Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-10 / 45. szám
2 Itékés 1912. november 10. kell ismernünk, hogy publicistái hivatásunknak és kötelességünknek alig-alig tudnánk megfelelni, ha ily eshetőségekkel szemben ezek kikerülésére ez idő szerint konkrét javaslatok tételére kellene vállalkoznunk. Haladás — de merre? % Irta: Geöcze Sarolta. A modern világ szédületes gyorsan halad s mi büszkék vagyunk a haladásra. Lehetünk ?! A mai gyermek többet tud, mint nagyapáink' deres korukban. A mai kisfiú monoplánt, biplánt szerkeszt; a tizenhat yardos síkfutásban trenírozza magát s nem eszi meg az elejtett vajaskenyerét, mert »bacillus van rajta.« S állam s a társadalom vetélkedve védi az elhagyott gyermeket. De a gyermekbiinösök száma rohamosan nő, apró gonosztevők fosztogatásra, véres rablásra, körmönfont furíanggal szövetkeznek s a naiv gyermekvédőket gúnyolják. Az élet szintje az egész vonalon emelkedik. A legeldugottabb íaluban is. csepürágó helyett mozi, cibere és kakastej helyett Brazília kávéja és Ceylon teája; a kisbiró dobolása helyett naponta friss újság és képeslevelezőlap; az ablakon tükörüveg; testeit falóca helyett töltött diván; szőttes rokolya helyett bukj-el szoknya és selyemblúz. S félreeső kis városkákban is aszfalt, vilamvilágitás, telefon. A békési paraszt ma könnyebben megjárja Amerikát, mint valaha Miskolcot. A demokratikus haladás — az advent of demos - mindenfelé. A munkásnép rohamosan művelődik : munkásgimnázium, néphangverseny, népakadémia, népegyetem. De a nép ajkán fogy a dal. Szivében keserű gyülölség. Erkölcse züllik. Vadházasság, elválás, egyke. Ainerikázás és sabofage-csalás a munkával, csalás a munkával, csalás az idővel s nem szégyenli. Kossuth-nóta helyett a Marseilleise; dal helyett frivol kupié, még a hároméves kis lány száján is. A pénz s az élvezet vágya kikezdi erkölcsét, selyemruha kell neki és mozi, mert a mozi izgalom. S az élelmes mozis szolgál izgalommal. S Páris utcáin száguld az autó és belőle lövöldöz az apache s a rendőrnek fittyet hány és lenézi a naiv hajdani rablót, aki ügyefo- gyottan gyalog fosztogatott. Washington és Lincoln hazájában pedig a rablógyilkossal maga a rendőr cimborái. A felhőkarcolók tövében csengő dollárért kész gyilkoltatni maga a rendőrség feje. A haladás világszerte mesés . . . És mégis csüggedni nincs ok. Mert az elszomorító jelenségek mellett vannak biztatók is. Egy székelyfalu tanítójáról olvassuk, hogy két évtized alatt az eladósodott falut fölvirágoztatta, a népet leszoktatta az italról, — ma a falunépe megelégedett s nem vándorol ki. A Titanic rémes katasztrófájakor, melyet a kapitány bűnös kapzsisága idézett föl, a tisztikar s a legénység a kötelességérzet meg-: kapó példáját szolgáltatja: a mentőcsónakokra vadul tolongó férfiakat feltartóztatva, megmenti a nőket, gyermekeket s maga a siilyedő hajón marad. A szegény magyar pilóta nem akarja, hogy hazája a nemzetek versenyében elmaradjon. Neki nem áll rendelkezésére sok pénz, tökéletes szerkezet; rozoga gépjén próbálkozik. Tudja, hogy minden felszálláskor életét kockáztatja. Felszáll mégis. Pedig tudja, hogy vértanúja lesz, nem a tudománynak, hanem a szegénységnek. Felszáll mégis, pedig otthon felesége, kis gyermeke. Mosolyogva száll Tel. Mosolyogva megy végzete elé. Végzete elérte. Takács Sándor nem repül többé . . . S a többi magyar pilóta ? Kikiséri a temetőbe s másnap újra felszáll, szegényes rozoga gépén. S abban az Amerikában, ahol még a rendőr is a rablóval cimborái, ahol az egész törvény- hozás meg van vesztegetve, egy szál ember mer szembeszállni a trösztök hatalmával. Igaz, hogy