Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-30 / 26. szám
Békés 1912. junius 29. 2 Gróf Wenckheim Frigyes halála. Évek bosszú sora óta tartó gyöngélkedés, hónapok óta húzódó kínos betegség után, bár nem jött váratlanul, mégis amidőn a kikerülhetlen fátnm bekövetkezett, úgy szerettei körében, mint vármegye s bizonyára országszerte mélységes részvétet kelt gróf Wenckheim Frigyesnek halála. A boldogult four Magyarország leggazdagabb mágnásai között is vezető helyen állott. Úgy tudjuk, hogy Eszterházy Miklós herceg után ő volt Magyarország legnagyobb adófizetője. Minden izében arisztokrata volt és pedig a szó nemesebb értelmében véve. Humánus, jótékony, vendégszerető, igazi graudseigneur, akinek egyéni karakteréhez a legkisebb homály sem fért egész éltén keresztül. Ifjú korában, mint azt vezető cikkünkben megírtuk, közpályára óhajtott lépni. Meg volt erre minden kelléke. Vármegyénk első arisztokrata családjának sarja, születése, emellett a? uj alkotmányos aera egyik vezető államférfianak, feledhetlen emlékű Wt-Lckheim Béla bárónak, aki fényes karrierre termettnek vallotta, buzdítása s támogatása ; de mindezek fölött Istentől nyert szép tehetsége, komoly tanulmányai, melyeknek bizonyítéka, hogy jogot végzett sőt az ügyvédi diplomát is megszerezte magának, rokonszenves modora, daliás külseje, a férfiúi szépség csaknem utolérhetetlen mintaképe: mindezek mintegy praedestinálták rá, hogv az országnak majdan egyik vezéralakjává váljék. Közszereplési vágya nem valósulhatott meg. Mint nőtlen ember 1869-ben Gyulán. 1872-ben pedig Békésén Deák-párti programmal képviselőnek lépett fel. Mindkét Ízben kisebbségben maradt, a bal siker elkedvetlenítette, a balsiker okai pedig csaknem élte fogytáig tartó dissonanciát hagytak vissza egyéniségében. Közben a vármegye szolgálatába is óhajtott lépni; nevezetesen a hatvanas évek végén a Deak-pártnak egyik alispán jelöltje volt a törvényhalósági közgyűlésen, de a minden vonalon diadalmas akkori balközép eme törekvését is meghiúsította. Így tehát közszereplése csupán annyira szorítkozott és abban merült ki, hogy a régi főrendiháznak egyik jegyzői tisztét tölthette be. Életének forduló pontja házassága lön. 1872. junius 18-án esküdött örök hűséget Magyarország akkori legfenköltebb szellemű leányának, a minden női erényekben bővelkedő gróf Wenckheim Krisztinának és a 40 esztendős boldog csiládi élet, amely alatt 3 fiú s 4 leánygyermekük született, teljes re- kompenzáciot nyújtott nékie a közélet mezején meg nem valósult ábrándjaiért. Két ízben országgyűlési képviselő is volt. Először Gyulán 1878-ban, utóbb ugyancsak egy cikluson át a kisjenői kerületben, de már akkor egyéni aspirációk nélkül. Úgyszólván kizárólag politikai barátai kedvéért vállalt mandátumot. Évtizedeken át ugyanis mint rendíthetetlen hive Apponyi Albert- nek, oszlopos tagja volt a mérsékelt ellenzéknek és a későbbi nemzeti pártnak. Deákpárti elvét és meggyőződését mindvég g megtartotta és politikai meggyőződése sokkal erő ebb volt benne a baráti szeretetnél is, Apponyi Albertet tehát az emlékezetes november 18-ika után tovább nem követte, sőt aki Tisza Kálmánnak talán legelkeseredettebb politikai ellenfele volt, meggyőződésének teljes hevével csatlakozott utóbb gróf Tisza Istvánhoz és a nemzeti munkapárt politikájához. A politikai sőt a megyei közélettől való visz- szahuzódásának, az egyéni elkedvetlenedésen kívül egyéb komoly okai is voltak. Tettvágyát, ambícióját a gazdálkodásba helyezte. Nagy terjedelmű számos uradalmában csaknem 130 ezer holdnyi földterületen ö maga gazdálkodott. Önön-magának volt bonorum direktora. Egymaga dirigálta a gazdálkodásnak mindennemű ágát, rendelkezései a legapróbb részletekre is kiterjedtek. Vagyonát eme gazdálkodási methodussal tetemesen megnövelte. A hazafias magyar four előrelátásának és nagyon is méltánylandó érdemének, mindenekfölótt pedig követendő példájának értékeljük, bogy az uj birtokokat nem a magyarlakti al- fóldön, hinem exponált nemzetiségi vidékeken vásárolta idegenektől és ily szempontból egy újabb honfoglalás misszióját teljesítette. A minden csepp vérében kizárólagosan magyarra fejlődött Wenckheim családnak nesztorává válván, Őfelsége a király valóságos belső titkos tanácsosává es fcpohárnoki minőségében ország- zászlósának tüntette ki. Gyulavárosa iránti jóindulatát mindig megtartotta és tényekkel is bizonyította. A? árvabáz, a főgimnázium létesítése első helyen ugyan neje, a mi földi patronánk Wenckheim Krisztina grófnő nevéhez és nemes szivéhez füződu-k, de a viszonyokkal ösmerős nem hunyhat szemet annak beismerése elől, hogy a nemes grófnő elhatározásainak irányításában neki is természetszerűleg kiváló osztályrésze volt Amit Gyulavárosa egyizbení képviselője a cík- | lus alatt élvezett: teljes fizetését alapítványul tette j egy gyulai illetőségi középiskolát végzett tanulónak I egyetemi kiképzésére. Három évtized óta immár tiz (gyulai fiú élvezte a bőkezű alapítvány jótéteményét; í tiz ifjú kizárólag ennek köszönheti, hogy tanulmá- j nyait folytathatta s bevégezhette. Gyula városa a i nemes grófnak sok jóságát és szeretetét honorálandó, j józsefvárosi főutcát méltán nevezte el az ő nevéről »gróf Wenckheim Frigyes-utcá«-nak. A boldogult év k hosszú sora óta betegeskedett Cukorbajban szenvedett és évről-évre Karls- badban keresett és talált enyhülést fájdalmaira. Az utolsó két^ évben azonban már annyira elgyengült, hogy a távoli fürdőre nem utazhatott, sőt hónapokon át állandóan ágyhoz volt kötve. Hatalmas életereje sokáig ellenállott az enyészetnek, de utóbbi időben, noha szellemi üdeségét utolsó percéig megtartotta, élete folytonos haldoklásnak volt már csak mondható. Csütörtök délután hat órakor csendesen bekövetkezett halála az ágya köré sereglett összes szerettei között a mély bánat mellett fájó megnyugvást is keltett. Lapunk zártakor még nem kaptuk a halálesetről szóló gyászjelentést, de annyit tudunk, hogy a boldogult föur temetése szombaton, vagyis ma délután fél három órakor lesz a kigyósi családi sírboltba és a mélyen lesújtott család a temetési gyász- szertartás teljesítésére dr. Lindenberger János gyulai esperes-plébánost kérte föl. Áldás, béke hamvaira, hálás kegyeletünk szép emléke fölött! Tanügy. Beiratások a tanév végén a gyulai főgimnáziumban. A szeptember hó elején tartandó rendes beiratáson kívül julius hó 1. és 2-án d. e. 8 — 12-ig is lesznek beiratások a főgimnáziumban. Ezen beiratkozásra az I osztályba a főgimn. szerződés 10. §-a értelmében elsősorban gyulai és békésvármegyei katholikus ifjak, azután Gyula város más vallásu lakosainak fiai jelentkezhetnek. A többi osztály ba II — VIII-ig a helybeli gimnáziumban járó tanulók iratkozhatnak be az év végén. A fölvétel föltételei a következők : a) Az I. osztályba csak oly növendékek léphetnek, akik életük ki'encsdik évét betöltötték, de 12 évnél nem idősebbek ; arról, hogy a népiskola négy alsó osztályát jó sikerrel végezték, nyilvános népiskolától nyert bizonyítványt mutatnak elő. A fölvételnél ezenkívül a tanuló születési anyakönyvi kivonatát és ujraoltási bizonyítványát tartozik benyújtani, b) Felsőbb osztályba csak oly tanuló léphet, aki az előző osztálybeli tárgyak mindegyikéből — ide nem számítva a rendkívüli tárgyakat — legalább elégséges osztályzatot nyert. Az év végén történő beiratkozásra nézve vallás és közokt, miniszter a következőket Írja elő : 1. A tanév végén beirt tanulók szintén az igazgatónál hagyják iskolai bizonyítványaikat s megkapják a rendes beirási igazolványt. 2, A fölvételi dijak e tanulóktól is azo nnal beszedendők.Ha a tanév végén fölvett tanulók a jövő szept. 4-ig bezárólag az osztályfőnöknél személyesen nem jelenthezaek, nemcsak a belépésre való jogosultságukat, hanem a befizetett fölvételi dijat is elveszítik. 3. Levélben vagy Írásban való jelentkezésnek helye nincs. A főgiinázium segélyesryletéhez vagy az alum- neumhoz segélyért nyújtandó folyamodások legkésőbb augusztus hó 25 ig az igazgátóhoz nyújtandók be. Az igazgatóság. TÁBCA. A „Szarvasi Leíínyegycsiile!