Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-05 / 40. szám
3 Békés 1913 október 5. bői Amerikába szólt 105 darab, egyéb helyre 14 darab. A 67 útlevél közül kiadatott: Orosházára 16, Békéscsabára 9,- Békésre 4, Endrédre 9, Gyulára 8, Tótkomlósra 3, Csorvásra 4, Mező- berénybe 3, Újkígyósra 2, Gyomára 3, Nagyszénásra 1, Szeghalomra 1, Kétegyházára 1, Vésztőre 1 éz Szarvasra 1 darab. A vármegye területén az állatforgalmat nagyobb és kiterjedett járványok nem bénították meg, az állategészségügy általában jónak- volt mondható, fertőző ragadós betegségek a haszonállatok között csak szórványosan merültek fel s a beavatkozó hatósági intézkedésekre helyhezkötöttek maradtak. A kiépített törvényhatósági és vámos utak állapota kielégítő volt, ellenben a ki nem épített földutak a sok esőzés folytán sokat szenvedtek, mindazonáltal közlekedési zavarok csupán a gyula—dobozi törvényhatósági útnak a dobozi hídhoz vezető feljáróján fordultak elő, amely erdő és védgát közzé beszorított útrész részint a sok esőzés, részint a védgáton átszivárgó vizek miatt teljesen járhatatlan volt. Ezen a hiányon az alsó-fehér-körözsi társulat szívességéből ideiglenesen úgy segittetett, hogy a közforgalom ezen útszakasz helyett a véd- gátra tereltetett, a végleges helyreállítás érdekében pedig ezen útszakasz kiköveztetése iránt akkor fog az alispán javaslatot tenni, amint a fedezet rendelkezésre fog állani. . A f. évben bekövetkezett utállamositás következtében a vármegye közúti alapja a 46.666 km. hosszú útvonalnak mintegy 13.000 koronát kitevő évi fentartási és kezelési költségétől szabadult meg. Részletesen beszámol az alispán a gyulai fehér-körözsi és a dobozi kettős-körözsi hidak újjáépítéséről. Bejelenti továbbá, hogy a szeg- halom—füzesgyarmati törvényhatósági ut, még ez évben elkészül. A beruházási hitel terhére épülő szarvas — szentesi és gyoma—endrőd—szarvasi törvény- hatósági utak építésével kapcsolatban az építkezésnek mielőbb való befejezhetése érdekében a vármegye alispánja felterjesztésében kérte kereskedelemügyi miniszter utat, hogy a kőanyagok vasúti szállítására vonatkozó kedvezményes díjtételt f. évi augusztus hó 15-én túl is hosszabbítsa meg, hogy vállalkozó a még szükséges nagy mennyiségű kőanyagot folytatólag még ez évben leszállíthassa. Kereskedelemügyi miniszter ur azonban a törvényhatóság ezen kérését a nagy termény szállításokra való hivatkozással nem teljesítette, igy a kőszállitást augusztus 15-én be kellett szüntetni, ami természetesen az útépítések befejezési határidejét is el fogja tolni. A vármegye által támogatott helyi érdekű vasutak múlt évi üzleteredménye kielégítő volt. A személy- és teheráruforgalom általában mindegyik helyi érdekű vasútnál emelkedett, e tekintetben kivételt képez a békés—Csanádi helyi érdekű vasút, melynek teheráru forgalma a múlt évben 1000 tonnával csökkent. A békés— Csanádi vasút a múlt évre 5%, az Orosháza— szentes—csongrádi vasút 4-65°/0, a mátra— kőrösvidéki vasút 4-5% osztalékot adott az elsőbbségi részvények után, mig a gyulavidéki és az alföldi első gazdasági vasút üzemének feleslege a tartozások apasztására fordittatott. Az alföldi első gazdasági vasútnak közúti vasuttá alakítása és részvénytőkéjének elsőbbségi részvények kibocsátása utján az adósságok kifizetése céljából való felemelése tervbe van véve. Ezen tervnek valóra válása a törvényhatóság részvényeinek némi kamatozását is valószínűvé tenné. Megemlékezik az alispán az orosházi népbank kárára elkövetett hűtlen kezelésről s ennek következményeképen a bankot fenyegető károsodásról, amellyel azért kell foglalkozni, mert a Népbanknál takarékpénztári betéttel a törvényhatóság is érdekelve van. A vidéki pénzintézetek s ezek között a Népbank által megindított agitáció eredménye lett az, hogy a törvényhatóság tőkéinek egy részéből eddigi gyakorlatával ellentétben egyes vidéki pénzintézeteknek ezek között az Orosházi Népbanknak is juttatott betétet, ezen betétből közel 100.000 korona vau még az Orosházi Népbanknál elhelyezve, amely tőkét a hírlapokban közölt’ vesztességek első hírére nyomban felmondotta az alispán és kiutalváuyozta. A pénzintézet a felmondást tudomásul vette s a betét és kamatainak kifizetését október hó első napjaira Ígérte. Gyula városa legtöbb adót fizetői névjegyzéke az 1914. évre. Weisz Mór, iparkamarai tag Braun Mór » » Gróf Almásy Dénes Czinczár Adolf Dr. Berényi Ármin, ügyvéd Scherer Benedek, tanító Dr. Ladies László, ügyvéd K. Schriffert József Dr. Lovich Ödön, polgármester 7740 K 68 f 5629 » 54 > 2636 » 01 » 2579 »16» 2378 » 96 » 2186 » 82 » 2105 » — » 2079 » 75 » 1911 » 10» 'Novák Camill, nyug. kúriai bíró 1760 » 80 » Dr. Márkus Mihály, ügyvéd 1472 > 80 » Rom. kath. egyház 1445 » 14 » Novák Árpád 1386 1 23 > Nájmann György 1378 > 53 » •Dr. Follmann János, ügyvéd 1332 1 36 » Künzl Ernő, főmérnök 1281 > 84 » Békésmegyei Takarékpénztár 1222 > 44 » Reisner Emánuel 1221 » 60 » Gyulavidéki Takarékpénztár 1139 » — »-Dr. Márki János, kir. közjegyző 1100 I 66 » Dr. Bárdos Arthur, orvos 1067 > 34» Reisner Ede 1049 66 » Schmidt Gyula 1044 » 24 » Drágán Szimeon Juon 1005 > 86 » özv. Miskucza Györgyné 964 » 07 » Schmidt József takp. ig. 900 » 90 » Dr. Kaczvinczky János, főorvos 847 1 20 » Dr. Martos József, ügyvéd Wieland János, gyógyszerész 837 » 76 » 834 — »-N. Szabados József 833 92 » Dr. Berkes Sándor, kórházi igazgató Dr. Szirbik Bálint, vm. aljegyző S28 18 » 778 58 » Ambrus Sándor 776 » 20 » V. Szakmáry Arisztid, törv. biró 767 50 » Dr. Lindenberger Janos, esp.-plébános 766 > 70 » Dr. Kun Pál, főorvos 766 68 » Dr. Simonka György, ügyvéd 760 20 » Református egyház 754-- »-V ittmann György 737 » 74 » Kovács József 723 04 » Végh Gábor 723 > — » Reisner Béla 718 73 » Reisner Arthur 718 > 72 » F. Schriffert István 714 2> 15 » Lukács Endre 690 * 23 » özv. Ufferbach Rezsőné 687 » 16 » Vadas Márton 687 — » Szabó A. András 662 » 57 » Vinkler Lajos, gyógyszerész 639 80 » Dr. Biró Béla, ügyvéd 625 > 10 » Kliment Ferenc 622 51 » Dr. Zöldy János, vm. főorvos 618 74 » Schillinger Lipót 606 1 20 » Dr. Daimel Sándor, vm, főjegyző 591 80 » Dobay Ferenc 587 68 » Gerlein Mihály 583 63 » Kaczvinszky Andor 581 > 10 » Stern László 572 27 » F. Schriffert József 564 » 56 » Özv. Seres Mátyásné 561 » 76 » Csomós István 547 67 » Dr. Zöldy Géza, vm. főügyész 537 2> — » Hubay Lajos, kir. táblabiró 535 » 97 » Ifj. Kollmann Ferenc 532 » 82 » Braun Izidor 527 40 » Szecsey István, nyug. gazd. tanár 526 » 80 » F. Schriffert Mihály 523 90 » Csatlós Balázs 520 » 52 » Schröder Kornél, ügyvéd 517 » 52 » özv. gróf Almásy Kálmánná 516 2> 36 » Ifj. Szilágyi István 507 52 » Illés József 489 » 30 » Féhn István 483 90 » Szikes Gyógy 483 49 » Az öreg szaporán pampogtatja a pipaszárat. Egy az, hogy hadd gyüjjék a füst, ha már megindult, más meg, hogy hát, hogy is hát hogy ? ... A felelet megfontolást igényel, mert a rosszul ejtett szóból nő ki a lélekölő mende-monda, pletyka. így is sokat beszélnek már a faluban. Amiből ugyan egy szó sem igaz. De hát ilyenek az emberek. Mindig a más baján rágódnak. Nono. Itt voltaképen baj nincs is. Eddig nincs. De hogy lesz, az bizonyos. Hisz ez az, hogy lesz. Okos ember előre látja Kiveszi a jelekből. Pedig talán jobb is volna nem tudni az elkövetkezendőket. Már mindegy . . . Az öreg lassan megingatja a fejét. — Hát biz azok nagyon elütöttek egymástu’ ! Szippant egyet-kettőt s rábólint. — Nagyon elütöttek! — Hogy-hogy? Az öreg kiemeli fogai közül a diófaszárat s azzal magyarázza : — Hát úgy, hogy a Zsófibu asszony lösz. Derék egy asszony . , . Hanem a Rébék . . . S a pipaszárával szétüt a levegőben. — Abbu nem lösz prédikációs halott! — Csak nem ? — De bizony, bizony . . . Úgy van az, ahogy én mondom ... A Zsófi, már mint a Pé- tör, mög a Zsófi . . . Hát azok, nem vetők neki négy-öt esztendőt, összeszödik magukat. Lábra kapnak. Egy kis ház, szőlöföid, veteményös. Azoknak lösz ! Hanem a Rébék ? . . . Már mint ez a szögény Jani gyerök, mög a Rébék . . . Azokbu nem lösz semmi! Az öreg körülvakarta a tarkóját a süvege — ... Mer’ úgy van az, hogy az asszony töszi az embört. Mer’ töszöm azt, ha az asszony jóravaló, takarékos . . . akkor igön ! Ellenben hiába horgya haza a célszörü szögény embör akár kocsival a jó pénzt, ha az asszony mög a kötőji- vel viszi ki a házbu’! Hogy valamit mondjak, hát úgy odavetettem : — Pedig a Rébék mintha formásabb volna úgy szalmájára . . . — Nem az töszi az asszonyt — vágott a szavamba, — hanem a belsejében lakozó világok! Elhallgatott. Egy ideig a csizmáján felejtette a tekintetét, majd pedig hosszasan kinézett a bolt üvegajtaján a kinti világba. Biz ott nem sokat láthatott. Kihalt volt az egész utca. Az eső szitált s a csípős szél rázta, tépte a lombtalan fákat. De talán az öreg nem is azt nézte. Magába volt mé- lyedvc. Bizonyosan az foroghatott a fejében, hogy Iám, a sors sohasem mér egyforma mértékkel. Még egyugyanazon embereknek sem. Hisz a Péter is, akár a Jani. Szívre is, lélekre is. S lám, az egyiknek fekete sötétségeket mutogat a jövő, a másiknak meg napos időt. Mivel érdemelte ki azt az egyik, amire a másik ép úgy rászolgált ? — De hát, mondok, mégis . . . Hátha csalódik kigyelmed ? Mert van az úgy néha, hogy csalódik az ember! — En ? Márhogy én ? Vetett egyet a szemével. — Bár úgy volna ! De ez az egy bizonyos. Olyan bizonyos, mint a halál. Az én eszöm nem csal! De különben elmondom az esetöt, amiből kiviláglik, hogy igazam van-e'? Az öreg megfordult. Ide-odanézett. Majd amolyan kényszeredett mosolyra derülve, rámutatott egy félig ürült diós-zsákra: — Letelepödök egy percöt, mer’ a lábaim . . . S leült — Hát úgy öt-hat nappal ezelőtt, — kezdte — egy este, azaz úgy estefelé, ott ülök a házban. A gyerökök ki erre, ki arra. Udvaron, istállóban, jószág után... Az aszonyok, már mint a mönyecs- kék, varrnak. Jó. En csak ott az ablaknál . . . Kezembe az újság. A Kis Újság. Olvasok. Hátam mögött az öreg asszony. Ü is az újságba kukucskál. Jó kis találmány ez az újság. Mindőnt mög lőhet belüle tudni. Az egész világi eseményük mind benne sorakoznak. Akárcsak ott helyben volna az embör! Én aztán úgy szoktam, hogy amint kivö- szök az ujságbu valami tartalmas dolgot, hát elmondogatom az asszonyoknak, kiértelmezve a betűk foglalatját, hogy hát nini . . . Verik ám a japániak a muszkákat. No, fene egy kemény legényük. Aztán magyarázom, hogy az a Fönncsüng valami fene magos hogy, amire mind a két szőrzetnek fáj a foga. Ez is neki vetélködik eccő-eccő a högynek, az is ... Ép úgy, mint hetvennyolcba mi töttük Bosnyákországba. Neköm könnyű a fogalom, mer’ ott voltam magam is. Itt egy csapat, japáni, ott egy csapat muszka. Ki is raktam nekik a könnyebbség kedviért az asztalon egész érthetően . . . Hát amint ott mutoga.om a harci vonalakat, eccő csak látom ám, hogy a Zsuzsi ott guggol a földön. Motoszgál, keresgél . . . — Mi a’ ? — mondok. — Leesött a tű, azt keresőm. Keresi a Zsófi, keresi. Hát jó. Én csak újságolok tovább. Eccő mögin fölvetöm a szömöm, hát mit látok ? A Zsófi még mindig ott szöszmötöl a földön. De ekkó’ má’ az annyuk is rászól. Aszongya, hogy aszongya: alatt.
