Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-29 / 52. szám
4 Békés 1912. december 29. valyi megsemmisítő határozata ellen felebbezők a fentebb idézett karácsonyi cikkben mondanak, hogy t. i. a kereki lakosok a kereki iskolát az előbbi tanító alatt az utóbbi évben »veszekedésekkel szeny- nyezték be* és hogy azért nem kell nekik unitárius tanító, mert az csak magyarul beszél, ők pedig olyan tanítót akarnak, »aki tótul és németül tud.« Alulirtat érdekelte a dolog s az ez ügyben nála járt kereki lakosoktól a kővetkezőket tudta meg: A volt unitárius vallásu tanító a gyermekek előtt a szentháromságra vonatkozólag olyan kijelentéseket tett, melyek azokat hitükben megingatták. A nyelvkérdés pedig azon esetből kifolyólag merült fel közöttük, midőn nevezett tanító egy Csibrita nevű tót kis leányt, aki mint első osztályú növendék egy szót sem tudott magyarul, midőn sáros időben, a messze tanyáról elkésve jött fel az iskolába, s leckéjét sem tudta, úgy felpofozta s füleit úgy megrángatta, hogy u gyermek a fültőtől elvált vérző fülcimpákkal érkezett haza az iskolából, fülgyula- dást kapott s azóta fülfolyásban szenved s nagyot hall- Kijelentették a kereki lakosok azt is, hogy eszük ágában sincs tót vagy német nyelvű tanítót kívánni az iskolába, de fentebbi esetből kifolyólag, mely miatt a tanítónak kellemetlenségei voltak a szülőkkel, arra a gondolatra jöttek, hogy az oly tanító, aki nem érti meg a még magyarul nem beszélő gyermekek szavát, könnyen feldühödik, ha azok anyanyelvükön szólnak hozzá s a fentebbi kegyetlen bánásmódra ragadhatja magát velük szemben. Ezért kívánnának oly tanítót, aki szeretni is tudja az idegen anyanyelvű gyermekeket és addig is, mig megtanulnának magyarul, megértem képes őket. Ily előzmények után e sorok Írója, a kir. tan- felügyelő ur előtt legott a választás alkalmával sajnálatát fejezte ki a felett, hogy a szemlaki református egyház tanítóját, akiben a közlakosság az ismeretlen pályázókkal szemben egyedül feltalálhatni vélte azon tulajdonokat, melyek birtokában a kereki lakosság normális viszonyok közt a közművelődés ügyét sikeresen szolgálhatná, a pályázók közül kizárta azon okból, mert az illetőnek oklevél-másolatát nem a kir. közjegyzőség, hanem az illetékes református lelkészi hivatal hitelesítette. Már az a körülmény, hogy ezen az alapon öt okleveles tanítót kellett kizárnia a pályázók közül, mutatja, hogy a fentebbi felfogás törvényességéről a tanítóságnak igen nagy része tudomással nem bir. Tévedésbe ejthette a pályázókat az is, hogy csak egy bizonyos felekezethez tartozók lettek pályázásra felhiva s a pályázat, bár a község által fentartott, de mégis bizonyos tekintetben felekezeti jelleggel felruházott tanitói állásra lett meghirdetve. Hogyan gondolhattak volna tehát az illetők arra, hogy az illetékes egyházi hatoság által hitelesített másolatok nem fognak figyelembe vétetni s ez alapon a megválaszthatok sorából ki fognak záratni ? — Egy-nyócvan . . . Forgatták, pengették a jószágokat s aztán rávélekedtek : — Jó, jó . . . Azt meg kell adni . . . Csak olyan, mint a tótoké . . . Aztán az ára is egy- ugyanaz . . . Mindazáltal csóválgatták a fejeiket. Nem tudták sehogysem megérteni, hogy lehet az, hogy Hőgye uram igy összeszedelőzködött a kaszákból, aztán nem nyerekszik rajta Hogy adhatta erre a fejét ? Amit ugyan most okosan cselekedett, mert ha nem teszi, most szégyenszemre kasza nélkül talpalhatnának haza . . . Mikor az alapos szakértői mustráláson átesett egy-egy magyar, elővette az instirimfli szárt, miközben még egyszer megtudakolta: — Hogy is hát, hogy . ? — Egy-nyócvan . . . S szedte kifelé a piculákat Hőgye uram azonban rátette egyik kezét a kiválasztott kaszára, a másikkal meg elővett egy alföldi kalendáriumot: — E mög harminc krajcár . . . A magyar huzakodott. — Mögvöttem én azt má, még az őszön . . . De Hőgye uram se engedte magát: — Ez a kaszával jár! Egy kasza, egy naptár! Mit volt mit tenni, aratás előtt állván, kaszára olyan szüksége volt a magyarnak, mint a falat kenyérre, ujfent kotorászni kezdett hát a