Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-05 / 40. szám

1 Békés 1913 október 5. Október 6. Szomorú évforduló ! Nemzeti hő­seink hullottak porba, hogy elvérezzenek hazánk, nemzetünk akkor örökre elenyészni látszott szabad­ságáért, fenmaradásáért. Az aradi 13 vértanú sorá­ban talán nem is az a leginkább megrendítő, hogy a győző ellenség golyójától és kötelétől kellett éle­tüket veszteniük, hanem az a megsemmisítő hit, hogy életük hiába vész el, hogy a nagy nemzeti fellángolás, ezrek elhullása, a szabadságharc : ez mind célját el nem ért eredménytelen végvonaglása volt egy jobb sorsra érdemes nemzetnek, mely az európai világrész századokon keresztül való védel- mezésével elévülhetetlen érdemeket szerzett. Az a hit, hogy a nemzetek nem ismernek hálát, önzet­lenséget és Európa nemzetei saját létérdekükön kívül nem ismernek más érdeket; nem sietnek megmenteni nemzetünket, a mely védte őket, a mely * vérezett és szenvedett értök. Meg­halni : félelmetes reménytelenül, hit nélkül meg­halni : kétségbeejtő. Ám a történelem azt tanítja, hogy a sors utjai kiszámithatlanok. Sok nemzet látszott már a megsemmisülés örvényének szélén állani, szinte már el is merült az örvényben ám az idők változása kiragadta az enyészet forgósze­léből s hatalmas virágzó nemzetek lettek belőlük. Ezért van alapja a jövőbe vetett fanatikus hitnek. Vajon aradi vértanúink közül hánynak adott meg­nyugvást a végső percben nemzete feltámadása, jövője iránt táplált törhetetlen, fanatikus hite ? Bi­zony a nagy összeomlás közben csoda, ha egynek is lelkében megmaradt annyi erő, a mennyi e hit táplálására szükség volt ... 1 Főispáni beiktatás. Csanádvármegye újonnan kinevezett főispánjának : Markovics Manónak ünne­pélyes beiktatása e hó 7-én tartatik meg. Erre az ünnepélyre Békésvármegye is meghivatott. A vár­megye azonban hivatalosan képviselve nem lesz, mert a vármegye vezetőségét, az e hóban megtar­tandó rendes közgyűlés előkészületei nagyban igénybe veszik. Gyula város legtöbb adót fizetőinek 1914. év­ben érvénnyel bírandó névjegyzékét az erre kiküldött bizottság összeállította s az ideiglenes névjegyzéket mai lapunkban közöljük. A még ideiglenes névjegy­zék 15 napi közszemlére fog kitétetni s az ellen esetleges felszólamlások nyújthatók be. A lapunkban közölt jegyzékben több olyan név is szerepel, akik egyszersmind választott tagjai is, vagy mint tiszt­viselők hivatalból tagjai a képviselőtestületnek. Ezek fel fognak hivatni, annak kinyilatkoztatására, hogy melyik alapon kiránják jogaikat gyakorolni. Vála­szukhoz képest a jegyzék az igazoló bizottság áltál módosíttatni fog. Az alsó-fehér-körösi társulat választmánya folyó hó 2-án ülést tartott, melyen gróf Széchényi Antal társulati elnök elnöklete alatt dr. Jantsovits Emil, Korossy László, dr. Ladies László, Ondrus Cyrill és Szathmáry Gábor választmányi tagok s Hubert Lajos kir. főmérnök, miniszteri megbízott, valamint Künzl Ernő igazgató-főmérnök vettek részt. A választmány a társulat legutóbbi közgyűlé­sének utasítása folytán foglalkozott a tisztviselők családi pótlékával és lakbér felemelés iránti kérel­mével, valamint a társulát műszaki tisztviselőit az 1902. év óta végzett nagyobb építkezések után a társulat régi alapszabályai alapján megillető épitési pótdij kérdésével. A választmány határozata értel­mében javasolja a közgyűlésnek, hogy a tisztviselők részére is állapítson meg családi pótlékot — a gát­őrök részére a társulat közgyűlése a családi pótlék intézményét már legutóbb életbe léptette — és pe­dig a tisztviselők részére, tekintet nélkül a gyerme­kek számára, 20 éves korig minden gyermek után évi 120, az altisztek részére a gyermek 16 éves koráig minden gyermek után évi 80 koronát. Fi­gyelemre méltó