Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-24 / 47. szám
XLIV. évfolyam Ojnla, 1919. november 94 49. szám. Előfizetési árak: Egész évrt _ _ 10 K — f Fé l évre ............. 5K-Í Évnegyedre ... 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. ÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán. Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. ^Vámpolitikai magániudósok. Vámpolitikánk irányát mindig az ország közgazdasági helyzete szabja meg. A vámpolitika nem egyéb, mint a gazdasági védekezés bizonyos rendszere. Maga a józan ész diktálja, hogy vámvédelemre első sorban mindig és min donhol a közgazdaságnak leginkább az a tényezője tarthat számot, amelynek a védelem hiányában való károsodását, vagy hanyatlását a nemzet legszélesebb re'tegei szenvedik meg. Ezt az elvet elfogadták világszerte, többé-kevésbbé a gyakorlatban is keresztül vitték, csak éppen minálunk nem akarják egyesek sehogy sem szem előtt tartani. Ez az oka aztán annak, hogy nekünk például óriási küzdelmünkbe, az érdekképviseleti szervek egész mozgósításába került az, hogy a vám- és kereskedelmi szerződések megkötésekor mezőgazdaságunkat is sikerült tisztességes vámvédelemben részesíteni, j Azonban még le sem járt a békekötés terminusa, már is újból döngetni kezdik a mezőgazdák hadállásait. Még pedig nem is kívülről, hanem belülről. Nem régiben verődött össze egy kisebb badcsapat, amely a »Vámpolitikai központ« cimü elnevezés alatt hivatottságot érez magában, hogy vámpolitikánknak uj irányokat szabjon, még pedig úgy, hogy annak a levét, a magyar mezőgazdaság igya meg. Ezt természetesen nem szabad tétlenül néznünk. A vámpolitikai magántudósok nem kisebb dolgot akarnak, mint az 1917-ig terjedő időre megkötött balkáni kereskedelmi és vámpolitikai szerződések revízióját. Az alkalom nagyon kedvező reájuk nézve ilyen kiváltságok hangoztatására, a balkáni háború uj helyzetet teremtett ; amely ugyan még nem befejezett dolog, de már is célszerűnek látják ezt az uj helyzetet kiaknázni még abban az esetben is, ha ennek az ország közgazdaságának legfőbb tényezője, a magyar megőgazdaság látná egyedül kárát. Szabad-e ezt vájjon megengedni ? Szabad-e ezt tétlenül szemlélniök a magyar gazdáknak, akik tudatában vaunak, hogy vámpolitikai ügyekben a döntő szó első sorban a gazdaközönség érdekképviseleti szerveit illeti meg. Az országos magyar gazdasági egyesület, mint ezeknek az érdekképviseleti szerveknek a központja, legutóbb sietett is tiltakozni minden oly törekvés, minden oly kívánság ellen, amelynek teljesítése megdöntenó azt az elvet, hogy Magyar- országon első sorban is a mezőgazdaság, mint közgazdasági életünk fejlődésének alapja, szorul vámvédelemre. Ez a tiltakozás egyúttal magában foglalja azt is, hogy a gazdasági és különösen vámpolitikai kérdéseket nem szabad a külpolitika céljainak sem szolgálatába- állítani. A külpolitika tehát nem szabhat irányt külső kereskedelmi ügyekben. Ez magyarul annyit jelent, hogy hatalmi aspirációkat sem szabad külső országoknak nyújtandó olyan vám és kereskedelmi kedvezményekkel táplálni, amelyeknek a magyar közgazdasági élet legfontosabb ága fizetné meg az árát. Amikor határainkat a balkáni államok élőállat behozatala előtt elzártuk, nagyon jól tudtuk, hogy miért tettük. Nem attól féltünk, hogy az állatbehozatal folytán valamivel olcsóbb bus kerül közfogyasztásra, hanem igen is attól, bogy a balkáni államokban szüntelenül dúló ragályos állati betegségek a mostaninál is jobban megfertőzik a mi állatállományunkat s ezáltal tönkre teszik mezőgazdaságunk fejlesztésének egvik legbiztosabb bázisát, állattenyésztésünket, megbénítják a mostani fejlett állat- kereskedelinünket, aminek a vége nem a húsárak csökkenése lett volna, hanem ellenkezőleg rohamos emelkedése s mi több, kereskedelmi mérlegünknek a mostaninál is nagyobb pasz- szivitása. Valóságos közgazdasági veszedelmet hárított el tehát az országról a magyar gazda- közönség, amikor sikerült kivívnia, hogy a balkáni élőállat behozatalt eltiltották. Semmi szükségünk tehát rá, hogy ezen az állapoton változtassunk. A hadi győzelmektől megittasült Szerbia sem félemlithet meg bennünket annyira, hogy az ő kedvéért a saját nyakunkra tesszük a kést. Semmi ellenvetésünk az ellen, hogy Szerbia és a többi balkáni államok jövőben gazdaságilag is jobban akarnak boldogului, csak ne a mi rovásunkra akarjanak. Az úgynevezett T Á. H C A. Az utolsó áldozás..* Irta: Lörinczy György. A falu kútja körül mindig sár van, mert naponta föltapossa, vágja az itató vályúhoz delelésre járó csorda a környékét. A nyikorgó kutgémről ócska veder lóg alá s a kerítések mentét fehér akácvirág hullotta be, végig az egész falun Har- móca legalább nyaranta mindig ilyen; csöndes, lomha és álmos, mert a mi mozgást, elevenséget adna a falunak, a sürgő-forgó gazdanép künn dolgozik, a kalászos táblák között. Es csöndes a parokhia is, sürü vadszőlő és eperfalombok ölelgetik körül, mintha nyári álmokat rejtegetnének. Csak néha rebben föl az udvarról egy-egy búbos galamb, miután előbb a lábas jószágok minden fajtájával, tyúkkal, kacsával, libával barátságosan megosztozkodott a széjjelszórt árpaszemeken. * Mutatvány az 1913. évi „Mikszáth Almanachjá“-ból. Csupa álom az egész parókhia, noha már délfelé jár a nap. De odabenn ébren vannak. A tiszteletes ur és a tiszteletes asszony. Homály fekszi meg és nehéz sóhajok töltik be a szobát. Valaki beteg. . . Az asszony. Ágya mellett kulcsolt kezekkel, csüggedten ül a tiszteletes ur és gondos figyelemmel ügyeli a beteg asszony halo- vány, elfonnyadt árcát. A jó Isten, hogy idelátogatott ! Azt Búza János tiszteletes ur szelid megadással tűri, mert Jób példája arra tanit. — Bízzunk a Mindenhatóban, — mondogatja. — Bizom, János. Csakhogy látod, sokat szenvedek. Az örök álom is jobb volna ennél Hűséges uram voltál, az Isten megáld érette. A tiszteletes ur szólni akar, de valahogy összeszorul a torka. Deresedő fejét csóVálgatja hát nagy, csöndes ellentmondásképpen. — Nem, nem zúgolódom, — folytatja a beteg asszony, — tudom, érzem, hogy az alkonyat itt van. . . Mégis, szerettem volna látni a fiunkat. Tudod, te miattad. A lelkére beszélni, hogy olyan 1 heves, szilaj vérü. En nem is tudom, hol szedte magába az a gyerek, mikor az apja olyan jámbor, istenfélő . . ugy-e ? — Az anyja meg, lelkem, maga a jóság! Te, édes szerelmem ! Erre a szóra a beteg asszony szomorúan, bágyadtan mosolyog. Mint mikor a küzködő, zivataros felhők alól halaványan tekint vissza az alkonyégi nap és búcsút int az elhagyott tájnak. Szerelem. . . ah, mily régi, elfakult álom ! Es még most is besuhan édes emléke az eperfalombok közt, a parókhiára. Holtomiglan, holtodiglan. . . — De nem lehet, ugy-e, János ? A katonát nem bocsátják haza csak azért, hogy a haldokló anyja megcsókolhassa, ugy-e? — Talán. írtam már neki. Miért is epeszted úgy magad ? Ne is emlegesd azt a 'szomorú szót. Meggyógyulsz, tudom én, megint egészséges leszel, lelkem. — Hiszen. . én nem bánnám, János. De érzem, hogy csak úgy biztatsz. ZD-ZLXTOS <3 -“Z"CTL.A^ ■jjLtóda. BOIDI 3"OZiS^JP1 VILÁG-ŐSI (.^xsidnciegrsT'e) szolonsigryToirtolxos pincegazdasaga ajánlja kitűnő minőségű liegyi "borait ós pedig: 1911., 1910., 1909. és 1908. évi asztali és pecsenye- és Muskotály régi fajborait, továbbá legfinomabb borait, legfinomabb palackérett Furmint, Rizling minőségű ménesi veres CBikavér) uj- és óborait* Árajánlattal és eladási feltételekkel készséggel szolgál. 313 25—30 Letelek ECEI JÓZSIÉ IP "Világos (Aradmegye) cimre küldendők. Lapunk: mai száma S oldal.