Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-20 / 42. szám

4 Békés 1912. október 20. A honvédelmi miniszternek legutóbb kiadott rendelete szeriot a tartalékos és póttartalékos vi­szonyban töltendő utolsó fegyvergyakorlat alól — ki­véve az egyéves önkéntes tartalékosokat — felmen­tésre tarthatnak igényt azok a hadkötelesek, akiknek a katonai tornászat és lövészet terén bizonyos elő­képzettségük van, továbbá, akik az ifjúságnak e té­ren való kiképzése tekintetében két éven át ered­ményesen működtek és ezt a körülményt a járási tisztviselő bizonylatával igazolják. A felmentés iránt való kérelmet a tényleges szolgálatba lépés alkalmá­val, a folyó évre pedig legkésőbb október 31-ig kell előterjeszteni az illetékes katonai hatóságnál. Azok a hadkötelesek, akiknek a tornászat és katonai lö­vészet terén megfelelő előképzettségük van, a katonai bizottság előtt tartoznak elméleti — de jobban te­kintetbe jövő — gyakorlati vizsgát tenni. Ha a kért kedvezmény megadatik, az esetben az, az illető had­kötelesnek katonakönyvében feljegyeztetik. A honvédség köréből. Fejér Ferenc százados november hó 1-ével Budapestre a törzstiszti iskolába vezényeltetek. Buthy Lajos és Bally János főhadna gyök ugyancsak Budapestre a kerületi iskolába ren­deltettek november hó 1-ével. Mindkét tanfolyam 8 hónapig tart. Az egyévi önkéntesek e hó 15-én 30-an Gyulára bevonultak, s még az nap Budapestre küldettek kiképzés végett, hol az egész kerület ön­kéntesei együtt lesznek kiképezve. Október 15-én vonultak be az újoncok, most már az uj véderőtör­vény értelmében 45 ember századonként. Eddig csak 25 vonulhatott be századonként a régi véderőtör­vény szerint. A Rendeleti Közlönnyel október 15-ével a méntelep, mely eddig a közös hadsereghez tarto­zott, végre végleg a honvédséghez helyeztetett át. Egy régi kivánság teljesült. Ez egy uj vívmány. Gróf Széchényi Miklós nráradi püspök f. hó 12-én este érkezett Körözsladányba s az állomáson nagy közönség jelenlétében Csánky Dezső járási fő­szolgabíró üdvözölte meleg szavakkal. Ezután hosszú kocsisorra' vonultak be a községbe. Az ut két olda­lán az önkéntes tűzoltók álltak sorfalat, égő fák­lyákkal. A községbe vezető utón szépm díszített és kivilágított diadalkapu volt felállítva. A püspök a harangok zúgása mellett a plébániára, majd pár perc múlva onnét kíséretével a templomba vonult rövid imára. A templom fényárban úszott s a fő­oltár délszaki növényekkel szépen fel volt díszítve. A templomból a megyés püspök gróf Merán János, a plébánia kegyurának kastélyába vonult, ahol el volt szállásolva. Másnap, vasárnap reggel az egész község lakossága ünnepi díszben volt. Reggel 9 óra­kor a zsúfolásig megtelt templomban gróf Széchényi Miklós megyés püspök szent misét mondott. A kör­nyékbeli papság részéről, a kíséretében levő Brém Lőrinc titkáron kívül segédkeztek Dunay Alajos, Zelinka János, Pálffy Béla és Chilkó László plébá­nosok, Fehér Lajos és Somogyi Antal koadjutorok. A szent mise után szent beszédet mondott a püspök s azután 451 gyermek és felnőttnek feladta a bér­málás szentségét. Délelőtt 11 órakor a község, a rgf. egyház, a tűzoltók, az ipartestület és a római kath. hitközség küldöttségei tisztelegtek a főpásztor előtt. Délben látogatást tett a megyés püspök a község főjegyzőjénél, Tóth József ref. lelkésznél és id. Ferencsik Károly építésznél. Délben a kastélyban ebéd volt a püspök tiszleletére. Délután 4 órakor a megyés püspök kocsin Mezőberénybe hajtatott, ahon­nan felutazott Budapestre. A békésvármegyei orvosszővetség f. hó 12-én tartotta évi rendes közgyűlését Békéscsabán, a vá­rosháza közgyűlési termében dr. Hajnal Albert el­nöklete alatt, ki megnyitó beszédjében megemléke­zett a lefolyt pénztárorvosi küzdelemről. Dr. Wall- fisch titkár ösmertette a munkásbiítositó pénztár és az orvosok közötti megállapodást, mely tudva­levőleg olyan, hogyha nem is elégíti ki az orvosi kar jogos igényeit, de teljes erkölcsi diadallal vég­ződött és remény van rá, hogy a helyzet mindkét fél jogos érdekeinek kölcsönös figyelembevételével javulni is fog. Végül dr. Geszti József indítványára a közgyűlés kimondta, hogy , az orvosi estély össze­jöveteleket tudományos demonstrációkkal kötik össze. A „Békésmegyei Muzeum“ gyarapodása. Ifjú Gulyás János egyetemi tanuló a múzeumnak a következő etnográfiái — néprajzi — tárgya­kat adományozta: L. koppantó vasból Gyuláról, 2. golyóöntő vasból Gyuláról, 3. csiholó vasból, úgy­nevezett »szamárszuróc alak Gyuláról, 4. csiholó vasból, úgynevezett »kacsaorru« alak Gyuláról, 5—6. sarkantyú Gyuláról, 7. sarkantyú Hódmező­vásárhelyről, 8—9. patkó Gyuláról, 10—11. Butyella 1865-ből és 1885-ből Hódmezővásárhelyről, 12. Cse­répmozsár, illetve mozsár cserépből Hódmezővásár­helyről, 13. cserépmécses Hmvásárhelyről, 14. cse­tepmozsár Gyuláról, 15. jégpatkó Gyuláról, 16. bu­tyella Békéscsabáról, 17. kábák Hmvásárhelyről, 18. békó Gyuláról, 19. nyűg Gyuláról, 20—21—22. szarureszelő, fésüsszerszám Gyuláról, 23. szarufürész Gyuláról, 24. lópatkó Gyuláról, 25—26. rendelteté­sökre nézve ismeretlen eszközök Gyuláról. Midőn az adományért köszönetét mondok, alkalomszerűnek gondolom fölemlíteni, hogy mennyire szükséges a múlt század házi, ipari és egyéb tárgyainak össze­gyűjtése, tanúsítja a 25. és 26. szám alatt »rendel­tetésére nézve ismeretlen eszköz« jelzés. Még élünk néhányan e kórból és már nem ismerjük az ipari eszközöket, hát még a következő nemzedék meny­nyire elmaradott lesz e tekintotben. Domonkos Já­nos muzeumör. Dobos István repülése. Vasárnap délután ezrekre menő tömeg lepte el a Galbács-kertet. A hirdetett repülésre már a kora délutáni órákban megindult a vándorlás gyalog és kocsin, no meg automobilon, aszerint, ki miként rendezkedhetett be e múlandó földi életre. Volt jegyárusítás is, de azt a helyet az érdeklődő s az aviatikát istápoló publikum nagy része tapintatosan elkerülte. így történt aztán meg az, hogy a több ezerre menő közönségtől mindössze 480 korona folyt be. Ebből aztán fizette »z’árosunk szülöttec a gép lehozatalát és visszaszállítását, a géprongalást (a próbarepülésen eltört egy légcsa­vart, ami maga 110 korona), a montőröket s a maga személyi kiadásait Azaz, hogy ez utóbbit már csak fedezte volna .... Az idő kedvezett a repülésre. Dobos úgy 4 óra körül kitolatta a gépjét, megindí­totta a motort és alig pár másodperc alatt már a levegőbe emelkedett. Az első felszállással hosszában végigrepülte a gyakorlóteret; a második felszállás alkalmával felemelkedett körülbelől 40—50 méter magasra s megkerülte az egész teret; ekkor, vissza­térve a kiindulási helyére, a közönség megéljenezte, megtapsolta. Alig pár percnyi szünet után újból startolt Dobos. Ezúttal még magasabbra emelkedett s merészebb ívben nagy kört Írva le a közönség közé siklórepüléssel szállt le. A leszállás oly merész szög alatt történt, hogy a gép nagyot zökkent; egyik kereke a gép alá