Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-04 / 1. szám
XLV1. évfolyam Gyula, 1914 január 4L. 1. szám. Előfizetési árak; Egész évre ____10 K — f Fé l évre_,_____5 K — f Év negyedre____2 K 50 f Hi rdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán. Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok Rém adatnak vissza. Egyes szám ára 20 Hllér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Az uj esztendő. Végre . . . Hányán sóhajtottak igy fel 1914 hajnalán: Végre valahára leráztuk a nyakunkról a mindenféle nyomorúsággal, bajjal, veszedelmekkel megrakott 1913. esztendőt. Végre elérkezett a várva-várt uj év napja, amelyen — mint már annyi sokszor, — újra lángra gyulladhatott a fantázia s megrajzolhatta mindenki részére a napfényes, szebb jövőt. A reménység hamvadó parázsa is újra éledhet, szárnyrakelhet az elcsüggedt hit is, hiszen ha az első nap nem is hoz az nj esztendőben semmi örömet, az esztendő oly hosszú, hogy mire végére érünk, vágyainknak legalább egyike-másika beteljesülhet. Legjobb is az uj esztendőt nem lehorgasz- tott fővel, hanem inkább reménységsugalta vidámsággal köszönteni. Jobb bizui, mint elcsüggedni, hiszen a csüggedés szokta leginkább lenyirbálni a tetterő, az akarat szárnyait. A reménység, a bizakodás ellenkezőleg nagyra- növeszti a szárnyakat s erőt kölcsönöz a szárnyakat mozgató izmokba. Nem szabad tehát az uj esztendőt megtörtén fogadni, szomorúságtól lesújtva, hanem vidáman, lelkesedéssel és a hajdaninál nagyobb mnnkakedmel, mert hisz azt tudhatja mindenki, hogy a jobb jövő alapjait csak as erős akarat és a kitartó munka rakhatja le. Evoe . . ! Lelkesen köszöntünk tehát uj esztendő ! ügy fogadunk, mint egy diadalmas vitéz hadvezért, aki kemény tusában legyőzte a régi esztendőt, a rosszat. Szívből köszöntünk itt a körünkben, légy szívesen fogadott vendégünk. Hiszen a szives látás bizonyos mértékig kötelez, másként érzi magát az a vendég, akit szo- morkodó arcok fogadnak, mint az, akire mindenünnen vidámság mosolyog, akinek útjait a lelkesedés, a rokonérzés napsugarai világítják be. Nincs ugyan semmi olyan biztató jel sem a társadalmi, sem pedig a gazdasági életben, amely azt mutatná, hogy hamarosan gyökeres változásokra lehetnénk elkészülve. De hát vájjon baj-e ez? Hiszen az életet, az eseményeket mi csináljuk, mi emberek, akik legtöbbször azzal sem szoktunk törődni, mit hoz a holnapi nap, akik nem törődünk azzal, hogy az események logikája szerint A-ra csakugyan B következik-e, pedig tisztán rajtunk áll, hogy az események folyását semmi logikátlanság ne zavarja. » Mi emberek állítunk magunk részére bálványokat, mi választjuk a magunk vezéreit, mi nevezünk ki egyeseket félisteneknek, hát vájjon hogyha azt látjuk, hogy a polcra állított bálványaink éppen olyan tehetetlenek, mint a Pidzsi s’zigetek lakóié, ha azt látjuk, hogy egyik-másik vezér teljesen járatlan a hadtudományokban, ha azt látjuk, hogy az úgynevezett félistenek belül nem kvalitással, hanem, korpával vannak megtöltve, akkor mi állja az útját annak, hogy uj emberek jöjjenek a helyükre? Minden csak a magunk akaratán múlik. Ámde sajnos, egy nemzetnek, egy országnak az akarata csak akkor érvényesülhet, ha megtanuljuk azt tömöríteni. Összetartásra, az emberi akaratok között való különbség elenyésztésére s a különböző akaratok egyesítésére van nekünk szükségünk és akkor nem kell félnünk a jövőtől. Hiszen a közélet legszebb példáit mutatja annak, milyen könnyű a legtöbbször különbözőnek vélt akaratok egyesítése. A közéletben látjuk akárhányszor, hogy az olaj testvéri barátságot köt a vízzel. A gőgösnek hitt arisztokrat a egyesíti akaratát a koldus proletárral és igy tovább. És a két különböző akarat egy közös cél szolgálatába állítva mily hatalmas eredményeket tud elérni. A közös cél itt van mindnyájunk részére: a ne mset gasdasági és erkölcsi boldogulása. Ennek érdekében tömörítse mindenki akaratát és tehetségét s e tömöritőmunka keretén belül kielégítést nyerhet minden jogos egyéni érdek is. Lássunk tehát a munkához vidáman, lelkesedéssel, az uj esztendő ne találjon ez országban csüggedt, fáradt, reménytvesztett embereket és ha ez igy lesz, miénk a jövő. Elöljárói választások. Ssentetorngán. Szentetornya községben f. hó 2-án megtartott elöljárói választás alkalmával az elöljáróság tagjai lettek : Zábrák Pál, bíró. Szabó Sándor, albiró. Grörbies István, pénztárnok. Csiszár István, közgyám. T A R C A. Látod... Látod, nem sírok soha többé, Sóhajt se hallasz sohasem. Világ ne lássa, fel ne há?iyja, Hogy fáj valami énnekem. Akarom, könnyem so'se nézzék, Akarom, hogy boldognak higyjenek, Akarom, hogy vidám bohó gyermeknek Tartsanak az idegen emberek. De ha ketten — kettecskén egyedül maradtunk, Ugy-e az álarcot eldobhatoml Ugy-e az elfojtott, sok fájó könnyét Reád borulva mind elsírhatom ? Keblovszky-Mayer Lajos. Eszembe jut... Eszembe jut kis házatok Ott a nádas mellett, Minden este hol szemléltük A csillagos eget. Minden elmúlt, emlék csupán A sok kedves este, Most is nézem a csillagot lóled távol, messze. Kis ház helyett öreg kórház, Nádas helyett tenger, Kis lány helyett a bus magány Játszik a szivemmel. Viszt Konrád. Divatcsevegés. — A Divat Újságból. — Mire ezek a sorok napvilágot látnak, mögöttünk az 1913 esztendő, minden gondjávál, bajával és mi belekerülve az 1914. uj esztendőbe, megint uj reménnyel telünk meg, mindig jót várva, kérve és remélve. Hogy mennyi válik belőle valóra ? Ki gondol most arra ? Egyelőre csak azt tudjuk, hogy a sok rossz elmúlt és előttünk a farsang, mely az idén sok örömet igér, hiszen a tangó, az one step, two step, meg a boszton most virágzik javában és remélni lehet, hogy a báli táncterem nem lesz az idén az unalom tanyája, mint volt eddig. De ha a farsangra uj táncok kerültek, lássuk milyenek lesznek az uj ruhák a táncos alkalmakra ? A nagyobb átalakulásokról beszámoltunk már a közelmúltban és amit eddig elmondottunk, azt mo t, hogy az idény elérte tetőpontját, csak még jobban megerősíthetjük. Az áttetsző anyag, amelyről már hirt adtunk, áttetszőbb már nem lehet, a laza feldolgozást s a hanyag tartást már mi sem múlhatja fölül. Nagyon kedvelik például a tült és bármilyen hihetetlenül hangozzék is ez, leginkább tüllel és sifo mai dolgozzák fel, sokszor szimpla, néha kétszeres alábéléssel és csak ritkán esik meg, hogy könnyű, éttetsző selymet tesznek alája. így aztán fontos kérdés a divatos ruhánál, hogy mi van alatta és a felső anyag alá is a leggyengébb dolgok kerülnek : mosótüll, finom batiszt, mull vagy mosóselyem sok könnyű hímzéssel, csipke meg XjctpurLls: mai szama S old.a.1.
