Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-26 / 4. szám

4 Békés 1913 január 26. csorát és bort rendelt mindhármuk részére. Hétfőn reggel pedig csak úgy kiskabátban kikövetkeztek a vásárba. A ruhás sátrak már csomagoltak, de azért a vevőt előzékenyen fogadták. Somogyi János sát- tában pasasunk kiválasztott egy jó téli kabátot, de mikor fizetésre került a sor, azt mondta, hogy a pénze meg a kocsija itt van a Királyban, mindjárt hozza a pénzt. Az óvatos Somogyi azonban nem adta ki pénz nélkül a kabátot, mire a vevők a sátorból eltávoztak. És itt kezdődik Messinger barátunk sze­repe. Már messziről irigykedve nézte, hogy a szom­széd sátor jó üzletet csinál. S amikor látta, hogy a vidéki „pali“-k kabát nélkül távoznak, nagy kapzsi­sággal mint a héjjá csapott le rájuk, behúzta őket magához és sorra rakta ki eléjük a jó meleg téli- kabátokat. Ezúttal nem volt szüksége Messingernek közismert ékesszólására s fültanuk szerint egész komolyan, egyszer sem kellett megesküdnie, mégis hamarosan meglett az alku. Eladott egy kabátot 32 koronáért. Sőt a kocsisra is rásózott egy nadrágot 7 koronáért, amelynek az árát szintén az utas vál­lalta. De a jó vevő itt is a Királyban levő kocsira hivatkozott s azt mondta, hogy most várja postán a pénzét Messinger odaadta a kabátot, de óvatos­ságból vele küldte egy alkalmazottját, aki előtt a vendéglősné igazolta, hogy az embernek kocsija, lova tényleg az udvaron van megszállva. Az ember elindult a posta felé, a Messinger segédje pedig tá­volról követte. Mikor látta, hogy a kuncsaft tényleg bement a postára, örömmel ment jelenteni, hogy az ember mindjárt hozza a pénzt a postáról. Messin­ger nem fogta fel ilyen egyszerűen a gyanússá vált dolgot, hanem rögtön visszaküldte, most már két alkalmazottját, hogy vagy a pénzt, vagy a kabátot okvetlenül hozzák vissza. Ezek a Komló előtt meg­pillantották a kabátot s benne az embert. Erélyesen követelték tőle a pénzt vagy a kabátot, mire az meglepetve kérdezte, hogy Bajcsi vendéglősné még nem adta át a 39 koronát ? ö nála hagyta a pénzt. Miután ezt nem akarták neki hinni, előkelő mozdu­lattal elővette noteszkönyvét, abból egy lapot ki­tépve, arra csekket irt, 39 koronáról, amit Bajesiné ki fog fizetni. Az utalvány alá Dible György nevet irta s átadta a két segédnek. Mint sejteni méltóz- tatnak a vendéglősné semmit sem tudott ilyen meg­bízatásról sőt kijelentette, hogy-a szélhámos neki is adósa maradt. A szintén hoppon maradt kocsist a rendőrség kihallgatta s akkor derült ki, hogy egy ügyes szélhámosnak estek áldozatául. Az olcson vá­sárló embert természetesen a rendőrség sem tudta már előkeriteni. De a kocsistól még vissza lehetett szerezni a veszni indult nadrágot. Ilyen tragikomi­kusán végződött a Pálnapi vásár Messinger bará­tunkra nézve. A Pálnapi belső vásár úgy vonult el felettünk hogy tudomást sem vettünk róla. Különösen nem vett tudomást a vidéki közönség, amely ha vásá­rolni nem is, de legalább bámészkodni jön be a vá­sárra, mostan azonban alig lézengett közülök valaki. Kereskedőink túlnyomó rásze mint árus nem is vett részt a vásártéren, iparosok is sokan elmaradtak róla s az abszolút kereslethiány teljesen igazolta is őket. A belsővásárnál csak a nyersbőrvásár ütött ki siralmasabban. A nagyszámban hozott nyersbőrt ki se szállították a Kakas-térre, hanem a nyomott árak miatt és vevők hiányában kipakolatlanul szállították vissza. A gyulai kisrománvárosi dal- és zeneegyesület mely alig néhány hónapja alakult s működésében Máris Tivadar tanító vezetése alatt eddig főképpen egyházi énekek tanulására szorítkozott, újabban rá­tért világi dalok kultiválására is, s e minőségben vasárnap este a Göndöcs népkerti