csavarodott. A közönség ezúttal még melegebben és lelkesebben ünnepelte a bátor aviatikust. Dobos tehát fényesen kiköszörülte a múlt évi csorbát. Néhányan ugyan a közönség közül többet vártak. Kunsztokat, bravúrokat; talán azt, hogy Dobos lezuhan s szörnyet hal. A repü­lésre lejött Budapestről a gép konstruktora Svachulay mester is, ki a repüléssel minden tekintetben meg volt elégedve. Hogy Dobos nem repült fel 5—600 méter magasra, vagy följebb, az nem Doboson múlt, nem is a gépjén, hanem a motorján, mely mind­össze 35 lóerős Anzani-motor; inkább csak tanulásra alkalmas. Ilyen nagyszabású és nehéz, acélvázás géphez legalább 100 lóerős motor kellene. Dobos másnap feladta a repülőgépjét a vasútra s Nagy- becskerekre szállíttatta. Ugyanis Dobos ma délután ott rendez felszállásokat, ő maga pedig fölutazott Budapestre Takács Sándor temetésére. Ugyanis Ta­kács Sándor aviatikus Dobosnak testi-lelki barátja, épp akkor, midőn Dobos a Galbács-téren repült, a rákosi repülőtéren lezuhant s szörnyet halt. Takács és Dobos együtt kerültek ki a rákosi hangárokhoz, egyszerre kezdtek repülni, együtt tanultak, együtt álmodoztak. Mikor Dobos szombaton hazajött, elkí­sérte ide Gyulára Takács is s itt töltve egy napot, egy éjszakát, másnap együtt mentek át Aradra, ahol Kvasz András repült. Ez alkalommal Dobos hívta is Takácsot vissza Gyulára, hogy itt együtt repülje­nek, de Takács nem jött. Szinte szerencsének lehet mondani, hogy Dobos csak a repülése után kapta meg a katasztrófát tudató sürgönyt, főként ránézve szerencse, mert akkor aligha repül s a közönség most is kielégítetlenül maradva, esetleg oly békét­lenséget mutat, ami után talán soha sem mutathatta volna be szülővárosának a tudományát. Dobost kü­lönben boldoggá tette az, hogy szülővárosa ily nagy mértékben érdeklődik iránta, illetve, hogy annyian kijöttek a repülésére. Az érdeklődő s résztvevő kö­zönségnek Dobos ez utón mond szívélyes köszönetét. Szerencsétlenség a repülőnapun. Dobos István vasárnap délutáni felszállása, közmegnyugvásra min­den kalamitás nélkül fényesen sikerült. Az esemény még sem múlhatott el baleset nélkül. Igen sokan mentek ki a katonai gyakorlótérre kocsin, köztük M. Schriffert József tekintélyes józsefvárosi polgár­társunk is befogott két jóvérű hároméves csikót kocsijába s feleségén és leányán kívül két szom­szédját is kivitte a látványosságra. A második fel­szállás után mind az öten kocsira ültek és hazafelé hajtattak. A közkórház tájékán egy utánuk jött automobil siklott el zajtalanul és tülkölés nélkül a kocsi mellett, amitől a még civilizálatlan fiatal lovak megijedve elragadták a kocsit s Őrült futásnak eredtek. A gyeplőt tartó M. bchriffert látva, hogy a Szent István-utcán nagy embersokaság jár, nehogy valakiben kár essék, a kocsit egyrantással a Mágócsy- utcába kormányozta. A lovakat azonban nem volt képes megfékezni, azok a Szerecsentérig vágtattak, ott egy zökkenőnél a kocsi felborult s a rajta ülők messze kiröpültek. A holtra ijedt utasok jelenték­telen sérüléseiket figyelembe sem véve gyorsan talpra álltak, csupán a lovakat hajtó M. Schriffert József feküdt a földön eszméletlenül. Az arra járó dr. Szirbik Bálint kocsiján beszállította az eszmé­letlen embert a közkórházba, ahol nemsokára ma­gához tért. Az orvosi vizsgálat szerint jobb felső­lábszár törést szenvedett s fejét ütötte meg erőseu. A törött lábra kötést tettek s a közkórházban ápol­ják. A sajnálatos balesetért igazán nem lehet senkit sem felelőssé tenni, miután a sérült előadása szerint is, az autó teljes csendben hajtott és még csak tülköléssel sem járult hozzá a lovak megijesztéséhez, M. Schriffert Józsefet különben már nem először érte baleset. Pár év előtt szintén elragadták a lovak, s akkor egyik lába tört el bokában Házasság. Újhelyi Sándor lakatos iparos f, hó 12-én esküdött örök hűséget özv. Pap Imréné Mariska leányának. — Bernát Mihály adai kovács iparos október 14-én lépett házasságra Dávid Juli­annával. — Szabó Antal honvéd számvivö őrmester ugyanakkor vezette oltárhoz Kiss Zsuzsannát. Baleset. Csele Lajosné Réti Katalin gazdálko- dónét a napokban súlyos baleset érte szeregyházi tanyáján. Tehene kipányvázva legelészett a tanya előtt, de egyszerre csak elszabadult a kötélről. Nagysokára vették csak észre, hogy a tehén a zöld here vetésben lakmározik. Onnan elterelték és meg­itatták a tanyabeliek. Rövid idő múlva a tehén a sok zöld herétől elkezdett felfúvódni. Hasa mindin­kább nagyobbodott, mig egyszerre csak felfordult. A megijedt gazdaasszony befutott egy éles konyha­késért, s mint ilyenkor szokásos a tehén hasába döfte, hogy a levegő kiszabaduljon. Azonban a fel- puffadt testből a kés visszarugódott és a szerencsét­len asszony mindkét tenyerét mélyen keresztül vágta. Súlyos sérüléseit a közkórházban gyógy­kezelik. Mégis csak van őszünk. Hetek, hónapok óta panaszkodunk már méltán az időjárás ellen, amely régen nem volt annyira abnormis, mint ez évben. Múlt heti számunkban fájlaltuk, hogy immár őszünk sincsen többé és mintha az égiek meghallgatták volna keservünket, október második fele, különösen pedig az elmúlt hét meghozta a nélkülözött és vár- vavárt szép őszi napokat. Igaz, hogy az éjjelek nem­csak hűvösek, hanem hidegek, úgy hogy reggelen­ként mindig dér és fagy van, de a nappalok annál szebbek, derűsek, s ha melegnek nem is, de lega­lább enyhéknek mondhatók. Annyira elszoktunk a napsugártól, hogy most fokozott örömmel sütkére­zünk benne. A napok szépségénél azonban még fon­tosabb azok jósága, mert tömérdek mezei munka van hátra. Nem ritka látvány a cséplés és nyomta­tás sem, jókora területeken még mindig várják a tengeri érését is, ahol pedig a tarló felszabadult, mindenütt serényen folyik a szántás-vetés. A termé­nyek behordása csak azután következik. Látni való tehát, hogy az enyhe száraz időre még heteken át volna szükségünk. Házasság. Bally László gyulai honvédhadnagy folyó hó 19-én esküdött örök hűséget Békésen özv. Zupka Orbánné leányának: Jusztinának. A hosszufoki ármentesitő társulat az 1913—15. évekre társulati elnökké gróf Wenckheim Dénest, álelnökké dr. báró Drechsel Gyula békési ügyvédet egyhangúlag megválasztotta. Ezenkívül választott a közgyűlés 10 választmányi tagot, továbbá 3 szám- vizsgálót. Békéscsaba község képviselőtestülete folyó hó 14-én közgyűlést tartott, — amelyen évek óta tartó vajúdás után végre is megállapították a kövezési programmot és pedig az e célból kiküldött bizottság javaslata szerint a Jókai, Petőfi, Orosházi, Bánszky, Zsilinszky, Mezőberényi, Korvin-utcák, a Yágó-hidhoz és az összes temetőkhöz vezető utak fognak kikövez­tetek Az összes kövezés 418 ezer koronára praeli- mináltatik, amelynek fedezetére 450.000 koronás kölcsönt akarnak felvenni. A jövő évi költségvetés tár­gyalását 8 nap múlva tartandó újabb közgyűlésre halasztották. Tóth László segédjegyzőnek Gally Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom