Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-22 / 51. szám

1912. december 22. Békés 7 Mily szépen dalolja ezt a magyar születésű és érzelmű Lenau Miklós: „Wer hat euch Wandervögel Solch’ Wissenschaft gelehrt, Dass ihr auf Land und Meeren Nie falsch die Flügel kehrt. Dass ihr dieselbe Palme Im Süden stets gewählt Dass ihr die alte Linde Im Norden nicht verfehlt.“ Bölsche Vilmos a bölcsész és természettudós a Schneegrube cimü legjelesebb munkájában, már nem­csak a természet misteriúmairól, hanem mysticismu- sáról is tesz említést. Hasonlólag Caesaré Lombroso a kiváló lélekbúvár, a természetnek nemcsak misti- cismusát, de metaphysikai megnyilatkozásait is ap- pretiálja. Végül Bergson a nagy francia phylosophus „Le metaphysik“ című művében, beismeri a teremtő erőt! Hát tisztelt barátaim ! Amit a citált tudósok nem tesznek, megteszem én, — levonom theziseikből a physikai, metaphisikai, phylosophiai és theologiai konsequentiákat. A Poincaré megfejthetetlensége, — a Maeterlinck misteriuma, az Ostwald energetikus impreativje, a 'Bölsche és Lom­broso mysticismusa és a Bergson teremtő ereje, együtt véve, komassálva azokat, adja az Istenség fogalmát! Ez a mi Istenünk! Brunetierenek igaza van, a tudomány a lét és nem lét kérdéseinek megoldásában csődöt mondott! A milyen örvendetes ez a fordulat a tudományos világban, annyira elszomorítók, visszataszítók azok az atheistikus agitatiók és velleitások, melyekkel lépten- nyomon találkozunk, fájdalom még tanintézetekben is. A modernismus, ez a parvenu, vallástalanságban tet­szeleg magának! A sajtó egy része vallástalanságra izgatja a nagy tömegeket. Sok irányzat áll mai napság a vallástalanság, az atheismus szolgálatában. Ezek között csak egyet emelek ki, az u. n. Szabadgondol­kozókat ! A tudománynak, a mély, átszürödött gondol­kozásnak, — a haladásnak és civilisatiónak, — semmi köze hozzájuk. Felsőbbséges embereknek, Nietzsche ,,Übermensch‘--jeinek tartják magúkat, pedig csak egyetlen egy felsőbbség létezik, az erkölcs ! Herostra- tesek, akiket feltűnési viszketeg, hiúság vagy érdek vezet. A többi része félművelt idióta. Mindezen vallásellenes irányzatok — tudatosan vagy öntudatlanul — a materialismus zsoldosai az idealismus elleni harcban. A cél megdönteni az embe­riségnek eszményeit, azért folytatnak ádáz harcot Isten, vallás, hazaszeretet, család, egyáltalában az emberiségnek erkölcsi javai ellen, hogy ezeknek ledőltével, a legnemesebb érzések kiirtásával hatalomra juttassák bálványukat a mammont, az aranyborjú­uralmat, melyet az összes monotheistikus vallásoknak első megalapítója és prófétája Mózes, ötezer évvel ezelőtt ledöntött! A materialismus már is óriási pusztításokat és rombolásokat vitt végbe. De meginogna hitem az emberiség erkölcsi jövőjében, ha nem bizhatnám az idealizmusnak végleges diadalában ! Bizom. Ember: küzdve küzdj és bízva bízzál! Bíznunk kell mindaddig, amig az ídealismusnak oly lelkes terjesztői lesznek, mint Dombi Lajos békés­bánáti esperes. Apostola ő annak az ídealismusnak, melyben az idealismus tetőpontját éri el. Azon idealis- musnak, mely egyedüli gyógyforrása korunk sociális bajainak: hirdetője Krisztus tanainak, a valódi igaz felebaráti szeretetnek! Ő mindenkit valláskülömbség nélkül testvérének tekint, hitszónoklataiból okulhat, épülhet mindenki, valamint épületesek azon vallási elmélkedései, melyek nagy ünnepek alkalmával a ,,Békés“-ben jeles tollából megjelennek. De ő épp úgy kiváló hazafi, buzgón részt vesz közügyeinkben és mint hazafi is nem a gyűlölködést, ellenkezőleg a honfitársak kölcsönös szeretetét hirdeti. Csak folytassa költői lelkének üdvös tanításait továbbra is! Ki- tudja nem lesz-e szüksége a hazának a vallás és hazafiui erkölcsi faktorokra, talán már a legközelebbi órákban ? 