Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-01 / 48. szám
48, szám. XLIV. évfolyam. Előfizetési árak: Egész évrt ......... 10 K — f fél é vre ... ... ... 5 K — f Évnegyedre ..._ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Gyula, 1919. december 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Pilátus utódjai. Ki nem ismeri Pilátus urat, ama bizonyos »én mosom kezeimet« cimü közhasználatú szállóigének nagynevű megalkotóját? Ugyebár mindenki ismeri, már csak azért is, mert tömérdek utódja van, különösen az olyan veszedelmes és mozgalmas időben, mint a mostani Pilátus, a felelősség alól való kibújásnak ez örökbecsű tipnsa elkövetett egy nagy bűnt és nem akarta érte a felelősséget vállalni. Vájjon ncfm-e igy vannak azok is, akik a háborús veszedelmet felidézték ? És vájjon kik idézték fel? Ezt kérdezi most száz millió ember és egyik sem meri bevallani, hogy bizony a bűn elkövetésében neki is van valami kis része. A legártatlanabb talán az, akit legjobban szidnak: mondjuk a külügyminiszter. Csoda-e, hogy a hangulat háborús ? Nem kell egyebet csinálnunk, mint az utolsó évtized történetére visszatekintenünk és nyomban megállapíthatjuk, hogy a mai helyzet egészen logikus és természetes. Vájjon az utolsó évtized leforgása alatt feltudnnk-e mutatni egy garasára békitő munkát? Ugyebár nem, hanem éppen az ellenkezőjét. Az utolsó évtized munkája nem állt egyébből, mint az embereknek egymásra uszításából. Csoda-e tehát, ha mindenki kifogy a béketürésből, ha mindenki elveszti a higgadtságát s előáll az izzó, a puskaporos hangulat, — aminek lángralobbantásákoz elég egy gyufaszál ? A csillapítás munkája azonban nem Pilátus majmolásából áll, hanem az elkövetett nagy hibák és bűnök beismeréséből. Ki fél legjobban a háborútól ? A látszat szerint az utca és az ellenzék legszélsőbb része, mert ez a két tényező produkálja a legtöbb háboruellenes nyilatkozatot. S ennek dacára ki akarja mégis a legjobban a háborút? Az utca és a fakciózus ellenzék. Hiszen bennünket békés, nyugodtan élni és dolgozni akaró polgárokat az utca és az utcához csatlakozott »vezér«-ek szoktatnak már évek óta a szuronyok csillogásához, a puskaropogáshoz, a lovasrohamokhoz. A háborúénál is súlyosabb veszteségekhez vájjon ki szoktat nap-nap után bennünket hozzá, mint az a szervezett had, amely nemcsak élni, hanem tisztességes és nemzeti hagyományok feláldozásával bár, mindenáron »érvényesülni« akar. Ne legyünk tehát Pilátusok! Ne akarjuk mindig a felelősséget másra tolni. Szinte jól esik a szemnek, hogy ebben a kavarodott világban akad egy kis megnyugtató látványosság is. Talán sejti is mindenki, hogy Németországra gondolunk, erre a hatalmas birodalomra, amely erősségét annak az öntudatos, nemzeterősitő munkának köszönheti, amelyhez hasonló talán sehol sincs a világou. A mostani kavarodott világban úgy látjuk, hogy egyedül Németország az, amely nem követi Pilátus példáját, nem mossa a kezeit, hanem öntudatosan vállalja mindenért a felelősséget. ügy látszik tehát, hogy Németország érzi magát a legkevésbé bűnösnek olyan tettek elkövetésében, amelyek a mostani kavarodott helyzetet megalapozták. Ez a helyzet minálunk is jelentékenyen megkönnyebbülne, ha Pilátus utódjainak a száma egy kicsit megcsappanna. Illő tisztelettel ajánljuk tehát az ország minden lakosának, hogy vessen számot a lelkiismeretóvel és iparkodjék az elkövetett nagy bűnökért a felelősségnek ráeső részét magára vállalni. Tisztelettel ajánljuk továbbá mindenkinek azt is, hogy azt az ostoba frázist, amelynek állítólagos szerzője Monteeou- culli volt, nevezetesen hogy a háború viseléséhez nem kell egyéb mint péuz, pénz és pénz : dobják ünnepélyesen lomtárba. A háború viseléséhez higgadtság és nyugalom kell. A pénz és a háború fogalmát csak azok hozzák egy kalap alá, akik a háborúból is keresni akarnak anélkül, hogy ehhez joguk volna. T A R C A. A