Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-28 / 52. szám
XLV. évfolyam Gyula, IBIS december 38. 59. szám. Előfizetési árak: Egész évre ____10 K — f Fé l évre________5 K — f Év negyedre____2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési feihivás a ,.Békés‘c 1914. évfolyamára. A “Békés“ az 1914, évvel fennállásának 46-ik évébe lép. Hosszú idő a hírlapok életében, mellyel vidéken egy sem versenyezhet, csak a fővárosi lapok egy némelyike. A régi újságok — kevés kivétellel — mind elpusztultak. Elpusztította őket az idők megváltozott szelleme. A szenzációt kergető, ideges, mohó embernek, a XX. század szülöttének szelleme, akinek minden napra kell egy adag izgalom, hogy megelégedettnek érezze magát, Es a lapok ehez idomultak át. Az ideg-izgalom felidézésére szolgáló szenzációhaj há- szat, mint valami epidémia lépett fel a lapok hasábjain. A tömeg kedvének keresésében az njság irói nem ismertek akadályt. Közhatóságok tisztelete, egyéni jogos érdek, magánbecsület, lojalitás, ízlés, mind a romokban hevert. Egy modern sajtó-tatárjárás gázolt keresztül a világkultúrán és gázol benne ma is. Ebben a hadjáratban szinte idegenül néztek az emaerek a mi lapunkra: a Békésre. Miféle múmia lap ez, amely nem hazudik tudatosan, sőt felületességből sem vezetett félre senkit, anyagi érdekeket nem képvisel, egyéneket nem támad, tárgyilagos, tekintélyeket ismer FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID és tisztel, érdemeket elismer, a közérdeket szolgálja anélkül, hogy ebből haszna lenne, önzetlen, meggyőződése van, azt mindig meg is mondja. A mellett ízléssel, tapintattal, mások érzékenységét kiméivé, gonddal és gondolkozva kezeli a sajtó fegyvereit. Uram Isten, kiált fel a modern ember, micsoda unalmas erények! Hol vagyunk már ez elmúlt erények divatja óta! Es a modern embernek igaza van, mert megszokta az újságírásnak azt a hálás és könnyű faját, mely Ízlés nélkül, gondolkodás nélkül tapos keresztül mindenen, ami az emberben emberi és nemes. Megszokta az üzleti alapra fektetett, ordítozó boulevard lapok szellemét s részben a saját Ízlése is ahoz idomult. Es a modern embernek még sincs igaza. Mert a nagy többségben levő jó érzésű közvélemény megunta a törpe minoritásban levők ordítozó lármás terrorját, durva, ízléstelen garázdálkodását és elevenére tapintott a sajtóreformmal, mellyel kényszeríti, hogy lehetőleg olyan becsületes — és hozzátehetjük: unalmas legyen, mint a Békés. Az idők járása mégis a mi irányunknak adott igazat, akik nem félünk a legszigorúbb sajtótörvénytől sem. A mi lapunknak fennállása egész ideje alatt nem volt egyetlen sajtópere sem. Megjelenik minden vasárnap. Az újabb idők vad hajszája mellett talán nem csekély érdem és bizonyára typikus jelensége annak a becsületes kötelességtudásnak, higgadt, edzett és biztos magatartásnak, melyet a Békés követett. Az anyagiasság, az üzleti szellem tombolása közben megőriztük a régi, hagyományos erényeket és megfogjuk őrizni ezután is, mert ha unalmasak vagyunk is, ezzel használunk igazán a komoly, nemes emberi érdekeknek. Ez alapon kérjük a közönséget, hogy támogasson bennünket. A Békés szerkesztősége. A „BÉKÉS“ ELŐFIZETÉSI DIJA: Egész évre..................10 K — f Fé l évre......................5 K — f Ne gyedévre .... 2 K 50 f mely összeg vidékről a „Békés“ kiadó- hivatalának küldendő be. Lukács György ünneplése. (Díszpolgári oklevél-átadás.) Rendkívül meleg bensőségteljes ünnepet ült Gyula város polgársága f. hó 20-án. Ekkor érkezett Gyulára Lukács György, városunk szeretett és nagyra- becsült országgyűlési képviselője, hogy — mint azt már több Ízben megírtuk — a József-főherceg szanatórium-egyesület gyulai fiókjának alakuló közgyűlésén részt vegyen. Ezt az alkalmat használta fel a város vezetősége, hogy Lukács Györgynek diszT A R C A. Elmosódva sír a nóta. Elmosódva sír a nóta At az esti légeti, Tilinkóznak valahol a Messze faluvégen. Csendesen szivembe fájdul Nekem is a bánat: . . . Hűtlen lett a szeretője Egy juhász bojtárnak. Tolnai József. Péter örni megy. Irta; Péczely József. Hajnalodik. Jófejű Péter megáll az udvar közepén s föltekint az égre. Egy-két csillag még mutatkozik itt- ott, pislákol olyformán. mint a kialudni készülő gyertyaláng. Pétert azonban ezek a fényes kis jószágok nem érdeklik. Nem. Felhőket keres. Főként arrafelé, ahonnan majd a nap fölbukkan Lesz-e eső ? A járatos ember már ilyenkor egész biztosan tud következtetni a nap lefolyásáról. Jobban, mint a kalendárium. Szél, eső, napos idő? Péter elégedetten biccentgeti meg a fejét, amiből kiviláglik, hogy tartalmas időre van kilátás. Se eső, se zivatar. Ez időjárási kitapasztalások után Péter odalép a szin elé s kihúzza a kocsit. A tengők nyikorognak. Az egyik vékonyan, a másik meg kattogva. Hm. Péter körüljárja az öreg alkalmatosságot, miközben abba állapodik meg, hogy a tengőket csak meg kell kenni. Muszáj, mert egy az, hogy bosszú útra készül, más meg, hogy terhet visz. Terhet. Őrni valót. A városi malomba. Ily esetben szükséges a kenőcsözés a kocsi, de a lovak irányában is. Péter hát neki gyürkőzik. A kenőcsőzés könnyű, de kényes munka. Ha száz szeme nincs az embernek, könnyen be- csunyithatja magát. Az alsó lenge magyar libeg- lobog s jóformán észre sem vevődik, hogy mikor, egyszercsak rajta van a feketeség, ami nagy bo- szuság, főként az asszonynak, ki nem győzi az ember ügyetlenségét mocskolni a mosás alkalmával. Péter hamarosan elbánik a tengőkkel. A kerekeken ránt-taszit egyet-egyet s alig egy-két bosszú minuta, már a zsákok is rajt vannak a kocsin. Ezidőre a lovak beabrakoltak, ami abból állapítható meg az első szemvetésre, hogy magosán tartják a fejeiket. Péter mindazáltal, hogy biztos a maga dolgában, az abrakos tarisznyák alját meg- markolásza s csak azután akasztja le azokat a lovak fejéről. Na, most már aztán egymásután ki a kúthoz. Az ostorfa leszalad a vizhez s vissza. A tele vödörrel elsőben is Keselyt kínálja meg a gazda,, csak azután következik a Sárga. Úgy, ahogy az dukál. A Kesely érdemli az elsőséget. Egy az, hogy jobban inditványozik, más meg, hogy egyarányo- sabban fogalmazza a terhes kocsit. Nono. Azért a Sárga se kutya De a Sárga mégis maradósabb igyekezető. A ^kedvezést tehát a Kesely érdemli. Meg is kapja. Ő az első az abrakolásnál is, az itatásnál is. Mikor a lovak belekerülnek a hámba, a pitvarajtóból hirtelen kiütődik az asszony főkötője. — Mögy kend ? A gazda jól hallja a kérdést, de nem felel. Egyik lába a tengő-végén, a másik a földön. Na . .. Mikor Péter a zsákok tetején elhelyezkedik, csak akkor veti vissza az asszonynak : — Mögyök. S megsuhintja az ostort — Gyi 1 A két állat nekifekszik a hámnak. — Mikorra gyün kee vissza ? Más ember az ilyen kérdésre rántana egyet a vállán. Mikorra ? Lehet azt előre tudni ? Jó tiz kiloLaptinls: mai száma 1A oldal.
