogy örömének adjon kifejezést a törvényhatóság a felett, hogy Őfelsége egészsége helyreállott és ebből az alkalomból őt hódolatteljesen üdvözölje, a törvényhatóság lelkes hozzájárulásával emelte határozattá. Dr. Dunay Alajosnak azt az indítványát pedig, hogy Ferencz Ferdinánd trónörököst, mint a magyar szent korona várományosát is üdvözölje a törvényhatóság 50-ik életévé- nekbetöltése alkalmából, szintén örömteljes érzéssel tette magáévá. A törvényhatóság érzelmeinek tolmácsolására a m. kir. miniszterelnök kéretett meg. Dunay Alajos vonatkésés miatt későn érkezvén, indítványát szóval nem okolhatta meg. Ezután tárgyalás alá kerültek a miniszteri leiratok. A vármegyei építkezési szabályrendelete tár-' gyalásánál arról volt szó, teljesítse-e a törvényhatóság a belügyminiszternek azt a kívánságát, hogy a vert falu épületek lábazata csak téglából készíthető. Az azt használni tudná. Könnyű előrelátni, milyen emberré fog az ilyen fejlődni ? Oly hibák ezek, amelyeket többnyire azok követnek el, akik a látszat szerint a legnagyobb gondot fordítják gyermekeik nevelésére. Pedig, ha közelebbről szemügyre vesszük a gyermekekkel szemben tanúsított bánásmódot, csodálkoznunk kell, hogy abban a feslettségben, amelyről most mindenki panaszkodik, egyáltalán megmaradt nyoma bennük az erénynek. Szeretném tudni, van-e bűn, amelyet a szülők és azok, akik a gyermekek körül vannak, meg ne érlelnék bennük, amelynek csiráját beléjük ne plántálnák, amikor csak alkalmasak ezek befogadására. Nem a példára célzok, amelyet mutatnak nekik és amelyen a gyermek bizony elég örömmel indul; arra utalok, hogy a gyermeket a szó szoros értelmében bűnre tanítják és letéritik az erény útjáról, mielőtt még járni tudna, beléjük oltják az erőszakosságnak, bosszúnak és kegyetlenségnek élveit. „Üss meg, hogy tovább adhassam“, hangzik a lecke nap-nap után és azt hiszik, hogy ártatlan dolog az egész, hisz a gyermek keze még gyönge ahhoz, hogy bajt okozzon. De szeretettel kérdem, nem rontja, meg ez az ő elméjét ? Nem tereljük-e ezzel a gyermeket a durvaság és erőszak útjára ? S ha kiskorában arra tanítottuk, hogy közvetve üssön, bántson másokat, ha felbátorítottuk arra, hogy örömét lelje mások szenvedésében, amelyet az ő akarata idézett elő, nem készitettük-e evvel elő arra, hogy ugyanazt akkor is megtegye, ha majd keze megizmosodott és erővel tud már sújtani. A ruhát, amelynek célja a test melegentartása, védelme s a szeméremérzés megóvása, a szülők bűne, balgasága egész más célból ajánlja a gyermekeknek. Megtanítják arra, hogy szép szabása miatt vágyódjék uj ruhára s ha belebujtatják a kis leányt uj ruhájába, vagy felteszik rá uj fejdiszét, az anyának első dolga megtanítani leányát arra, mint bámulja, csodálja magát, amennyiben őt királynőjének, hercegnőjének nevezi. így megtanítják a kicsikéket arra, hogy büszkék legyenek ruhájukra, amelyet maguk még fel sem tudnak ölteni. Miért ne tartanák magukat ezután is nagyra divatos megjelenésük miatt, amely szabójuknak, meg divat- árusnőjüknek érdeme, mikor szüleik már egész kis korukban arra tanították őket ? Hazügságokatj hazugságokhoz igen közel álló kifogásokat, mentségeket adnak a fiataloknak szájába, hazugságokat ajánlanak az inasoknak, gyermekeknek, ha mesterük vagy szüleik hasznát látják. Vájjon az olyan, aki látja, hogy szakíthat az igazsággal, sőt derék mestere érdekében még biztatják is vele, nem