Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-30 / 48. szám

3 Békés 1913 november 30. pótadó emelést eredményezne, mire a szabály- rendelet, egy lényegtelen módosítással elfogadtatott. Ennek a pontnak a tárgyalásánál viharos incidens történt. Hack Márton ugyanis úgy aposztrofálta a helypénzszedés ellenőrzésével megbízott Árgyelán György városi tanácsost, hogy az a piaci árusok­kal durván és gorombán bánik, mire a jelenlevő Árgyelán közbekiáltott, hogy a felszólaló „hazudik.“ Erre a két érdekelt között hangos szóváltás követ­kezett, amiben zajos tiltakozásukkal sokan részt vettek. Az elnöki székből dr. Bucskó Koriolán fő­jegyző mindkettőjüket rendreutasitotta, majd, mivel a szenvedélyek nem csillapultak az ülést is negyed­órára felfüggesztette. Az incidenshez csak azt a kommentárt füzzük, hogy nem helyeselnénk, ha a tanácsos tényleg gorombáskodnék az árusokkal, azonban érthetőnek találjuk, ha nem képes mindig szép szóval igazságot tenni a piacon, ahol igen sokan igyekeznek a helypénz fizetés alól kibújni. A liusvizsgálati szabályrendelet a törvényha­tósági bizottsághoz feltarjesztetik. Egyik előző közgyűlés megbízta a polgármes­tert, hogy az élő jószág árával arányban nem álló, indokolatlanul magas húsárak leszállítására hívja fel a husárusokat, s amennyiben ez eredményre nem vezetne, hatósági mészárszék felállítása iránt tegyen előterjesztést A hentesekkel tartott egyez­kedésnek, — mint annak idején megírtuk — csak annyi eredménye lett, hogy i korona 80 fillérről 1 korona 60 fillérre mérsékelték a sertéshús árát. A mészárosokkal papíron sikerült ugyan 20 száza­lékos árleszállítást elérni, azonban éppen a nagyobb forgalmú mészárosok megtagadták a jegyzőkönyv aláírását, akik pedig mégis aláírták, a tapasztalat szerint nem tartják be a megállapodást. Az állandó választmány javaslatára elvben kimondatott a ha­tósági husszék felállítása, s a polgármester és vá­rosi állatorvos megbizatott, hogy több olyan vá­rosban, ahol már sikerrel működik a hatósági szék, tanulmányozza annak működését, s azután tegyen a felállítás iránt a közgyűlésnek előterjesztést. A nyilvános illemhelyek elkészülvén, azok lé­nyegtelenebb pótlások elrendelése után átvétettek. Az építési költségek fedezésére 13350 korona a tiszti nyugdíjalapból vétetik kölcsön. A központi választmány tagjaiul a következő három évi megbízatással, titkos szavazás utján meg­választattak : Schmidt József, dr. Bucskó Koriolán, Névery Albert, dr. Zöldy Géza, Hack Márton, Gróh György, Ravai Gábor, Cs. Fábián János, Exner Ferenc, dr Simonka György, Titz István és Toldi András. A munkapárt vezetői, akik éveken át tag­jai voltak a központi választmánynak, csaknem mind kimaradtak, miután az értelmiséghez tartozó képviselők nem tartották szükségesnek a közgyű­lésre való eljövetelt. A most megválasztott köz­ponti választmánynak azonban aligha lesz már al­kalma működni, miután a képviselőválasztó kerü­letek uj beosztása következtében Gyula város elveszti önálló kerületi jellegét, s a választások in­tézését a vármegye központi választmánya fogja végezni. Az egészségügyi bizottságban megüresedett két tagsági helyre dr. Kovács Károly és Némethy József választattak be, az úti bizottságba pedig K. Schriffert József és Ravai Gábor. Nagy megütődéssel és ijedtséggel fogadták azt a bejelentést, hogy a pénzügyminiszter elren­delte a város területén a kataszteri háromszögelési munkálatokat, amely munkák az 1914. évben fog­nak végrehajtatni. Ezzel kapcsolatban azt is elren­deli a miniszter, hogy a községi dülőutak és a város tulajdonát képező ingatlanok határai a há­romszögelési munkálatok