azt az egy szál embert Rooseveltnek hívják s egymaga száz mással felér. A haladás tehát lassú, de folytonos . . . S ha akármennyi torzképet mutat is az emberiség haladása, csüggedésre nincs ok, mert a fejlődést szünetlen munkáló, életet fakasztó, életet fentartó erők nem apadtak ki, sőt bőségesen buzogva végzik csöndes, rejtett, de áldásos munkájukat. Az ágakat tördeli a vihar; a gyümölcs férgese hull; a lomb le- j szárad; de a gyökér ép és a fa él és ki fog j virulni újra. Gyula város költségvetési előirányzata az 1913. évre. Bevétel. / Közpénztári maradvány 1912. évről. Készpénzben a csatolt mérleg szerint 4845.59 5412 48 I. cim összege 4845.59 5412.48 Adóhátralékokból. Községi adóból 10486.19 10299.— Napszámosadéból 55.90 49 20 II. cim összege 10542 09 10348.20 Szántó és egyéb földek bérletéből 90487.13 95858 47 Épületek bérletéből 9964.68 9. 64.68 Községi jogok utáni jövedelem 6971.— 6971 — Halászati jog bérletéből 365 — 365 — Vásári és piaci helypénzsze- désből 25000.2 000 — Mázsálási dijakból 910 — 914 — Hordójelzési dijakból 450.— 287.— Csürhejárásból 330.— 330.— Tolouckóltség megtérítésből 21.— 15.— Szegődtetési es szabaditasi dijakból 827 878.— Doboltatasi dijakból 333 — 271.— Vizdi), lőportorony, és szolgalmi jogokért 128.— 162 — Cséplőgépek helyfoglalási dijából 100.— 100.— Homok, földhord Is és vályogtermelésből 457.— 510 — Ipardijakból 1130.1340.— Lakositási dijakból 500.— 500.— Vágóhídi jövedelem 19128.— 19142.— VI. cim összege 56650.— 57785.— Tőkepénzek utáni jövedelem. Kisbirtokosok földhitelintézeti 323. sz. 20 *0 korona értékű kötvény után 100.— 100.— Osztrák allami 176361—32538 sz, kötvény 2420 kor érték után 100 80 100.80 Magyar jelzálogbank 47. és 135. sz. 9200 kor. biztosíték után 6000 kor. 5%. 3200 korona 4'A% 444.— 444 — Fogyasztási részesedésből 7217 46 7217.46 Fogyasztási kezelési jutalék megtérítés és kezelésből remélhető jövedelem 15000 — 15000 — EUó gyulai kötött-szövött ip. gyár 750 drb részvény utáni osztalékból 6000.— 6000 — Városháza kibővítési alap 67799.31 korona tőke után 4V/0 2917.92 3050.96 török hadvezér derék seregével 1598. október 3 — november 3. közt a várat ostromolta, de be nem vehette, a vele levő tatárságot Biharmegye nyugati részének elrablására szabadította fel. Végig száguldott tehát a kegyetlen tatársereg a Sebes-Körözs mentén. A lakosság ingóságait elrabolta, az elfogott lakosokat rabláncra fűzte és a falvakat tövig felégette. így pusztult el Iráz is 1598. október havában. Régi helyén nem is épült fel többé, csak romladozó kőtemploma és a falusziget határrész gyászolta sokáig. Mivel pedig nem csupán Iráz, hanem még más 9 körülötte levő falu is, nevezetesen Bölcsi, Kót, Torda, Bökény, Hat, Esz, Szöcsköd, Bozsód, Szentkirály úgy elpusztultak, hogy többé állandó lakosokat nem kaptak, a műveletlenül maradt földekre harmadfélszázadon át (1598—1850) akadálytalanul öntötte ki fölös vizét a Sebes-Körözs s megalkotta ott a Nagy-Sárrétet. Nád, káka s más mocsári növények lepték a földeket s vadrucák, halak, csikók tanyája lön a 10 falu határa. 1692-ben Biharmegyét visszafoglalta a töröktől I. Lipót király s elrendelte, hogy a régi földesurak visszakapják birtokaikat. 1694. évben tehát a váradi káptalan visszakapta Irázt és Csökmőt, még pedig egészen, mert ennek fejében szeghalmi és bökényi birtokáról a kincstár javára lemondott. A királyi kincstár pedig szívesen adta az egész Csökmőt és Irázt, mert hiszen akkor még Csökmő is. lakatlan volt s csak 1718-ban tudott oda a káptalan lakosokat telepíteni. Iráz azonban maradt mocsaras puszta s a XVIII. században nem lévén a nádnak értéke, csak halászó, csikászó helynek használták, 1770 ben egy Váradon lakó Bereczky nevű halász-család bérelte a káptalantól évi 72 forintért. Nem is lehetett Irázt és Csökmő határának déli részét újra termőfölddé alakitani, mig a Sebes- Körözst nem szabályozták. Erre 1778 ban tette meg Biharmegye az első lépést a Csökmő délnyu gáti részén levő Halas és Ördögárka fokok megtisztításával, Iráztól délre pedig a Haládfokicsator- nának készítésével De igy a dolog roppant lassan ment 1829-bn Irázon még csak 5 hold szántóföld volt. Teljes ármentesitést csak akkor lehetett remélni, midőn 1860. körül elhatározták, hogy a Körözsnek Körözsszegtől kezdve egész Szeghalomig teljesen uj, egyenes medret kell készíteni. Ehhez hozzá is fogtak, de 1874-ig még csak Komádiig haladtak. 1880-ban készült el az uj meder Irázon Ezt az uj medret éppen azon hátas helyen ásták ki, ahol egykoron az irázi templom állott. A földmunkások ásója ekkor felszedte az irázi templom alapfalait és azokat a Körözs gátjába hordták Mikor igy a régi Iráznak utolsó kövét is meg semmisittették, akkor kezdett a falu földjén uj élet virulni. A volt templomhelytől délnyugatra gazdasági major épült, 1887. táján vasúti állomást kapott, 1900-ban a káptalan az egész irázi birtokot házi kezelésbe vette és a gazdálkodást saját tisztével vezetteti Mióta a káptalan irázi birtokát házilag kezeltette, többször merült fel az a gondolat, hogy a mindinkább fokozódó munkáshiány enyhítésére Irázon munkásfalut kellene telepíteni. A dolog érlelődött a kanonok urak leikéiben mig végre 1908. junius hó 15-én a Káptalant döntő lépésre birta. E napon ugyanis a dékán-kanonok az uradalmi tisztséggel előzetesen megtárgyalván a dolgot, a következő javaslattal lépett a káptalan elé. Főtisztelendő Káptalan ! Az uj társadalmi alakulások közt odajutottunk, hogy újra gyakorolhatjuk az apostol parancsát: „Mig időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképpen hitfeleinkkel.“ A Káptalan minden kára nélkül falut telepíthetünk egyik birtokunkon és egyúttal egyházmegyénk egyik égető baján is segíthetünk és a szétszórtan, pásztor nélkül, templom nélkül élő szegény katholikusoknak úgyszólván lelki menedéket nyújthatunk. Körözs-Tarján és Szeghalom, továbbá Fúrta és Sarkad egymástól 56—58 kilométerre eső plébá-' niák közt esik Iráz. Körülveszik ezt Komádi, Zsa- dány és Okány községek. 1900-iki népszámlálás szerint ezek közül Komádiban 278, Okányban 112, Zsadányban 58, összésen 448 kath. lélek lakott, minden kath. lelkészségtől 20—30 kitométer távolságban Ha Irázon magyar kath. falut alapítunk és ebben kath. lelkészséget szervezünk, e szétszórt híveken is nagyot segítünk De meg irázi gazdaságunknak magának is szüksége van munkás kezekre, mert e gazdaságunk minden községtől 12 — 14 km. távolságra esik s igy munkást kapni nagyon nehéz. Ezt a bajt legcélszerűbben munkásfalu telepítése, illetőleg irázi birtokunk egyrészének telekre osztása és eladása által szüntethetjük meg. Ennélfogva tisztelettel javaslom, hogy kérje meg a főtisztelendő Káptalan nagyméltóságu megyés püspökünket és Királyunk ő Felségét, adjanak jogot nekünk arra, hogy irázi birtokunkból 100, egyenkint 4 5 k. holdból álló telket, összesen 450 holdat kiszakíthassunk és azokat 100 magyar kath. családnak eladhassuk, a templomra, iskolára és egyéb célokra szükséges 6 holdat ingyen átengedhessük, a vételár ötödét a plébánia és iskola építésére, lelkész fizetésére fordíthassuk s az alakítandó lelkészség kegyuraságát magunkra vállalhassuk. E javaslatot a Káptalan összes jelenlevő tagjai egyhangúlag, a magyar kath. egyház és a magyar
