Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-21 / 3. szám

XILIY. évlolyam. Wjula, 1919. január 91 3. szám. A Előfizetési arak: Egész évrt ... _ 10 K — f Fé l évre............... 5 K — f Évnegyed re ... ... 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiltterek intézendők. 'U1.1T1KAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A Zsilinszky-fiuk felmentve. A Zsilinszky fiukat a budapesti es- küdtbiróság is felmentette. — A midőn ehez a tényhez hozzászólunk, csak elvi álláspontunkhoz maradunk hűek a mi­dőn, mint a múltban cselekvénk, as Ítélet érdemét esuttal sem érintjük. Ezt az Ítéletet éppen olyan tisztelettel vesszük tudomásul, mint vettük volna akkor, ha az Ítélet marasztaló lett volna. Az intelligens ember erkölcsi fegyelme­zettségével együtt jár, hogy a törvé­nyes bírói Ítéletet, függetlenül attól, hogy tetszik-e neki vagy sem, mint az alkotmányos szabadság és a társa­dalmi rend egyik nagy horderejű biz­tosítékát, tiszteletben részesítse, döntése előtt meghajoljon. / Es éppen a biró hivatásának és a bírói Ítéletnek tekintélye érdekében, a amelyet egy törvénytisztelő nemzet legnagyobb kincsének jogérzete, társa­dalmi rendezettsége és civilizatorikus érzéke legfőbb fokmérőjének tekintünk, emeltük fel szavunkat akkor, a mi­kor tiltakoztunk a kúriai határozatnak ama részéből, mely a gyulai eskiidtbi- róság helyett a budapesti esküdtbiró- ságot delegálta az újabb eljárásra, a gyulai bíróságra levonható következ­tetések ellen. Tudjuk, hogy a delegálásnak már törvényeink értelmében sem lehetett más indoka, mint a mit a koronaügyósz­helyettes is élesen hangoztatott, hogy t. i. a gyulai esküdtbiróság terror és elfogultság hatása alatt hozta meg az ítéletét, ez okból tehát az újabb eljárás során sem várható tőle részrehajlatlan Ítélet. Ez súlyos vád volt és alkalmas arra, hogy a gyulai esküdtbiróság pár­tatlansága iránt kételyt támasszon. De mi tudtuk, hogy a vádnak a valóságban nem volt alapja. És ebből a ssempontból reánk nézve egyre ment, hogy a Zsilinszky-ügyben minő lesz az ítélet érdeme. Akárminő befejezést nyert vagy még fog nyerni a biinper, az bizonyos, hogy a biró- küldéssel a befolyásolt Ítélkezés bélye­gét sütötte rá a kúria a gyulai esküdt- bíróság eljárására. Bár a mi lelkiismeretünk nyugodt volt, mindazáltal az országos közvéle­mény előtt féltettük a gyulai igaz­ságszolgáltatási faktorok jóhirnevét, magunkban viszont megrendült hittel néztük a kúriának, ennek a magasan álló testületnek azt a tényét, mellyel csupán a látssatra támaszkodva, nyúl a biróküldés fegyveréhez, hogy árnyékot borítson egy hivatását becsületesen tel­jesített bíróságra és hogy ezzel elhintse a bizalmatlanság magvát ítélkezése iránt. Most azután meghozta a budapesti esküdtbiróság az Ítéletét és éppen úgy, sőt mondhatnánk még amngyabban fel­mentette a Zsilinszky-fiukat, mint an­nak idején a gyulai esküdtbiróság. Mi ennek reánk nézve a jelentő­sége ? Az a tény, hogy a gyulai esküdt­biróság elfogultság nélkül, teljes lelkiisme­reti szabadsággal hosta meg Ítéletét, tény lett volna akkor is, ha a budapesti es­küdtbiróság ellenkező ítéletet hozott volna. A budapesti esküdtbiróságnak felmentő verdiktje azonban ezt a tényt közismertté tette és egy orsság közvéle- ménye előtt világosságot gyújtott abban a kérdésben, hogy Gyulán a felmentő ítélet az itteni esküdtek benső igazság­érzetén alapult és arra semmi illegitim lelki kénysser nem gyakorolt befolyást. Abban az ellentétben tehát, mely a valóság és a kúria delegálás iránti határozatával felidézett látszat között keletkezett, a közvélemény előtt is a gyulai esküdtbiróság maradt a győztes. Ez a fényes elégtétel örömünkre szolgálna, ha viszont a közvélemény természetes ellenhatásként azt nem kér­dezné: mire való volt hát a delegálás ? És ha ez szükségtelennek bizonyult, logikai kényszerűségből tovább megy egy lépéssel és azt is megkérdezi: mire való volt az egész uj eljárás? Szinte önkényteleniil párhuzamot von a gyulai és budapesti bíróság tárgyalása között. Csalódottan kérdi, produkált-e újabb mozzanatot az ismételt tárgyalás? Nivó- sabb volt talán a budapesti bírósági el­járás? Gyakorolt-e befolyást az Ítéletre T A E C A. Jlzí mondják . . . Azt moadják, hogy virul az erdő Rügyeznek már a kerti fák S hogy odalennt a völgy ölében Kinyilottak az ibolyák ! Azt mondják, hogy megint tavasz van Eltűnni én ezt nem tudom! Hiszen a fák még zuzmarásak, Még jégvirágos ablakom . .... Azt mondják hogy ébred az erdő! A vén platánok hajtanak! Keresik már a régi fészket A megtért vidám madarak. Én nem hiszem, hogy már tavasz van ! Még alszik a föld, hull a hó .. . — . . . A te lelked lehet csak ily szép, Ily szüzfehér, ily csillogó . . . . . . És nálatok a bércek alján Ugy-e ott kikelet virul t — Itt nálunk még a kerti fákra A hó csillogó leple hull . . . Ti ott ngy-e tavaszba jártok t! Hogy tél van észre sem vessed! Hisz most virul a szived mélyén Fehérvirágos kikelet! . . , Ott nálatok ugy-e tavasz van l Barackvirágos szép tavasz Virágát szórja, hinti rátok ... ... Az én szivemben még havaz! Megsejtem én mafd azt az órát: Valami titkos sejtelem S valami nagy-nagy fájdalom fog Majd átvonulni lelkemen: Mikor az oltár lépcsőjénél Meghajtod mir tus os fejed Es bus, nehéz halotti csöndbe Elmondod halkan esküdet! Mikor kilépsz a templomajtón Előtted rózsás lesz az ut! Emlékedbe ne hozza óra A sápadt hervatag fiút . . . Örök tavasz legyen tenálad! Lelked ne tudja meg soha, Hogy van szív melyben örök tél van Amelynek nincs több tavasza! . . . Azt mondják, hogy ébred az erdő A vén platánok hajtanak; Keresik már a régi fészket A messziről jött madarak! Én nem hiszem, hogy már tavasz van Még szunnyad a föld, hull a hó .. . ■ —• ... . Csak a te lelked lehet ily szép, Ily szüzfehér, ily csillogó! . . . Récz Etus. Telegramm. Irta: Helyi. Tamásné asszony egy reggel azzal az égő i vággyal ébredt föl, hogy egyszer ő is részesülhes­sen a nyaralás örömeiben Nagyon serény házi­asszony volt, kinek nap-nap után keményen kellett dolgoznia. Méltán kiérdemelte tehát, hogy egyszer pár napig kipihenhesse magát A pompás tavaszi idő meggyorsította elhatározását s a férje, kit erős kezekkel kormányzott, örömmel adta beleegyezését tervbe vett nyaralási útjához, mert hiszen ezáltal néhány napi szabadság biztató képe integetett feléje. Tamásné asszony rég nem látott nővérét meg akarta lepni, épp ezért nem jelentette be láto­gatását. A pályaudvartól a rokoni házhoz vezető | rövid utón gondolatban kiszínezte magának azt az ! örömet, mellyel nővére fogadni fogja. Már bonta­koztak a szerény háznak a körvonalai. Egészen megindulva közeledett a rácshoz és belépett a kis kertbe. Figyelt. Semmi nesz. A gyermekek pedig viháncolvaj pajkos lármával szoktak volt a ház körül játszani Fölrántotta, a szoba ajtaját. Meg­döbbenve állt meg a küszöbön Ott ült a sógora,. Lapunk m.ai száma ÍO oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom