Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-05 / 14. szám

1914 április 5. Hetes 3 annyira a szegénység folytán történik, hanem inkább vagyongyűjtés vágya miatt. Úgy Békéscsabán mint Endrődön, ahol legtöbb útlevelet kértek, általában jómódúnak mondható a lakoság, mig a szegény Gádoros és Békéssámson községbeli lakosok részére egyetlen egy útlevél sem adatott ki. Tavaly az egész évben 197 útlevél adatott ki, tehát az idén alig 4 hónap alatt sokkal több, a kiadott útlevelek száma, mint tavaly az egész évben. Alapszabály jóváhagyás. A belügyminiszter a békéscsabaerssébethelyi daloskor alapszabályait meg­erősítette. Kinevezés. A dohányjövedéki központi igaz­gató Kapronczay Dezső békéscsabai lakost a békés­csabai dohánybeváltó hivatalhoz díjtalan dohányjö- vedóki gyakornokká nevezte ki. A közigazgatási bizottság áprilisi ülését, a húsvéti ünnepekre tekintettel csak f. hó 15-én, vagyis szerdán tartja. A kolera elleni védekezés céljából a várme­gyebeli egyes községek által tett kiadások megtérí­téséül a belügyminiszter Doboz községnek 96, Gyo­ménak 102, Békéscsabának 106, Szarvasnak 370 és Öcsöd községeknek 262 koronát engedélyezett. Előléptetés. A kereskedelemügyi miniszter Vízvári Lajos gyulai kir. áliamépitészeti hivatali segédmérnököt kir. mérnökké nevezte ki. A vármegyei közkórházi bizottság március bó 30-án Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt ülést tartott. Az ülés igen nagy érdeklődés mellett folyt le, amennyiben a kórházi bizottság nagyszámú tag­jai közül csupán egy tag nem volt jelen Az ülésen dr. Berkes Sándor igazgató tette meg jelentését, amelyben arról számolt be, hogy a betegforgalom állandó emelkedésben van. Az intézet üzemének szabályszerű vitelét nagyon megnehezítik a meg­felelő számú helyiségek hiánya, valamint a mosó- és gépház egyre ismétlődő nehézségei. Bejelentette az igazgató azt a sajnálatos eseményt, hogy két ápoló egy nyugtalan elmebeteget oly módon fekte­tett le az ágyba, hogy a beteg karja eltörött. Mind­két ápoló azonnal elbocsnjtatott, sőt a rendőrható­ságnál is feljelentettek. Egy másik beteg, akit za­varodottsága miatt, az elmegyógyintézetben helyeztek el, az átszállítás után három óra múlva meghalván, az a gyanú merült fel, hogy az illető halálát veszett­ség okozta. Annak a két ápolónak kezén, akik neve­zett beteg körül foglalatoskodtak, sérülések voltak ; minthogy pedig az elhalt beteg nagyfokú nyálfolyás­ban szenvedett s igy a fertőzés lehetősége nincs kizárva, mindkét elmebetegápoló az esetleges veszély elkerülése végett az igazgató által a Pasteur-inté- zetbe felküldetett. A boncolás eredménye szerint nem valószínű, hogy veszettség esete forgott volna fenn, azonban a tünetek mind erre mutattak. Kö­zölte az igazgató azt is, hogy a sebészeti pavilion, valamint a tüdőbeteg osztály fűtőhelyiségeiben — jóllehet az építkezés alkalmával kizártnak monda­tott a szakértők által, hogy a talajvíz felléphessen, a talajvíz tényleg előállott, eddig azonban zavart valamit, de inkább hallgattam. A szerelmeseket há­borgatni vétek . . . A pénzed gyűlt ... az arcod halványodott, aztán a ráncok is szaporodtak, de te azt nem lát­tad. Az ember a saját arcán legkésőbb látja meg a ráncot, a fehér hajszálat is csak akkor veszi észre, ha száznál több van .együtt . . . * * * * Ismét eltelt tiz esztendő Újra elmentem a te gyönyörű szülővárosodba Tilda. Csak úgy véletle­nül és éppen akkor, mikor egy temetés volt a vá­rosban. A dalárdák gyászdalt zengtek. Felhallatszott hozzám az Aranyhegy oldalára. A zenekar gyász­indulót játszott, a Bethowen gyászindulóját. Meg­kérdeztem, hogy kit temetnek ? Téged temettek szőke szász leányka, az