Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-24 / 52. szám
.. 1911. december 24 B EKE b 3 oda tendál, hogy a családos tisztviselők gyermekeik számarányában progressiv módon részesüljenek anyagi támogatásban. Ez a terv szép szociális gondolaton sarkallik. Ugyanis az igazság merev szempontja szerint a tisztviselő munkájának értékelésénél teljesen közömbös az, hogy a tisztviselő milyen családi viszonyok között él, a döntő csupán az, hogy mit ér a munkája. Mégis a helyes szociális felfogás azt követeli meg, hogy a tisztviselőt ne elszigelten 1 ekintsük, hanem szerves összefüggésben a társadalommal, nevezetesen mint család eltartót, mint családfőt, akinek munkásságára jelentékeny befolyást gyakorolnak az ő családi viszonyai s aki a család alapítással a tásadalomnak, hazájának, nemzetének is tesz szolgálatot. A család megbecsülése, a családi élet mélyítése, védelme és biztosítékokkal körül- övezése mérhetetlen haszon a nemzeti fejlődésre Ha családi tűzhely körül vallásos és erkölcsös felfogás honol, ha ott a munkaszeretet, a becsület és a hazafiság erényei uralkodnak, akkor az, aki az ily családi életből kikerül, nemes lelki tartalommal in elül az életküzdelmek, a kenyérkereset rögös útjára, s midőn maga is uj család alapítójává lesz, ugyanezt az élet- felfogást, ezt a nemesebb lelki tartalmat teszi az uj család fundamentumává. Füzzük tehát mennél szorosabbra a családi élet kötelékeit, gyújtsuk meg karácsony ünnepén a családi élet oltárán a szeretetnek' szent tüzét! S hogy írásom végén subjektiv legyek, megvallom, hogy midőn papírra tettem e néhány sort, nemcsak a magam családjára, nemcsak szeretteim közvetlen szűk körére gondoltam, hanem képzeletben átöleltem szivem meleg szeretetévei azt a nagyobb családot is, melynek én is szerény tagja, hü polgára vagyok : az én szeretett városomat. Ne csak a családi szeretet, hanem a polgári összetartozás érzése is hevítse a kebleket Karácsony szent ünnepén. És ennek a polgári összetartozásnak keretében essék a polgártársi szeretetnek egy sugára, az. én csekélységemre is! Karácsony szent ünnepén szeretettel gondolok Gyula városára és kedves gyulai polgártársaimra. Lukács (iyörgy. Vármegyei közgyűlés eleit. ii. A közgyűlésnek az alispáni jelentés után első tárgya lesz az állandóválasztmánynak a tisztviselők drágasági pótléka ügyében tett előterjesztése. Az októberi közgyűlés ugyanis elvben elhatározta, hogy a nagy drágaságra tekintettel. tisztviselőinek újabb három évre ad drágasági pótlékot és ebből a célból a decemberi köz- j gyűlésen három százalékos pótadót vet ki. Az állandóválasztmány javaslata az, hogy tekintettel j az állami tisztviselők részére kilátásba helyezett drágasági és családi pótlékra, ebben a kérdésben a vármegye mindaddig ne határozzon, mig ismeretes nem lesz, vájjon az állami tisztviselők részére kilátásba helyezett pótlékok kiterjesztetnek e vármegyei tisztviselőkre is, vagy sem. Ha nem, az esetben a februári köz-1 gyűlésen módjában lesz a törvényhatóságnak! elvi határozatát a pótadó megszavazásávál gyakorlatilag is érvényesíteni. A m b r u s Sándor alispán legfelsőbb ki- tüntéséről a vármegye főispánja a vármegye törvényhatóságát is értesítette. A törvény- hatóság bizonyára megfelelő módot talál arra, [ hogy köztiszteletben álló alispánját legfelsőbb ’ kitüntetése alkalmából a maga részéről is ! üdvözölje. A közgyűlésnek legfontosabb, illetőleg leg- | nagyobb érdeklődést számot tartó tárgya lesz a közigazgatási bizottságból ez év végén kilépő , 5 tag helyének betöltése. Kilépnek a bizottságból Dombi Lajos, Varságh Béla, Haraszti Sándor, Morvay Mihály és dr. Török Gábor. A vármegyei igazoló választmány minden évben újjá alakítandó lévén, ennéllogva a közgyűlésnek ebben a kérdésben is határozni kell. A községjegzői nyugdíj választmány szervezete — az újonnan alkotott vármegyei szabály- rendelet szerint — változást szenvedvén, ebből az okból ez a bizottság is újból lesz megalakítandó. A többi bizottságok legnagyobb része az 1913. év végéig tartó hatállyal van megalakítva. Beöthy László újonnan kinevezett kereskedelmi miniszter kinevezését a vármegyével tudatván, egyben a vármegye támogatását kéri. A jövő évi fősorozás tárgyában kiadott honvédelmi miniszteri rendelet folytán az lesz a feladata a törvényhatóságnak, hogy mivel az alispán és a főjegyző nem végezhetik mindenütt a sorozóbizottsági polgári elnöki teendőket, a sorozóbizottsági polgári elnököket kijelölje, úgyszintén a polgári orvosok beosztásáról is gondoskodjék. A belügyminiszter elrendelte a jegyzői munkálatokról alkotott vármegyei szabályrendeletnek módosítását, figyelembevéve az újabban alkotott törvényeket és az időközben kiadott miniszteri rendeleteket. A kereskedelmi miniszter pedig meghagyta a törvényhatóságnak, hogy a törvényhatósági utakat osztályozza a rajtuk építendő hidak teherbírása szempontjából. A javaslat szerint a törvényhatósági utak ebből a szempontból első osztályukká lesznek minősitendők, tehát a rajtuk építendő hidaknak olyanoknak kell lenni, hogy azokon gőzekék akadálytalanul közlekedhessenek, A tárgysorozaton hat törvényhatósági átirat szerepel. Szatmár vármegye a 7 éven felüli elhagyott gyermekek gondozásáról szóló törvénynek oly irányú módosítását kéri, hogy a községek ezen terhek alól mentessenek fel. Mivel a községek a 7 éven felül elhagyott gyermekek gondozása költségeivel rendkívül meg vannak terhelve, ezért ezen terheknek legalább is jelentékeny mérvű mérséklése feltétlenül indokolt. A hajtők felértek. Összejöttünk a felső utón. — Nos, mi az eredmény ? — Semmi — feleltem. — De csak látott valamit ? — De lövést csak tett ? — Rengeteg vad volt ! — Nem lőtt semmit?! — Nem, nem — Csodálatos ! — Hallatlan pecch ! igazán azt hittem, mindenkinek jutott zsákmány ! A hajtők hordták össze az áldozatokat . . . nem mertem odanézni — Két róka, négy nyúl, egy császármadár! — Még egy nyúl ! vivát, egy szalonka! — Hahó ! még ott valami tekintélyes zsákmány közeledik. Odasereglett a tömeg a cipelő hajtőkhöz és a kapitány sugárzó arccal jött elém : — Hálás köszönet a Weidmannsheilért! — Mi volt az a nagy szerencse ! — és a szivem összeszorult — Egy őz ! egy remek őzsuta! Odabotorkáltam . . a kapitány lihegve, nevetve, élénk, elégedett szavakkal hadarta el győzelmét. Letérdeltem az őz mellé . . . ugyanazzal a nyílt, okos, figyelő, gondos, szeretetteljes tekintettel nézett rám, mellyel kicsinyét óvta . . . kifejezésében ugyanazon gyöngédség, ugyanazon aggodalom ... de szép, okos fejét nem tartotta magasra öntudatosan, büszkén, hanem ott hevert a száraz, letiport leveleken . . . Ez volt e ? Hátha nem ez volt ? Volt-e mellette egy piciny őzike? Nem mertem megkérdezni . Somló Sárika. A sorsjegy. Irta: Szomaházy István. Juhász átellenben ült a szép asszonnyal az estrella-nyaraló üveges verandáján Cigarettázott és a fekete kávéját kavargatta Faragóné pedig gúnyosan nevetve himbálózott egy nádfonatu karosszékben — Miért higyjem el magának, hogy szeret ? — szólt a szép asszony, miközben a karját kissé álmosan fonta össze fekete frizurája felött. — Azt hiszem, nem igen találnék férfira, aki hasonló körülmények közt nem ugyanezt mondaná, de tenném csak próbára magukat, mint a középkori lovagokat ! — Hát mit gondol, mi érdekem van, hogy magával hazugságokat hitessek el ?-- Nagyszerű, udvarol, mert nem tudja okosabban agyonütni az idejét. Budapesten kártyával töltené el a délutánt, itt a széptevéssel szórakozik, mert nincs jóravaló kártyapartnere . Juhász sértődötten hallgatott egy darabig, aztán egyszerre a szép asszony felé fordult. — Ha azt gondolja, — mondta nemes egyszerűséggel — hogy valami banális udvarlóval van dolga, nagyon téved . . . Léha, kártyás, veszekedő fickó vagyok, de van egy bogaram : szivemből megvetem a hazudozó embereket . . A szerelmi hazugságok szerintem épp olyan gyönge karakterre mutatnak, mint a karri érért, vagy az anyagi előnyökért való füllentések ... — Hát komolyan képes lenne arra, hogy áldozatokat hozzon értem ? Juhász közömbösen vállat vont. — Téved, mikor áldozatokról beszél, mert igazán semmi sem lenne áldozat, amit magáért elkövetnék ... A sárkányokkal nem vivők meg, de ha akarná, nem innám több feketét, vagy nem vennék több szivart a számba, . . . Körülbelül ez lenne a legnagyobb hőstett, amit elkövetnék, a többiért még csak a kisujjamat sem mozdítanám meg . . . Faragóné még mindig nevetett, de a nevetésből már kiérzett az asszonyok szomjas szentimen- talizmusa. — Igazat beszél ? — kérdezte — miközben elpirulva nézett a Juhász szeme közé. — Mondtam, hogy soha sem hazudok és soha sem mondok olyasmit, amit nem érzek . . . A szép asszony abba hagyta a nevetést, néhány percig zavartan babrált a kávéskanalával, aztán kissé megindulva emelte -fel lányos pillantását. — Juhász, — mondta komolyan — tudom, hogy léha, kártyás, izgága, rendetlen, de azt hiszem, csakugyan van egy jó tulajdonsága : hogy a hazugság nem fér össze a jellemével ... A többivel nem sokat törődném, ha ebben az egyben nem tévednék . . . Most látogatásokat várok, de holn p még beszélünk a dologról . . . Menjen hát szépen a kávéházba és ha holnap nem akad jobb dolga, jöjjön el . . . — Hány órakor ? Faragóné lesütötte a szemét. — Hatkor jöjjön, mikor a gyerekek a tengerparton sétálnak, a cselédeknek pedig a konyhában van dolguk. Itt fogom várni a verandán . . — Egyedül leszünk ? —■ Ne kérdezzen, hanem most már szedje össze a sátorfáját . . . Juhász szerelmesen csókolta meg a szép asz- szony kezét s miközben a babérfák közt a kávéház felé sietett, mámorosán gondolta: — íme, elérkezett végre a boldogság órája. . . Még egy éjszaka — és a karjaimban fogom tartani a világ leggyönyörűbb asszonyát . . . Kitalálhatna-e valaki olyan áldozatot, ami ezzel az órával felérne ! . . . * Juhász megint kávét és cognacot rendelt, de valószínű, hogy a málnaszörpöt is kávénak itta volna meg, ha a pincér azt állítja az asztalára. Ön- tudatlanul a holnapi napra gondolva, lapozgatott az illusztrált újságokban és megindult arccal olvasta végig az élclapok legsikerültebb tréfáit. Talán éj-