1 Jellemzésére még kettőt említek meg Kipróbált barát és mindenekfelett példás családfő. Sajnos, egyikünket sem kiméi meg a sors csa­pásaitól. Könnyeink között vigaszért Istenünkhöz for- j dulunk ! Az ő lelkészi ajkairól hangzik el ilyenkor: j Uram, ez a te akaratod! Az Ur akaratában való megnyugvás, a hiten kivül találjon kárpótlást azon osztatlan szeretetben és benső tiszteletben, mely őt valláskülömbség nélkül környezi, azon szeretetben és tiszteletben, mely bennünket ide vezérelt, miszerint ünnepeljük azon alkalomból, hogy Ő Felsége apostoli Királyunk érdemeit elismervén, legmagasabb, régi magyar kitüntetésben részesíteni kegyeskedett. Össze­gyűltünk hogy szivünk egész melegével kívánjuk: Nagyságos Dombi Lajos kir tanácsos és esperes urat | a mindenható Ur Isten, az a mindenható Ur Isten, akinek ő szolgája, az a mindenható Ur Isten, akit mi imádunk, a hazának, egyháznak, családjának, vár­megyénknek, városunknak javára, mindnyájunk örö- ' mére, áldásával kisérje és soká, igen soká éltesse 1 i Éljen ! A beszédet a leghatalmasabb frenetikus éljenzés, taps és tetszés jutalmazta nagyarányú szépségeiért. Ezután az ünneplés még lelkesebben folyt. Az üdvözlések tolmácsolása egymásután hangzik fel min­den oldalról a legszebb beszédek formájában. Dr. Márk Ferenc békési ref. lelkész a főispánra ürítette poharát. Dr. Lomch Ödön polgármester a város közön­ségének háláját és hódolatát tolmácsolta az ünnepelt előtt. Futó Zoltán szentesi pap, békésbánáti ref. egy­házmegyei esperes és esperesi minőségében valószínű­leg a Dombi Lajos utódja, művészi gondolat-fűzéssel és a szeretet eszméjének kifejtésével óriási tetszést aratott beszédben méltatta Dombi Lajos érdemeit és üdvözölte az ünnepeltet. Dr. Adler Ignác gyulai főrabbi a felekezeti és társadalmi összetartás hangoztatásával az ünnepekre ürítette poharát. Beszéde gazdag volt ideális eszmékben. Harsányt Pál gyomai ref. lelkész, Dombi sógo­rának, néhai Garzó Gyula gyomai ref. lelkésznek sír­járól hoz egy szál virágot és a gyomai egyház üd­vözletét az ünnepeknek. Dombi Béla szintén gyomai lelkész, mint az ünnepelt unokaöccse, az ünnepelt fenkölt lelkű nejére és egész családjára üríti poharát. Szabó János köröstarcsai ref. lelkész a hazafias összetartásra és a jelenlevő más vallásuakat élteti. Dr. Lindenberger János gyulai plébános kérte Dombi Lajost, hogy amint szeretettel fogadta őt: a nehéz állását remegő lélekkel elfoglaló fiatal plébánost, olyan szeretettel legyen ezentúl is iránta. Poharát az ünnepekre ürítette. Dombi Lajos őszinte vizszaemlékezést tett múlt­jára. Majd a király, a főispán és a társaságra üritette hálatelt poharát. Dr. Veres József orosházi evang. esperes nagy­hatású beszédében, melyben Kéry Gyula főispán classi- kus beszédét igen ékesen méltatva, belefoglalta az egész társaságot, kifejezést adott annak, hogy örül a lelke, mikor a magyar társadalmat igy együtt láthatja, mert jelszava az, hogy „ne azt nézzük, ami elválaszt ben­nünket, hanem mindig azt, ami egyesit.