Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-07 / 49. szám
XLV. évtolyam rula, 1913 december 7. 49. szám. Előfizetési árak: Egész évre ______10 K — f Fé l évre_____________5 K — f Év negyedre______2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁTID Megjelenik minden vasárnap. Gyula város költségvetése. Lapunk multheti számában bő kivonatban közöltük Gyula városa 1914. évi közpénztári költségelőirányzatát, amely azóta a város képviselőinek is megküldetett és tárgyalása a szerdai rendes közgyűlésre van kitűzve. Mint minden évbeu, úgy ezúttal is birlap- irói kötelességünknek tartjuk a költségvetéssel foglalkozni. A város közönségét természetszerűleg az érdekli elsősorban a költségvetésből kifolyólag, hogy mennyi lesz a városi adó? Es erre a költségelőirányzat nagyon szomorú feleletet ád. 1200/{), vagyis olyan magas százalék, aminő ezideig sohasem vettetett ki a város adózó közönségére. A 120 percentes pótadónak többféle oka van. Az egyik az, hogy a jövő évi remélhető bevétel mindössze 546 koronával, mig a kiadás 15167 koronával haladja meg az idei előirányzatot. Oka továbbá a pótadó-perceut növekedésének az is, hogy a földadó Gyulán 13000 koronán felüli összeggel csökkent és igy az adóalap is lényegesen apadt. De még egy meglepetés is várhat a képviselőtestületre és a földmives osztályra, nevezetesen az, hogy a földadó csoport a 120 percenten felül még további 20—25 percent pótadó emelésben is részesülhet, tudniillik az esetben, ha a vadászati terület bérlete ciméu gyümölcsöző összeget az érdekeltség vezetői — mert kizárólag rajtuk múlik — nem engedik át a kataszteri háromszögelési munkálatok dologi kiadásainak fedezésére és tovább is ragaszkodnak hozzá, hogy a vadászati bér, jobban mondva annak csekély hulladéka, közöttük kiosztassék, mert hiszen nyilvánvaló, hogy a vadászati bérjövedelem túlnyomó részét a reparciálási költség fogja felemészteni. A költségelőirányzat realitását semmi sem bizonyíthatja frappánsabban, mint az a ténykörülmény, hogy az állandó választmány, amely pedig a költségvetést még kinyomatása előtt behatóan tárgyalta, nem talált egy fillért sem, amellyel a bevételeket fokozhatni, vagy a kiadásokat csökkenteni javasolhatná. Ennek tanúbizonysága, hogy az állandó választmány javaslata teljesen azonos a számvevőség, illetőleg a városi tanácséval. Készséggel beismerjük, hogy bármennyire elmerüljünk a számok tömkelegében, mi sem tudunk olyan arkánumot felfedezni, amellyel, az adott viszonyok között, akár a bevételek fokozása, akár a kiadások apasztási módjára rámutathatnánk. »Az adott viszonyok között« irtuk és ismételjük. A város vezetőségének, a képviselő- testületnek és publicistái minőségünkből kifolyólag nekünk is azonban kötelességünk minden erővel törekedni, hogy miután a kiadások apasz- tása csaknem lehetetlen, sőt a közügyek minden terén elhárithatlan és kikerülhetlen újabb követelmények és szükségletek merülnek fel, ezeknek fedezetére uj bevételi forrásokról gondoskodjunk, vagy legalább is gondolkozzunk. Dr. Lovicb Ödön polgármester, a legnagyobb elismeréssel konstatálhatjuk, a maga részéről már meg is felelt ebbeli bivatottságának, amidőn a képviselőtestület elé, ha nem is konkrét javaslat alakjában, tagadhatlanul értékes eszméket terjesztett a város jövedelmeinek fokozására vonatkozólag. A rusztikus szólásformának