Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-10 / 32. szám
XIjV. éviolyam (xjula, 1913 aus:asztns ÍO 33. szám. Előfizetési árak: Egész évre ____10 K — f Fé l évre_______ 5 K — f Év negyedre____ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TD r? ÍZ TÍ? Q JÖ Jd/ i\. -Cl/ íö POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Gyula város szervezetének kérdése. «/ Nem szándékozunk strucc-politikát űzni és ezokból tudomást veszünk némely fővárosi s azok nyomán több megyei laptársunk ama híradásáról, hogy az uj közigazgatási reform, illetőleg törvénytervezet vármegyénk községei közül Szarvast, Orosházát és Békéscsabát rendezett tanácsú várossá, Gyulát pedig rendezett tanácsából nagyközséggé degradálandja. Nem mellőzzük hallgatással eme híradást annak dacára, hogy a félhivatalos lapok éppen eme közlemények keltette szenzációval szemben nyomban hozták a cáfolatot, kategorikusan kijelentvén, hogy a lapokban a közigazgatás reformjára megjelent cikkek és különösen az azokban megnevezett községek és városok szervezetének megváltoztatására vonatkozó részek önkényes kombináción alapulnak. Bár kiváló okunk vau hinni, hogy a lapoknak Gyula városa nagyközséggé • alakítására vonatkozó híradása talán elsősorban az, amit a félhivatalosok „önkényes kombináció“-nak minősítenek, mindazáltal mégis megragadjuk az adott alkalmat, hogy Gyula város szervezetének kérdésével foglalkozzunk. Annál inkább megcselekesszük ezt, mert nehány esztendő előtt magunk voltunk azon a nézeten, hogy Gyulának érdekében áll a nagyközséggé való átalakulás. És kijelentjük, hogy az esetben ha a kormányzati irány, nevezetesen a rendezett tanácsú városokkal szemben köveT A R C A. Útközben. tett kormányzati politika ugyanaz maradt volna és ugyanaz volna ma is, mint abban az időben volt, amidőn az akciót a nagyközséggé alakulás érdekében megindítani akartuk, semmiféle tekintet se tartana vissza nemcsak bennünket, hanem lakosságunk nagyobb részét sem eme átalakítás keresztül vitelétől. A régi községi törvény ugyanis tudvalevőleg nemcsak hogy nem kedvezett, hanem határozottan üldözőbe vette a rendezett tanácsi szervezetet Ennek következményes eredménye volt, hogy különösen a túlnyomóan mezőgazdasági foglalkozású alföldi r. t. városok, velük hasonló lakosságú alföldi nagyközségek mellett határozottan sokkal rosz- szabb helyzetbe jutottak önkormányzati, adózási s teherviselési képesség szempontból egyaránt. Autonómiájuk teljesen névlegesnek bizonyult be, de viselték összes terheit, annak egyetlen kézzelfogható előnye nélkül. Ennek a visszás helyzetnek természetszerű magyarázata volt, hogy úgy Gyulán, mint a hozzá hasonló alföldi magyar városokban éppen az értelmiség volt az, amely a fenforgó viszonyok között egyszerű frázisnak mérlegelve a „visszafejlődés“ jelzőt, meggyőződésének hevével propagálta mindenfelé a nagyközséggé való átalakulást. Pár év óta, megelégedéssel és örömmel állapíthatjuk meg, hogy a helyzet, ha nem is gyökeresen, de sok tekintetben kedvezően változott meg. A kormány és a törvényhozás a rendezett tanácsú városokkal szemben barátságosabb rendszert inaugurált. Az állami adóztatás terén, ha nem is minden vonalon, de nagy részr 0! bárcsak soli se érne véget E reménykedő hangulat. Tolnai József. ben a rendezett tanácsokat sújtó intézkedések megváltoztak. így például az uj házadó törvény tarifájánál, amely uem a szervezet minőségét tekinti, mint a múltban cselekedte, amidőn a rendezett tanácsú város magasabb házosztály- adóval sujtatott, mint a vele hasonló, sőt akárhányszor kétszeres lakosságú nagyközségek. De előnyösen megváltozott a helyzet oly irányban is, hogy a kormány és a törvényhozás az utolsó években, elismervén azt, hogy a rendezett tanácsú városok közigazgatási költségeinek, mondhatni túlnyomó része állami természetű funkciók teljesítésére fordittatik, a rendezett tanácsú városokat ezen állami természetű adminisztratív költségeik részbeni rekompenzá- ciójára állami segélyben részesíti. Gyula városa e címen a múlt és a folyó évben tudvalevőleg évi 28000 korona államsegélyben részesült. Nem teljes rekompenzáció ugyan az állam érdekében teljesített közigazgatásért, de mégis oly számba vehető szép összeg, amely nagyjában fedezi azt a különbözeiét, ami a nagyközségi szervezet és rendezett tanács között mutatkoznék. Külömbeu is bizton remélhető, hogy az állam pénzügyi helyzetének kedvezőbbre fordulta esetén ezen államsegély még tetemesen fokozódni is fog. Az eképpen változott és pedig a rendezett tanácsú városok jogos aspirációjának megfelelőig örvendetesen változott helyzet folytán nem sújthat bennünket a következetlenség vádja, ha az egészen más viszonyok között és viszonyok okából vallott nézetünket és álláspontunkat elEgy apátság a Körözs meSIett a XIII. században. Irta: Sas Róbert. — Folytatás. — A mozdony zúgva fut az éjben Színes szikrákat szórva el; Mint sok-sok holdvilágos ábrávi Szállnak azok az égre fel S arcod rajzolgatva előmbe Vig kergetősdit játszanak, Mig percenként a szélbe foszlik Egy-egy uj, fényes tüzalak. És éri reménnyel találgatva, Hogy egyik-másik mit jelent, A jövő kétes varázsával Szövöm át a fehér jelent. Ábrándot űztem életemben, Reményem visz most is tova Egy félbenmaradt vallomásnak Örökké csengő dallama. A mozdony szürkén fut előre . . . A táj tűnik ... az ut marad, De csökkenése csak növeszti Remélő aggodalmamat. A rég óhajtott viszontlátás 5 a kedves lányka im közel, De . . . szép idő van már közöttünk Felejtő esztendőivel. Az álom mindig jót regélt csak Mindenre mondott egy igent, Tehát a valóság egy nem-je Már is nagy csalódást jelent. A mozdony zúgva fut az éjben . . . A táj tűnik ... az ut marad. . . Ha majd egyszer eljön ... Ha majd egyszer eljön őszi alkonyaitól Az utolsó óra, A fonnyadó levéllel, hunyó napsugárral Térek nyugovóra, Ha még lesz egy imám, amit meghallgatnak Az is érted szóljon Első gondolatom, Hófehér virágom. Kő ne érje lábad. Puha bársony pázsit Fogja föl a lépted. Kacagva járj! Dalolj! Mi egy álmatlan éj Soha meg ne értsed. S ami nékem nem volt sohasem csak árnyék Jusson fénye néked Hófehér virágom, Egyedül csak néked! S ha majd egyszer mégis, hajnal hasadását Könnyeken át nézed S fájó gyötrelmeknek, kínos éjszakáknak Nehéz súlyát érzed, Odafent is látlak, ott is megérezem Ha szived felébred, S mielőtt csalódnál Eljövök teérted. Pallér Ferenc. Most pedig az olygarcha Guthkeledek egyike a körözsi apátság egy birtokát felprédálja, kirabolja ; 25 márka kárt okozva; bűnössége kiderül az ország első birájának s első tisztviselőjének, a nádornak törvényszéke előtt, de a bűnös Guthkeíed kiegyezik magával a biróval s az apát követelését egynegyedére szállítják le, mig a nádorbirót kielégíti a vele megegyező Guthkeíed János, a pristal- dus kielégítését ezenfelül még a kárvallott apátnak kellett magára vállalnia. S az apát elvállalta ezt, hiszen örülhetett, hogy úgy, ahogy igazságot nyert a hatalmas Guthkeleddel szemben. Bezzeg máskép ítélnek a közrendit bűnös ügyében : a pelesfalusi Pázthót, 9 tolvaj egyikét minden vagyona elvesztésére Ítélik s épen a Guth- keled-féle Ítélet évében. 1220-ban kénytelen azt India, Pázthó bátyja kiadni az apátnak s úgy lehet ez is egyik oka volt, hogy minden további eljárás és tiltakozás nélkül beleegyezett Vazül apát abba, hogy 25 márka kárát 6 márkával kárpótolják, mert hiszen Pázthó nem okozhatott egyedül körülbelül 150—200 pensa kárt. Ez okmányok az apátság vagyoni helyzetére is fényt vetnek. Birtokairól már szólottunk, lássuk most a vagyon pénzértékét. Az 51. okmányból láttuk, hogy Pázthó 12 rabszolgát, 3 lovat, 50 juhot, 12 tinót és 6 mérő búzát volt köteles fizetni az apátságnak kárpótlás fejében. A XII. századbeli törvényekből tudjuk, hogy 1 tinó értéke volt 1 pensa, 1 juh értéke körülbelül 20 dénár, 1 ló értéke 1—2 pensa, 1 mérő búza pedig átlagosan 10 dénár, egy rabszolga értéke pedig 10 és 110 pensa között váltakozott. Xaap’umüs: mai száma e oldal.
