Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-30 / 31. szám
XL1II. évfolyam. Gyula, 1911. julius 30. 31. szám 5 Előfizetési árak: Egész évre, ......... 10 K — f Fé l évre ... ... _ 5 K — f Év negyedre.......... 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHJí DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Gyula város női kereskedelmi tanfolyama. Gyula város képviselőtestülete ez év április hó 29-én és május hó 15-én tartott közgyűléséből kifolyólag kérelmet intézett a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszterhez, amelyben engedélyt kért egy, a város által felállítandó és fentartandó nyilvános, egy évfolyamos női kereskedelmi tanfolyamnak létesítésére. Az elmúlt héten érkezett meg Magyar Endre iparoktatási főigazgató átirata, melyszerint a közoktatásügyi miniszter 78102/1911. számú leiratában a fent- emlitett tanfolyam létesítésére kért engedélyt, a kereskedelmi minisztériummal egyetértöleg megadta, ha azon legalább is 25 növendék jelentkezik. Midőn ezen tényről városunk közönségét értesítem, egyszersmind szükségesnek látom, hogy városunk kulturális életét ismét egy fokkal magasabbra emelő ez uj közintézményről, annak lésitéséről, céljairól, egy-két ismertető szót elmondjak. Ha körül tekintünk a körülöttünk zajló életben, lehet mondani, hogy már évtizedek óta, de különösen az utóbbi évek alatt mind számosabb és számosabb esetét látjuk annak, hogy az élet küzdő terére, a megélhetés eszközeiért küzdők sorába mind nagyobb és nagyobb számmal léptek be a nők is. Nagyon messze fekvő térre vinni az, ha ezen jelenségnek különböző okait vizsgálni és mérlegelni akarnám, de feltétlenül tagadhatatlan tény az, hogy elsősorban és leginkább a megélhetés nehézsége és mindinkább nehezebbé válása bírta ezen lépésre nőinket. És ha talán a sokféle, változatos életpályáknak nem is mindegyike felel meg a női nemnek, de igen sok téren derekasan megállják helyüket, kifogástalanul megfelelnek választott hivatásuknak. Csak egy pár példát kell felhoznom erre: mint tanárnő, tanítónő és óvónő, mint irodákban, hivatalokban, üzletekben, gyárakban és ipartelepeken alkalmazott hivatalnoknő, köuyvvezetőnő és pénztárnoknő, levelező-, gyors- és gépirónő, mint gyógyszerésznő, mint a posta-, táviró- és telefon hivatalok női tisztviselői és még számos különféle más kereseti téren is mint kötelezettségeiket pontosan teljesitő, hivatásukat betöltő egyének működésűkkel a nők teljesen beigazolták rátermettségüket, sőt egyes térekben szinte nélkülözhetetlensógöket is. Nem egy család van manapság, amelyet nők tartanak fenn tiszteséggel, sokszor férfi támasz nélkül is, nem egy példát láthatunk arra nézve, hogy a megélhetés más nehéz feltételei igenis szükségessé teszik, hogy leányaink is tanuljanak, hogy esetleg keresetképe.sek legyenek, hogy szükség esetén becsületes munkájok árán közvetlenül övéiknek, közvetve pedig, a közgazdaság és közerkölcsiség szempontjából, hazájuknak támaszai legyenek. Arra pedig, hogy a nők választott kenyér- kereső hivatásuknak szakszerüleg megfelelhessenek, különféle női szakiskolák felállítása utján gondoskodik az állam, gondoskodnak az egyes hatóságok, erkölcsi testületek. Ezen cél elérése vezette, szinte köteles- ségszeriieu is, városunk érdemes képviselőtestületét, midőn az ezen téren eleddig nálunk mutatkozó hiányt pótolni akarván, foglalkozott egy női szakiskola felállításának eszméjével, illetve magáévá tette a számba jöhető körülmények tekintetbe vételével eléje terjesztett indítványt és ezzel tanúbizonyságot tett egyszersmind nagyfokú kulturális érzékéről is. Anyagi szempontokat is mérlegelve, e célra legalkalmasabbnak az egyéves női kereskedelmi tanfolyam felállítása bizonyult, különösen azért is, mivel a kereskedelmi pályák és hivatalok azok, ahol a legutóbbi időkben a nők mind nagyobb és nagyobb mérvben találnak tisztességes megélhetésükhöz szükséges keresetet. Az egyéves női kereskedelmi tanfolyamok szervezetét a vallás- és közoktatásügyi miniszternek 26033/1900. szám alatt kelt rendelete szabályozza, amely »szervezet« az évek során át szerzett tapasztalatok alapján ozidőszerint revízió alatt áll s előreláthatólag rövid időn belül — talán még az iskolaév megnyílta előtt — az uj »Szervezet« életbe lép. A »Szervezet* 1. §-a értelmében: >a női kereskedelmi tanfolyamok célja : azon kereskedelmi szak- és irodai főbb ismeretek, valamint gyakorlati ügyességek elsajátítása, amelyekre az életben a nőknek akár mint könyvvivőknek, pénztárnokoknak, levelezőknek s egyéb üzleti alkalmazottaknak, akár mint a család tagjainak, pl. az üzletben az apa vagy férj helyetesitése alkalmából, vagy a háztartásban szükségük vau.