megfelelő »kecske jóllakatás és káposzta megmarasztás« problémáját természetesen nem sikerült megoldania; aminthogy nem sikerülend annak a bizottságnak sem, mely a polgármester ismeretes előterjesztéséből kifolyólag annak tanulmányozása, s javaslat készítése céljából a képviselőtestület által kiküldetett. A problémának ily alapon való megoldhatlanságából azonban egyáltalában nem következik és nem is szabad következnie, hogy semmit se cselekedjünk. Mert a 120 percentes pótadó, melynek a fenforgó súlyos gazdasági viszonyok között való elviselhetetlenségét mindenki megállapítja, uj jövedelmi forrásokról való gondoskodás nélkül a jövő években is nemcsak hogy apasztkatlan lesz, hanem elkeriilketlen kényszerűséggel még fokozódni is fog és végeredményileg a közigazgatás csődjét fogná okozni. Az uj jövedelmi forrásokról való gondolkodás, helyesebben irva gondoskodás azonban a jövő, reméljük, egyben óhajtjuk, hogy a közel jövő zenéje. 1914-ben a legkedvezőbb eset mellett is kikerülhetlen a 120 percentes pótadó. A jó Isten adjon kedvező gazdasági esztendőt, hogy bár azt erőnk megfeszítése mellett is. elviselhessük. T A B C ACsalódások. Márius nehéz keserve száll rám Csalódásos megértések után . . . lépett emlékek színén megállva Én is megtépem múlt orom-ruhám, S mig gyalázó porba hajtva főmet Panaszialan sirámba mélyedek, Néma gyászéi bánatom megértve Egemre szállnak ónos fellegek. Céltalanság üt tanyát fölöttem, Sötét homályü, kínos éj borul; Kárhozatról sír melódiákat, A csend zenéje síri, gyászdalul, S tárt karú üresség kél alattam, Amelynek mélye szédülésre von, S büntetőn leránt a végtelenbe, Mert hinni mertem, késő bánaton. Mikor abban csalódom, hogy szeretnek. Mikor egy meghitt álom foszlik el, Akkor érzem s értem csak voltaképen, Miként lehet az élet is teher. Tolnai József,. A nádasdi kutya.* Irta: Gárdonyi Géza. Nyári délután. Sétálunk a sörház felé: egy postatiszt barátom, meg egy professzor barátom. A főutcán egy nagy bérház előtt csoportosulást látunk. Elképedt arcok, tolakodó inasgyerekek, büszke komoly rendőr: — Félre az útból ! — Már hozzák! — szól a kapu alatt egy kárörvendő gyerekhang. De nem hoznak senkit. — Mi történt ? kérdek egy kofa-féle asszonyt. — Elástak valami gyereket — feleli hosszú képpel — a pincébe. — Micsoda gyereket ? —. Kisszülöttet. Elásta valaki. Hogy az Isten . .. * Mutatvány az 1914. évi Mikszátli-Almanaehból. A kapun belül is sokadoznak. — A ház a Széchényi-utca egyik nagy sárga háza. Hasonlatos a fővárosi nagy emberfészekhez, amelyekben egymás fölött, egymás alatt laknak a családok. A rendőrkapitány gólya-lépésekkel közeledett az utca túlsó feléről. A rendőr szalutált neki. És rákiáltott a csoportra: — Utat! Mink is beléptünk az udvarra. Hát ott még nagyobb sokaság. Az emeleti folyosókon lefelé könyöklő lakók, cselédek, ször- nyülködő szemű úri gyermekek. Lenn az udvar sarkán kifelé mozgó komoly rendőrök. Egyik rendőr egy boglyas cselédleányt fog a karjánál és szállítja át a sokaságon. — En nem . . . kiabálja rémülten a leány. — Én csak kövér vagyok 1 . . . — Hiába tagadod! — rikolt rá mögötte egy vén szakácsné-féle. A leány valóban kővérnek látszott, de csak testre. Arcul alacsony-homloku sváb típus, halál- szin sápadt. Duzzadt nagy keblére tapasztotta a tenyerét és elkékült ajkkal ismételte : Lapunk mai száma 1© oldal.
