Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-01 / 1. szám

1911. január 1. BÉKÉS 3 dr. Hajnal Albert, dr. Daimel Sándor, dr. Sailer Vilmos, Schmidt József alelnök, Veres József, Kiss László, Haviár Dániel, Szabó János, Varságh Béla, Beliczey Géza, Dombi Lajos, Kratocbwill Gyula dr. Török Gábor, Debreceni Endre, dr. Zöldy János, Weisz Mór, Morvav Mihály, Sárossy Gyula, dr. La­dies László, Kocziszky Mihály, Haan Béla, Moldo- ványi János, Schmidt Iván, Perszina Alfréd, Pálffy Béla, Rosenthal Adolf. Ezek közül uj tagok Rósenthal Adolf, dr. Hajnal Albert, Kratochwill Gyula és dr. Debreceny Endre, akik a kimaradt tagok helyére jutottak be. A tiszti nyugdijválasztmány községjegyzői nyugdijválasztrnány tagjai a régiek maradtak. Az igazoló választmány választott tagjai a kö­vetkezők : dr. Zöldy Géza. dr. Follmann János, No- vák Árpád, dr. Török Gábor. Czinczár Adolf. A vármegye alispánja miniszteri felhatalmazás alap­ján kinevezte az igazoló választmányba dr. Márki János elnöklete alatt Weisz Mórt, Dombi Lajost és dr. Ladies Lászlót. A vármegyei központi választmány a törvény szerinti szavazat utján titkos szavazati lapok utján titkos választással alakítandó meg. Minthogy azon­ban a törvényhatósági bizottság tagjai már nagyon beleuntak a folytonos szavazásba, ennélfogva ennek a választmánynak a megalakítása céljából mindössze négy szavazati lap adató t be. A központi válasz - mányba egyébként megválasztattak; Ambrus Sándor alispán, elnök. Dombi Lajos, Weisz Mór, dr. Márkv János dr. Nígy Elemér, Jeszenszky Károly, dr. Zöldy Géza, dr. Hajnal Albert, Novák Árpád, Gaj­dács Pál, Kiss László, dr. Ladies László, dr. Daimel Sándor, Pálífy Béla, Zelinka János, dr. Urszinyi János. Moldoványi János. Elnöklő alispán ezután tekintve, hogy az idő már délután 3 óra felé járt, az ülést berekesztette és a folytatólagos közgyűlést másnapra, vagyis december 31-ének délelőtt 9 órájára halasztotta A tegnapi közgyűlésről, amely az első napi­hoz viszonyítva teljesen néptelen volt lapunk zárta miatt jövő számában fogunk referálni. j Képviselőtestületi tagválasztás. Mint azt lapunk múlt számában közöltük, a megye legtöbb községében már megejtették a kép­viselőtestületi tagválasztásokat. Hellyel-közzel volt egy kis korteskedés porverés, felhajtás, de legtöbb helyen csendes egyhangú mederben folyt le a vá­lasztás, többnyire a hivatalos jelöltek győzelmével. Nem igy Csabán Ott alaposan megbuktak a hiva­talosak, mondhatnánk azt is, hogy a hivatottak. S ezt Achim L. Andrásnak köszönhetik, mint ahogy sokat köszönhetnek Achimnak a csabaiak. Achim egész haditervet gondolt ki, még pedig egész Mku- sat. Minden kerületben fellépett ő maga három ki­vételével s póttagnak maga mellé vett egy biztos emberét, aki máskép szóba sem jöhetett volna s igy az ő árnyékában 7 kerületben bejöttek Adrimmal együtt. Most Achim 6 helyről lemond s jön helyébe az árnyéka. így kerek a világ ! A turpisság bevált s most Csaba népének egy része nevet, a másik része meg, a felültetettek, csikorgatják a fogaikat. Az eredményt különben az alábbi táblázat ma­gyarázza : Megválasztattak : az I. kerületben : rendes tag Achim L. András, póttag Lipták L. Pál. A II. kerületben : rendes tag Achim L. An­drás, póttag Bohus M. Márton. A III. kerületben: rendes tag dr. Zsilinszky Endre, póttag ifj. Horváth Mihály. A IV. kerületben: rendes tag Wallerstein Sá­muel, póttag Bányai András. Az V. kerületben : rendes tag Achim L. An­drás, póttag Hursán György. A Vf. kerületben : rendes tag Achim L. An­drás. póttag Hrabovszky Pál. A VIL kerületben : rendes tag Achim L. An­drás, póttag Bohus M. György. A VIII. kerületben : rendes tag dr. Székely Lajos, póttag Pollák Arnold. A IX. kerületben : rendes tag Achim L. An­drás, póttag Márton József. A X. kerületben: rendes tag Achim L. An drás, póttag Varga E ek. Újkígyós. Miklós György, Oláh Mátyás, Csernus Adám, Skaliczki Ferenc, Révész Péter, Oláh József, Bánfy Péter, Bánfy Illés, Csernus András, ifj. Oláh Jó­zsef. Póttag: Harangozó Mihály, Gedő Is'ván, Kiss