Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-26 / 9. szám
XL11I. évfolyam. Gyula, 1911. február 26. 9. szám. Előfize.ésí árak: Egész évre ......... 10 K — f Fé l évre.............. 5 K — f Év negyedre ... ... 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. r v POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Megyei közgyűlés előtt. A holnapi napon tartandó vármegyei rendes közgyűlés első tárgya, mint rendszerint, az alispán jelentése a vármegye közállapotáról és a decemberi közgyűlés óta történt nevezetesebb intézkedésekről. Az alispáni jelentés szerint a közegészségügyi viszonyok valamivel jobbak voltak és az elhalálozási százalék eggyel kevesebb, mint az előző évnegyedben. A heveny ragadós bajok közzül a difteria volt az uralkodó, amelynek lefolyása középsúlyosnak mondható. A vármegyei közkórházban az elmúlt évben 5717 beteget ápoltak. Műtétet 1447-etvégeztek a sebészeti osztályon. Az építkezések előre haladása a múlt évi augusztusi szerencsétlenség miatt, továbbá a vállalkozók lassúsága és a hideg időjárás következtében nagyon lassan haladnak előre, úgy, hogy meg most sem lehet előre megállapítani, hogy a munkálatok mikor lesznek készen. Zavart okoz a szennyes vízgyűjtő medencének építési nehézsége; a medencék üzembe helyezése előtt ugyanis az uj pavillonokat sem lehet használatba venni. A személy és vagyonbiztonság általában kielégítő volt. A vármegye mezőgazdasági állapotában számba vehető változás december óta nem állott be. A ragadós száj- és körömfájás a vármegye területén a teljes lezajlás felé közeledik. A hasított körmü állatoknak azonban csupán egy negyede ment át a vészen és ha az erős fagyok nem semmisítették meg a ragályanyagot, úgy félni lehet tőle, hogy a betegség a tavasszal újra fellép. > Összesen 43 útlevelet adott ki az alispán. Kivándorló azonban mindössze 33 volt. Az ut építkezések közzül csak a szarvas—szentesi és a szarvas—endrődi, a hidépitkezések közzül pedig a remetei, dobozi és a fehér körösi hidak építése van hátra. A remetei hid építésének munkálatai már vállalatba vannak adva, a többi hid és ut építések tekintetében azonban csakis a közúti költségvetés jóváhagyása után és alapján lesz intézkedés tehető Részletesen beszámol az alispán jelentésében az egész vármegye hatóságainak ügyforgalmáról. A vármegye hatóságaihoz a múlt évben összesen 103 585 ügydarab érkezett, amelyből mindössze 185 tehát 0.17 százalék maradt elintézetlen. Ismerteti ezután az alispán a népszámlálás eredményét is, amelyről mi már részletesen megemlékeztünk. A beruházási építkezések közzül — a mint már fentebb említettük — a szarvas—szentesi és a szarvas—-endrődi törvényhatósági utak, valamint a dobozi és a gyulai fehérkörösi hidak újjá építése van hátra és ezek fedezetéről kell gondoskodni. A közúti alap ezen költségeket azonban csak úgy képes előteremteni, ha egy 430 000 koronás újabb kölcsönt vesz fel. Minthogy a megkeresett pénzintézetek ezen kölcsönt a kimutatott fedezet alapján hajlandók nyújtani, ennélfogva a kereskedelmi miniszter elvileg hozzájárult a kölcsön felvételéhez. Most tehát a törvényhatóságnak arról kell dönteni, hogy a kölcsönt tényleg felveszi-e, mely pénzintézetektől és milyen feltételek mellett ? A beruházási hitel terhére foganatosítandó építkezések tárgyában hozott törvény szerint, azon államsegély ellenében, amelyet az állam adott a beruházási építkezésekhez a vármegyének, a közúti alap tartozik a nyújtott segély erejéig átengedni az állam részére a birtokában levő nem kamatozó vasúti törzsrész- vényeket. A miniszter most sürgeti ezek átadását. Mivel azonbau az építkezések végleg nincsenek még befejezve s a leszámolás sem történt meg, ennélfogva a miniszter kívánsága még időelőtti és legfeljebb csak elvileg tehet a törvényhatóság kijelentést a törzsrészvények átengedésére. A vármegye birtokában levő nem kamatozó vasúti törzsrészvények értéke 1.800000 koronát tesz ki. A törvényhatósági átiratok között szerepelnek több vármegyének a vármegyei tisztviselők status rendezése tárgyában valamint drágasági pótlék megszavazása ügyében hozott határozatai. A vármegyei tisztviselők status rendezésének a kormány részéről való elhalasztása nemcsak az általános drágaság miatt, hanem azért is méltánytalan, mert a többi kormányzati ágak tisztviselőinek már megtörtént status rendezése semmivel sem indokoltabb, mint a vármegyei tisztviselőké, ezenfelül a' törvény is biztosítja azt a vármegyei tisztviselők részére. Kétségtelennek tartjuk, hogy a törvény- hatóság a többiek példájára felír a kormányhoz a status rendezés érdekében, azonban — sajnos — a törvényhatósági feliratokra nem sokat vagy semmitsem adnak odafenn és igy ettől a felirattól sem várhatni eredményt. A többi törvényhatósági átiratok közzül felemlítjük Győr- és Beregvármegyéknek a gyermekvédelmi törvény módosítása iránt a törvényhozáshoz intézett felirataikat, amelyekben azt kérik, hogy a községek az elhagyott gyermekeknek 7—15 éves korig terjedő tartási költségei alól, amelyek tetemes összegeket tesznek ki, mentessenek fel vagy legalább ez a 8 évi időtartam szállittasék le egy pár évvel. Az kétségtelen, hogy a kérelem igen indokolt, mert az említett költségek annyira terhesek a községekre nézve, hogy azoknak fejlődését sok helyütt megbénítják. Minthogy az öcsödi vashid a vármegye kezelésébe jutott és az azon való vámszedési jog is a vármegyére ruháztatott át, ennélfogva TÁRCA. c'Romantika. Haza hozták az ifjú grófot Súlyos betegen, nehéz lázban égve ! Gyógyulását kereste s nem lalálta Hiába ment el messze Délre . . . Arcán a láz rózsái nyíltak! A halál csókja égett homlokán . . , ... A papiak csöndes, kedves udvarában Szomorú lett egy nótáskedvii lány . . . Virágnyilás volt akkor éppen! A kastélyból szomorít hírek szálltak! . . . Beszélték, hogy a nyarat meg nem éri . . . S hogy vége lesz a kínos éjszakáknak! A papiakon megváltozott az élet Nem csendült meg a kacagás, a nóta . . , Sok könny lehullt álmatlan éjszakákon . . . ■ • • Egy bájos arcon elhervadt a rózsa! Nehéz harangszó rezgett át a légen . . . A szomorít hir bejárta a házat: — Összetörve egy lány szív minden álmát. . . . . . Vége van már a kínos éjszakáknak . . . A papiakon szomorú lett as élet . . . A dal, a nóta elhalt mindörökre! Alszik a lány fehér halotti ágyon . . . A könnyes éjszakáknak vége, vége!!.’., JFtácz Etus. Az a b I a k fii g g ö n y. Irta: Szomaházy István. Mig az asszony kissé elbóbiskolt ebéd után, a férj — a nyárspolgárrá puhult Don Juan — gyöngéden melléje telepedett a hintaszékbe és olvasgatott megszokott újságjából. Ilonka reggel óta az ágyban maradt s bár igazán nem volt valami komoly baja, Tamási letette az újságot és mivel attól félt, hogy a melegség fölébreszti a feleségét: halkan az ablakhoz lépett, hogy a függönyöket le- bocsássa. Szerencsésen le is bocsátotta az egyiket, de mielőtt még a másik ablakkal is végzett volna, Ilonka fölébredt szendergéséből. — Mit csinál ? — kérdezte az urától ijedten. Tamási a betegápoló gyöngéd türelmével fordult meg: — Amint látja, édes, lebocsátom a függönyöket .. . A nap oly melegen tűz ide, hogy még jobban megfájdulna a feje tőle . . . Tamási igen udvariasan mondta ezt és mégis váratlan feleletet kapott . . . Ilonka harciasán ült föl ágyában, keze remegett a felindulástól és idegesen, majdnem gorombán kiáltott az ablaknál álló Tamásira; — Rögtön huzza föl a függönyt . . . — De cicám . . . — Ha nem huzza föl, azonnal leugrom a harmadik emeletről . . . A jó férj aggódva tekintett a beteg asszonykára, aztán engedelmesen fölhúzta megint a fehér függönyt. És e közben egy pillanatra az a régi, bemohosult korszak jutott az eszébe, mikor ő még magányos garszonként bolyongott a zuhogó őszi esőben . . . * * * Miért jutott ez a korszak az eszébe? Egy nevetséges és mégis melankolikus emlék miatt, amelyet a fehér függöny most egyszerre felidézett benne . . . Tamási, mig a felesége parancsának- ilyen készségesen eleget tett, egy pillanatig buszona kétesztendős korának rég elfeledett ideáljára : szép, huszonkilenc éves Kaysernéra gondolt . . . Tamási, aki akkor együgyü kis jogász volt, egy Andrássy-uti kávéházban a füléig belebolondult abba a szelíd tekintetű, csinosan kiöltözött, barna asszonyba, aki a húgával együtt törzsvendég volt az egyik sarokfülkében. A viszony a székesfővárosi szerelmek rendes sablonjával kezdődött: Tamási bókokat irt a képeslapok szelére, majd apró. Lapvmls mai száma lO old.a,l-