pavillonban ren­dezett műkedvelő előadásával lépett először, a nyil­vánosság elé. Az egyesület a román dal- és zene­költészetnek a néppel való megismertetését s a ro­mán nyelv és hagyományok ápolását vette program­jába, menten minden politikai tendenciától. A hang­versenyre külön magyar- és román nyelvű meghívó­kat küldtek szét s a meghívón közölt műsor négy száma közt egy magyar népdal is szerepelt. Emiatt a türelmetlen aradi oláh nemzetiségi sajtó egyik túlzó orgánuma a Románul, nagy felháborodással tá­madt az egyesület hazafias vezetőire Biberea Péter lelkészre, Márts Tivadar tanítóra s a rendezés mun­kájában szintén részt vett Popovics Sándor lelkészre. Alighanem ennek a támadásnak s az abból folyó terrorizmusnak lön a következménye, hogy a helyi román intelligencia túlnyomó része távol maradt a mulatságról. A hazafiatlan újságnak ez a kirohanása külömben kárbaveszett fáradság, mert hiszen a mi oláhajku polgártársaink régtől fogva hazafias érzelmű emberek, akiknek nincsenek nemzetiségi aspirációik s nem tartanak semmiféle közösséget a hazának azokkal az ellenségeivel, akik a magyar érzelem ily csekély jelentőségű megnyilvánulására is menten epeömlést kapnak. A műsort a teremben felállított színpadon az énekkar román dallal nyitotta meg, azután magyar népdal következett. A kétszólamu vegyes énekkar, annak dacára, hogy még nagyon fiatal, jelentős sikerrel adta elő a dalokat Máris Tivadar vezetése mellett. Ezután egy dialóg követ­kezett. Alb Flóra (feleségj és Oláh János (férj) vol­tak a szereplői. Előbbi festői nemzeti viseletével, utóbbi fesztelen mozgásával nyerte ki a tetszést, rok buzgalommal és igyekezettel, elég ügyesen ad­tak elő egy négy felvonásos népszínművet a műked­velők, akik közül kitűntek: Szilágyi Mojsza, Szverle Mária, Gombos Mária, Kőrösladán János, Pomucz Mária és Szverle Perszida, azonban a többi szerep­lők is élénk tetszés mellett mondották el szerepei­ket. A műsor befejezése után a termet teljesen be­töltő nagyszámú közönség, a kisjenői zenekar nótái mellett táncra perdült. A román és szerb táncokat bostonnal és csárdássá! felváltva egészen reggelig kitartóan járták. A gyulai szabómunkások bálrendezősége feb­ruár hó 1-én, Ludvig József nagymagyarvárosi ven­déglője összes termeiben, részben az »Általános Munkásképzö« javára zártkörű táncvigalmat rendez. Belépő-dij: előre váltva személyjegy 1 korona, csa­ládjegy 2 korona 60 fillér. Este a pénztárnál sze- mélyjegy 1 korona 20 fillér. Családjegy 3 korona. Kezdete este pont 8 órakor. Feiülfizetések köszö­nettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Házasság. Kállay Gábor ifjú szabóiparos teg­nap délután 5 órakor esküdött örök hűséget a róm. kath főtemplomban Schneider János építész vállal­kozó polgártársunk Ciliké leányának. Eljegyzés. Ifj. Tóth Márton cipészmester elje­gyezte Siflis István csizmadiamester leányát, Mariskát. A knájp. Ez a szó egy borzalmas élességü szer­számnak a neve, amellyel a cipészek a feldolgo­zandó bőrt a legnagyobb könnyűséggel szabdalják, s amelyet csak a legritkább esetben szoktak em­berölési célra használni. Pedig ilyen célra keresve sem lehetne alkalmatosabbat találni. Nagyon jól tudják a susztermühelyben, hogy milyen veszedel­mes szerszám a knájp és igy csodálatos, hogy mégis akad, aki nagy mérgét ezzel a szerszámmal meri csillapítani Szerdán reggel Kiss Mihály gyulai ci­pészmester J. Gy. nevű segédje valamelyik szer­számot nem találta a szokott helyén. Ezért kérdőre vonta a műhely bűnbakját M. Szabó Gábor tanon- cot, aki hamarjában nem tudta azt előkeriteni. Szó­váltás támadt köztük, s J. Ggy, annyira méregbe jött, hogy a- knájpot az inasba akarta döfni. A meg­ijedt fiú a szúrást