megkezdése előtt kitüzes- senek, ellenkező esetben az a város költségére állami mérnökökkel fog elvégeztetni. Az ebből fel­merülő költségeket számszerűleg előre megállapítani lehetetlen. Tájékozásul a polgármester megemlíti,' hogy Békéscsabának, amelynek éppen kétszer ak­kora a határa, mint Gyula városának, a kataszteri felmérés i70 ezer koronájába került. Ekkora rend­kívüli költség hallatára a földmives képviselők kö­zött — amely osztályt egyedül terhelnek ezek a költségek, általános lett a megdöbbenés. A közgyű­lés nem is tehetett egyebet, mint hogy az állandó választmány helyes javaslatát tette magáévá, neve­zetesen, hogy eme költségek részbeni fedezésére a vadászati bérjövedelmekből befolyt és letétileg ke­zelt 3b000 koronát javasolja felhasználni, mint amely összeg amúgy is a földtulajdonosokat illeti. Nem volna tehát gazdaságos dolog az összegnek költséges szétosztása, amely után a földtulajdono­soknak sokkal terhesebb megadóztatása következ­nék be. De hogy a 35 ezer korona e célra felhasz­nálható legyen, ahhoz az érdekeltek hozzájárulása szükséges. A nyolc vadászterület meghatalmazott képviselői felhivattak, hogy három nap alatt nyilat­kozzanak, hajlandók-e a felosztástól elállani ? Ha nem járulnak hozzá a javaslathoz, akkor az 1914. évi költségvetésbe a földtulajdonosok terhére 20000 korona állitatik be, ami újabb 7% pótadó emelke­dést jelent rájuk nézve. A dülőutak fölmérésére árlejtés hirdettetik, amelynek eredményéhez képest fog elhatároztatni, nem-e volna előnyösebb ideigle­nes mérnökökkel házilag elvégeztetni ezt a munkát. A vágóhídi dijak beszedésével megbízott sze­mélyzetnek a szokásos jutalom kiutaltatott, mig az anyakönyvvezető helyettesek — a takarékosságot hangoztató felszólalások után — elutasittattak ama méltányos kérelmükkel, hogy az anyakönyvi kivo­natokból múlt évben befolyt 125 korona — mint azelőtt mindig — részükre átengedtessék. Széleskörű vitát provokált az építőiparosok szövetsége tagjainak adófizetési halasztás iránti ké­relme. A felszólalók kicsinyes szempontokat firtató kritikájának láttára Pfaff Ferenc, a szövetség jelen­levő elnöke a kérelmet szóbelileg visszavonta. Az újabban jegyzett kötőgyári részvények árának egy részét a tiszti nyugdíjalaptól kölcsö­nözte a város, mig más részét maga a gyár hite­lezte. Miután a gyárnak fizetett kamat igen magas, előnyösebbnek látszott a 17000 korona hátralékot a Geist György alaptól kölcsön venni, amihez a közgyűlés hozzájárult. A benedeki és kispéh legelők bérbeadása el­határoztatott. A Vad-utca lakói, utcájuk páratlan oldalának betonjárdával való ellátását kérték. Miután az utca másik oldalán már megépíttetett a járda, a kérelem teljesítése nem látszik sürgősnek. A már régebben elfogadott járdaprogramm elkészülése után azonban a kérelem tárgyalás alá fog vétetni. Halászy Sándor városi állatorvos lótartási áta­lány megállapítását kérte, mely esetben a városi előfogatot nem venné igénybe. Kérelmét azonban nem teljesítették. Több iskolai költségvetés és számadás, vala­mint egy csomó illetőségi ügy letárgyalása után a közgyűlés este egy negyed nyolckor ért véget. Gyula r. t. város költségvetési előirányzata az 1914. évre. Bevételi rész. Közpénztári maradvány 1913, . évről. Készpénzben a csatolt mérleg szerint 5357.20 Adóhátralékokból. Községi adókból 11093.— Napszámos adókból 91.80 11184 80 Szántó és egyéb földek bérletéből 105994.03 Épületek bérletéből 9964 68 Községi jogok utáni jövedelem 57676.— Tőkepénzek utáni jövedelem 41206 26 Különfélékből 56056.53 Átfutó jövedelmek. Ipariskolai államsegély 3000 — Előlegek megtérítéséből 1000.— Vágóhídi szurópénzekből 3548.50 Gulyabeli jószágok oltásdijából 809.80 Gulyás pasztorbére 3368.25 11726.55 Bevételek összesítése. Múlt évi maradvány 5357.20 Adóhátralékokból 11184 80 Szántó és egyéb földek béri. 105994.03 Épületek bérletéből 9964 68 Községi jogok utáni jövedelem 57676.— Tőkepénzek utáni jövedelem 41206 26 Különfélékből 56056.53 Átfutó jövedelmek 11726.55 299166.05 Kiadási rész. Állami és egyéb adókra 12259.37 Személyi járandóságokra. Tisztviselők fizetése és lakb. 126678 68 » családi pótléka 8250.— Napidijasok fizetésére 11135.— Cselédség » 14672 — Rendőrség » 19405.— Tüzőrség » 7170.— Rendőrség ruházatára 6123.60 Cselédség » 4352.­Tüzőrség » 1254 — Szolgaszemélyzet fizetés és lakbér­pótlékára 3618 — 202658.28 Egy uj doktor jött valahonnan. S alig nyitott az orgona : Elment vele, boldogan, könnyen A „kedves nővér Mária.“ Nem volt szabad beszélni róla ! Nem emlegette senkisem. Csak a mankós, a bus gyerek-had Várta őt vissza könnyesen, Hiszen ő volt a jóbarátjuk, Jóságos anyjok, mindenük ! Mosolyt adott a bus szemekbe, Amerre csak járt mindenütt. Altatta, ébresztgette őket. S ahol nagy volt a fájdalom, Ott megjelent szelíd szemekkel, Mint élő jóság, irgalom. Az élet apró szenvedői, — Kiknek az élet mit sem ád, Kik mártírok, nagy szenvedéssel: Ezeknek adta át magát. Ott volt közöttük este-reggel, Egész nap s minden éjjelen. Leikéből egy csodás, meleg fény Lelkűkre áradt szüntelen. Ha jött az est bus-barna szárnya, A lelkűk úgy felengedett. S egy pillanatra elfeledték, Hogy nyomorékok, betegek, Hogy nekik nem ad mást az élet, Csak szenvedést, csak bánatot. Fonnyadt kezükbe irgalomból Két barna mankót juttatott. Mária nővér kék ruháján Elomlik lassan a homály. Mesél nekik s ők elfelejtik, Hogy élni kínos, élni fáj . . . Mese . . . mese . . . Szent figyeléssel Tapad ajkára annyi szem, Átváltozik a bus, unalmas, Rideg, hideg nagy kórterem. Mennek utána lelkűk szárnyán, Viszi őket a képzelet, Egy ragyogó, szent, csodatájra, Amelynél szebb már nem lehet! Mese . . . mese ... Már messze járnak, Ezüstfolyókon kelnek át. A végtelenbe messze hagyva A szenvedés, a jaj honát. A pihenőben összegyűltek, Mikor a nap már alkonyuk. A kedves szék üresen állott . . . Lelkűkre fájdalom borult. Mese .. . mese ... Hidegen, némán Mered rájok a kórterem : Mária nővér nem mesél már, Elhívta őt a : szerelem . . . JRácz Etus Kiss József. Az uj Magyarország irodalomtörténete : a csil­laghullás története; kiégett bolygók, bukott üstökö­sök, züllött meteorok ájult-vad keringésében várjuk a fölkelő napot — és estére érve, reggelre kelve, mindig csak ugyanegy csillag áll szilárdan a maga helyén. Sok vihar volt — de se a társadalmi, se az irodalmi forradalmak égiháborui nem ütötték ki a pályájából. Az évek jöttek és az évek mentek — és Kiss József maradt, aki volt: a ma poétája; tegnap épp úgy a máé volt, ahogy a máé lesz, ha a holnapból ma lesz. És klasszikus volt anél­kül, hogy a tegnapé — és modern volt anélkül, hogy a holnapé lett volna. A hetvenéves költő . . . a legszomorubb bálvány; csak él, csak él, de lá­bait a repkény futja be és feje felett a vadmadár rak fészket; az irodalom már nem törődik vele, az egész élete: egy borzalmas szertartás, a föld alatt való eltemettetés előtt a föld fölött való eltemet­tetés . . . Milyen más a Kiss József hetvenesztendős élete! Birkózik, verekszik, ott küzd minden torla­szon, és ahol más már csak a saját megszentelt kultuszának él és az ifjúsága sirdombján öntözi a rózsát: ott ő, a száz kapitulációt kiszolgált obsitos, ifjú népfölkelőket visz a tűzkeresztségbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom