Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-09 / 45. szám

2 megkétszereződő mindkét zászlóaljat továbbra is biztosítani. A főispán akciójának egyik ténye­zője volt, az ő kezdeményezésére a miniszter- elnök és honvédelmi miniszter előtt tisztelgett városi küldöttség, amelynek vezetője szintén Lukács György képviselőnk volt, s ily minőség­ben Lukács György szintén osztályrészesévé vált annak, hogy Gyula mint honvédállomás nemcsak degradálódni nem, hanem a város presztízsének és anyagi érdekeinek megfelelőleg emelkedni is fog. A dr. Lovich Ödön polgármester elnöklete alatt kedden délután tartott közgyűlés, amelyen a város képviselői társadalmi s. politikai párt­állásra való különbség nélkül, rendkívül nagy számban jelentek meg s a nagyterem falai kö­zött soha nem tapasztalt együttérzéssel, meg­kapó lelkesedéssel hallgatták meg az indítványt, zugó tapsok és lelkes éljenzések között emelve azt határozattá, fényes lapja lesz városunk tör­ténelmének. Gyula városa képviselőtestülete a mostani sivár közéletben ugyanis talán páratla­nul álló példát statuált, hogy oly her- vadhatlan nagy érdemek, aminőket Lukács György szerzett e város minden irányú közérdekei istá- polása körül, elnémítanak és lefegyvereznek minden kicsinykedést és a hála megnyilatkozá­sára egyesitik a minden más téren divergáló emberi indulatokat. Dr. Lindenberger János apát-esperes plé­bános a közgyűlés egyetlen szónoka, az indít­ványt indokoló ékes felszólalásában megemlékez­vén Nagyvárad városa határozatáról, amellyel nagy és szép emlékű Nogáll József püspököt ezelőtt két évtizeddel díszpolgárrá választotta, a diszpolgárságban foglalt nagy megtisztelés je­lentőségét kiemelve, hivatkozott Nogállnak a díszpolgári oklevelet átnyújtó küldöttség előtt mondott beszédére. A nagy érdemű filantróp ugyanis kijelentette, hogy hosszú életpályája alatt sokszor volt osztályrésze úgy felettes egy­házi hatósága, mint a trón részéről is kitünte­tésekben, amelyekért mély hálát érez és ame­lyekre méltán büszke, de egyetlen kitüntetését sem értékeli anuyira, mint aminőben Nagyvárad városa s polgártársai a diszpolgársággal része­sítették. Hisszük, sőt meg vagyunk győződve, hogy Lukács György is igy érez, s igy értékeli Gyula városa diszpolgárságát. Igaz, hogy érde­mei nagyok, sőt sok tekintetben páratlanok. De Gyula városa is, ha nem is rótta le, amint nem is róhatja le iránta minden háláját, de a széd kertjébe és megdézsmálják az almát. Valaki azonban, bizonyára egy első gyónásra készülő kis­leány, elárulta a gálád tervet és a kisasszony maga köré gyűjtötte a kisfiúkat és igy szólott hozzájuk: . — Mondok nektek egy nagy titkot, gyerekek, de el ne mondjátok senki másnak. A szomszéd piros almái mérgesek és aki azokból eszik, az tüstént meg­hal és elássák a temetőben. A szomszéd minden éj­jel méreggel öntözi a fát, attól mérgesek az almák. Akárhányszor meglestem már holdvilágos éjszakákon. Nagy. megdöbbenés támadt a gyerekek közt. Eleinte el sem hitték mind, de . azért buzgón terjesz­tették a mesét Otthon a szülők mosolyogva hallották, talán meg is erősítették, hogy igen, a Korn piros al­mái mérgesek, nem szabad belőlük enni. A cseléd­leányok azonban komolyan hitték és elvitték a hirt a szegény szőlőkapások városába. A sok szóbeszéd lekerekítette és megcsiszolta a mesét, mint a patak a kavicsot. Azt beszélték, hocjy Komnak öt fia halt meg, azóta nem tudja látni a más ember gyerekeit, hanem azt szeretné, hogy mind fiatalon a temetőbe kerüljenek, mint az övéi. Egy Krassóból jött oláh napszámos fia evett is a piros al­mából és rövidesen rá meghalt. Az orvos persze azt mondta, hogy torokgyíkban, de az orvost megfizette az öreg Korn. A jó öreg démoni alakká lett, a tisztes háza titokzatos büntanyává, amelynek örökké becsukott ab­lakai alatt lábujjhegyen osontak el a gyerekek. Még az öreg ur betegségéről is azt hitték, hogy merő ala­koskodás. Ha kurta, tipegő lépéseivel a templomba vagy a temetőbe ment, az iskolás gyerekek széles ívben elkanyarodtak előle, mert olyasmitől féltek, hogy egyszer csak eldobja a két ébenfa botját és rájuk veti magát. A titokzatos mendemondáknak az lett a követ­kezményük, hogy a város legokosabb emberei is el­it é k é s legnagyobbat, a legjelentősebbet, a legérté­kesebbet nynjtóttá és nyújtja neki, amivel rendelkezik. Ama sok kitüntetés között, ame­lyekben fényes életpályáján részesült, bizonyára ő is polgártársai hűségének, ragaszkodásának, szeretetének és megingathatlan bizalmának eme spontán megnyilatkozását fogja élete legfőbb, legszebb kincsének tartani és értékelni. Eme tudatban szivünkből hangoztatjuk: Éljen Lukács Guörqu, Guiila városa díszpolgára! _____ Me gyebizottsági tagválasztások Minthogy a vármegyei igazolóválasztmány a vármegyei legtöbb adót fizetők jövő évi névjegyzé­két e hó 20-án megtartandó ülésén összeállítja, en­nélfogva a megyebizottsági tagválasztások, a tör­vényhatóság által első helyen kitűzött határnapon vagyis december g-én, az egész vármegye területén megtarthatók lesznek. A választási elnökök s helyet­teseik nevét alább közöljük : Gyulán az első kerületben Novak Árpád, h: Künzl Ernő. A második kerületben dr. Follman János, h : Sál József. A harmadik kerületben dr. Martos József, h : Scherer Benedek. Kétegyházán Böhm Miklós, h : Neumann Antal. Békéscsabán I. kerületben Fábry Károly, h : dr. Farkas Dezső. II. kerületben dr. Kerényi Soma, h: Kovács L. Mihály. III. kerületben dr. Seiler Vilmos, h : dr. Weisz Frigyes. IV. kerületben dr. Margócsy Miklós, h : dr. Hüllender Lipót. Gyomán Kovács Lajos, h : Vincze Dániel. Endrődón Zelinka János, h : Kalmár József. Békésen I. kerületben Kratochwill Gyula, h: Benedikty Gyula. II. kerületben dr. Szegedy Kálmán, h: dr. Török Gábor. III. kerületben dr. báró Drechsel Gyula, h : Morvay Mihály. Mezőberényben dr. Hegedűs Béla, h: Liszka Nándor dr. Szarvason I. kerületben gróf Bolza Géza, h : dr. Reismaun Adolf. II. kerületben dr. Mázor Elemér, h : dr. Faragó Jenő. III. kerületben dr. Szemző Gyula, h : Benczúr Vilmos. hittek az öreg Komról legalább is annyit, hogy gyű­löli a gyermekeket. Maga Bábi kisasszony is ezért alig köszönt már neki. A szőlők alatt pedig, ahol a szegény kapások laktak, ökölbe szorult nem egy be­csületes munkáskéz, hogy lám, a gazdag embernek minden istentelenségét elnézi a törvény. Bábi kisasszony meséje nincs tovább, mert az öreg Korn hamarosan meghalt. Lehet, hogy szórako­zottságból beleharapott a saját almájába. Ma egy nagy vörös kőlap alatt fekszik és talán ma sem tudja még, hogy életében mivel gyanúsították a kapásai és a szomszéd gyerekek. Vagyonát a város szegényeinek hagyta, alkalmasint ravasz számításból. Itt is, ott is, ha ráérnek az emberek, téli pálinkafőzés idején vagy halottas házban, meg-megjelenik az emléke és a mér­ges mese kigyófarka végig surran az utódok lelkén is. * A Korn uram meséje alapjában véve erkölcsös mese volna, abból az együgyü fajtából való, amely a helyett, hogy az élet örök igazságait juttatná dia­dalra, a megszorult nevelő alkalmi igazságait hirdeti. A. gyerekszobába idézi a fekete embert vagy a vas- orru bábát, mert Bandika nem akar mosakodni és mert Évike belemarkolt a cukros szelencébe. Van azonban a vérvád mesékben valami tisztán költői elem is és ez az oka annak, hogy megragadnak a nép képzeletében, mint a bojtorján. Ez a rettegés gyönyörűsége. Miért akadnak hívői és terjesztői a legegyügyübb mesének is, ha attól hideg szalad végig az ember hátán és összevacog a foga? Mért szeretnek félni és borzadni az emberek ? Az átlagos ember azt keresi a költészetben, ami az életből hiányzik. A valóság kurtán bánik velünk, többé-kevésbbé mind bujdosó trónkövetelői vagyunk az életnek és ha magunkhoz illó trónust és királyleányt akarunk szerezni, akkor el kell mennünk túl az Ope­1913 november 9. IV. kerületben dr. Haviár Gyula, h: Kellő Gusztáv. Öcsödön dr. Oláh Antal, h : Golián Lajos. Orosházán I. kerületben dr. László Elek, h: Baán Zsigmond. II. kerületben