bukszában, miközben káromkodott a megkönnyebbülés irányában, emlegette a szenteket s azok minden atyafi- ságát . . Mikor aztán az utolsó portékáját is eladta Hőgye uram, nagyot fohászkodott: — Hál’ istennek ! Hát fohászkodhatott is. Igaz ugyan, hogy a kaszákon nem nyert egy vörös krajcárt, no, nem is akart, de az is bizonyos, hogy a kaszák révén szépen, tökéletesen kifürödte magát a kalendáriumokból. Mindezeknek figyelembe vétele mellett aligha szenvedhetne kétséget, hogy a közigazgatási bizottságban most is az a helyes felfogás fog érvényre emelkedni, melyet a minisztérium és a közigazgatási bíróság is megerősített s ezen választást is megfogja semmisíteni. Annyival is inkább, mert hisz azóta meg a kultuszminiszter december 13-án mondott parlamenti beszédében az ő kultúrpolitikájának általános irányát illetőleg kijelentette, hogy őt nem a törvény holt betűje és nem a sablonos keretek, hanem „a nemzeti gondolat és a »vallási türelmesség« eszméi fogják vezérelni minden intézkedésében s hogy minden pozitív erkölcsi értéket örömmel üdvözöl, mint az állami életnek egy-egy uj erőforrását.« így tehát nem tételezhető fel, hogy a köz- igazgatási bizottság befolyásoltatni engedné magát azon kubikusok által, akik a kereki tanitóválasztásra vonatkozólag tavaly hozott határozatát »szabály- ellenesnek, finomtalan eljárásnak, terrornak és inzultusnak« minősítették. Jeszenszky Károly. A gimnáziumi kísérleti előadás. Gimnáziumunk tanári kara kitartóan halad a kulturális munkálkodás megkezdett utján és a tudás terjesztésével igazán elismerésre méltó buzgalommal értékes szolgálatot tesz nemzeti, társadalmi haladásunk ügyének. Előadásai tanulságos, tartalmas és szórakoztató voltuknál fogva mindannyiszor egy-egy eseménye városunk szellemi életének. Ma egy hete délután fél hat órakor a gimnázium természettani előadó termében Schreiber Ottó gimnáziumi tanár ismertette a levegő tulajdonságait. Könnyen hozzáférhető modorban tartott, tanulságos, szép és tartalmas magyarázatát a pompásan sikerült kísérletek egész sorozatával illusztrálta. Ismertette a gáznemüek, ezek között a levegő kiterjeszkedő, nagyfokú gördülákenységét, a levegőnyomás természetét és a levegőnek evvel kapcsolatos tulajdonságait Láttuk a levegő részekre bontásának jeleit, a midőn az égő gyertya által elfogyasztott oxigén helyét a magában maradt nitrogénnal érintkezve, a külső légnyomás által szorított viz foglalja el. Kimutatta előadó, hogy a levegőréteg minden négyzetcentiméterre egy kilo- gramnyi nyomást gyakorol és szemünk előtt mutatta be és mérte meg, hogy egy liternyi levegő súlya L2 gramm. Ismertette a külömbözö légsulymérőket, a me lyek a szerint mutatnak kisebb vagy nagyobb nyomást, a mint a déli áramlat könnyebb súlyú párás levegőt vagy az északi áramlás száraz, tömöttebb, tehát nehezebb levegő-réteget hoz magával. Láttuk a levegővel telt hólyagnak térfogatban való megnagyobbodását légüres térben, láttuk a magdeburgi féltekékre gyakorolt nyomását a levegőnek. Megismertük az egyszerű és nyomó szivattyúk működéseinek módját, a gázok egyesüléseinek a tulajdonságait. És láttunk még ezenkívül igen sok élvezetes, pompás kísérletet. A kísérleti előadás, kitünően sikerült voltánál és úgy a magyarázat tudományos alaposságánál mindamellett laikus által érthető tenorjánál, valamint a kísérletek ügyes avatott kezekkel történt kivitelénél fogva, megérdemelt gratulációkat és lelkes tapsot szerzett az előadó fiatal tanár számára. Pásztorjáték. A józsefvárosi leányiskolában, mint az elmúlt esztendőkben, úgy az idén is tartanak pásztorjátékot, inég pedig dec. 28. és 29-én. A játékok címe : 1. A betlehemi bakter, 2. A kedves szép Anyának. Kezdete délután 5 órakor. Belépti - dij személyenként 60 fil er. T3L I x O l£_ Újév reggelén. Egy utam érte újra végét S uj útra indulok megint. Tövis, göröngy, mik lábam érték, S nyűgös sarak: feledve mind. Nem érzi lelkem már a sok sebet, Amely nem egyszer fájón égetett, S szivem virágai: csalóka vágy s remény Nem jönnek át velem, mind eltemettem én. A hegyről újra völgybe értem S előttem uj hegy