Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-02 / 5. szám
Békés 1913 február 2 3 megkönnyebbülten fogja tárgyalhatni az eléje terjesztendő tárgysorozatot és olyan intézkedéseket tesz, amelyek úgy a humanizmusnak, válamint a város jól felfogott érdekének minden tekintetben meg fognak felelni. * Békésvármegye alispánja 1226—1913. számú rendeletével az 1886. évi XXII. t.-cikk 53. §-a alapján az uj képviselőtestületet 1913. évi február hó 4-ének délelőtti 9 órájára megalakulás céljából összehívta. Ezen körülményt azzal van szerencsém Cilii tudomására adni, hogy az alakuló közgyűlés az említett időben a városháza nagytermében fog megtartatni. Gyula. 1913. évi január hó 29-én. Dr. Lovich Ödön, polgármester. A városháza nagytermében folyó évi február hó 5-én délelőtt 9 órakor megtartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Tárgyak: 1. A város polgármesterének jelentése az erdő kivágása és a rendkívüli államsegély kieszközlése ügyében kiküldött bizottság eljárása eredményéről. 2. Ugyanezen bizottságnak javaslata a szervezési szabályrendeletnek az 1912. évi LVIII. törvénycikk rendelkezéseivel való össz- hangbahozatala tárgyában. 3. Az 1913. évi közpénztári, Erzsébet- ápolda pénztári, közmunka, tiszti nyugdíj, be- nedeki pénztári költségvetések. 4. A képviselőtestület által kiküldött bizottság javaslata a városház kibővítése tárgyában. 5. A gyulai kér. munkásbiztositó pénztár javára megajánlott telek vételi ügye. 6. Szikes József és Nádházy István kérelme ingatlan tulajdonjogának elfogadása iránt. 7. Fodor Gyula kérelme a népkerti pavilion bérletének meghosszabbítása tárgyában. 8. Kukla Ferenc városi képviselő elhalálozásával megüresedett állandó választmányi tagsági hely betöltése. 9. Kranczler János ápoldai élelmező kérelme az élelmezési dijak felemelése iránt. 10. Y. Szakmáry Arisztidné született Szeberényi Ottilia gyulai lakos kérelme telek átíráshoz szükséges nyilatkozat kiadása iránt. Gyula, 1913. január hó 28-án. Dr. Lovich Ödön, polgármester. * Jegyzőkönyv felvétetett Gyulán, 1913. év január hó 27-én, Gyula rt. város polgármesteri hivatalában a képviselőtestület 252/912. kgy. számú határozatával kiküldött bizottság üléséről. Jelen voltak : Dr. Lovich Ödön polgármester elnöklete alatt ifj. Névery Albert, Hack Márton, Dr. Simonka György, Weisz Mór. Pfaff Ferenc városi képviselők és Dr. Bucskó Koriolán főjegyző, jegyzőkönyvvezető. A törvényhatósági bizottság 1096/1912. bgy. számú határozatának felolvasása után abban állapodott meg a kiküldött bizottság, hogy mindenek előtt a tisztviselők illetményét, létszámát állapítja meg, amire a várost most már az 1912. évi 58. te. kötelezi s ebből kifolyólag abban állapodott meg, hogy a szabályrendeleten esz- közlendő szükséges változtatásokat a költség- vetéssel kapcsolatosan eszközli. Javasolja tehát, hogy 1. A jegyzői kar magánjogi vonatkozású okmányok, minők: szerződések, kötelezvény, végrendelet stb. kiállításától eltiltandó, amennyiben a jegyzők ezért a törvényben előirt magasabb illetményben találják meg kárpótlásukat. A szabályrendeletnek egyéb vonatkozó intézkedése érintetlenül marad. A marhalevelek kiállításából, átírásából stb. származó jövedelemnek az ezidő- szerint jogosultak szerzett joguknál fogva továbbra is élvezetében maradnak, számadás kötelezettsége nélkül, a város által fizetendő kiadások fedezésére azonban, a marhalevélkezelők által minden évben december 31-ig összesen 200 korona a város közpénztárába befizetendő. Amennyiben a marhalevél kezeléssel megbízottak s abból származó jövedelemre jogosítottak személyében változás álland be: a megfelelő rész, illetve az egész ebből származó jövedelem a város közpénztárát fogja megilletni. 