Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-08 / 2. szám
XLIII. évfolyam. Gyula, 1911. január 8. 2. szánt Előfizetési árak: Egész évre ......... 10 K — f Fé l évre ... v__ ... 5 K — f Évnegyedre ... 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KŐHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A közügyek terhei. Unalmas témát kezdünk el talán, mert Uram Isten, ki törődik mai napság önzetlenül a közállapotokkal, a társadalmi viszonyokkal. Egy pár szabadgondolkozón kivül, akik a mai társadalmi keretek között igényeikhez képest érvényesülni nem tudván, a nemzetköziség és az affektált eredetiség fáklyájával akarják reánk gyújtani saját házunkat, hogy azután a romokon ők építsenek torzmüvészetiik- nek, lehetetlen ízlésüknek és homályos erkölcsi elveiknek megfelelő társadalmat. És van még egy pár politikai törtető, aki szintén felforgató eszmékkel akarja saját karrierjének az útját egyengetni. Ha szétnézünk a fórumon, nem látunk egyebet, mint a felforgatok mozgolódását, a nem megbízható elemek tülekedését a hatalomért, inig vezető és hála Istennek még ma hatalmon levő értelmiségünk szürke tétlenségben nézi a társadalmi jelenségek, változások, alakulások folyamatát, a nélkül, hogy pozícióját a reá bízott nagy nemzeti tradíciók megvédése céljából megerősiteni igyekeznék. Igaz, ma még szilárdan és fölényesen áll a magyar nemzeti társadalom épülete, de nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, mert abban nem kételkedhetünk, hogy szociális átalakuláson fog keresztülmenni mai társadalmi berendezkedésünk. Ez átalakulás irányítását pedig a magyar vezető éztelmiségnek kell kezébe vennie, ha azt nem akarjuk, hogy az anyagiasság, kulturálatlanság elseperje a föld színéről mindazt, amit magyar fizikai és szellemi erő a földön alkotott. Az régen konstatált dolog, hogy egységes cselekvő magyar társadalmi élet, amely él, virágzik, alkot, irányit, nincs. A mi társadalmunk szimpátia, kényézerüség vagy érdek szerint csoportosuló, széttagolt társadalom, melyben csak a kisebb csoportok élnek és fejtenek ki lanyha akciót saját külön céljaikért. Szó sincs róla, maga az élet hozza létre ezeket a kisebb csoportokat, amelyek másutt is megvannak. Nálunk az a baj, hogy társadalmunk kizárólag ilyen különálló csoportokból áll és alig van közös cél, melyet az egész társadalom a magáénak vallana. Nálunk a társadalom még teljes öntudatlanságban él. Nem érzi, nem ismeri saját erejét és nem tudja, minő nagyszerű alkotásokat hozhatna létre a saját ízlésének, saját műveltségének és nemzeti sajátságának érvényesítésével. A német dicsőségtől visszhangzik Európa. És miért ? Mert minden német ember minden erejét feláldozza a német nemzeti és társadalmi közös célok fejlesztésére, tudva azt, hogy egy magában bármily kicsiny, erőtlen tényezője legyen is a nagy nemzeti feladatoknak, társulva nemzetének többi tagjaival, szorgalma e társulásból kialakuló nagy közösség hatalmas erejének a részeként fokozott jelentőségben jelentkezik. Nálunk ez a tudat, ez a törekvés hiányzik. Ámde ha a bajra rámutatunk, annak okait is vizsgálnunk kell. Ebből a célból pedig egy történelmi vonatkozású tényt kell felemlítenünk. Eredetileg a magyar közélet egészen a nemesség terhe volt. Az országgyűlést a nemesség alkotta, szabadságunkért, politikai jogainkért a nemesség szállott síkra, háború esetén a nemesség állította ki a hadsereget, vagyis mindent teljesített, amit a nemzet és társadalom élete akkor tőle megkívánt. Ehhez azonban a nemességnek megvoltak a maga kiváltságai, a maga függetlensége és a maga anyagi erői. Hogy állunk ma ? A nemesség helyére a középosztály lépett, mely átvette a nemesség összes kötelezettségeit, de elvesztett minden kiváltságot, függetlenséget és anyagi erőt, mellyel azokat a kötelezettségeket lelkiismeretesen és eredménnyel teljesíthetné. A középosztály most már exisztenciális harcra kényszerittetvén, nincs módja arra, hogy közös célokért, társadalmi feladatokért is fáradjon, tömegeknek vezére, irányitója legyen. Csak természetes tehát, hogy a tömegek mindinkább, lelkiismeretlen demagógok és stréberek befolyása alá kerülnek s hogy ennek nem lesz jó vége, azt könnyű belátni. Legsürgősebb feladatunk tehát, ha alaposan gyógyítani akarunk, a középosztályt — és »középosztály« alatt nemcsak a szorosan vett honoratiort, hanem a kereskedőket és iparosságot is értjük — megerősiteni és ezáltal társadalmi feladatok megoldására és a magyar közélet irányítására képesíteni. Amint ez meg lesz, nem fog nehézséget okozni az a másik leladat, hogy a társadalmi feladatok terhét arányosan elosszuk. Most minden terhét, minden közéleti eseménynek jobbára a középosztály viseli. És ámbár helyes szociális politikával a törvényhozás a föld- mives osztály érdekeit karolta fel, földmive- seink tehetősebbjei alig törődnek a közügy és TÁRCA. cÁlmodtam egykor ! ... . Álmodtam egykor Bátor szerelmesszivü daliáról, Ki még nem ismer De már álmodva vár engem valahol. . . Ki még nem ismer, Aki még eddig sohase látott, De rám talál majd! 5 egy napon én is úgy rátalálok ! Az álmodásnak Már mindörökre vége nálam ! A mesék hősét —- álmok kék ködéből Hiába vártam . .. Ha eljött volna Nem mint királyfi — koldüsszegényen ! Övé lett volna Érte lett volna a szívverésem ! Ha hivna mégis! Mennék ! Akár a kínos Golgothára ! Boldog volnék, Ha gyönge lábam érte ezer tövisre hágna. Szive szerelmét Szivem vérével megfizetném ! Megrogyna lába ?! A két karommal fölemelném ! Megvédeném ! Szerelmes lelkem minden melegét Lelkére szórva . . . En Istenem, hogy nincs ez ott fönt Mind igy megírva ? . . . JRácz Etus. Az apa. Irta: Pakots József. Az öreg Szánthó kezébe fogott egy ácsplaj- bászt és számadást csinált. Mikor végezett a számadással, kipirult az arca a lázas örömtől és elkezdett hahózni: — Hé 1 Hahó ! Anyjukom édes ! Gyere csak 1 A vén szolgáló, aki a pitvarból épen egy megkopasztott csirke tolláit söpörte ki, seprővel a kezében megjelent az ajtó küszöbén és ijedten mondta: — Kit tetszik szólítani a tekintetes urnák, csak tán nem a tekintetes asszonyt ? Hiszen már hat esztendeje, hogy meghót a jó lélek! És keresztet vetett magára a nagy megrökönyödéstől Az öreg Szánthó egy kissé bambán bámult a cselédre, aztán zavartan motyogta : — Nem jól hallottad Trézsi. Téged hívtalak. — Már hogy engem ? — Igen! Hol a kisasszony ? — Még nem jött haza a sétából. A francia fraj Iával ment. — Jól van. csak ezt akartam tudni. Trézsi visszavonult. Az öreg Szánthó pedig bement az oldalszobába, és megállt egy falra akasztott kép előtt. A kép olajba festve a feleségét ábrázolta, a jó, hűséges, dolgos hitvestársat, aki hat évvel ezelőtt itt hagyta őt és elment egy csöndesebb világba, ahol nincs gond és vesződség. Itt hagyta egyetlen gyermekükkel, szerető szivüknek finom és gyengéd hajtásával, Mariska leányukkal, aki csak tíz éves volt akkor, mikor lesiklott szép, szőke fejéről az édesanya puha simogató keze. Az apára maradt akkor a leány, az öreg apára, aki mélyen átérezte a nagy felelősséget, mely abban a pillanatban, hogy az anyai kéz mereven elnyúlt, reá hárult. Az öreg Szánthó Gáspár keményen vetette fel a fejét. Erős, elszánt fej volt, nem ismert szédülést, még az olyan sötét és végtelen mélységű Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két szó Vissza a hamisitvén/okkaf, mert kártékonyak Szereti egészségét? Ki ne tudná, hogy utolérhetetlen legjobb hashajtó a viiághirü 141 16-20 PURG O-B AVER Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két szó Vissaa a hamisítványokkal mert kártékonyak LiapmUs mai szama B oldal.