“ Dombi Lajost éltette. A hangulat és bizalmas melegség emelkedésével nagy élvezetet nyújtott a mindig kedves, soha sen­kit sem bántó humoru dr. Zöldy János megyei fő­orvos, szellemes ötletekkel teli verses felköszöntő­jével, melyben az ünnepeknek sok szerencsét kíván, hogy a király tanácsadójául kiválasztotta. Óriási tapssal honorálták. A lakoma és ünneplés mindvégig emel­kedett hangulatban folyt. A vacsora jó volt, mely mellett Rácz Tóni pompás muzsikája szolgáltatta a zenét. Gratuláltak írásban, táviratban: Kéry Gyula, Ambrus Sándor, Gönczy Béla (Vésztő^), dr. Hódy János és családja (Gyulavári), Kovács Sándor (Zilah), Ref. tanítótestület (Köröstarcsa), Csepreghy György (Csaba), Gachal János (Pancsova), Tóth-József (Kö- rösladány), dr. Nagy Endre (Gyoma), Csapó Péter (Öcsöd), Farkas Károly (M.-péterfalva), Sz bó Béla, Sárkány Béla, Fekete Márton, Dombi Zoltán, Kocsis Jenő, Kádár Dániel, Hegedűs Gyula, Tóth József, Czóbel Károly, Hill ezredes és neje, Biberea Péter, Illyés Olivér és családja, Csánky Beniamin és családja, Kövesdy Ferenc és neje, dr. Berényi Armin, Sipos János, Andrássy Mariska, Csák György, dr. Lengyel Zoltán, Lugosi református presbytérium és lelkésze, dr. Segesváry Viktor, Barakonyi Kristóf, Debreczeni István, Pöppel Gyula, Hegedűs Sándor, Zöld József, dr. Szegedy Kálmán, Fekete Gyula, Szabolcska Mihály, Takács Lajos, Losoncy István, Kaisler Sándor, Roedi- ger Gyula, Biró Gyula és családja, Garzó Elek és családja, Gazsó Izabella, Dombi Béla és családja, Nagy Károly, dr. Konkoly Tihamér, Széli Kálmán, Galacz Imre, dr. Berkes Sándor és neje, Kemény Károly, dr. Olasz Béla. dr. Zsilinszky Endre, Sail Béla, Szűcs György, dr. Szűcs László, Mutschenbacher Gyula, Takács Béla, Darabos Sándor, báró Drechsler Béla és családja, Lázár Zelma, dr. Lukács György, dr. Bartóky József, dr. Csathó Zsigmond, Nagy Dezső és családja, Kelerndl György, Harsányi Frigyes, Ha- raszty Sándor, Farkas Lajos, dr. Fábry Sándor, gróf Almásy Dénes, Vadas Márton, dr. Major Simon, Weisz Mór, Kiss László, dr. Miskolczi Sándor, özv. Ragány Jánosné, ifj. Bay József, dr. Hajnal Albert, Mérey Gyula, Bán Zsigmond. A békéscsabai reformátusok ünnepe. December 15. Magasztos, sok időkig emlékezetes ünnepe volt a csabai reformátusoknak december 15-én. Ez az ünnep, melyet a reformátusok rendeztek templomuk fölszentelésére, túllépett az egyház keretein; bele­vonta abba Csaba községnek majdnem összes lakos­ságát s összeolvasztotta, eggyé tette őket a lelket­emelő, gyönyörködtető mozzanatokban, mikor is a klasszikus szépségű imák, gyönyörű beszédek, fen­séges himnuszok szárnyán együttesen emelkedtek fel Isten trónusához. Az ünnepség jelentőségét és fényét nagy mér­tékben emelte dr. Balthazár Dezső püspök s a kör­nyékbeli papság jelenléte és szereplése; különösen a püspök magas szárnyalásu, gondolatokban gazdag és költői színekben pompázó felszentelesi imája tett nagy hatást a jelen voltakra; ugyancsak mély hatást tett Szentes hírneves papjának, Futó Zoltánnak a pré­dikációja. A templomszentelés ünnepe délelőtt kilenc órakor kezdődött. A templomban számos küldöttség jelent meg Ott volt az ág. ev. egyház Koren Pal ig. lelkész vezetése alatt, az izr. hitközség, a város, tisztikar, a csabai, békési főgimnáziumok, polgári leány- és fiúiskola, ipartestület stb. A püspök imája s Futó Zoltán prédikációja után Szabó Béla mezőhegyesi lelkész keresztelt, Szabó János körös­tarcsai lelkész konfirmált, Tereh Gyula vásárhelyi lelkész esketett, dr. Mark Ferenc békési lelkész úr­vacsorái beszédet mondott, Kiss