“ gyíísziiiinepe. Gróf Bolza Páiné emlékezete. A kegyeletes hála nemes érzésével adózott a „Szarvasi Leányegyesület“ boldogult védőasszonya, gróf Bolza Pálné emlékezetének, a folyó hó 16-án tartott gyászünnep alkalmával. A szerető és hálás megemlékezésnek kegyeletes adóját kívánta leróni gyászünnep keretében az a kultúrintézmény, melyhez az érzelmek és eszmék életetadó szálai fűzték életében a nemes grófnőt; az a kulturális és humánus irányú egyesület, melyet nemcsak megalapított, hanem végtelen szeretetének melegével ápolt és védett a boldogult. A gyászünep iránt, már hetekkel előbb, Szarvason még soha nem tapasztalt élénk érdeklődés nyilvánult. A gyászünnep gonddal összeállított sorrendjét »Szarvasi Leányegyesület dalkar i-& által szabatos összhangzatosággal előadott Gyászdal nyitotta meg. Majd az ismert, finom lelkületű és mélyérzésü írónő : Nil (Dapsy Gizella) mondotta el az általa szépen megirt Prológust, mellyel rendkívüli hatást ért el A gyászünnep sorrendjének egyik kiemelkedőbb pontját Szirmay L. Árpád tb kanonok-esperes, szarvasi plébánosnak magas szárnyalásu, eszmékben és költői hasonlatokban gazdag emlékbeszéde képezte. A hatalmas, szónoki erővel előadott emlékbeszédből, melynek szt Ágoston szép mondása :„Könnyek a szív vérének elöntöző patakjai“ szolgált alapeszméül, a befejező rész a következő : „A kultúrharcban megmaradt sereg ma gyászünnepet ül vezérének emléke felett, ki egy más csatában, az anyai legszebb hivatás harcmezején esett el. Két otthon maradt árván. A családi otthon kis fészke, a régi boldogság kedves tanyája, hol egy kedves lény helyett a bu- bánat és tájdalom kiséri karöltve virágokkal övezett ösvényeken a megárvult hitvest. Minő változás! Ki érti meg az emberi szív fájdalmát ? Majdnem minden életnek boldog a kezdete és szomorú a vége. A boldogság az élet hajnalával pirkad elénk, de csakhamar eltűnik, azután megjő a szomorúság és állandó társunk marad. Miért van ez igy ? Miért van az, hogy kezdetben, mikor még mitsem tettünk, mitsem fáradtunk, mit- sem érdemeltünk, a boldogság forrásával találkozunk, később, amikor már dolgoztunk, boldogságunkért annyit alkottunk, aggódtunk, mikor mieink szeretete lelkünk másik felévé lett — minden el' hagy bennünket ? Ez a lélek örök fejlődése! Amiként a züllött lélek fokról-fokra sülyed, úgy a nemes léleknek fokról-fokra emelkednie kell. Nem szabad megállapodnia soha. Már pedig a boldogságban megállapodik az ember. Jól érzi magát benne, késlekedik, ott feledi magát. De nem maradhat meg benne. Isten a legtökéletesebb lény, a tökéletesebb utakra űzi a nemes lelkeket Éppen ezért van, hogy midőn a földön a boldogságban meg akarunk állapodni, midőn a boldogságban édes gyönyörűséggel ringatódzunk, Isten egyet int és a fájdalom lángja fellobog lábaink alatt, hogy tovább menni kényszeritsen. Ez az emberiség, ez minden egyes jó lélek története. A fájdalom az élet legnagyobb művészete s küldetése az, hogy megteremtse a szivet s miután lángjaiban megedzette, felvigye az égbe. Én csak igy vagyok képes megérteni a fájdalmat, mert különben örökké borzadnom kellene attól, mit nem kerülhetek el. A másik elárvult otthon a leányegyesület otthona. Elvesztettük koronánkat, egyesületünk védőasszonyát. Nyugodtan és fenségesen, mint a tenger fokán a szikla állott ő egyesületünk élén, biztos tekintettel, erős akarattal, mindent felölelő lankadatlansággal töltötte be nemes hivatását. S amire gondolni sem mertünk, egy szomorú napon, sorsa viharának bősz hullámai ledöntötték a sziklát s mi a mély fájdalom által lesújtva, eszmélünk arról, mit vesztettünk ő benne. Most már megértjük a klasszikus szavait: a töviskoszoruk életünk rózsaágaiból készülnek s nem a borongós, hanem a legmelegebb nyári nap után támadnak vészeink. A fájdalom villáma erős csapást mért reánk, de ez a nagy csapás lelkűnkben kiváltó erőkre oszlik s miként Michel Angeló kalapács-ütésekkel esett neki annak a márványtömegnek, melyből Mózes szobrát alkotá : úgy alakul ki a mi lelkűnkből is a fájdalom kalapács-ütéseinek hatása alatt védőasszonyunk élőszobra, ki szól, beszél hozzánk és élni fog közöttünk mindaddig, mig a kegyeletes hála az ő emlékét körül övedzi. Mint a költő mondja : ki kedveseinek emlékében él, nem halt az meg, halott csak az, kit elfelejtenek. Leikeinkben legyen az ő képe, szivünkben erényei, akaratunkban jelleme, hálás kegyeletünkben halhatatlan emléke ! * * *