Bulla Sándor, h: dr. Kökény Mihály. Szeghalmon dr. Tót Ákos, h: Farkas Elek. Füzesgyarmaton Borsóthy Géza, h: Beck Nándor. Körözsladányban Tóth József, h: Horváth Gyula. Tótkomlóson Gajdács Pál, h: Németh Kálmán. Békesszentandrás—Nagyszénás—Kondorosé ke­rületben Léderer Rudolf, h : dr. Dunai Alajos. Köróstarcsa—Vésztő—Dobozi kerületben Szabó János, h : Szentandrási Pál. Csorvás—Szentetornya— Gádoros, Pusztaföld­vár— Gyulavári—Békéssámson—Ujkigyósi kerületben Kraft Viktor, h: Popovics Kornél. Taxiügy. Közművelődési előadás. A főgimnázium fizikai előadó termében ma délután félhat órakor lesz az idei téli szezon első közművelődési előadása. Az előadást Schreiber Ottó főgimnáziumi tanár tartja. Tárgy; Az elektromosság és a modern technikai vívmányok. Ez érdekes tárgyat, amely felöleu mind­ama fizikai jelenségeket, amelyeken a modern élet elektromos berendezései alapulnak, az előadó tanár három, egymásután következő és egymással össze függésben álló sorozatos előadás keretében adja elő. Belépődíj személyenkint 40 fillér. A békésbánáti ref. egyházmegye esperese a békésvármegyei ref. el. iskolai tanítók eskütételéhez egyházmegyei lelkészi megbízott gyanánt Dombi Lajos kir. tanácsos, gyulai ref. tb. esperes lelkészt bízta meg. Államsegély. A vall. és közokt. minister az oros­házi társulati kereskedő tanonc-iskola részére az 1913—14. tanévre 1500 K államsegélyt engedélyezett. A nagyváradi honved hadapródiskolánál a vár­megye által tett alapítványi helyre vonatkozólag értesíti a honvédelmi miniszter a vármegyét, hogy a kérdéses helyek egyikére első helyen bemutatott Varga Béla felvétetett, a második alapítványi helyre elsősorban bemutatót Fejes István a felvételi vizsga követelményeinek nem felelt meg, a második helyen javaslatba hozott Somogyi Béla pedig visszalépett. Minélfogva az egyik vármegyei alapítványi hely eb­ben a tanévben betöltetlen marad és a fenmaradó járulék tőkésittetik és az alaphoz csatoltatik. — Ugyancsak betöltetlen marad a folyó tanévben a Szarvas község által tett egy alapítványi hely azért, mert ebben az évben pályázó nem akadt. renciára, Meseországba. A tanítójának zsarnokságát ■nyögő kisdeák mint képzelt kalózkirály vagy indián­főnök rettenetes elégtételt vesz a valóságon; az éret­len suhanc, akit kinevetnek a nők, képzeletében a szerelem virágos kertjében dúló irodalmi Don Juan nyomában lépked; a vértől párolgó rémregény mindig a kispolgári papucshősök fantáziáját tüzelte; a Napo- leonidák az idillek és humoreszkek hálás közönsége; a kincset, dicsőséget és élvezetet pedig sehol nem osztják olyan zsákszámra, mint a szegény emberek költészetében, a népmesében. "A múzsa mindentudó, azt is tudja, hogy minden érték relativ; ha a szerelem és a gazdagság őrizet­lenül heverne a faluvégen, akkor az ördögnek sem kellene, azért hét tengeren túlra viszi és tüzes sárká­nyoknál őrizteti kincseit. A hadhk anyja, a székely népmese szörnyű alakja, egész éjjel szövőszéke mel­lett ül és fáradhatatlanul szövi a lovaskatonákat, akik­kel a kalandos hősnek meg kell verekednie. O a taga­dás szelleme, akadályokkal fokozza az élvezetet, az ő munkája az élet stimulatiója. A parasztdajka, aki temetői rémekkel népesíti be a gyermek éjszakáit és a lélekbúvár iró, ki sötét indulatokat csihol ki hőse idegrendszeréből, tulajdonképen ugyanegy célt szol­gálnak : édesebbé és forróbbá teszik a nappali verő­fényt. A mesemondók akkor, mikor sárkányokat, dé­monokat, Kornokat, rituális gyilkosokat, Horlá-kat és egyéb képzelt veszedelmeket szabadítanak rá a fan­táziánkra, harcra kelnek a halál és a pusztulás gon­dolatával, hogy kivívják számunkra a fokozott élet­tudat prédáját. Hogy a demagógia hogyan él vissza a nép meseéhségével, az más kérdés. A parasztdajkák vér- vádmeséi és az elbeszélő irodalom gyöngyei között annyi a különbség, amennyire a vérvád hívőinek mű­veltsége különbözik az Almanach olvasóinak művelt­ségétől. A szerkesztő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom