Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-26 / 43. szám
XLV. éviolyani íírula, 1!)1S október 9íí 4L3. szám. Előfizetési árak: Egész évre ___10 K — f Fé l évre______ 5 K — f Év negyedre____ 2 K 30 I Hirdetési dí j előre fizetendő. Nyiltíér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok Hem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID dr. Bucskó Koriolán dr. Lovieh Ödön Ritsek János Schmidt Iván Tanczik Lajos Wieland Dénes Körözsy Pál Reisner Ede Ludvig József • Weisz Mór Dómusz József ifj. Kohlmann Ferenc Bessenyei Vendel Alcser Antal Krizsán András Schröder István Névery Károly dr. Kun Pál Ludvig József dr. Varga Gyula Kalocsa István dr. Martos József Csőke István Anuló Pál Szikes György Gombos Mojsza Papp Gyula Góg István L. Kovács János Vlagyovits János Beleznay Antal dr. Kon rád Ernő Szilágyi István dr. Bárdos Arthur Kukla István Szabó Emil Szabados János Reisuer Emánuel F. Góg János Reisner Arthur Scheibert Jakab Reisuer Béla Magda Illés Sál István Székely Zsigmond Braun Izsó Zuzmann János Dobay Ferenc id. Balog István Schmidt József Mandorf Gyula Heilinger Károly Gáborják Ferenc Nádházy Gyula dr. Follmann János dr. Biró Béla dr. Ladies’László dr. Márkus Mihály Kliment Ferenc Stern László Kóhn Dávid Scherer Benedek dr. Hoffmann Károly Gróh Mihály Moldováuyi János Braun Vilmos dr. Szirbik Bálint Grünbaum Ármin Beke Géza . Sánta Mihály Dubányi László Gulyás János ifj. Balog József dr. Daimel Sándor Vadas Márton Somogyi János Megjelenik minden vasárnap. . * Indítvány Lukács György Gyulawárosa díszpolgárává választására. G-yula városa- képviselőtestületének 133 tagja dr. Lovieh Ödön polgármesterhez a következő beadványt nyújtotta be : Tekintetes Képiselőtestület! Tekintettel azokra a hervadhatatlan érdemekre, melyeket dr. Lukács György országgyűlési képviselőnk Gyula város közgazdasági, emberbaráti s különösen közművelődési ügyeink előmozdítása körül szerzett, alulírottak indítványozzuk : bogy dr. Lukács György urat, 0 Felsége valóságos belső titkos tanácsosát s Gy la város országgyűlési képviselőjét, Gyula város képviselőtestülete díszpolgárul válassza meg s az erről kiállított díszoklevelet részére küldöttsé- gileg adja át. Gyula, 1913. október hó.' Tisztelettel: dr. Lindenberger János Dombi Lajos Biberea Péter Popovics Sándor Gubás Péter Miskucza János Pántye György Vladucz Péter Hengye Mojsza Nyikora Dávid Lázár Mojsza ifj. Styr György dr. Scbriffert Ferenc G. Kneifel József Zimmer József Endrész Mihály Winkler Lajos Bodoky Kálmán F. Scbriffert József Balog Endre Sipos Endre Najmann György N. Szabados József Máuy János Deinkó György Csomós István Csőke Péter Ludvig Ferenc Schröder Kornél dr. Berkes Sándor Erdős Gyula dr. Márki János dr. Jantsovits Emil Murvai István V. Szakmáry Arisztid Sándor Pál Czinczár Adolf E. Nagy Mihály Braun Mór Krasznai István Emmerth Géza Túri Károly Bekker Antal Andrásy Ákos Schreiber Ottó Erdős Mihály Novak Árpád Bőhm Miklós Murvai Ferencj Novak Kamill Monori Mihály dr. Széli Imre Fábián Ferenc dr. Kaezvinszky János Pikó András Payer Béla dr. Zöldy János. Szó szerint közöltük az indítványt és az aláírók neveit, annak megörökítésére, hogy azt a város képviselőtestületének tagjai hitfelekezet, rang, — osztály, — foglalkozás, sőt pártkülönbség nélkül terjesztik elő. És nincsen is Gyula városának politikai pártállásra hitfelekezeti, s osztály különbségre való tekintet nélkül egyetlenegy lakosa sem, aki lelke mélyében ne volna meggyőződve, hogy a ma élő emberek között Lukács György az, akinek Gyula városa körül legnagyobb érdemei vannak. Az isteni gondviselés ténye volt, hogy Lukács Györgyöt adta nekünk. Az a nyolc esztendő, melyet mint Békésvármegye főispánja körünkben töltött, arany betűkkel van és marad városunk történetében megörökítve. Lukács György nevéhez fűződik Gyula városa székhely jellegének immár sziklaszilárdságuvá vált megerősödése, mit most már sem versengés, sem féltékenység, sem irigység nem fognak többé megdöntbetni. Lukács György fáradbatlan tevékenységéhez, Lukács György Gyula városa iránt érzett lángoló szeretetéhez fűződik legfontosabb intézményeink, hogy többet ne említsünk, mint TÁRCA. Esti hangulat. Meghitt homályu kis szobámban Esténkint megvonom magam, Mikor a csend beszélni kezd már —- Bár hangja még alaktalan — S lassan telkembe ringatódzva A bűvös énekü magány, Fehér szellők csolnakot hoznak Felém boldogságom taván. Minden bűnöm, mit elkövettem, Melyek tán visszatartanak, Könnyes bánattal sorra vallom A csend tiszta papjainak. Főmet lehajtva várom aztán A tisztító bocsánatot, Melynek jutalma feledteti, Hogy voltakép csak álmodok. És illatos csolnakba szállva Megnyugszom bársony pamlagon . . . A lágyan omló víznek Ölére vonja csolnakom, Mint hogyha az anya gyönyörrel Ringatja keblén gyermekét S halkan dúdolja édes ajka Nagy boldogságát szerteszét. Suhanva szállók szép hazámban A boldogság hullámin át .. . Oly hüs a viz tündéri mélye, Oly titkosan beszél a nád. A csillagoknak szűzi fénye, Mint egy-egy színes gondolat, Imbolygón reszket át a légen S kristállyá lesz a viz alatt. És lelke met megérti minden, Érettem vannak mindezek; Valósulásban ég a vágyam, Hogy trónfosztott itt néni leszek. A hangulat nagy összhangjában Nincsen, mi ellentmondana . . . S tudom, hogy szivem ily világban Boldogtalan nem lesz soha. És mig a kép elszáll szememről Bucsucsókos lassudadon, Megtisztult szivárványra válik Ha csak volt némi bánatom, Hozsánnaszóra nyílik ajkam Jóságodért nagy Istenem, Hogy egy egész boldog világot Adtál álmaimban nekem. Tolnai József. Asszony az ablakban. Irta: Pakots József. Az asszony és a férfi lent ültek a fürdőhotel tengerre néző terraszán és az alkonyatot nézték. Maguk is az alkonyat éjszakába vesző utján jártak, már kissé hervadtak voltak, mint két finom sokat élt, ezüstös hajú ember, akinek lelke tele még a múlt zsongitó ezernyi szép emlékével, vad mámorokkal, lebágyadó hevületekkel, halk kacajokkal, édes felsirásokkal. Ott ültek a kényelmes indiai nádszékeken és szótlanul elálmodozva nézték az alkonyatot. A tenger nagy, fekete mozdulatlanságban feküdt lábaiknál. itt-ott egy-egy fénypont villant meg a messzeségben, valamelyik tovasikló yacht villanyfénye. A tenger fölé boruló ég is fekete volt s a csillagok fénye halványan rezgett. Valahonnan, valamely magányos tengerparti sziklán mandolint pengetett egy gyöngád kéz. Asszony lehetett, mert csak puha, finom, ideges asszonyi ujjak csalhatnak ki ilyen légiesen könnyed, játékos hangokat. A férfi szólalt meg először: — Milyen isteni szép mindez, kedves barátnőm, milyen isteni szép . . . Az asszony nem felelt. Hosszúkás, finom,, bágyadt kezét rátette a férfi barna kezére és egyet- értőleg mosolygott. A férfi sóhajtott és kissé megrázkódott. — Mi baja van ? — kérdezte felriadtan a nő. — Semmi, semmi, kedvesem — felelte a férfi sietve. — De, de ! — makacskodott az asszony kedvesen. — Tudni akarom, miért sóhajtott és miért rázkódott össze ? — Oh, hagyja barátnőm, nem érdemes. Csak egy pici múltbeli emlék jutott eszembe. Okton- diság. Az asszony lehunyta a szemét és mosolygott. Aztán szinte mosolygott a hangja, amint kimondta : — Oktondiság ? Hiszen akkor nagyon érdekel barátom. Az oktondiságok az élet legszebb emlékei. Ah, milyen szépek! Hogy szeretem őket ! Most már akarom, hogy mondja el. Meséljen. Hátradőlt a székén és várt. A férfi cigarettára gyújtott és egy ideig hallgatott. Aztán csakugyan mesélni kezdett : Xjaptanls: mai száma 12 oldal.
