Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-23 / 12. szám
XLV. évfolyam. Ctynla, 11118 március 98. 19. szám. Előfizetési árak: Egész évre __ __ 10 K — f Fé l évre_______5 K — f Év negyedre____2 K 50 f Hird etési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények. hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Feltámadás ünnepén. A világosság felett állandó győzelmet a sötétség nem arathat, előbb-utóbb ismét teljes fényben felragyog az előbb felhőktől borított nap . . . E nagy igazságról tesz bizonyságot a husvét örvendetes eseménye is. Bánat sötét fellege borult a lelkek egére, mikor megfeszittetett és eltemet- tetett az emberiség legnagyobb jólte- vője Jézus, de a koporsóra omlott könnycseppek három nappal később öröm virágait keltették életre, mert halottaiból föltámadott az idvesség fejedelme, ki azt mondta volt magáról: „Én vagyok a feltámadás és élet, aki én bennem hiszen, ha meghal is ól az“ ... A valódi nagy szellemek, a nemes szivüek embertársaik javára, az örök szép eszméknek diadalra jutására szentelik életüket s zászlójukra Írva a tökéletesedés jelszava: „Mint a selyembogár drága szövethez való anyagot szolgáltat magából: úgy ők is lelkűk fényével hintenek fényt maguk körül és az ő lelkes munkájuk nyomában halad a tudomány, a művelődés és nemesedik az emberiség erkölcse“ . . . S mégis, a történelem s a mindennapi tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyeneknek végzete legtöbb esetben a félreértés, üldöztetés, vértanuság . . . Ennek láttára felmerül a kérdés: „Ha a Megváltók élete szenvedés, ke- nyerök az üldöztetés, italuk a keserűség, jó barátjuk az ínség, utitársuk a mély bánat, vájjon isteni munkájukért ne lenne jutalom, ne lenne elismerés?“.. Az eszmék harcában elvérzettek porait elviszi a szél különböző irányokba, reá hinti kunyhókra és palotákra s halál után feltámadás következik . . . De az örökélet nemcsak az eszme tulajdona, de a hü bajnokoknak is biztos jutalma, mert „az igazak fénylenek, mint a nap az ő Atyjoknak országában.“ . . . Epen azért „az örökélet hite az emberiség legdrágább kincse! . . .“ Küzdelem mezején illat-dús virágok teremnek. Itt aratható a hervadhatatlan babér, itt található az elévül- hetlen jutalom, á megnyugtató öntudat, melyek egyenként és összesen az embei; boldogságának alapját képezik. A szenvedések földjében tenyészik az öröm rózsafája, mert „teher alatt nő a pálma“, vihar után tisztul a lég, élén- kebb fényben ragyog a nap . . . Ha nagy beteg ágyánál virraszt a szeretet s az elszállni készülő lélek kínos harcát látja az aggódó, ki Írhatná le a szív élénk fájdalmát, midőn néznünk kell a kínos halál-tusát? . . . De viszont lehet-e nagyobb öröm, mint a megmentés után ama sziv-dobbanás, mely azt jelzi, hogy a veszély elmúlt, visszatért az ólet ? . . . „Majd ismét valamely kedvenc eszme létesítésén fáradozunk, melynek kivitele életünk boldogságával egyértelmű s. melyet évek hosszú során szivünk vérével tápláltunk. Már csaknem célnál vagyunk s előre elteltünk a diadal örömével. Akadályról nem is gondolkozunk, mert a veszélynek még a gondolatára is remegés fogja el tagjainkat. S ime egyszerre a derült láthatáron sötét felhő jelenik meg, mely mind nagyobb kiterjedést vesz. Nemsokára megdördül fejünk felett, előbb