2. A VIII. fizetési osztályba sorozott főügyész megfelelő és tágabb munkakörrel látandó el, s’a magángyakorlattól eltiltandó, az igy előállott veszteségéért kárpótlást nyer a magasabb fizetésben. A legközelebbi általános tisztujitástól kezdve a IX-ik fizetési osztályba sorozandó ügyészi állás szervezendő, kinek a magánmunkálat megengedve legyen. Ha a képviselőtestületnek ily'irányban hozandó határozata ellen az ezidőszerinti főügyész felebbezéssel élne és a magángyakorlatot tovább is folytatná: megbízandó a polgármester, hogy a régi és uj fizetés közötti kiilönbözetet az ügy jogerős befejezéséig ne utalványozza és kezeltesse letétileg. Netáni előbb bekövetkezhető személyváltozás esetén a IX. fizetési osztályba sorozott ügyészi állás lesz betöltendő. 3. A városi mérnök részére a VIII. fizetési osztály szerinti főmérnöki illetmény van megállapítva, igy nevezett állása főmérnöki állásra változtatandó át. 4. Az alszámvevő szükség esetén a városi adóhivatalnál adótiszti teendők elvégzésére felhasználható. 5. Az ügyvezető orvos részére kerület nem jelölendő, — az Eperjesptisztára megválasztott orvos és a másik városi orvos, — mint kerületi orvosok részére az Élővíz csatorna által elválasztott két kerület jelölendő ki a megfelelő külterületekkel együtt, ekép az Eperjespuszta az rJőviz csatorna balpartja felé eső kerülethez fog tartozni. 6. Az eddigi másodjegyző a IX-ik fizetési osztályba sorozott I. osztályú s az eddigi harmadjegyző a X-ik fizetési osztályba sorozott Il-od osztályú aljegyzőkké szervezendők át a törvény értelmében. 7. A közigazgatási iktatói s a közigazgatási kiadói állás — kiadói és iktatói állásokra szervezendő át — kiknek kötelessége az összes közigazgatási, árvaszéki stb. iktatói és kiadói teendők ellátása. 8. Az árvaszéki iktató-kiadó irattárnoki állás a X-ik üzetési osztályba sorolt irattárnoki állássá szervezendő át, kötelessége az ösz- szes irattári és levéltári teendők ellátása. 9. A rendőrségi iktató és kiadói állások városi irnoki állásokra szervezendők vissza, mert társas érintkezést megkönnyítse. A színpadi táncnak tisztára művészi céljai vannak a színművészet terén, ahol fokozza a drámai hatást. A régi világ — különösen a görögök és rómaiak — táncát a mienktől kiválóan az általa elérni akart cél különbözteti meg. Az ó-kor táncosa táncolt, hogy szép legyen, tehát másokra való tekintetből. A modern világfi pedig táncol a maga mulattatására, nála a nézőre gyakorlandó hatás mellékes szerepet játszik Így a szó igaz értelmében csak az antik tánc volt a művészet. A modern tánc nem törekszik eszmék és érzelmek kifejezésére, pusztán egyéni kedvtelésből mozog, a táncoló a zene üteme szerint, tehát tulajdonképpen csak játék, fellelkesült enyelgés, tényezője csak sport, mint akár a lovaglás vagy a korcsolyázás Ami felsőbbségénél fogva légkörébe tartozik, az az érintkezésre való fesztelen alkalomnyujtás, ama szabadalom, melyek az illem szabályai által korlátolt légkörben mosolygó s enyelgő naivitással engedélyez magának és amelyet a műveltség kívánalmai szerint mintázott társalgás feltételez. A szabadalomnak lényege, hogy a hölgyek egy-egy estére alkalmat találnak minden szőnyegre kerülő tárgyat könnyedén érinteni, folytonosan csak az aforizmák, gondolat-töredékek terén maradva a nélkül, hogy kénytelenek volnának valami élénkebb eszmecserét folytatni; hiszen a zenének andalgásra hangoló jellege már magában kizárja a gondolatok szálainak huzamosabb egymásba fűzését. Ha a tánc mellőztetésére lenne kárhoztatva, vele együtt véget érne ez a kellemes, lepkeszárnyakon száguldozó könnyű szórakozás is. S vájjon ahhoz az Odesz- szeüsz lelemenyességével meg nem áldott gavallérok is nem a minoritás, hanem a majoritás padjain lennének. Egyébiránt a déli és északi népek vérmérséklete is nagy befolyással van a tánc minőségére s utóbbiaknak alig sikerülne a művészetet s muzsikáját oly tökélyre emelni,' mint hajdan a délieknél találjuk. Eme antik ballett-müvészek virtuozitásáról bámulatos dolgokat olvashatunk és aki délen utazott, tapasztalhatta, mennyire ki van ott fejlődve még a mindennapi életben is