igaz szerelem virágos példája. Téged temettek, egész város könnyezése mellett, aki szerettél — csalódtál... A számításotokhoz rövid volt az élet. . . Az a szép szőke kapitány szomorúan lépdelt a koporsó után. Nem sirt, mert a fájdalom nagy vala. Gyászolt, mert lemondott rangjáról. Beállt Ír­noknak a vármegyéhez — érted, csak azért, hogy a te sírodon nyíljon ki minden évben legelébb a hó­virág. Mert hiszen te Írtad neki az utolsó leveledben: Addig élek, addig meg nem halok, Mig a napfény legyőzi a fagyot. Tavasz leszen, rügyezni kezd az ág És kinyílik az első hóvirág. A te sírodon nyilik az Tilda! . . . Péterfy Tamás. még nem okozott. A kórházi bizottság az átvételi bizottságba az elhalt Novák Árpád helyett dr. Bárdos Artur tagot küldte ki. A f. évi felszerelési cikkek beszerzése tárgyában megtartott árlejtés eredményé­hez képest a kórházi bizottság aképeu határozott, hogy a cselédruhák szállításával ifj. Jeszenszki Bélát, az asztalosbutorzat szállításával Volent Mihályt, az órafélék szállításával Grünfeld Izidornét, a porcellán- félék szállításával Yerner Józsefet, a vas- és kefe- nemüek szállításával Schillinger Lipótot, a vegyesek szállításával Leitner Menyhértet, végül a vasbutor- félék elkészítésével — Buchwald Sándor budapesti cég 187 koronával olcsóbb ajánlatának mellőzésével, Sípos Endre gyulai iparost bízta meg. A kórházi igazgató előterjesztése alapján felirt a bizottság a belügyministerhez, hogy egy teljesen modern szem­kórház építésére megfelelő államsegélyt adjon. Az igazgatót az a körülmény indította előterjesztésének megtételére, hogy a szemészeti ügyek országos felügyelője midőn legutóbb itt volt, kilátásba helyezte, hogy a jelzett célra 250—300,000 koronás állam­segélyt kieszközöl. Ha az uj szemkórház az állam költségén tényleg létesittetnék, az esetben a fel­szabaduló helyiségek a bőr és bujakóros betegek elhelyezésére volnának felhasználhatók és igy úgy a belgyógyászat, valamint a sebészeti helyiségek túl­zsúfoltságán s az illető főorvosok túlterheltségén is segíteni lehetne. Az önálló villanyvilágitási beren­dezés felállítása tekintetében a bizottság még most sem határozott érdemileg, hanem kimondotta, hogy a tárgyalások a helybeli villany társulattal tovább folvtatandók, kijelentvén, hogy a 10 éves szerződés kötésére, amit a társulat kíván, hajlandó, feltéve, hogy nemcsak az ipari, hanem a világítási áram- fogyasztás után is ad a társulat bizonyos fogyasztott mennyiség után engedményt és ha a társulat a vil- larjyvilágítási áram erőssége tekintetében megfelelő biztosítékot nyújt. A kórház múlt évi zárószámadása szerint a bevétel a múlt évben 811,190 korona, mig a kiadás 755,989 koronát tett ki. Ezek szerint a maradvány 55,000 koronán felül van. Ezt a nagy mérvű maradványt azonban a kórházi élelmezési rend megváltoztatása illetőleg az idézte elő, hogy a kórházi ételadagok, amelyek más kórházakhoz viszo­nyítva tufnagyok voltak, Jeszállittattak. Ezen marad­vány mikénti felhasználása tárgyában a bizottság a következőket határozta, illetőleg az alábbi értelem­ben tesz előterjesztést a legközelebbi törvényható­sági bizottságnak: dr. Wertheim Iván fogorvos, aki a kórházi fogbetegeknek ingyen rendel, kap 300 koronát; a kórházi építkezések és azok felülvizsgá­lata folyamán rendkívüli munkásságot kifejtett egyé­nek közül Razel József volt építésvezető részére 1000, Janos József kir. mérnök részére 400, Balint Imre kir. mérnök részére 300, Moldoványi János másod­főjegyző részére, aki az építkezések ideje alatt a kórházi bizottság jegyzője volt 300, Baranyik Ignác áliamépitészeti hivatali tiszt részére 200, Nattiand János társulati főmérnök részére, aki a szenyviz- deritő építése ügyében szolgált a vármegyének jó tanácsokkal 300, a kórházi igazgatónak 1000 és Schmidt Gyula kórházi gondnoknak 300 koronát, végül a felülvizsgálatot teljesítő ministeri kiküldött részére 1500 és a mellé beosztott ministeri szám­vevők részére 1000 koronát hozott a bizottság javas­latba, levonva azonban ez utóbbi összegből a napi- dijak címén netán felvett összegeket. A kórházi alkal­mazottak lakbérkülöubözete címén 2845 koronát sza­vazott meg a bizottság. Az ezek levonása után fenn­maradó összegből 39,500 korona a kórházi építke­zésekből fennmaradt adósságok törlesztésére fordit- tatott, az eként fennmaradt mintegy 6000 koronát pedig a kórházi beruházási építkezésekre tett felre a bizottság. Egyben utasította a kórházi bizottság az igazgatót, hogy a kórháznál szükséges beruházá­sok költségeit részlett sen áliitsa össze, hogy a bizott­ság egy kimerítően indokolt memorandumban kér­hesse a ministert, hogy az összeirt szükségletek költségeinek a kórházi költségvetésbe való beállítá­sát engedje meg, vagy ha erre nem hajlandó, adjon megfelelő államsegélyt, hogy a már elodazhatatlan beruházások foganatosíthatók legyenek, nehogy a kórház üzemében olyan zavarok álljanak be, amelyek igen káros hatással lehetnének a kórház fennállására. A munkáspénztár székház építésének jóvá­hagyása. A gyulai kerületi niunkásbiztositó pénztár tudvalevőleg decemberi közgyűlésén kimondta, hogy Gyulán a város által adományozandó telken, az Országos Munkásbiztositó pénztar számlájára 80.000 korona költséggel székházat épit. Gyula város azóta megszerezte az építés céljára a báró Wenckheim Béla utca 22. szám alatti telket, s azt az Országos pénztár nevére átíratta. Március első felében történt meg a telekkönyvi átírás, s már a napokban le­érkezett az Országos Munkasbetegsegélyző és Baleset­biztosító pénztár igazgatóságának március 27-én hozott határozata, melyben a gyulai pénztár építési határozatához mindenben hozzájárul, s azt jóvá­hagyja. Egyben megbízza az Országos Pénztár elnök­ségét, hogy az építéssel kapcsolatos összes munká­latok elrendeléséről és teljesítéséről gondoskodjék és nyilvános árlejtésen a versenynyertes válalkozó­val a szerződést kösse meg. — Hogy az Országos Pénztár elnöksége az utóbbi megbízást hogyan fogja végrehajtani, ezidőszerint még nem lehet tudni. Nevezetesen, vagy maga fogja saját hatáskörében a terveket elkészíttetni és az érlejtést kiírni, vagy pedig a gyulai pénztárra fogja eme teendőket bízni. Erre nézve is rövidesen várható az intézkedés. Sajnálattal veszünk azonban tudomást egy más körülményről, ami a tervrajz készítés azonnali meg­kezdését még hátráltatja. Tudvalevő ugyanis, hogy a báró Wenckheim Béla-utca az építkezés helyén szabályozásra szorul. Ennek tudatában a gyulai kerületi pénztár beadványban fordult a városi ta­nácshoz az építési vonal kijelölése végett. A tanács kiadta véleményezés végett az ügyet az építési bizottságnak, amely a helyszíni szemle alkalmával az utca vonalat a polgári kör és a népkert melletti Schriffert-féle ház irányában szándékozott kijelölni, amely esetben az építkezést a lelenlegi utcavonalnál 8 méterrel beljebb kellene vinni. A jelen volt Martos Manó pénztári igazgató ez ellen a terv ellen tilta­kozott, részint szépészeti, szempontból, részint az amúgy sem valami nagy telek túlságos megcsonkí­tása miatt. E helyett a Licska-féle ház és a Wei- mann biró házának vonalát kívánta kijelölni, amely esetben az utca csak 4 méterrel szélesbbednék. Abban nincsen vélemény különbség, hogy az utca azon része szélesítésre szorul. Ezt a szabályozást azonban lehetetlen kétszáz esztendei szükségletnek megfelelő előrelátással megoldani. Elegendőnek vé­lünk olyan szabályozást, amely a kérdést a legköze­lebbi 60—80 évre oldja meg. Minden esetre csak helyeselni tudnánk az épitőbizottság felfogását abban az esetben, ha remélni lehetne, hogy belát­ható időn belül az egész utcarész kiszélesíthető lesz, s a közlekedési nehézségek elhárithatók lesznek. De amikor éppen a városi tanács hibájából néhány év előtt más építési vonalat jelöltek ki, s azon a soron három szilárd uj ház épült, ennek a reménynek semmi alapja sem lehet. Ezeket az értékes házakat a város nem tudja kisajátítani, s igy azok lebontá­sáról ötven—hatvan évig még csak nem is beszél­hetünk. Nem valósíthatjuk tehát meg az utca teljes kiszélesítését ebben az évszázadban sem Nem tud­juk ezek szerint helyeselni azt a szándékot, amely a nagyon is távoli jövő szempontjából a pénztári székházat 8 méterrel kívánja beépíteni, mert ezzel a mai rossz végletből egy még rosszabb végletbe esnénk; az utca eddig sem volt szép, de ezzel még jobban elgörbitenők. A szomszédos porták értékesí­tésének szempontjából meg határozottan káros a 8 méteres terv, mert az ahoz való ragaszkodás esetén a telkek nem találnak vevőre, amint már esetet is tudunk erre. Az őrzöváilalat fináléja. A hangzatos jelszavak­kal Gyulán, hatósági engedély nélkül megtelepedett őrző- és biztonsági vállalat már be is fejezte rövid pályafutását oly csúfosan, hogy nemcsak Gyulán, hanem sehol az országban sincs többé részére fel­támadás. Nálunk meglehetős bizalmatlansággal fo­gadták ugyan, mégis sikerült Vén János >főparancs- uok< urnák egy csomó előfizetőt szereznie, hangos Ígéreteivel, de azok az emberek, akik átlátták, hogy pénzükért egyáltalán semmi ellenszolgáltatást nem kapnak a vállalattól, nem ültek fel neki. Orosházán például, ahol szintén volt Yén Jánosnak őrző vállalata, egyik biztosított ügyfelének üzletébe, a biztosítás dacára, a plafon áttörése utján behatoltak s több ezer korona értékű árut elvittek. Az őrző vállalat pedig nem tett egyebet, mint hogy részvé­tét fejezte ki a károsult előfizetőnek, de a tettest még a sok kunsztra betanított reudőrkutya sem bírta kinyomozni. A bizalmatlanság mindinkább fokozódott, az üzlet kezdett hanyatlani. minek következtében Vén Janos a hó vége felé eltávozott Gyuláról anélkül, hogy az embereit kifizette volna, s áttette működése színhelyét Nagyvárad város területére. Tábornoki egyenruhájában sorra járta a hazakat és üzleteket, s tagadhatlauul okos Zenta kutyájának produkciói révén igyekezett az embere­ket megszéditeni, előfizetőket gyűjteni. A rendőrfő­kapitány eltiltotta az egyenruha és kard indokolat­lan viselésétől. Csakhamar rossza fordult a nagy­váradi txped ció sora is. Vén János ugyanis, még mielőtt a főkapitány a vállalat létesítésére engedélyt adott volna, embereket fogadott fel kaucióval. Az engedélyt ahár csak Gyulán, nem kapta meg, s az alkalmazottakat nem bírta foglalkoztatni, de a kauciókat sem bírta visszafizetni. E miatt hat fel­jelentést adtak be a nagyváradi rendőrséghez, a főparancsnok ur ellen: Csiszár János, aki egy nagykamarási szövetkezet üzletvezetője volt, nyolo- száz korona óvadékkal, mint üzletvezető lépett be Vén János vállalatába. A nyolcszáz koronáról szóló nyugta szerint Csiszár Janos felhatalmazza Vén János főparancsnokot arra, hogy óvadékát a válla­latba befektetve felhasználhassa. Zeisinger Lajos volt kádársegád ellenőri rangja ellenében 50 korona óvadékot tett le Papp Ferenc volt kádársegéd 100 korona óvadékot adott ellenőri rangjáért. Koma József kocsigyartósegéd szintén mint ellenőr lépett a főparancsnok ur vállalatába. Óvadékul egy 150

Next

/
Oldalképek
Tartalom