áll megint. Oly ismerős a bérce nékem ; Szemem nyugodt, ha rá tekint. Bozótja, utlan útja nem riaszt, Hisz oly soká tanultam tűrni azt. Zihálva, küzdve -bár, de törtetek tovább S fölérve csókolom a szikla zöld mohát. Ködök között e hegynek orma, Amely felé utam halad. De mintha biztatón mosolyogna A vak, sötét homály alatt. Ma uj reménnyel indulok oda, Ha nem is érem el talán soha. Ma uj a vágy, a hév, ma uj s erős a hit, Amely tovább röpíti lelkem szárnyait. De indulásra készen állva Szivem egy percre megremeg; Reám mered a bérc homálya S csüggedve nézem a hegyet. Oh nem miattam -ázik a szemem, Hogy tán utam be sem fejezhetem ; De érte csak, ki eddig elkísért híven S ki mindenem, családomért remeg szivem. A hegy tövében útra készen Imára kulcsolom kezem; Ki ott honolsz a bérc ködében, Megint reád emlékezem. „Vezesd a hegyre föl a bércekig, Kiket Igéd varázsa vonz, hevít S azok között, akik uj völgybe jutnak át, Legyen — oh tedd meg ezt — ez az egész család!“ Mocskonyi József. Szilveszter és újév. Az idő végtelenségének azt a szakát, azt a parányát, amelyet a földi életben egy évnek neveznek, minden fordulóján, minden végső napján vigsággal szoktak megülui. A fáradtakon és a kedvetleneken kivül mindenki keres magának társaságot, ahol ébren várhatja meg a következő év éjfélutáni első percét. Soha máskor aunyi, a késő éjjeli órákig szórakozó ember nincs, mint Szilveszter napjának estéjén. Mi tartja őket ébren? Két érzés. Az egyik a megnyugvás érzete, hogy már túl vannak az életnek egy éven át vállukra rakott terhén. A másik a remény, mely arra készteti őket, hogy boldog újévet kívánjanak egymásnak. Boldogabbat az eddigieknél. Mert ezt reméli mindenki s boldog, aki retnéji. Ez az érzés az ellensúly az élet terhének súlyával szemben. Ez az érzés az alapja minden erkölcsi erőnknek. S ez érzés elvesztésével csaknem mindent vesztünk. De még sem. Vannak emberek, akik tudják, hogy az ember földi élete csak pillanatokra, csak bizonyos határok között változik s léteznek korlátok, melyeket csak a fantázia léphet túl, a tudásnak és a cselekvő erőnek azonban útját állják. Alá vagyunk rendelve nem ismert hatalmas elemi erők rendelkezéseinek, amikkel szemben sorsunkon nem változtathatunk. És azok az emberek, akik o tudatban élnek, miben reménykednek? Hiszen gondolkodásuk kizárja, hogy üres, hiú versengésben keressék örömüket, aprólékos emberi javak után vágyódjanak. Nos, hit ezeknek is van nemes vágjuk: a lelki béke, a harmonikus, az esztétikus élet utáni vágy, melyet az emberek általános erkölcsi, tudás és érzésbeli függetlenségnek ebben az irányban való kifejlődésével vélnek elérni. És vájjon, aki ez után vágyik és erre a célra törekszik, nem magasabb erkölcsi színvonalon álló célt szolgál-e, mint akik csak a kényelem, vagyon, jólét, kiemelkedés után vágyakozuak pusztán hiúságból és kényelemszeretetből? De hát az emberek be fogjáke- ezt látni valaha? Követni fogják-e valaha ? Boldog újévet! Reméljünk . . .1 Dr. Lindenberger János apáttá történt kinevezése keltett e héten osztatlan örömet városunkban. Őfelsége ugyanis a rudinai c. apátságot adományozta nékie. Tekintettel arra, hogy dr. Lindenberger János egy 13 ezer lelket számláló nagy hitközség élén áll, elnöke a főgimnáziumi bizottságnak, különböző egyletek és társulatoknak s minden téren tevékeny közhasznú működést fejt ki ezen legmagasabb helyről jött elismerést méltán megérdemlette. Mint gyulai születésű ifjú, nálunk kezdette tanulmányát s szülőföldje iránti szeretete mindékor élénken lobogott szivében. A teológiát Innsbrukban végezte, ezután a nagyváradi papnövelde tanára lett, honnan gyulai plébánossá neveztetett ki. Uj állomásán elsősorban hitközségének él, sok utánjárással gondozza annak ügyeit; nagy érdeme van a hitközség anyagi helyzetének lassú, de fokozatos javulásában, az egyházi kormányzás súlyos gondjai közepette több iskolájában maga látja el a hittani oktatást is. Vonzó egyénisége, lekötelező modora tiszteltté, kedveltté tették őt valláskülömbség nélkül az egész város közönségében s a szerencsekivánatok
