Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-03 / 9. szám
XLIV. éfioljam Oyula, 191«. március 3 9 szám I Előfizetési árak: Egész évnt ... ... 10 K — f Fél évre... ... _ 5 K — f Évnegy edre ... _ 2 K 50 f r Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, »Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A vármegye közgyűlése. (Február 28.) bizottsága A vármegye törvényhatósági ez évi első rendes közgyűlését febr. hó 28-án tartotta meg. A közgyűlés elég népes volt ahhoz viszonyítva. hogy a közgyűlés tárgysorozatán sem választás sem pedig politikai természetű tárgyak felvéve nem voltak. A közgyűlés lefolyása délelőtt igen élénk volt, 2 tárgynál nagy vita kerekedett s azok közűi az. egyik — a békési szervezési szabály- rendelet ügye — egymagában két órát vett igénybe. A közgyűlés által eldöntendő egyik fontos kérdés az volt — amely az alispáni jelentéssel kapcsolatosan vettetett fel —- hogy a törvény- hatóság be tölti-e véglegesen a békéscsabai járási főszolgabírói állást — amely Seiler Elek halálával üresedett meg . és hogy milyen álláspontot foglal el abban a kérdésben, hogy figyelemmel Békéscsaba községnek rendezett tanácsú várossá leendő átalakulásának lehetőségére — ha a jelzett átalakulás tényleg bekövetkezik — a járás fenntartassék-e, vagy beszüntettessék. Az állandóválasztmány javaslata az volt, hogy a békéscsabai járás véglegesen betöltendő és elvileg mondja ki a törvényhatóság, hogy a járás, tekintet nélkül arra, hogy Békéscsaba ( átalakul-e rendezett tanácsú várossá vagy sem, fenntartandónak mondassák ki. A kérdéshez — amint előre látható volt — többen hozzászólottak. Elsőnek dr. Ladies László fejtette ki álláspontját, amely az állandó- választmány javaslatával szemben oda konklu- dált, hogy a járás fenntartásának kérdésében a törvényhatósági bizottság még most — mivel a kérdés nem aktuális — állást ne foglaljon. Az ügyben való állásfoglajás aktualitása csak akkor merül fel, ha a belügyminiszter Békéscsaba községnek rendezett tanáccsá alakulásában dönteni fog. Még most egyáltalában nem bizonyos, hogy a döntés a rendett tanács mellett lesz-e. Emellett csak kincstári érdekek vannak. Rendezett tanács mellett ugyanis az iparosok sokkal magasabb kereseti adót, az italmérők pedig a mostanihoz képest éppen dupla italmérési illetéket fognának fizetni. Köz- igazgatási érdekek egyáltalában nem szólnak a rendezett tanács mellett s ez a békéscsabai népnek nem is képezi óhaját. Ladies érvei nagy helyeslésre találtak, különösen a parasztpárt tagjainál, akik most már nyíltan foglalnak állást a rendezett tanács ellen és azt minden áron kikerülni akarják. Fábry Károly az állandóválasztmány javaslata mellett érvelt, úgyszintén Pollrík Arnold, Kolm Ignácz is. Kiss 'László tb. főjegyző, h. főszolgabíró indítványozta, hogy a törvény- hatósági bizottság ahhoz az elhatározásához, hogy a járás továbbra is fenntartassék, kérje ki a belügyminiszter elvi hozzájárulását. Ezt az indítványt Sseberényi Zs. Lajos támogatta. Dr. Berthoty Károly elegendőnek tartja, ha a törvényhatóság csupán azt mondja ki, hogy az állás végleg betöltendő, ami különben a törvényen is alapszik, arról azonban, hogy milyen álláspontot foglal el a törvényhatósági bizottság az esetre, ha Békéscsaba község rendezett tanácsú város lesz, a törvényhatóság ezúttal ne határozzon semmit. Ehhez az indítványhoz dr. Ladies László is hozzájárult. Az ezután megtartott szavazás óriási többséggel az állandóválasztmány javaslatának elfogadását eredményezte. Az alispáni jelentéshez hozzászólt K. Horváth Sándor, aki Bakos Sándor pusztaföldvári jegyző ellen panaszkodott és dr. Makai Márton is, a ki a szeghalmi rendőröknek egy részeg emberrel elkövetett brutalitását és a főszolgabírónak ez ügyben tanúsított állítólagos pártos magatartását tette felszólalása tárgyává, A törvényhatósági bizottság az alispáni jelentést, az alispán felszólalása után, amelyben a tett panaszok megvizsgálását helyezte kilátásba, azzal vette tudomásul, hogy Seiler Elek elhunyta felett részvétének adott kifejezést. Az alispáni jelentéssel kapcsolatos vita befejezése után két ügy tárgyaltatván le, azután dr. Teleydy Lajos indítványára Békés szervezési szabályrendeletét soronkivüli tárgyalás alá vette a törvényhatóság. Békés község ugyanis szervezési és fizetési szabályrendeletét hosszas előkészítés és megvitatás után újonnan alkotta meg és ennek során több állást megszüntetett, azonban a községi alkalmazottak fizetését igazán dicséretre méltó módon rendezte és a jegyzőknek magánmunkálatát megszüntette, illetőleg azokat megváltotta. A több költség a községre nézve igaz, hogy jelentékeny — mintegy 50,000 korona évente — azonban a pótadót emelni nem kellett s a fizetésrendezéssel a már tiz év óta vajúdó kérdés