László orosházi lelkész úrvacsorát osztott A templomszentelést Dombi Lajos esperes magasztos imája fejezte be. A református lelkészek közül a fungenseken kivül Harsányi Pál gyomai, Szabó Mihály dobozi, Gönczi Béla vésztői, Kocsis Jenő gyulavárii lelké­szek jelentek meg. 12 óra után a püspök a parókián tisztelgő küldöttségeket fogadott s mindenkihez volt egy-egy kedves, nyájas szava. Legelőször az arad békési ev. esperességet s a békéscsabai ev. egyház küldöttségét, majd a békésbanáti ref. egyházmegye, a csabai izr. hitközség, Békéscsaba község, a csabai ev. Rudolf- főgimnázium a békési ref. főgimnázium, a csabai áll. felső leányiskola, a csabai polgári fiúiskola, az ipartestület küldöttségeit fogadta; majd látogatást tett özv. Bogár Dánielnénál, Koren Pál ev. lelkész­nél, Csepregi György esperesnél, dr. Silberfeld fő­rabbinál, dr. Pandy Istvánnál, a róm. kath. egyház világi elnökénél, Kiss László főszolgabírónál és Ko- rosy László főjegyzőnél. Délután fél két órakor közebédre gyűlt össze a város társadalma; melyen mintegy 120-an vettek részt. Az első felköszöntőt dr. Balthazár püspök mondotta a királyra, éltetvén őt a háborús, puska­poros, félelmetes időkben, mint a világbéke őrét és egyik leghatalmasabb biztosítékát. A második fel- köszöntő Kiss László főszolgabíróé volt, aki ékes szavakban a püspököt éltette. Megyeri Imre árva­széki elnök Fekete Márton főgondnokra, dr. Rell Lajos a református papságra, dr. Ferenczy Gyula akadémiai rektorprofesszor a csabai testvérprotestáns egyházra, amely szeretettel karolta fel és gyámolí­totta a csabai ref. egyházat, üritette poharát. E felköszöntőre Szeberényí Zs. Lajos válaszolt igen tartalmasán. Futó Zoltán szellemes felköszöntőjében azokat a lelkes, melegszívű hölgyeket éltette, akik részt vettek az egyház megalakulási munkájában és a templom felszereléséhez is hozzájárultak. Dr. Sil- berfeld Jakab főrabbi gondolatokban gazdag felkö­szöntőjében a protestantizmust, mint a felvilágoso­dás zászlóvivőjét éltette. Ezután még egyszer dr. Balthazár Dezső püspök szólalt fei. Beszédében mindenekelőtt kitért az országunkat fenyegető hábo­rús veszedelmekre, mely rettegésben tartja a lelke­ket. E borulatból — úgymond — jól esik a telkek­nek ilyen üdítő örömünnepen részt venni, amely a lelekezeti békének és türelemnek is ünnepe. E fele­kezeti türelmességre és a város vezetőjére, aki a béke legfőbb őre itt, üritette poharat. Korosy László főjegyző Dombi Lajos esperest köszöntötte fel, akit a király kegye most tüntetett ki a királyi tanácsosi címmel. Végül Koppányi Gyula indítvá­nyára táviratilag üdvözölték gróf Dégenfeld József fögondnokot és dr. Baksa Lajos konventi előadót. Délután öt órára ismét megtelt közönséggel a református templom. Kezdetét vette az orgona­hangverseny. Sajnos, Mutschenbacher Gyula gyulai kath. főgimnáziumi tanár, az országos hirü orgona- művész nem vehetett részt a hangversenyen, mivel egyházi fölöttes hatósága nem engedte meg a ref. templomban való szereplést. A hangverseny többi szereplője azonban az elmaradt számokért kárpó­tolta a közönséget. A műsorból különösen ki kell emelnünk Szügyi József békési kántornak a szerep­lését, aki saját szerzeményeit adta elő, nagy vir­tuozitással. Fénypontja volt a hangversenynek az »Istenért, hazáért, szabadságért* cimü melodráma, melyben a szövegrészt Nagy Szabó Pál, egy daliás hódmezővásárhelyi ilju szavalta, a benne előforduló

Next

/
Oldalképek
Tartalom