Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-13 / 41. szám

XLIV. évfolyam Gyula, 1919. október 13. 41. szám. Előfizetési árak: Egész évrt ......... 10 K — f Fé l évre... ... ... 5 K - f évnegyedre ..._ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. . /■ / POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÄSZAT1 HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A vármegye közgyűlése. Békésvármegye törvényhatósági bizottsága csütörtökön tartotta meg rendes őszi közgyűlé­sét Kéry Gyula főispán elnöklete alatt. A közgyűlés igen népes volt, amit előre lehetett tudni, mert hisz a tárgysorozatba fel voltak véve a politikai helyzet megítélése tár­gyában kelt törvényhatósági átiratok, ezenfelül nagyon sok bizottsági tagot bevonzott az a kö­rülmény, hogy ezen a közgyűlésen kellett ha­tározni afelett, hogy a vármegye pénzei a jövő évben mely pénzintézetekben helyeztessenek el. Minthogy pedig a jelenlegi pénzviszonyok kö­zölt 17 vármegyei takarékpénztár kért részt ezekből a pénzekből, érthető, hogy nagy volt az érdeklődés, miképen fog a vármegye ebben a kérdésben határozni. A közgyűlést az elnöklő főispán a törvény- hatósági bizottsági tagok szívélyes üdvözlése mellett megnyitván, első tárgy volt az alis- páni jelentés, amelyhez Makay Márton bizott­sági tag szólalt fel és annak kapcsán emelt hangon a szeghalmi főszolgabiró azon, szerinte törvéuytelen eljárását Ítélte el keményen, mely szerint — állítólag — 25 munkást, akik hozzá kérni mentek, a községi meuházba elzáratott; szóvá tette továbbá a köztársasági párt meg­alakulása céljából kért népgyülés betiltását, amelyet a gyülekezési jog nagy sérelmének mondott. A vármegye alispánjának, valamint a méltatlanul megtámadott Csánki Jenő főszolga­bírónak felszólalásaiból azonban kitűnt, hogy a szóban levő munkások nem kérni mentek a fő­szolgabíróhoz, hanem idézve voltak oda azért, mert ellenük a szerződés jogtalan megszegése miatt kihágási eljárás tétetett folyamatba, a melynek eredményéhez képest — a legteljesebb szabályszerűséggel — 30 napi elzárásra Ítél­tettek és — szintén törvényes alapon — azon­nal elzárattak a községi menházba, ahol sokkal jobb elhelyezést találtak, mintha a községi vagy járásbirósági fogházba zárattak volna el. Az alispán és a főszolgabiró felszólalásai után tisztán állván a tényállás s a felszólalásnak teljes alaptalansága, természetes, hogy az alis- páni jelentés szó nélkül tudomásul vétetett. Az alispáni jelentéshez még Csizmadia András bizottsági tag szólalt fel, aki azt pana­szolta, hogy a meg nem keresztelt iskolaköte­lesek több évig egy-egy osztályban tartatnak, úgy látszik azért, hogy ezzel büntessék őket. Az alispán megigérte, hogy a panasz miben állását illetékes helyen vizsgálat tárgyává teszi és annak eredményéhez képest jár el. Az uj illetményrendezési törvény alapján a magasabb fizetési osztályba való előléptetésre és szolgálati pótlékra igénnyel biró 11 tiszt­viselő kérelme vita nélkül, kedvező értelemben intéztetett el. A vármegye háztartási költségvetése hoz­zászólás nélkül elfogadtatott úgy, ahogy azt az állandó választmány javaslatba hozta és azzal kapcsolatosan előterjesztett pótadó költségvetés­hez szükséges 1 százalékos pótadó kérdésében megtartott névszerinti szavazás eredménye az volt, hogy a pótadót a törvényhatóság 124 szó­val 51 ellen megszavazta. A vármegye 1913—14. évi közúti költ­ségvetése az előterjesztés értelmében hozzászó­lás nélkül elfogadtatott. A most említett költségvetéseket annak idején részletesen ismertettük, ennélfogva azok­ról ezúttal bővebben megemlékezni felesleges­nek tartjuk. Ezután előterjesztettek a politikai helyzet megítélése ügyében érkezett Zemplén és To- 7'ontál vármegyei átiratok, amelyeknek során az állandó választmány az alábbi javaslatot aján­lotta elfogadásra. »Békésvármegye törvényhatósági bizottsága — amint ezt már előző határozatában kifejezte — most is abban a meggyőződésben van, hogy a parlament­ben legutóbb lefolyt és annak működését bosszú időn át teljes tétlenségre kárhoztató obstrukció, még a mi különleges közjogi viszonyaink között sem volt megokolt és éppen ezért a kormánynak azzal szemben követett eljárását, mint a viszonyok kényszerítő erejének folyományát — bár őszintén sajnálja — mégis érthetőnek tartja. A parlamenti viszonyoknak a képviselöház el­nöke elleni fegyveres merényletig történt teljes el­fajulását és annak nyomán az országban fennálló egyenetlenséget annál is inkább fájlalja, mert áz obstrukció letörésének szüksége nagyon könnyen elkerülhető lett volna, ha az obstrukció abbahagyása iránt a parlamentnek abban részt nem vett vezető ellenzéki félfiai, tekintélyük egész súlyával komolyan közreműködni el nem mulasztották volna. A most már megváltozhatatlan tényleges álla­pottal szemben a törvényhatósági bizottság minden­nél fontosabb feladatnak azt tartja, hogy a fennálló sajnálatos parlamenti helyzet haladék nélkül véget érjen Ha e feladatnak végrehajtása a nemzet féltve őrzött jó hirnevének fenntartása és mélyen sülyedt politikai tekintélyének visszaszerzése, valamint a nemzet jövő fejlődése érdekéből késedelmet nem tűrő kőzszükséget képez, ugv a bonyodalmas kül­T A R C A. Jelentés ■ ■. Egy háborgó lelkű, de talán a legmélyebben gondolkozó költőnk mondja: „Nem érzed-e a lanyha szelletet, Mely arcodat legyinti s elröpül? Vékonyka porréteg marad, hol elszáll, Egy évben e por csak néhány vonalnyi, Egy század évben már néhány könyök, Pár ezredév gúláidat elássa, Homoktorlaszba temeti neved, Kej-kerteidben a sakál üvölt, A pusztán koldus, szolganép tanyáz.“ És igaza van a költőnek, mikor az embert alkotásaival együtt olyan végtelen kicsinynek, erőt­lennek, jelentéktelennek mutatja be ha a világ- egyetem, a mindenség rettenetes magasságából tekin­tünk le reá Csak amit szemünkkel látunk, annak is a nagysága mellett eltörpül egész földünk a rajta levőkkel együtt. Öntudatunk már sejti a végtelen­ség érzetét és ha mindig csak égre függesztett sze­mekkel járnánk, ha lelkünk elmerülne az ember apró világának és a nagy teremtésnek összehason- litgatásában, bizony talán vágyva sóhajtoznánk a Nirvána, a teljes megsemmisülés boldognak tetsző örök nyugalma után Ám azért vannak a vallások, azért a bölcse­lők. hogy a hit vagy az ész erejével megnyugtassa azok lelkét, akiknek önereje nem elég, mert „Nagy kényelem s megnyugvás hitünkben Nemes,Ide terhes, önlábunkon állni!“ Számoljon mindenki magával, találja meg ki ki lelki egyensúlyát a maga dispoziciói szerint. Efi azt hiszem, nincs miért kutatni ott, ahol elzárva előttünk az ut Éljünk csak nyugodtan abban a körben, anova végzetünk rendelt bennün­ket De tegyük kellemessé egymásnak az életet Egymást támogatva és megértve, egymásnak javát akarva. Abban az erkölcsi rendben, melynek alapja a szeretet, az igazi emberszeretet, mely másért is tud érezni, áldozni, mindenki feltalálhatja feladat­körét, hivatását és azonképen a megelégedés, a boldogság érzetét és nyugalmát . . . Ennek a sze- retet-erkölcstannak a tökélye az alkotó kedv, az alkotó munkásság, ha abban a szeretet, mint alap­érzés vezet bennünket . . . * * * Jelentés . . .! „Jelentés Békésvármegye közkórházának 1911. évi működéséről “ Vájjon ki olvasta volna el ezt a tárcát, ha ezzel kezdem . ? Még tán igy is félre dobják Pedig ez a jelentés egy igen szép, nagy alkotásnak, egy közhasznú, áldásos intézetnek fejlő­déséről számol be Mintha kertben járnánk, melyét 25 évvel ezelőtt láttunk. Boldog csodálkozással szemléljük, hogy a kis terület, a kicsi méret hogy megnőtt, meg izmosodott. A vékony, kis hajladozó fácska terebélyes, lombos kolosszussá növekedett, melynek már az oldalágai is vastagabbak, mint volt annak előtte maga a fa. Ezren és ezren jár­nak a szenvedők enyhülést keresni a nagy fa ár­nyéka közelében és akiket az alkotó munka hatal­mas eredményeinek megismerésére, akár a tudásvágyuk, akár emberszeretetük, vagy egy álta­lános, egybefoglaló kifejezést használva : a művelt­ségűk késztet, azok jöjjenek velünk . . . * * * A kórház igazgatója: dr. Berkei Sándor, ki a jelentést összeállította, érdekesen ismerteti a mai, hatalmas arányú kórháznak 25 évvel ezelőtti álla­potát Idézzük belőle a következőket: „Egy hosszú, földszintes épület a Kórház­utcában, középen keskeny bejárattal Összesen 7 kórszoba és 1 iroda, amely egyszersmind a fehér­nemű és kórházi ruhanemű raktárul is szolgált Ezenkívül egy kis épület, a szép fakkal beültetett udvar túlsó oldalán 4 szűk zárkával, 4 elmebeteg, ezek előtt a zárkák előtt két kis előtérrel a tiszta­Q-"2~C7X*A. utóda BODI TOZSEP VILÁGOSI (_^r£td.2ZZLeg'37e] ezölőn.a.gry'bixtcfeoe pincegazdas .ga ajánlja kitűnő minceégű. liegyi torait és pedig: 1911., 1910., 1909. és 1908. évi asztali és pecsenye­borait, legfinomabb palackérett Furmint, Rizling 313 20—30 X-evelels és Muskotály régi fajborait, továbbá legfinomabb minőségű ménesi veres (Bikavér) uj- és óborait* Árajánlattal és eladási feltételekkel készséggel szolgai. 3ECEI JCZEZP Világos (Axadmegye) cimre Js'ü.lden.dőls:. Lapunk -rriaA száma 3 oldal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom