Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-21 / 38. szám
XL¥. évfolyam Gyula, IBIS szeptember 31 SS. szám. Előfizetési árak: Egész évre______10 K — f Fél évre _________5 K - I Évnegye dre____ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán. Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. tnnep után. Kegyeletes ünnepet ült szeptember 13-án Békésvármegye tanítósága. Méreteiben nagy, lefolyásában fönséges volt ez az ünnep. Érzelmeink s gondolataink középpontja báró Eötvös József, ez a tüneményszerü, halhatatlan szellemű férfiú volt. Még él lelkűnkben visszhangja annak, amit ez a jubiláns ünnepély keltett. Magasztos forrásává vált a kép ... Ez az ünnepély oly férfiúnak újította föl emlékezetét, kit Isten végtelen szeretetében azért adott volt a nemzetnek, hogy ez enyhülést s bizalmat nyerjen a szeretet által, hogy legyen méltó hangja az érzelemnek, mely visszhangot ébresszen minden kebelbeu, melynek melegét és dobogását az irodalomban, a szónoki székben, a törvényhozás termeiben és hazafi minden tettében érezni, látni, hallani, bámulni és követni tanuljuk. Közel egy nemzedék ideje, hogy Eötvöst az eresii domb elfedte, emléke mindamellett legkevésbbé sem halványult el, sőt, mint valódi nagyságoknál történni szokott, azóta is nőttön-nőtt . . . Nőni fog az ő neve minduntalan és nőni fog tovább, mig a magyar nép sizvverésének alkotórésze lesz; egyike azoknak a legendás alakoknak, melyeket magyar szív és magyar elme soha sem tekinthet idegeneknek. Sírjának beomlott padmalya alatt csupán halandó része porladoz; ami benne a nemzettel, több: az emberiséggel döntő volt, napról-napra mind fényesebb alakban lép szemeink elé s az állami és társadalmi intézmények egész során félreértTÁRCA. Boldog órák . . . Borongó, őszi, fájó hangulatban Itt ülök némán s ébren álmodok. Lelkemből zsongva száll a méla dallam : 7i boldog órák, kacagó napok. Még cseng a dal s a régi körben élek És szállók vissza-vissza szüntelen, Hol nincs viszály s a tettetés, önérdek Uralni nem birt soha sziveken. Mondjátok hát, még nyílnak a virágok? S a kacagástól hangos házatok 1 Még mindég szépek, kedvesek a lányok, S' a fiuk féke-vesztett pajkosok 1 S az ódon képek, régi porcellánok, A múmia s a kristály üvegek ? . . . (Oh csodás idők, rég' eltűnt világok! Ott híven őrzik az emléketek'.) S ti asszonyok, ha táncra hiv a nóta, A lelkem akkor ott lesz veletek, És felkér újra egy kis fordulóra A vén fiú, az öreg nagy gyerek. hetetlenül kiáltja hozzánk: Ez én vagyok ! Ez az én müvem, ez az én gondolatom, ez az én eszmém! „Itt jár köztünk Eötvös szelleme!“ És mi, akik már hivatásszerüleg is közel állunk ahhoz, hogy a nemzet szellemi életének minden lüktetését megérezzük s följegyezzük, a^ megdicsőült Eötvös működésének és gondolatainak reklamálását az induló félben levő, vagy már megindult közművelődési törekvések számára, kell, hogy kötelességünknek tartsuk. Isten, király és haza lesz nekünk is jelszavunk. E bárom szent igét fogjuk a reánk bízott ifjú nemzedék szivébe beleplántálni, hogy ez által is nemzetünk léteiét és szeretett hazánk fönnállását úgy a harc, mint békés munka mezején — benn is künn is biztosítsuk!' Aztán haladjunk Eötvös nyomdokain! . . . Az ő élete, az ő eszméi megismertetik velünk az igazi életet, annak szép részeit, célját és törekvéseit. Mi nem az igazi utón járunk! Életünk vonatja mellék vágányra tévedt. „Szabadság, testvériség, egyenlőség“ üres frázis. Szeretet helyébe gyűlölet lépett. Megváltozott minden . . . Süni köd nehezül mellünkre, szemünkre és minket, akiket még kalapemelésre, a tekintélyek tiszteletére, erkölcsi érzésre, kötelesség- szeretetre, istenfélelemre — egyházi, állami, társadalmi és családi dogmákra is tanítottak és arra esküdteitek: rémesen bánt, feszélyez, izgat, felháborít ez az uj világszellem s minden érzésünk azt mondja, hogy az emberiséget ettől a szellemi megcsömörléstől és az élet nagyjai- val visszaélő . eltévelyedéstől nagy .forradalomnak kell megváltania. Borongó, őszi, fájó hangulatban Elmúlt napokról ébren álmodok, S az emlékezés körülölel halkan : Ezek feledhetetlen szép napok. Keblovszky-Mayer Lajos. Eötvös Békésvármegyében. Irta: dr. Horváth Dezső. Báró Eötvöst többféle kapcsolat fűzte Békésvármegyéhez. Neje is békésmegyei. 1842-ben Békésvármegye egyik volt alispánjának Rosty Albertnek leányát: Ágnest vette feleségül. Eötvös többször mondotta barátainak ! „Nőm és gyermekeimen kívül alig van életviszony, melyek meg nem keserítettek“, — s valóban a szenvedések emberét csak zavartalan családi boldogsága békitette ki a világgal, amelynek bajait olyan nehéz szívvel tudta elviselni. Boldog házassága volt a sors egyedüli jutalma — amit megadhatott annak az embernek, aki mindazon fájdalmakon átment, melyeket munkáiban kifejezett. — Fenkölt lelkű hitvese szépen bele tudott helyezkedni férje ideális lelki világába. A nagy műveltségű nő, mielőtt Eötvös felesége lett, már otthon is olyan légkörben nevelkedett, amely Eötvös vilégnézetével volt összhangos. Mert Rosty • Ágnes atyja is, csakúgy mint Eötvös, a szabad- elvüségnek. a demokráciának volt lelkes hive. Nem tűrt méltatlanságot és bürokratikus zsarnokságot, s amikor egyszer hivatalos funkciójában Lánczy József főispán megsértette — oda dobta állását a hatalomnak, s ettől kezdve minden erejét a haladó párt előmozdítására fordítottá. Az elég jó módú Rosty-család különösen akkor vált népszerűvé a megyében, amely különben is a reform eszmékkel rokonszenvezett, — amikor Rosty Albert Vannak sokan, akik azt mondják, „hogy az uj, a mainál egészségesebb és mindenesetre erkölcsösebb társadalmi élet nem revolutió, hanem evolutió utján adatik meg a boldog nemzedéknek.“ Csakhogy ki hiszi őzt? A jövő fejlődésnek egész területén köd, nehéz, sűrű köd van. Az a nemzedék, mely az iskolából nemsokára kivonul az életbe, tele pretenzióval, szellemi csömörrel, vájjon alkalmas lesze-e a világszellemnek azt, a még tisztes követelésekbe nem burkolt, de társadalmi' átalakulásra sóvárgó . irány eszméit békésen átvezetni egy uj, jobb társadalmi fejlődés alapjára? . . . Egy nagy társadalmi alakulás előszelét érezzük s helyzetünk olyan, mint a Vulkánon épült városoké. De a veszedelem elhárításáról, arról még sem gondoskodunk. — Botorkálunk az őszi ködben! Eötvös szelleme ne hagyj el bennünket, nehéz küzdelmünkben, a tusa, az egymás véleményének nem nagy tisztelete e harci napjaiban . . . Attól félünk, hogy a nemzet széles rétegeiben nem fogantainak meg a józan belátás, fajszeretet, a haladás ideáljai. És talán a harcos lárma között az egymás meggyőződésének tiszteletben nem tartása miatt gyász, bánat, könny, késő megbánás is bekövetkezhet. Eötvös szelleme szállj le közénk, világosítsd föl értelmünket, erősítsd akaratunkat, hogy szebb jövő virradjon a magyarra. Mutassunk akkora érettséget, tapintatot, jogaink kölcsönös tiszteletét, hogy ami elkövetkezik, azt egy érett, nagyra hivatott nép komoly tettének lássa a világ. a tótkomlósi jobbágyokkal 1844-ben örökváltsági szerződést kötött, s amikor 1845. január 20-án kelt levelében magát életfogytáig önkéntesen adó alá vetette, „mélyen érezve azon igazságtalanságot, mely hazánk adózóin az egész nemesi birtok adó- mentessége által századok óta elkövettetik “ •) Nem véletlen, hogy Eötvös éppen a Rosty-családból választotta élete párját — akinek a legszebb nászajándékkal kedveskedik: a Karthausival, a bánat könyvével Birtok^ is Békésmegyében volt Puszta- Szenttornyán. Mint békésmegyei birtokos, a Rosty- család összeköttetései révén a vármegye közéletében is részt kívánt venni, de az ekkor már országszerte hires-neves írónak és politikusnak e téren kevés volt a szerencséje. 1843-ban megyei tábla- birónak neveztetett ki. Az 1846-iki tisztujitáson megkísérelte, vájjon elnyerhetné-e az alispánságot, — de csak keveset tudott maga köré gyűjteni. Nem sikerült magát az 1847-iki országgyűlésre Békésmegyében követté sem választatnia. „Túlzó szabadelvűnek tartották, ahol egy évvel később Táncsicsot választották meg“, Írja Csengery Antal®) " A vidéki érdekek igen élesen léptek volna föl az országos ember ellen ; mint egykor Biharban Kölcsey ellen s a conservativ Sárosmegyében a conservativ párt legnagyobb állam fórfia: Dessewffy Aurél ellen. Eötvös korán észrevevén a körülményeket, visszalépett, s megelégedett azzal, hogy személye helyett szellemét küldötte fel az utasításokban, melyeknek készítésében tevékeny részt vett Szóval Eötvösnek is meg kellett .a maga példáján tanulnia; hogy senki sem próféta a saját hazájában ! Puszta-szenttornyai gazdasága volt az ő Tusculánuma. Ide vonult az ótium csendes és !) Dr. Karácsonyi J.: Békésmegye története I. k. 374. 1. 2) Jellemrajzok. Lapunk mai szánna 12 oldal.