« A tanfolyam első célja tehát az, hogy a nőknek kereskedelmi foglalkozásokra való előkészítésével és szakszerit kiképzésével a nők számára pénzintézeteknél, kereskedelmi- és ipari vállalatoknál-, ügyvédi- ós közjegyzői irodákban, üzletekben stb, sőt hivatalokban is tisztességes keresetforrásokat biztosítson. Feladata az is, hogy oly kereskedelmi és ipari üzletekben, ahol egyrészt szakképzett vezető hiányzik, vagy az üzleti költségek szerényebb mértéke kívánja, másfelől, ahol az ellenőrzés korlátolt volta kizárja a drága segédszemélyzet tartását: helyet biztosítson a nőknek. Sőt nemcsak kenyérszerzós céljából szükséges belépni a női kereskedelmi tanfolyamba, hanem a legegyszerűbb háztartásban is mindig sikerrel értékesíthetők az itt szerzett szakismeretek, mert társadalmi állásra való tekintet nélkül minden nő kiegészíthető ott azon, már részint megnevezett és az életben szükséges T Á H C A. A fiskális-eszü ember. Irta: Péczely József. Az öreg Téglás János udvarán összegyülekeztek az emberek. Négy-öt szomszéd. Mikor együtt voltak, Jónás Pál odaszólt az öreg Téglásnak : — No, eressze kend ki! A gazda odalépett a disznóólhoz s kieresztette a kocát. A szemrevaló jószág az ól előtt megállt, a füleit előre hegyezte, majd hirtelen elbuffantóttá magát s megfordult maga körül. Az emberek fontoskodva hümmögtek. — Nincs benne, nincs . . . Az öreg Téglás, bár ő is egyazonképen vélekedett, megcsóválta a fejét. — Nem lönne ? A szomszédok mind azt mondták, hogy nem. — Nem lőhet, mer’ akko’ má’ mutatná! — Hát úgy, befogom — szólt az öreg Téglás, — Be lőhet, be . . . Az emberek elkezeltek. Másnap reggel az öreg Téglás még a kanászt is megvallatta, de az is csak azt erősítette, hogy nem lehet, mert igy, meg úgy ... Ha valaki, hát ő tudná ! így került a koca hízás alá. Mikor aztán három-négy mázsa tengerit elemésztelt a gömbölyű- désnek indult állat, egy éjszaka egész váratlanul leellett Két kis malaca lett. No, vakargatta deres fejét az öreg Téglás, de még a szomszédok szemevilágát is erősen emlegette. Mi tevő legyen? A koca félhizásban Vagy a sok kukorica vesz kárba, vagy a malacok. Csak a hízás mellett döntött No, a két malac se veszett kárba. Odaadta egy napszámért Káplár Péternek, a kapásának. Jó lesz annak. Úgy is alig tud élni. Ami nem is csoda ebben a keserves világban. Hadd bajlódjon velük No, a pár napos malac nagy piszmogást kíván. Úgy kell bagyulázni, ajnározni, mig nagysokára szemre kap. De hát Péter, azaz a felesége nem sajnálta a dolgot utánuk. Az ágy alatt egy kis vackot eszkabált s ügygyel-bajjal tejre kapatta őket. Egy kis zsákvéggel csücsköket formált s azon át szopatta a vizes tejet. Itt nevelődtek öt hétig; azután kitette őket a kamarába. Ekkor már fürgén szaladgáltak. Péter örült. Jószága van. Ilyen szigorú időben állattartása- Ép úgy, mint a módos embereknek. Nagy sor az egy szegény napszámos embernél. Ha úgy munkaközben szó esett a drága életről, megélhetésről, húsról, zsirozóróról, no meg az állatokról, Péter büszkén, némi önhitséggel emlegette : — Az én malacaim ... A malacok . . . Máskor meg : — Két véka korpát vöttem. Most félmázsa árpát! Hej, hej. Sokba kerül az állattartás! Az emberek irigykedve kérdezgették Pétert: — Hun vötted ? Péter nem mondta meg az igazat, csak a nyakát nyújtogatta. — Hát csak úgy kifundáltam . . . — No, szöröncsés embör 1 — Nem csuda, hogy szöröncsés, mert sorófra jár az esze! — Fiskális természetű ! — Kiókumlál az mindönt! Így az emberek. Később, amint az idő telt, Péter már meg- megcsóválgatta a fejét, sőt meg is vakargatta, ha a malacokra gondolt. — Eladom ükét, eladom . . . Csakhogy ebbe meg az asszony nem akart beleegyezkedni. — Nem és nem ! Nyáron át még csak meg voltak Péterék valahogy a malacokkal. Egy kis moslék, korpa, hulladék. Hanem az ősz erősen megrángatta a napszámot. Amit Péter keresett, az mind kukoricába ment. A két hizó, mert már azok voltak, úgy ettek, mint valami jóféle sakálok. No, gömbölyödtek is szépen Túl voltak már a mázsán, mikor Péter azt mondta : — Itt a vasár, elaggyuk! — De csak az egyiket! — igy az asszony. — Nono . .. Lapunk mai szama lO ©ld.al.