fog-e ezzel a kiváltsággal élni akkor is, ha majd vele a maga érdekét is elő tudja mozdítani ? A szegényebbeket szülőik viszonyai gátolják abban, hogy inyes falatokkal, vagy szükségtelen evés-ivásra való bátoritással gyermekeiket mérték- telenségre szoktassák. Csakhogy a rossz példa, a melyet adnak, valahányszor csak jobb napokat látnak, nyilván mutatja, hogy nem a falánkság és iszákosság utálata, hanem csupán szegénységük óvja meg őket a szertelenségtől. De hogyha oly családoknál fordulunk meg, amelyek jobban bírják magukat, azt fogjuk találni, hogy az evés-ivás annyira célja, boldogsága életüknek, hogy gyermekeiket boldogtalanoknak, elhagyottaknak tartanák, ha nem vennék ki ők is a maguk részét belőle. Mártásoknak és raguknak, a szakácsmesterség ösz- szes fogásaival felismerhetetlenekké tett étkeknek kell inyöket csiklandoztatniok, ha már gyomruk megtelt, azután aggodalmukban, hogy a gyermekeknek gyomra meg van terhelve, még egy pohár bort itatnak vele gyorsabb emésztés kedvéért, pedig csak elősegítik vele a csömört. Ha az urfi nincs egészen rendben, az első kérdés : Mit akar az én drágám enni ? Azonnal evés-ivásra sarkalják, az egész ház csak azon töri az eszét, hogy valami finom, Ízletes étellel fogjon ki az étvágytalanságon. Pedig a betegség elején fellépő étvágytalanság bölcs intézkedése a természetnek : megszabadulva az emésztés munkájától, minden erejét e hibás nedveknek javítására, fékentar- tására akarja fordítani. S még akkor is, ha a gyermekek szüleik felügyelete alatt oly szerencsések, hogy megóva az étkezés szertelenségeitől, józan, egyszerű életmódhoz szoknak, alig ovhatók meg attól a ragálytól, amely megmételyezi szivüket Mert ha okos bánásmóddal mindaddig, inig felügyelet alatt állanak, eléggé biztosítva van is egészségük, mindazonáltal "ágyaikat teljesen meghódítják ama tanítások, amelyeket uton-utfélen hirdetnek az epikureizmus ezen megnyilatkozására vonatkozólag. Mindenütt hallja a jó és bő konyha dicséretét: ez önkér^telenül ingerli izgatja természetes vágyait és csakhamar megszeretteti vele a divatos étkezés bőségét. Hiszen mindenki, még a bűn korholói is ezt tartják a jó élet sommájának S mit tehetne a rideg értelem ezen általános közfelfogás ellen? Remélheti-e, hogy meg- hallgattatásra talál, ha kicsapongó torkosságnak nevezi azt, amit a legelőkelőbbek oly nyiltan vallanak s oly általánosan gyakorolnak ? Annyira gyökeret vert ez a bűn, oly hatalmasak a támogatói, hogy szinte csodálkozom, ha nem tart számot az erény nevére s talán balgaságnak, az emberismeret teljes hiányának veszik azt. hogy szót merek ellene emelni. S valóban tartok tőle, hogy helyén nem való szatírának fogják fel mindazt, amit előbb mondottam, hogy felkeltsem a szülők figyelmét, gondját, gyermekeik nevelésénél, a mikoron látják, hogy azokat mindenfelől nemcsak kisértések ostromolják, hanem a bűnöknek szinte oktató mesterei is és tán ép azok személyében, akiket ők a megbízhatóság erős várának tekintettek. Nem időzöm tovább e tárgynál, nem hivatkozom esetekre sem, amelyek nyilván mutatják, hogy mily fáradságot fordítanak arra, hogy megrontsák a gyermeket s beléjük a bűn elveit csöpögtessék. Csak ez az óhajtásom : fontolják meg józan ésszel a szülők, van-e bűn, van-e hiba, amelyre a gyermeket nyilvánvalóan nem tanítanák s nem kötelességük-e, nem szabja-e eléjük okosságuk azt, hogy őket különb tanításban részesítsék ?