nyert volna befejezést. A községnek ezen egyhangúlag hozott határozatát az állandóválasztmány — a szabályrendeletekre tett egynéhány megjegyzéssel — jóváhagyni javasolta. Dr. Telegdy Lajos békési bizottsági tag azonban rendkívül hosszú beszédben felszólalt a községi határozat jóváhagyása ellen azon az alapon, hogy a vonatkozó szabályrendeletek nem lettek kinyomatva és a képviselőtestület nem volt tisztában azzal, hogy minő terheket T A B C A. Hat kopek. — Kép a szabadságharcból. — — Méitóságos asszony, jön a muszka ! Az aranyszőke hajú, fiatal grófné felkönyökölt hófehér karjára s döbbenve nézett a sápadt leányra. — Meneküljünk, mindjárt itt lesznek ! A grófné szelíd, jóságos kék szemében zavar és rémület tükröződött Még gyenge, volt, csak pár napja kelt föl a gyermekágyból A komorna sürgette, hogy keljen föl — De semmi zajt se hallok — szólt csöndesen — amint a lábát kidugta a selyempaplan alól. — Akkor már késő lesz, méitóságos asszony. Most még menekülhetünk !. — felelt a szepegő komorna. A grófné felkelt, a leány ráadta házi pongyoláját. — Fogass be — parancsolta a grófné — Itt hagyjuk egt a sok drágaságot ? — szólt pityergő hnngon a komorna. — Első a gyermekem. És a fiatal grófné az anyai szeretet isteni fenségével nézett bölcsőben alvó fiacskájára a pár hetes Gézára, aki kék szalagokkal díszített fehér pólyában nyugodott s piros pufok arcocskájával olyan volt, mint Murillónak egy angyalképe. A komorna kifutott, de csakhamar berohant. — Méitóságos asszonyom, már nem lehet menekülni ! Hangja elfúlt, a rémület és izgalom fojtogatta a torkát. — Azok sem emberevő vadak — mondta a grófné. __________________________ — Már a templom előtt vannak a kozákok. Imádkoznak — No, ha imádkoznak, ne félj, nem fognak megölni bennünket. — Ki tudja, borzasztó emberek azok. — Tudd meg, hogv aki imádkozik, az nem lehet szörnyeteg. — Mit tegyek, mit tegyek, tördelte a kezét a komorna. — Ne óbégass. Nyugalom és hidegvér a veszedelem idején ezerszer többet ér az észtelen jaj- veszéklésnél. — De nyársba húznak. — Ostoba ! Hívd be a cselédséget! Ezek hívás nélkül is befutottak. Sírtak és jajgattak. — Ne verjétek föl a gyermekemet, hanem szedjétek le a falakról az órákat. Gyönyörű antik műkincsek, évszázados emlé- ! kék voltak ezek. A grófné attól félt, hogy összetörik a kozákok. Az órákat aztán egymás mellé ! rakatta az ágyra s a térítővel betakarta. Már a kastély előtt hallatszott a kozák fegy- ; verek csörgése A cselédek kifutottak. A kis gróf) ;. felébredt és pityeregni kezdett. A grófné fölvette a 1 bölcsőből, keblére szorította és csititgatta, Aztán fel- és alásétált vele a szobában és ringatta, csó- i kolgalta. De a gyermek tovább sirt, mintha érezné a veszedelmet. A grófné egyedül maradt gyermekével. Min- ; denki elbújt a kastélyban A szive hangosan vert, I halovány arcát lángpirosra festette az izgalom. A ] kis grófot gyöngéd szeretettel babusgatta és köz- I ben halkan, félig öntudatlanul csatadalt dúdolt neki: Fel, fel vitézek a csatára, A szent szabadság oltalmára. Cseng, dörg az ágyú, csattog a kard, Ez lelkesíti csatára a magyart. Hirtelen föl pattant az ajtó. Egy vad kozák rohant be. Hegyes puskáját döfésre emelve közeledett Az arca vörös volt, szájából vutki gőze áradt. A grófné döbbenve hátrált. A szive kongott, mint a vészharang. — Istenem, ha ez a vad kozák keresztüldöfi gyermekemet A gondolat borzasztó volt. Szinte a vére is megdermedt tőle, a fejében meg mintha tüzes karikákat gurítottak volna. A kis gróf elhallgatott. Parányi kezévél hado- názni kezdett. A kozák körülnézett Valamit kiáltott, de a grófné nem értette meg. Mozdulatlanul állott a szoba közepén. A félelem odaszögezte. A kozák most az asztalra dobta a puskáját. Nagyot csörrent az. A grófné szivén hideg futott végig. A kozák most egyenesen hozzárohant és kikapta kezéből a gyermeket. A grófné félőrülten meredt rá. Sikoltani akart, de a hang torkába fagyott. A kozák oly erővel ragadta ki kezéből a csecsemőt s úgy meglóbálta a levegőben, hogy azt hitte, menten a falhoz vágja. A szemét lehunyta, nem akarta látni ezt a szörnyű pillanatot. A fájdalom úgy tépte a szivét, mintha vasprés csavarta volna. A világ minden kínszenvedése ott sirt a'szemében. De nem hallotta azt a tompa koppanást, a mely anyai lelkét megtébolyitotta volna. Fölemelte lecsuklott szempilláját. Irtózattal nézett a kozákra, de a másik pillanatban már kivilágította lelkét az öröm. Úgy tűnt föl előtte a kozák mint egy szörnyeteg, akiről hirtelen lehull a rémitő álarc és egy deli lovag áll a helyén. A kozák gyöngéden az asztalra fektette a gyermeket és megáldotta, Nagy, csontos kezével keresztet vetett a homlokára, szelíden megsimogatta, majd magára is keresztet vetett. ________ Ua-pTO-nls: mai szama lO oldal.
