Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-28 / 52. szám

1913 december 28. Hokes Tanügy­Előléptetések a polgári iskoláknál. A vallás és közoktatásügyi miniszter Urbá?i Margit és Zala Jo­lán szarvasi, Kimer Pál orosházi, Kossuth Tivadar, Pocsubay János és Révész János békéscsabai állami polgári iskolai segédtanítókat illetve segédtanitónő- ket a X. fizetési osztályba rendes tanítók, illetőleg tanítónőkké; Obetko Bella orosházi h. tanítónőt a XI. fizetési osztályba segédtanitónővé nevezte ki. Bezárt iskolák. A gyula-belterületi állami elemi fia- és leányiskolák összes osztályait a nagymérték­ben föllépett kanyaró-járvány miatt dr. Bárdos Arthur városi ügyvezető főorvos véleményezésére Ambrus Sándor alispán folyó hó 21-étől kezdve bi­zonytalan időre bezáratta. Hírek. Szilveszter. Az 1913-nak kitelik az esztendeje. Az öreg cseléd megy. összeszedi cókmókját, batyu­ját s kezébe veszi a vándorbotot. Mehet. Nem tar­tóztatja senki. Nem. Nincs miért. Egy az, hogy vén szolga, kiérdemült, hasznavehetetlen, más meg hogy ökelmének sok volt már a rováson! Nemhiába, hogy jeles szám a 13, de zuditott is a nyakunkba annyi bajt, szerencsétlenséget, hogy nem tudható, vájjon mikor tudjuk ugy-ahogy kiheverni. Háború, árvíz, drágaság, közgazdaságilag való megcsappanásunk s más egyebek. Acsuda, hogy egészen agyon nem ütött bennünket. A jó szándék meg volt; tagadhatat­lan, hogy meg, mert hiszen olyanokat húzott, hu­sángolt a nyakunk közé, hogy azt nem mindenféle náció állta volna ki — legalább is szó nélkül. Mi kiállottuk. Most aztán bizakodva a jövőbe, meg- megkönnyebbedve nyújtjuk át a vén szolgának a cselédkönyvet. Bizakodva: csak jobb lesz a másik ! Az uj! Reménykedünk, ami magábanvéve még ugyan nem elég, mert azon, hogy az uj esztendő tiirhe- tőbb, kiadósabb legyen, Isten segítsége mellett ma­gunknak is munkálkodnunk kellene. A közkorház karácsonya. Az igazi embersze­retet megható megnyilatkozása volt az a karácsonyi ünnepély, melyet a közkórház rendezett a betegei részére. Ünnepélyes hangulatban gyülekeztek az elmegyógyintézet földszinti termében az arra kijelölt, nyugodtabb betegek, az irgalmas nővérek és ápolók felügyelete mellett A szoba menyezetéig érő, ra­gyogó karácsonyfa fogadta őket; egy óriási asztalra kirakott szebbnél' szebb ajándékok (toilette-cikkek, ruhanemüek, apróbb dísztárgyak) minduntalan ma­gukra vontak a kíváncsi, sóvargo tekinteteket. Alig győzték megvárnii az igazgató, az orvosok és vendé­gek érkezését, mely nekik a várva-várt ajándékok szétosztását jelentette. Délután 3 orakor megszólalt az ünnepi ének és a szokásos beszedek elhangzása után megtörtént a sok csecsebecse kiosztása, mely­nél a megjelent hölgy vend* gek : Berkes Ilonka, dr. Décsi Karolyné, dr. Eeldmann Ignacné, Berényi Mariska és Körös Etelka segédkeztek. Megható lát­vány volt a szerencsétlen, egyhangú, örömtelen élet­hez szokott betegek gyermekies öröme; egy 30 év­nél jóval idősebb leányka úgy játszott a részére vá­sárolt bábuval, akarcsak 20 esztendő előtt, egészsé­ges korában a szülői háznál; az ennél komolyabb elemek ujjaikra húzogatták, próbálgatták, méregették a szinaranynál is jobban ragyogó rézgyűrűket; hal­lottunk kicsinylő, kritikus megjegyzéseket, irigykedő kiszólásokat is ; (hát künn a nagyvilágban vájjon szintén nem hallunk-e ilyet ?) csakhogy itt, ebben a naiv és mégis oly szomorú környezetben még ezek is kedvesen hangzottak. Egy szigorú arckifejezésü nőbeteg köszönettel utasította vissza a kapott réz­gyűrűt, mert »már 2 ilyen gyűrűje van.