a választmány azon javaslata, hogy a tanulmányokat folytató gyermek után ezen élet­koron túl, egész a 24 évig külön kérelemre a csa­ládi pótlék a választmány által tovább folyósítható Jegyen. A tisztviselők lakbérére nézve javasolja a választmány, hogy az igazgató-főmérnök lakbére 1000 koronáról 1200 koronára, a szakaszmérnök lakbére 800 koronáról 1000 koronára, a pénztárnok és nyilvántartó lakbére 600 koronáról 700 koronára emeltessék fel. A társulat választmánya és köz­gyűlése évek óta foglalkozik azon kéréssel, bogy a műszaki tisztviselőknek a régi alapszabályok 95L §-a alapján a nagyobb építkezéseknél kiérdemelt építési pótdijrá támasztott igényét miként elégítse ki. Tekintettel azon nagy nehézségekre, amelyek ezen igény kielégítésénél fenforognak, a választmány — miután a műszaki tisztviselők pótdijrá vonatkozó igényét jogosnak találja — figyelemmel arra, hogy kétségtelen az, miszerint 1902. év óta a társulatnál nagyarányú építkezések eszközöltettek, amelyek költ­sége a félmillió koronát jóval meghaladja, az egyes építkezések után járó pótdijak részletes számítása nélkül, egy összegben 5000 koronát javasol az épí­téseket vezető Künzl Ernő volt szakasz-, s jelenben igazgató-főmérnök részére megállapítani. A választ­mány ezen ülésén betöltötte a szakaszmérnöki állást 8 10 pályázó közül egyhangúlag Neusinger Ottó, jelenleg a társulatnál napidijas mérnökként dolgozó fiatal mérnököt választotta meg, kinek munkájáról az igazgató-főmérnök elismerőleg nyilatkozott s ki szimpatikus megjelenésével a választmányi tagok bizalmát — fiatal kora dacára — teljes mértékben megnyerte. A vármegyei közkórházi alap múlt évi záró­számadását a belügyminiszter jóváhagyván annak alapján megállapítható, bogy a vármegyei közkór­háznak tiszta cselekvő vagyona 938606 korona. A belügyminiszter a zárszámadással kapcsolatosan meg­erősítette a vármegyének a múlt évi felesleg hová- forditása tárgyában hozott határozatát. E szerint dr. Wertheim Ivan fogorvos részére tiszteletdijban 300 korona és egy másik kórházi alkalmazottnak 100 korona jutalom jár; a fennmaradó 1795 korona azon kölcsön kamatainak részben való fedezésre szolgál, a mely kölcsön a kórházi építkezési hiányok fedezésére vált szükségessé. Dobos István újabb bravúrja. Hétről-hétre újabb és újabb dicsőségét zenghetjük fiatal aviatikus fóldinknek Dobos Istvánnak. A múlt évben még je­lentéktelen, s alig észrevett pilótát immár szárnyara vette kiváló hírneve, s ma már a legjobbak, az el­sők között emlegetik Dobos István nevét. Az utóbbi időben Délmagyarorszag sok helyén fordult meg gépjével, s mindenütt szép repülési produkciókat végzett. Legutóbb pedig — mint megírtuk — Mező­túrról Budapestre tette meg a százharminc kilomé­teres légi utat. Az elmúlt vasárnap a főváros közön­ségét lepte meg látványos felszállással. Székely Mi­hály aviatikus »Bübü« monoplánján délután a leve­gőbe emelkedett. Az ötven loerejü motor egyenletes Kattogása mellett szép nyugodt ivekben vitte mada­rát Budapest palotái felett egészen a Dunáig. A rá- kosi repülőtér sok száz látogatója szívesen legeltette szemét az arányos, kecses gépmadáron, amely nem lankadó igyekezettel szállott feljebb és feljebb ezer méteren felüli magasságba. Háromnegyed óráig ke­ringett sas módjára a szédítő magasságban, azutáu visszatért a Rákosra, ahol 6 óra körül szép simán leszállt. A gyönyörű repülésért a közönség viharo­san megéljenezte. Azonban a szép diadalt nem él­vezheti kellemetlen utőkövetkezmények nélkül. A rendőrség ugyanis megtiltotta az aviatikusoknak a város felett való repülést, mert esetleges lezuhaná­suk, a járókelők testi épségét is veszélyeztetheti. Dobos pedig nem respektálta a tilalmat, s igy a rendőrség kihágásért valószínűleg meg fogja bírsá­golni. Itt említjük meg, hogy Kvasz András a csabai pilóta vasarnap az eperjesi torna- és vivó- egyesület meghívására sikerült repülést rendezett az eperjesi katonai gyakorlótéren. Két gépet vitt ma­gával és mindkettőn föiszallt. Bravúros repüléseit es siklóereszkedéseit a nagyszámban jelenvolt kö­zönség lelkesen fogadta. Az idő szép napos, de sze­les volt. Dr. Jeszenszky Nándor balesete. Szombaton este súlyos természetű baleset érte dr. Jeszenszky Nándor gyulai ügyvédet. Néhány hónap előtt egy rozoga automobilt vásárolt, amely a használatban több bosszúságot okozott tulajdonosának, mint amennyi hasznot produkált. Aki egyszer szives meg­hívás folytán ráült, azt másodszor semmi áron se lehetett rácsalogatni, mert biztos volt, hogy legjobb esetben az utón elakad, ha az árokba nem fordul, s akkor még az autót is tolnia kell hazáig, mint legutóbb a nagypéii vadásztársasággal megtörtént mmd a két variáció. A rakoncátlan gépkocsi motor­jához uj fogaskereket szereltek fel szombaton, s a soffőr próbálgatta a motor forgását. A jelen levő dr. Jeszenszky is nézegette egy darabig a munkát, majd maga is babrálni kezdte a szerkezetet. Egy­szerre a kerék odakapta a balkezét és a kézfejről a húst borzalmasan lenyúzta. Sikoltására a soffór meg­állította a motort, amely máskülönben az egész alsó- kart letépte volna. A súlyosan megsérült ügyvédet gyorsan a közkórbázba vitték, abol az orvosok a sérülést dezinficiáltak és a bust visszavárták, s elő- vigyázatból vérmórgezés megelőzésére be is oltották. Jeszenszky négy napig feküdt a kórházban, s csak hónapok múlva fogja a balkezét használhatni. Bimbóhullás. Galyasi Bélát, a Gyulavidéki h. é. vasút műhelyfőnökét és nejét fájdalmas veszteség érte. Kis gyermekük Lacika f. hó 3-án reggel meg­halt. Az égbe visszaröppent kis angyal temetése szombaton délután 5 órakor volt a róni. kath. egy­ház szertartása szerint, a család barátainak és is­merőseinek részvétével. Baleset. Hack Mihály 18 éves kőmüvessegéd Schneider János építőmesternél dolgozott a bucsa- telepi templom építésnél. Múlt hó 26-án az állvány­ról véletlenül leesett és bal karját eltörte. A megyei közkórházban vették ápolás alá. Szent Mihály-nap nevezetes nap a magyar nép életében. A termés learatva, a konvenció ki­adva. Nyár múltával közeledik a hideg, terméketlen tél, a mikor csak a meleg érlelő nyár terméséből félretett készlet tartja el az embert. Az éléskamara már telve van búzával, kukoricával, a melyen hi­zik a mangalica, hogy zsírral szolgáljon egy évre. Az aratás után tehát Szent Mihály napján már el van látva a földmivelő élelemmel. De hát gúnyát, meg háztartási dolgokat is be kell szerezni. Erre való a Szent Mihály nap előtti országos vásár. A téli évszak kezdő időpontját jelenti Szent Mihály napja, a melyen azonban az emberi életnek egy kellemetlen aktusa is szokott végbe menni; a köl­tözködés. A modern kor ez elemi csapása társze­kereket állít lakásunk elé, hogy minden bútordara­bunkat kimozdítsa meghitt fészkéből. Uj fészekbe vándorol a jámbor lakó, mindig jobbat remélve attól, mint a régitől és mindig — csalódva. És a csalóka reményt menyi fáradtsággal, bosszúsággal, kárral, bajjal váltja meg! Fohászunkba foglalhat­juk; jövel Szent Mihály napja: egyszer már köl­tözködés nélkül. A tűzoltó-egylet mai népünnepélyére az elő­jelekből Ítélve kedvező, szép időre van kilátás. Az ünnepély délután 3 órakor kezdődik. Este 8 óra­kor — mint a falragaszok bővebben jelzik — a színkörben pompás kabaré lesz, amelynek szerep­lői között két kedvencünket Solymossy Sándor és Szathmáry Árpád színművészeket, s a szegedi tár­sulat egyik uj tagját Bányai Katót fogjuk örömmel üdvözölhetni. Előadás után a pavillonban táncmu­latság következik. Ismételten felhívjuk közönségün­ket a nemescélu ünnepély erkölcsi s anyagi tá­mogatására. Véres családi dráma játszódott le Gyulán a múlt szombaton délután. Egy fogságból most kike­rült iparos ember revolverből háromszor rálőtt hűtlenné vált feleségére és nem rajta múlt, hogy — bár mind a három lövés talált — az asszony életét ki nem oltotta. A dráma cselekvő hőse Szikes József 34 éves ácssegéd, aki 9 év előtt vette feleségül lamás Máriát. Szikes nem nagyon kedvelte az ácsmesterséget, inkább a munka nélkül való gyors meggazdagodásról ábrándozott. A múlt év­ben merész tervet? spekulált ki, hogy könnyű szerrel pénzhez jusson. Beállított egyik gyulai ügyvédhez egy öreg asszonnyal, akit özv. Remelé- nének mutatott be, s előadta, hogy néhány ezer korona jelzálog kölcsönre volna az asszonynak szüksége, amit tehermentes ingatlanára tábláztatna be. Az ügyvéd egyik helyi takarékpénztárnál folyó­sitatta is a kölcsönt, de megelőzőleg elment ügy­felével a közjegyzőhöz, hol az asszony névaláírását és személyazonosságát Szikessel együtt mint tanuk igazolták. Erre a pénzt fel is vették a takarékból. Rövidesen kisült azonban, hogy nem az igazi Reme- léné járt a közjegyzőnél, s a kölcsön felvételéről az mit sem tud; helyette csalási szándékból más asszonyt szerepeltettek. Ezért a csalafintaságért okiratbamisitás miatt a gyulai törvényszék Szikest másfél évi börtönre Ítélte. Most szeptember 10-én betöltötte büntetése kétharmad részét, azért fel­tételes szabadságra helyezték. Boldogan sietett haza a bosszú fogságból bzentpálfalva városrészben levő lakására, de biz azt üresen találta. Felesége a férj fogházba vonulásakor anyósához költözött, bútorait és ruháit egyéb hely hiányában az anyós házának padlásán helyezte el. De a bosszúnak Ígérkező szalmaözvegység egyhangúságát nem sokáig birta elviselni a csinos menyecske. A szomszédságukban lakó R. J. 18 éves legénnyel ismeretséget kötött, amely iassankint az egyszerű barátságnál szorosabb viszonnyá fejlődött úgy, hogy az asszony az utolsó időben már teljesen R J. szüleihez költözött, s a fiúval együtt lakott. Ezt az idillikus állapotot meg­zavarta a férj programmon kívüli kiszabadulásának híre. Amint a szerelmes pár meghallotta, hogy Szikes néhány nap múlva hazatér, forrónak találta a szentpálfalvi talajt. Szeptember elején összeszed­ték a cokmókjukat s elutaztak Aradra. Az asszony elallott cselédnek, R. J. pedig szintén foglalkozást kapott. Miután itt sem érezték magukat biztonság­ban tovább utaztak-Temesvárrá. Itt már kifogyott a tarisznyából az elemózsiá, megírták hát haza, hogy visszajönnek, azt is közöltek, hogy melyik vonattal. A hoppon hagyott férj alig varta, hogy a hűtlen asszonnyal találkozzék és öt visszatérésre bírja. Eléje utazott Békéscsabára és ott az állo­másnál teljes bocsánatot ígért neki, ha visszatér hozza. Az asszony azonban kijelentette, hogy nem megy vissza. így Szikes kocsin, a szerelmes pár pedig vasúton visszajött Gyulára. Az asszony ismét R. J. lakásara ment. Másnap azonban elment Szikes­hez a ruháiért, majd harmadnap ismét vaiami ott­hagyott kouyhaedényért, amit térje ki is adott neki a padláson levő holmik közzül. Ott a padláson ismét kérlelte, hogy ne hagyja el. Az asszony ismét nem akart maradni. Szeptember 27-én volt a második találkozásuk a padláson. Heves civakodás, veszekedés kerekedett közöttük, miközben Szikes az ott levő almárium fiókjából kivett egy uj revolvert s a menekülő asszonyra célzás nélkül háromszor rásütötte. Mind a bárom lövés az asszony fejébe fúródott, de a koponya csontot egyik sem ütötte át. A megsebesült feleség haza szaladt és hevítette magát a közkórházba, Szikest pedig, aki a rend­őrségre indult jelentkezni, útközben a már értesített

Next

/
Oldalképek
Tartalom