halkan, majd mind erősebben, a sötét fellegek villámokat szórnak ; és amikor oly közel éreztük magunkat, most attól az akadályok óceánja választ el . . . De majd a zivatar elmúlik, az ég kiderül, s amit elveszettnek hittünk, újra bírjuk“ . . . Ki írhatná le itt a fájdalom és öröm változatait ? Az emberiség lelkében nj világot teremtett Jézus s az előbb marcangoló kétség, csüggedés helyét a bizalom, a remény foglalta el . . . A halál sötét birodalmát megsemmisítette az örökélet fényes gy őzedet me .... T A B C A. Hús vétra,. Megölték a testet, a lélek megmaradt, Zsarnokság az eszmén diadalt nem arat, Husvét reggelére üres lett a sírbolt, Koporsóból fölkelt Jézus, aki itt volt . . . t Illatos balzsamot viszen három asszony, Hogy a halálravált test épen maradjon, Angyali szó csendül, — mikor oda érnek, i Holtak közt az élőt miért keresnétek Feltámadott az Ur, miként megmondotta, Hogy, ki nyomdokában jár, meg ne haljon soha Mert a feltámadás és az örökélet, A töviskoronán tündöklő kővé lett . . . Hnsvétot ünnepiünk, Feltámadás napját . . . Amikor Megváltónk meggyőzte a halált . . . Bárcsak hazánkra is olyan husvét jönne, Ne hullna szemünkből ióbb szenvedés könnye. Ünnepelnék méltán eszme diadalát, S mind az, ki szivéből szereti a hazát Egymást hőn szerető édes testvér lenne! . . . Ez volna az eszme fényes győzedelme. Dombi Lajos. „Föltámadott e napon.“ Az Ur fényes ünnepében Ifjú és agg fölremeg; Ok hódolni viszik szépen Félve sejtő szivüket Várják selymes, zöld reménnyel, A bizalom énekével A legcsodás'b ünnepel. Az életnek ünnepében Ketten hódolnak Neked: Az jövőt vár életében, Ez egy más, szebb életet. Nekik minden a hit fénye, Mert a jelen puszta ténye Céljuk célja nem leket. Ám a nyárnak nagy hevében Mit kereshet ott a hit, Hol a lét is jókedvűen Önti dús virágait. Egy cél immár el van érve, Mért bontsa az ember félve A múlt s jövő fátyláét ? Majd, ha a nyár tüze enged És az ősz rájuk nevet, Akkor vélnek ők Tebenned Újra lelni életet. Majd akkor a friss tavasszal, Ajkukon is csendül a dal, A reniénylő szeretet. Uram ! titkod ünnepében Egyet kérek én nagyon, Hogy a nyár is mindig éljen Föltámasztó vágyakon. Legyen e nap mindnek ünnep, Zúgjon egyformán szivüknek: „Fóltámadott e napon.“ Gyulasi Emil. Miska pirostojásai. Irta: Csite Károly. Virágvasárnap délután a langy meleg napsugarak kicsalták az egész falu népét az utcára. A gyermekek az utcaközepén csigáztak, iapdáztak s hasonlókép a leányok és a legények is ugyanazt, külön csoportokba verődve játszottak. Az öregek pedig a házak előtti lócán üldögélve, elmerengve nézték a fiatalság és a gyermekek játékait. Haj! — sóhajtották magukban — hová tűnt az a boldog idő, mikor még mink játszadoztunk ugyanott. Leányok és legények szembekötősdi játékának legbuzgóbb bámulója volt Miska, a falu félkegyelmű legény-árvája. Sipkájáról hosszú, nemzeti szinti szalag lógott le. Múlt heti katonai sorozáshoz tűzte fel valaki neki tréfából. — Miska! nem illik ám sipkára a pántlika, csárdás kis kalap kellene ahoz; — szóltak hozzá tréfálkozva. — Majd hoz a Jézuska husvétra azt is! — mondta Miska meggyőződéssel. — Hohó pajtás! csakis karácsonykor hordja Jézus az ajándékait . . . Hát piroslojásod lesz-e? — Lesz ám! Küld nekem a keresztanyám ! Lapunk: mai száma, 12 ©ld.a.1.