a taglejtés és arcjáték. Az olasz kedve csapongását arc:zmaival, fejhordozásával, karja, keze és ujjaival, egész testével kiséri A hajdani római szónokok is használtak oly tagmozgást, ami ma túlságosnak vagy éppen komikusnak tűnnék fel És nincs benne semmi rendkívüli, ha egy római táncos Néró császár korában minden zenekiséret és egyéb segedelem nélkül egész komédiát játszott el Néha a közönség lelkesültsége egész őrjöngésig fokozódott, legalább azt olvassuk, hogy egy táncos, ki a költő Lucián idejében a dühöngő Ajax szerepét adta, ábrázolásának tárgyilagossága által a nézőközönséget valósággal megbolondította; ordítottak, helyeikről felugráltak, ruháikat összetépték és egymást ütlegelték. S mindezt csak azért tették, hogy a művészt utánozzák. S ha hitelt adhatunk az erősen színező, különben pedig nőgyülölő Juvenálnak, Domitián idejében Róma asszonynépének kilencven százaléka lelkesült a kitűnő táncos — Páris iránt s maga a császárné járt elől jó példával, mig végre császári férje megsokalta a dolgot s drasztikus módon vetett véget a túlságos lelkesedésnek és a szegény művész az általa okozott hatást életével fizette meg Különben a tapasztalat is amellett szól, hogy a mozgások rithmusa kiváló hatást gyakorol a képzelőtehetségre és a fogékony szívre. Ez áll nemcsak az antik művészi, hanem a modern társadalmi táncról is. A bálterem a pillangószerü amorettek szabadalmazott menedéke ég e minőségének ösztön- szerű tudata, mint lényeges alkotórész vegyül az örömbe, mely a fiatal szivet előre megszállja, mihelyt valami táncmulatságra van kilátás S talán nincs szó, melynek kiejtése nagyobb hatast idézhetne elő mint e három betűből álló fogalomnak : bál! Természete olyan mint a varázs igéje : felvillanyoz, lesújt, boldogít vagy lehangol, szóval a helyzet az egyéniség minősége szerint minden kigondolható érzületet eredményez. Még ha nem is a fiatalságot jellemző ábrándosság szemüvegén nézzük is, kivételes varázserővel hat a fényárban úszó teremben a zene andalító hangjai mellett, azokat a viruló arcokat együtt látni, csilogó ünnepi díszbe öltözve, illatos virágfüzérekkel ékesítve, üdén, mosolygón, lelkesülten és teljesen elkülönítve mindattól, mi az élet minden- napiságára emlékeztetne. Az élet ott, honnan mindaz, ami nyers, darabus száműzve van, oly optimisztikus rózsás szint nyer, hogy a tánc egyedül méltó foglalkozásnak tűnik fel a pillanat hatványozott hangulatához mérten és azért éppen úgy nincs helye a csodálkozásnak, mint a madarak repülése felett. S a varázserő tartósabban szállja meg a skepticiz- musra nem annyira hajlandó fiatal leánykát, ha táncosának erős karja vezeti, ragadja, az ártól elsodort rózsalevélként. Nincs benne természetellenes rendkivüliség, ha annak irányában, ki a gyönyörnek ezt az édes mézét vele megizleltette, a hála és rokonszenv érzületével viseltetik és pedig különösen hasonló viszonyok között annál határozottabban, minélinkább megfelel az egy jó táncos ideáljának. Nem túlzott, midőn valaki úgy fejezte ki magát, hogy egy fiatal leányka szivébe be lehet táncolni. Virtuozitás a táncban különösen az ügyes rendezésben, nem ritkán még külső előnyök felett is győzelmet biztosit, mintha a bátortalan női szív ösztönszerüleg vezetőt keresne az erős és mégis oly szelíden simuló karokban, melyek biztonságot nyújthatnak az élet utain, hogy a gyengéd kisérő lábait meg ne sebezzék annak tövisei. A mostani táncoló világ egy kedves vonása főképp a külföldön a régi táncok felelevenítése, korhű jejmezekben. A báj és elegancia a régi táncokban sokkal inkább nyilvánul, mint az újakban, amiért is a párisi és londoni szalonokban rendesen négy-négy pár öltözik egy-egy kor jelmezébe és igy járják aztán az e korban dívott táncokat. A középkor fáklyástáncát, menüettet, passepiedet, ga- vottot stb. s végre az eredeti quadrillet, mely e század elején vált divatossá és amelyből fejlődött a mostani négyes.