vásárfia. írta: Péczely József. Hétágu Gergő a kis lajbli zsebből előkotorássza a nagy bőrbugyeliárist Kinyitja Belepislant. Megvannak-e a bankók ? Meg, meg A drága jószágok ott sorakoznak szép rendben a bugyelláris különféle barázdáiban. Külön a nagyok, külön a kicsinyek Összesen nyolcszáz kor.ona, ami szivelős összeg egy füzérben. Annyi bizonyos, hogy sok minden hiábavaló földi gyarló vágyakozás kielégítője lehetne ez a szép summa egy-egy habókos ember kezén, aki csak a mát számítja, a holnap meg nincs a kalandáriumában Való igaz, hogy Gergő fejében is szaladoznak az incselkedő, csábos gondolatok. Főként egy pár pillangós topánka rajzolódik le igen csalogatásán a lelki szemei elé; két takaros kis jószág, ami szemre- valóan festene bizonyos fehér lábakon . . . Haj, haj ! Aztán meg egy rojtos-szélü, piros-sávos selyemkendő, ami veszedelmesen illene a fehér lábak tulajdonosának gyönyörűséges, patyolat váltaira, már mint a Téglás Juliséra, úgy panyókán, nyakba vetve, hogy, épen hogy takarjon is, meg mutasson is. No, a Julison mutatna. Nincs több olyan Ígérkező termetű hajadon a faluban, azaz, hogy leginkább menyecske. Gergő ráhagyóan biccent a fejével, amivel azt a végérvényesen eltökélt szándékát magyarázza, ! hogy a Julisnak megveszi ezt is, azt is. Mindket- í tőt Egy az, hogy megígérte, más meg, hogy a ke- nett kerék csak jobban forog . . . — Jobban, jobban — dörmögi, miközben egy laposat pislant s a nyolcszáz koronából kinyálaz egy húsz koronás banknótát s azt becsusztatja a bugyelláris egy külön rubrikájába a vásárfia irányában. Mert vásárba igyekszik most a gazda. A hires I gyulai vásárba, két jármos tinó végett. Hogy a tarisznya is fölszerelődik egy jókora karéj kenyérrel, szalonnával, no meg egy kis bádogszelencébe zárt paprikás-sóval, Gergő elköszön az asszonyától: — Hát mögyök — Jó. S kiindul az állomásra Úgy biz a. Az állomásra. Vagy két éve építették az urak a faluvégére. No, azt okosan cselekedték Azóta vonaton i is járhat az ember, már akinek ügye-baja kerülkö- | zik az idegenbe. Igen jó alkalmatosság ez a vasút, j Harminc pénzért akárkit kivisz a városba. Pedig messze van. Kocsin jó félnapi járás S mégis csak harminc krajcár. Az ember egész komótosan elhelyezkedik a bagonyba. Akurát egy finom szoba S csak úgy nézlelődik kifelé az ablakokon . . . Hogy maradoznak el a fik, a tanyák, a gyalogos emberek, kocsik . . . Nem bolond ember fundálta ki, az bizonyos Pedig furfangos egy jószág. Se ló, se ökör, csak füst, meg füst s aztán úgy szalad az egész mesterség, mint a kánikulai förgeteg. Hétágu útközben benyit a faluvégi zsidóhoz egy hosszulépés irányában. Kívánatos dolog az igy kora hajnalban. Az erős ital az ember fejéből egész célirányosan kiszivattyúzza az éjszakai álmokat ; de meg a pipái készség is jobban izük utána . . . Egy üvegből három kerekedik, ami magában véve még nem is hiba, de az már majdnem veszedelemszámba jön, hogy a vonat beledübörög a harmadik üveg közepébe Igaz, hogy azért az csak kiüritődik, de már a fizetésre nem kerülhet a sor. — Majd ha visszagyüvök, estvére ! — kiált Hétágu gazda a boltosnak s nagy igyekezettel átvádol az állomáshoz. — Egy bilétát! — zörget a pénztárnál. — Egy gyulai bilétát ! Aztán egész barátságosan hozzáteszi : — A vásárba igyekőzök én is ! A harminc pénzt kiolvassa, aztán aló, ki a vonathoz. A bika éppen indit. ü-á-lNTOS Gh"2~CJT*A. vuócLa BODI JÓZSEF VILAqOSI (-A-xeidJZCLegrye) szölóna.grsr'birtolros pincegazdasaga ajánlja Isitvinő minőségű lieg-yi ‘borait és pedig: 1911., 1910., 1909. és 1908. évi asztali és pecsenye- és Muskotály régi fajborait, továbbá legfinomabb borait, legfinomabb palackérett Furmint, Rizling minőségű ménesi veres (Bikavér) uj- és óborait' Árajánlattal és eladási feltételekkel készséggel szolgál. 313 25—30 Levelek EÓEI JÓZSEF1 Világos (Aradmegye) cimre JsAildendőls:. T.a.pn-nTr mai száma lO oldal.