« A férfi­betegek dohányt, szivart, cigarettát és egyébb apró­ságokat kaptam; egy elmegyönge fiú (15—16) éves sakkjatékot kapott, melyet oly komolysággal vett át, mintha ezt a játékot mester módjára játszaná, pedig az »egyszeregy« is komoly nehézségeket okoz sze­génynek ! A megkönnyebbülés sóhajával mentünk át az elmegyógyintézet területéről a többi osztályokra, első sorban a sebészetre, a hol már Almásy Dénasné grófnő személyesen végigjárta a kis gyerekek osz­tályát és a kis szenvedőket elárasztotta szebbnél- szebb játékokkal, olvasmányokkal. Itt hallottuk a bájos, gyerekes elfogódottsággal, izgatottságtól fá­tyolozott hangon előadott ünnepi szónoklatokat; itt láttuk az igaz, gyermekies öröm spontán kitörését, mely elfelejteti a fizikai fájdalmat és szenvedést és csak a jóleső, szeretettel teli pillanatnak él. Ki tudja, milyen lesz a gyógyeredmény annál az állig begip szelt nyakú fiúnál, aki most oly ragyogó szemekkel nézi az ajándékul kapott fakatonákat? Yajjon meg­gyógyul-e ? vagy talán a szemek ragyogásánál ez esetben nemcsak az öröm, hanem egy súlyos, élet- veszélyes kór okozta lázas állapot is közrejátszik ? Bármint legyen is, annyi bizonyos, hogy ezek a gyerekek most az egyszer igazán örülnek és igazán boldogok. A bel- és szemészeti, nemkülönben a tüdőbajos osztályokon hasonló, felemelő jeleneteknek voltunk tanúi; az ajándékokat (cukorkák, narancsok, könnyebb ételnemüek, gyermekek részére játéksze­rek, olvasmányok) itt is a buzgólkodó hölgyvendé­gek osztogatták, kiknek minden egyes beteghez volt egy-egy vigasztaló, buzdító szavunk. Egy jóleső ér­zéssel gazdagabban távoztunk a közkórházból: érez­tük, hogy itt nemcsak testi, hanem lelki gyógyítás is folyik, mert megvan az a bizonyos láthatatlan kapcsolat a gyógyítók és gyógyítottak között, mely könnyű, vagy súlyos betegre egyaránt áldásos ha­tású ; a humanizmus mindent átfogó erkölcsi ereje. Ez vezette a kórház fenntartóját; vármegyénket, amidőn nem fukarkodott az ilyen ünnepélyhez szük­séges anyagi eszközök engedélyezésénél; ez vezette a kórház nemesszivü pártfogóját: Almásy Dénesné grófnét és Almásy Denise grófkisasszonyt, a midőn fejedelmi bőkezűséggel árasztották el a betegeket szebbnél-szebb ajándékaikkal; végül ez a magas er­kölcsi érzés irányította a kórház egész személyzetét, a midőn mindenki a saját hatáskörében igyekezett a gondjaira bízott betegeknek egy felejthetetlenül szép ünnepi délutánt szerezni. Különös dicséretet érdemelnek a kórházi irgalmas nővérek, kik már hetek óta éjjel-nappal fáradoztak az ünnep előkészí­tése körül és kiknek e faradozásait a legszebb siker jutalmazta. A József-szanatórium karácsonyfa-ünnepélye karácsony előestéjén folyt le az intézet ebédlőjében. Szász Nóra, Grünhut Erna zongora-kísérete mellett hangulatos karácsonyi dalokat énekelt, majd Fodor János főreáliskolai tanár tartott szép szónoklatot, mél­tatva a szeretet ünnepének jelentőségét, köszönetét mondva az intézet orvosi karának a betegek érdeké­ben kifejteit működéséért. A betegek szónokának üd­vözlő szavaira dr. Geszti József igazgató-főorvos felelt. Bartha Sándor theologus indítványára az intézet meg­alapítójához, dr. Lukács György egyesületi elnökhöz is köszönő s üdvözlő távirat ment. Ezután követke­zett az ünnepély nem hivatalos része, az obligat kabaret-est, melyben ismét a fent nevezett betegek járultak hozzá ének- és zeneszámokkal betegtársaik felviditásához. Karacsonyest a gyulai árvahtzban. Gróf Wenckheim Frigyesné nemeslelküségének és fenn- költ gondolkozásának beszédes tanúja, a gyulai szép árvaház, mely negyven év óta hinti áldásait a kör­nyéken árvaságra jutott kis gyermekekre Karácsony estéjén az árvaház nagytermében díszes karácsonyfa várta a 24 árvát, kik gondozóik, az irgalmas nővé­rek, vezetése és kíséretében vonultak be. A kará­csonyfa alatt csinos kis jászol állott, benne a kis Jézussal. Az árvák először csinos karéneket adtak elő, azután két kfé apró árva fiú — talán 4—5 évesek lehetnek — alkalmi párbeszédet adott elő, de oly ügyesen és hangulatosan, hogy az ember nem tudta mit csodáljon inkább : a gyermekek rá­termettségét-e, vagy a betanító irgalmas nővérek fáradhatatlan türelmét ? A gyermekek mindnyájan külön-külön is mondtak verseket, de legmeghatóbb volt az utolsó verselő, aki a karácsonyfát és a ne­velés anyai gondosságát köszönte meg Puszka Alojzia főnöknőnek, ki az alapitó grófnőt ezúttal képviselte. Nagy derültséget keltett egy ügyes ver- secske, mely azt tárgyalta, hogyan fognak a fiuk és leányok megosztozni a karácsonyfa ajándékain s ezen versben célzások voltak téve a gyermekek által az év folyamán elkövetett apróbb pajkosságok és vétségekre. Mielőtt mégis az osztozkodásra ke­rült volna a sor, Géczy József házi káplán intette a gyermekeket engedelmességre és hálára. A te­remben nagy asztalokon a fiuk és leányoknak uj ruhák, varró és taneszközök állottak, mind csupa hasznos és szükséges tárgy, de ahány gyermek, ugyanannyi külön-külön csomag is édességgel, csemegével telve. Az ünnepélyen az árva gyerme­kek rokonai és pártfogói közül többen voltak jelen, kik az egész cselekményt nagy lelki örömmel szemlélték A gyulai nőegyleti népkonyha vezetősége múlt vasárnap délután az egylet házában karácsonyi ebédpénzt osztott ki 45 szegénynek fejenkint 2—3 koronát. Az előirányzott számon felül jelentek ugyan meg a segélyre igényt tartók s a vezetőség már már elutasította őket, midőn a megjelent höl­gyek : özv. Fábry Mártonná, Ambrus Sándorné, Schröder Kornélné, Bayer Mártonné és Puskás Andrásné módot találtak arra nézve, hogy ezek is kaphassanak legalább 1—1 koronát. így ugyan a kiosztás arányszáma változott, de egy szegény sem ment el üres kézzel Hiába! sok az eszkimó és kevés a fóka! Kinevezés. Kéry Gyula főispán, dr. Holländer Lipót békéscsabai ügyvédet, tiszteletbeli megyei fő­ügyésszé nevezte ki. Felebbezés megyebizottsági tagválasztás ellen Szarvason december hó 9-én a második kerületben megtartott megyebizottságí tagválasztás ellen dr. Faragó János szarvasi ügyvéd, az illető kerületben helyettes választási elnök felebbezést adott be azon az alapon, mert az elnök: dr. Mázor Elemér az el­nöklés közben két percre elhagyta a szavazási he­lyiséget és ezalatt az idő alatt nem adta át az el­nöklést a helyettes elnöknek, sőt a szavazó urnát sem helyezte zár alá. Az erdekes felebbezés felett első fokon az igazoló választmány legközelebb dönt. A gyulai református egyháznál december 26-án történt a választás egy főgondnoki, egy gondnoki, egy tanitó-presbyteri és kilenc kisorsolás folytán üresedésbe jött presbyteri tisztségre. A nagy érdek­lődés mellett lefolyt szavazás eredménye a követ­kező : Főgondnok : Dr. Kiss László. Gondnok: Biró Pál. Tanitó-presbyter: Bene Ferenc. Presbyterek: Dr. Jantsovits Emil, Kertész Sándor, Krasznai Ist­ván, Murvai István, Csolnoky Lajos, Biró János. Tokaji Gábor, Tarjányi Árpád és Szabó Emil. A Patronage-Bal megtartásáról irtuk múlt szá­munkban, hogy ebben a szezonban a bál január 17-én fog megtartatni. E határnap változást szenvedett, a mennyiben a bál egy héttel későbbre, vagyais 1914. évi január hó 24-re halasztatott el. Botka István 30 eves jubileuma Most harminc esztendeje, hogy a gyulai pénzügyigazgatóság érdemes fötisztviselője Botka István pénzügyi tanácsos, pénz- ügyigazgató-helyettes állami szolgálatát megkezdte. A pénzügyigazgatóság, a számvevőség és az adóhivata­lok tisztikara, élén Zádor Mór pénzügyigazgatóval, a nevezetes évforduló alkalmából, a jubiláns iránt táp­lált szerető érzésének, őszinte ragaszkodásának adta tanujelét ama egyszerű, de meleg ünnepély keretében, melyet folyó hó 26-án a pénzügyigazgatóság székhá­zának tanácstermében tiszteletére rendezett. Az egybe- gyült tisztviselők nevében Zádor Mór pénzügyigazgató üdvözölte kollegiális szeretettől áthatott meleg szavak­ban a jubilánst. Utalt arra, hogy az ily jubileum nem­csak egy szorgalommal, tudással eltöltött tisztviselő­pálya tiszteletreméltó határkövét jelzi, hanem egyszers­mind azt is emlékezetbe idézi, hogy három évtizeddel ismét tovább forgott felettünk az élet kereke. Ez a momentum az, mely csak megzavarja a jelen pillanat derűjét, amikor összejött a tisztikar, hogy a tehetség, szorgalom, a kötelesség hü teljesítése, a lankadatlan buzgalom és a mindenkor tanúsított jóakaró elnézés elismerésének pálmaágát nyújtsa át, örvendve azon, hogy a pénzügyigazgatóság kartársi együttérzéséről közismert jubiláns főtisztviselőjét e körben üdvözöl­heti. Végül pedig azon szive mélyéből fakadó óhaj­tásnak adott kifejezést, hogy az isteni Gondviselés to­vábbi működését a közre nézve áldásossá, reá nézve örömteljessé tegye. Botka István pénzügyigazgató­helyettes a tisztviselői kar szeretetének és ragaszko­dásának spontán megnyilatkozását könnyekig megha­tott szép beszéddel köszönte meg, s ezzel a tisztelgés véget ért. Botka István 1900. szeptemberében helyez­tetett Gyulára s itteni működésével s szimpatikus egyéniségével nemcsak a hivatalos körök, hanem úri társadalmunk rokonszenvét is megszerezte magának. A három évtizedes jubileum alkalmából szívből kí­vánjuk, hogy hivatalát egészségben viselhesse: ad multos annos ! Áthelyezések. A pénzügyminiszter Richárd gyulai pénzügyi számtisztet Nagyig rnándra, az ott székelő gesztesi járás főszolgabirája mellé járási számvevőnek és Zeeman Emánuel ottani számtisztet a járási számvevői teendők ellátására adott megbí­zatás visszavonásával Gyulára helyezte át, kölcsönös csere utján. A honvédség köréből. Az uj véderőtörvény az eddigi 28 kiegészítő parancsnokságot 19-el szaporí­totta. Ezen uj parancsnokságok 1914 január I-ével állíttatnak fel. Uj kiegészítő parancsnokságot kapott Arad és Jászberény is. Az aradi kiegészítő parancs­noksághoz parancsnokul Pályi János a gyulai 2. honvéd gyalogezred ottani őrnagya neveztetett ki, előadóul Preszly Ernő százados a nagyváradi 4. ezredtől, kiegészítő tisztül pedig Schröder Dénes hadnagy a 8. ezredtől helyeztetett át. A gyulai ki­egészítő parancsnoksághoz Botka Miksa 5. gyalog-

Next

/
Oldalképek
Tartalom