karjával felfogta, s igy csak könnyebben sérült meg. A közkórbázban kötözték be sérülését, s ott gyógykezelik A gyulai csizmadia ipartársuiat táncvigalma. Folyó hó 19-én tartotta a társulat szokásos farsangi táncvigalmát, mely a hagyományos szokáshoz híven, úgy erkölcsileg, mint anyagilag, kitünően sikerült, egyszerűség és fesztelen jó kedv uralkodott a tánc­vigalmon, a jelen voltak, egy kellemesen eltöltött éj jó emlékével tértek haza, a négyeseket 80 pár tán­colta. Jelen voltak asszonyok: Túri Károlyné, Néveri Istvánná, Bíró Györgyné, Néveri Antalné, Mülek Józsefné, Kántor Györgyné, Szilágyi Mátyásné, Kis Károlyné, Néveri Károlyné, Szabó Janosné. Ludvig Ferencné, Burda Istvánná, ifj. Gáspár Józsefné, Léman Béláné, Gerebenits Péterné, Géczi Jánosné (Nagyszalonta), TJjitz Palné, Stefánovits Pálné, özv. Balázs Istvánná, Tóth Janosné, id. Burda Islvánné, id. Szabó Antalné, Gyepes Gáspárné, özv. Balazs Jánosné, Gyepes Istvánná, Török Józsefné, Galbács Istvánné, Tokai Péterné, Pécsi Lajosné, Ludvig Istvánná, Debreczeni Mihályné, Varga Dánielné, Juhász Imréné, Klinkovits Jánosné, Bujdosó Jó- Józsefné, Takács Károlyué, ifj. Bakoh Györgyné, Schverthoffer Audrásné, Janku Mózesné, Ilich Fe- rencué, Szabó Józsefné, Fecz Gyuláné, Bires An- drásné, Balázs Józsefné, Varga Sándorné, Szilágyi Károlyné, ifj Gyepes Jakabné, Pilioger Jakabné, Soltész Vincénél Képiró Lajosné, Fuksz Kristófné, Kis Mihályné, Ábrahám Jánosné, Csete Józsefné, Junászka Károlyné, Paulik Istvánné, Steigervald Istvánné, Kádár Ferencné, Klinkovits Istvánné, Makrai Sándorné, Szabó Sándorné, Tóth Andrásné, Fazekas Sándorné, Fazekas Imréné, özv. Lévai La­josné, Pap Mojszáné, Radios Imréné. — Leányok: Kolozsi Annuska, Bíró Rózika. Háromházi Teréz, Stefánovits Agneska, Barát Erzsiké, Pécsi nővérek, Debreczeni Etelka, Gyepes Erzsiké, Junászka nővé­rek, Balázs Mariska, Kis P. Rozika, Tokai nővérek, Szikula Mariska, Puczkó Annuska, Gáspár Margitka, Juhász Giziké, Portörő nővérek, Steigervald Terézke, Paulik Klárika, Béres Mariska, Gyepes nővérek, Szilágyi Mariska, Lévai Elvira, Pap Mariska, Dányi Erzsiké, Gáspár Erzsiké, Makrai Dusika, Szabados nővérek, Szabó Rózsika. — Felülfizeetek: Dauda Mihály (Szarvas) 10 kor., Mautner cég (Budapest), Riesz cég (Budapest), Zilberger és Krausz (Buda­pest), Juhász Imre törzsőrmester 5—5 kor., Szeiler Károly (Gyöngyös), Ludvig József 4—4 kor, Dor- ner és Steiner cég (Budapest), Oszuszky János, Né­veri István, Buczkó Gyula, Lelik Ferenc 3—3 kor,, Néveri Károly, Krizsán András, id. Szabó Antal, id. Csete Pál, Ujitz Pál, Puczkó Mihály, Túri Karoly, Áros János, Bakoh János koronaőr, Somogyi János, Czékmán Sándor, Gyepes Gergely, Ábrahám János, Tóth János vendéglős, Braun Vilmos, Gid Sámuel (Arad), Somogyi Gyula vendéglős, Zübauer N. (Gyulavári) 2—2 kor., Géczi Mátyás 1 kor. 20 üli., Biró György, Baracsi István, Bányász György, Há­romházi Gyula, Bujdosó József, Galbács István, Tokai Péter, Ludvig István, Gyepes Istváu, Dászkál Gergely, Burda Istvánné, Burda István, Néveri Béla, Elek Lajos, Mülek Mihály, Szabó János, Soltész Vince, Dávid István, Messinger Gáspár, Néveri An­tal, Mülek József, Szabó József, Kis Károly, Takács Károly, Tokai Lajos, Schverthoffer András, Szabó László, Léman Béla, Klinkovits János, Klinkovits István, Béres István, id. Bakoh György, Balázs Jó­zsef, Varga Sándor, Olasz Sándor, Gáspár József, Tóth András, Kántor György, Pásztor Ferenc, Gás­pár István, Gyepes Péter, Kis Mihály, Gáli Gyula, Schauer Mátyás, Makrai Sándor, id. Juuászka Mi­hály, ifj. Junászka Mihály, Varga Károly, Szabó Sándor, Szilágyi Mátyás, Monor'i Péter, Dandé Ist­ván, Kukla József, Kurilla Miklós, Horváth Ferenc, Murvai János, Illés Ferenc, Tájbert János, Szőke Ferenc, Dávid András, Zsiga János, Csiszár Mihály, Puczkó Imre, N. Szabados István, Mészár Lajos, Né­meti András 1. h., Pongrácz József, Katona János, Petik József, N N., Schartenreiter István, Vágó Sámuel, Vágó Ferenc, Lázár György 1 — 1 kor., Kalló Lajos 80 fillér, Dudás János, ifj. Bakoh György, Szabó János, Hajual Sándor 60—50 fillér, Németh Sándor, Karácsony Béla, Kolozsi Ferenc 50—50 fil­lér, Mikló József, Kádár Ferenc, Kender Lajos, Csete József 40—40 fillér, Szabó Ferenc 30 fillér, Junászka János 20 fillér, mely szives felülfizetése- kért ez utón is hálás köszönetét nyilvánitja .a vá­lasztmány. Nyolc napon belől kétszer van alkalma az idő­járásnak gyökeresebb fordulóra, január 25-án és február 2-án, vagyis Pál és Gyertyaszentelő napján. Az előbbit, január 25-ét a kalendárium maga is »Pál forduló«-nak nevezi meg; miutáu tudvalevőleg az a hagyomány róla, hogy Pál »fordít« az időjáráson. Ha addig lágy volt, kemény hideg idő, megfordított esetben pedig lágy ioőre fordul. Nagyon óhajtandó volna, ha a tradíció az idén megvalósulna, mert el­tekintve a január 15—16-iki két igazán hideg nap­tői, állandóan enyhe s lucskos időben volt és van osztályrészünk. Játékból — halál. Lapunk múlt heti számában megírtuk, hogy Buzi Mihály dobozi legény flóbert- tel verebekre lövöldözött, s közben az az ötlete tá­madt, hogy nagyobb tölténnyel és több seréttel, egyszerre több verebet lehetne eltalálni. Maga ké­szített tehát sok lőporral egy töltényt s beletette a flóbertbe. A ravasz elcsattanása után, a lőporból fejlődött nagymennyiségű gáz a fegyver csövét szét­robbantotta, s Buzi a homlokán megsebesült. Sé­rülésével bejött a gyulai közkórházba, s bár a seb eleinte könnyű természetűnek látszott, egy hét múlva komplikációk léptek fel, s a legény folyó hó 19-én meghalt. A halottat hozzátartozói Dobozra szállították és ott temették el. A kéményseprő balesete. Wagner Károly gyula- vára kéményseprőtanonc a mesterével átment Dobozra amely község szintén az ő kerületükhöz tartozik — kéményt seperni. Ahol éjjelre megszállottak, a gazda éppen fát aprított. A kéményseprőinas odament se­gíteni, de rosszkor nyúlt a tőkéhez, mert a favágó embernek a baltája éppen lesujtásra készen állott s nem vette észre, hogy a fiú oda akar nyúlni. A fejsze lesújtott és a fiú jobb kezének két ujját le­vágta. A gyulai közkórházban ápolják. Szerencsétlen esés. Mihalik János gyulai kel­mefestő László nevű gimnázista fia házuk udvarán oly szerencsétlenül esett el, hogy a lábát eltörte. A közkórházban gipszkötést alkalmaztak a törött lábra. Papválasztás Szentesen. A békésbánáti refor­mátus egyházmegye kötelékében levő Szentesen, az egyik lelkéozi állásra a napokban ejtették meg a választást. A jelöltek neveit lapunknak egyik decem­beri számában közöltük. Közülök Böszörményi Jenő lett a győztes, megcáfolva ezzel azt a közmondást, hogy senki sem próféta a saját hazájában, amennyi­ben Böszörményi szentesi születésű. Igaz, hogy csak a második választáson maradt győztes, mert az első szavazás nem hozta meg neki az abszolút többséget. Egyesületi élet Szarvason. A „Gróf Bolza Pálné Leányegyesület“ védőasszonyának halálává megüresedett védnöki tisztet, hogy a boldogult iránti hálájának és kegyeletének ez által is kifejezést adjon, ez ideig nem töltötte be. E számottevő kultúrin­tézmény életében nagy erkölcsi jelentőséggel bírói védői tiszt betöltésének kérdése állandóan foglalkoz­tatta az egyesület vezetőségét s különösen annak megalkotóját és szellemi irányítóját: Weinberger Fanni elnök-igazgatót, akit azon nemes cél vezetett, s annak útját egyengette, hogy e nagyfontosságu

Next

/
Oldalképek
Tartalom