A. Péter, Kiss A. Illés, Frank Pál. Tanügy. Uránia előadás. A főgimnáziumban a követ­kező Uránia-elöadá8 mához egy hétre, január 8-án lesz. Tárgy : Nansen északsarki utazása. Gyermek színház. A Jozsefvirosi rom. kath. elemi leányiskola növendékei által rendezett gyer­mek színház úgy erkö'csileg, mint anyagilag is a legfényesebben sikerült. Egyes szereplők valóban korukat meghaladó ügyességet, biztos és bátor föl­lépést tanúsítottak és itt kedves kötelességet telje­sítek. midőn ez utón is hálás köszánetet mondok azoknak, kik úgy a szöveg, mint pedig az ének betaníttatásában oly fáradhatatlanul buzgólkodtak. Mindkét napon zsúfolásig megtelt a terem. Felül- fizettek : Dr. Lindenberger János 5 kor. Kiajnik György, özv. Prág Ferencné 2—2 kor. N. N. 1 kor. 40 fii). Schneider János, Pflaum Józsefoé, N. N., ifj. Endrész M. I — 1 kor. Reinhárt Adám 40 fillér, N. N. 20 fillér. Fogadják az igen tisztelt felülfizetők hálás köszönetünket. Összes bevétel volt 130 kor. Kiadás és pedig a színpad fo ytató- lagos fokozatos felszerelésére 00 kor. Marad a jó­tékonycélra vagyis szegény gyermekek felruházá­sára 40 kor. Hálás köszönetét mondok végül Do- bay Ferenc könyvkereskedőnek, a ki a szereplők hitetlenséget és a pornográfiát Európa kincseinek nevezi. A nyugati tulkultiváltság és a keleti kulturtalan- ság közös jellemvonása a nemzeti önbecsülés hi­ánya. Ami azonban a nyugaton betegség, az kele­ten sznobság; a nyugat, amidőn kiábrándul ön­magából, kiábrándult az emberiségből. Ez tragikus. A kelet azonban csak önmagát veti meg, midőn a nyugat betegségéért odaadja a saját egészségét. Ez utálatos. A Balkán, ha egyszer megismerte Euró­pát, cserben hagyja önmagát és a nyugati művelt­ség kellemetlen parazitájává lesz. Európai emberek szájából, még ha kimondottan dekadensek is, soha sem hallani nemzeti hagyományaiknak és kultúrá­juknak oly kicsinylő kritikáját, mint robusztus oroszok, nagyétvágyú levantinusok és pirospozs­gás magyarok szájából. A keleti bojár legfőbb büsz­kesége, ha véletlenül párisi járdataposónak nézik, a balkáni intellektuel pedig a homoszexuális kávé­házakban látja az eljövendő kultúra templomát. A külföld féktelen túlbecsüléséből következik, hogy a keleti ember a maga hazáját állandóan külföldi szemmel nézi és abból csak annyit fogad el a valóságban exisztálónak, amennyiről tudomással bir, az a kávéház, melyet ő kávéháznak nevez. Pedig hát a nemzetek, a kicsinyek ép úgy, mint a nagyok, nem valamely nemzetközi páholyközönség kedvéért élnek és ágálnak, hanem a maguk törté­nelmi küldetését teljesitik, akár írnak róluk a kül­földi sajtóirodák, akár nem. Ennyit az európaiakról és a balkániakról, a Balkánt természetesen mindig a szó kulturális ér­telmében véve. Az „ellentétes táborok“ erőviszo­nyainak. megítélését egyelőre lehetetlenné teszi a köd, mondhatni keleti köd, amely eltakarja körvo­nalaikat. Nálunk elvi téren különben is furcsa zűr­zavar uralkodik. Az elv ma még inkább csak jel­szó, külső ornamens, olykor divatcikk, a szellemi fényűzés egy neme, amely nem nőtt ki az embe­rek meggyőződéséből és nem is bocsájtja le gyö­kereit a lelkűkbe. Az elv, ha nem nyer kemény keretet valamely pártszervezetben, nem jár felelős­séggel és nem kötelez semmire. így magyarázható meg, hogy emberek, akik tegnap még a nemzeti demagógia vérengző jancsárjai voltak, ma már el­avult babonaként mosolyogják meg a nacionalista hóbortot. És hogy polgáremberek, kiknek egész pozíciójuk a magánvagyon intézményének sértetlen­ségére van felépítve, fekete reakciót látnak minden nyilatkozatban vagy intézkedésben, mely a magán­vagyon intézményének védelmét szolgálja. A szo- ciálizmussal kacérkodó és játszó mágnás vagy plutokrata, aki a kapitalista rendnek („a munka­erő kizsarolásának !) köszönheti gazdagságát, to vábbá a tudós tanár, aki mindent összeharácsol, amit az állam külső disz és anyagi előnyök dol­gában nyújthat és aki hivatalos állásából lenézn és támadja az államot, ők a kormány szubvenció után járó forradalommal együtt a magyar Balkán tragikomikus különlegességei. Éz a szándékosan terjesztett köd ma még elhomályosítja sok jóhiszemű ember szemét is. A jövő egyik feladata lesz, hogy tisztázza a fogalma­kat és hogy a nevén nevezzen minden gyermeket. Ha ez megtörtént, akkor alkalmasint ki fog tűnni, hogy ennek az országnak ugyan nagyon sok a baja, azok a betegségek azonban, amelyekről ez úttal szó volt, nem a magyar nép, hanem egyet­len egy, különböző társadalmi rétegekből, feleke­zetekből és pártokból összeverődött csoport beteg­ségei. _______ me gjutalmazására 12 dtb szép olvasó könyvet bo­csátott ingyen a rendelkezésemre. Rác Pál József­városi segédlelkész. A békési református egyháztanács dec >rnber hó 29-én ülést tartott, melyen Kovács F renc nyugdíjaztatásával megüresedett batházi tizedi ta­nítói állásra nagy szóiöbbséggel Királyné Zilahy Izabella egyházi tanítónő választatott meg, helyébe egyhangúlag Sélley Vilma hivatott meg. Az ülés legnagyobb érdeklődést keltő pontja azo ban a jfgyzőválasztás volt, mely meglepetésszerűen, a régi kötelességét pontosan teljesítő jegyző mel­lőzésével és Tarnóczy Ltjos eddigi békési segéd­lelkész megválasztásával végződött. 6044—910. Hivatalos hirdetés. Gyula városában az 1910. évre előirt had­mentességi díj összeírás és kivetési pótlajstrom a kir. pénzügyigazgatóság által számvevö'ileg megvizsgáltatván, az 1883. évi XLIY. t.-c. 16. §-a értelmében faniuír 1-től 8-ig a városi adóhivatal helyiségében közszemlére kitéve tar- tatik. Azon adózók, akik eme lajstromban foglalt adónemmel már a múlt évben meg voltak róva, a lajstrom kitételének napját követő 15 nap alatt, akik pedig most első Ízben lettek meg­róva, adójuknak könyvecskéjükbe történt be­jegyzését követő 15 nap alatt felszólamlásukat hozzám adják be. Gyula, 1910 december 30. Dr. Bucskó 18 1—1 h...polgármester. 3HE ire Isz. B. u. é. k. Korán hajnalban megzörgettetődik az utca-ajtód, két-bárom ember fogja a kilinoset, ugyanannyi a csengőt s huzza-nyomja. ha nincs a caizmasarokkal telefonál, kérve a bebocsájtást, hogy elmondja a sablonos b. u. é k-ot. Aztán ki igy,“ ki úgy tartja a kalapját, süvegét a baksisokért. Előbb jönnek a mindem apósok : a szolga, a szolgálók, cselédleányok, inas, hetes, majd az ismerős és isme­retien fiacskák. Egyik-egyik, a dürgést jobban értő már el sem mondja a mondokáját, csak a markát tartja. Aztán vannak hivatalos >Buók« emberek, akik ebben utaznak kót-három napig. Ez alkalomra félre tesznek fűrészt, lapátot, dikicset egyik ezt, mátik azt s kedvtelve szivatyuzzák a szerényebb halandókat. Azt mondják, hogy ez jó üzlet. Bevág. A szemfüles, a jól megtermett, marcona ábrázatu és erélyes fellépésű embereknek egész kincsesbánya. Hetekre, hónapokra ellátják magukat. Vannak, kik levélben akarnak üzletet csinálni. Régi fogás! Modern ember az újévi leveleit nyalábszámra, olva- satlan veti a papírkosárba, de azért ő is jóelőre megrendel 200 darab névjegyet, ha aufra is, s küldi rendületlenül boldognak, boldogtalannak. Újabban egyes helyeken az úgynevezett úttörők bzí a szo­kást szeretnék behozni, hogy az újévi gtatulácio megváltása címén valami jótókonycélra nehány ko­ronát adományozzanak azok, kiknek gratulálniok kell, akik a nyűg alól nem szabadulhatnak, de ez még a jövő zenéje. Hiába a copf, copf. Minél na­gyobb, annál nehezebb megválni tőle. Pedig mennyi hiábavaló pénzpocsékolás ez a mai pénzes világban. 8 ha még csak ennyiből állana a komédia. De még ezután jön a java, a zsebeknek kitakaiittatása. Jön a borbély, kéményseprő, újságkihordó, lévélhordó (ha még pénzt hozna!) a pincér, portás mind-mind tele jókivánatokkal; két keze kevés olyik ember­nek arra, hogy kellőképpen szórja a koronákat, a »buék« ellenértékét. Százféle alakban és uton-módon csúszik, siklik közeledbe a „buék.“ Élőszóval, pa- pirron, Írásban, nyomtatásban. íme még itt is. Mint lapunk olvasójának a többek közt mi is boldog új­évet kívánunk! Karácsony-est az árvaházban. Meghatóan kedves ünnepélyt rendeztek az idén is karácsony estéjén az Árvaház elöljárói a rájuk bízott árva

Next

/
Oldalképek
Tartalom