Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-01 / 1. szám

XLÜI. évfolyam. Gyula, 1911. január 1 6 1. szám. Előfizetési árak: Egész évre ......... 10 K — f Fé l évre............... 5 K — f Évneg yedre......... 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyiíttér sora 20 fillér. 17 Q 12/0 POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHX DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Ujesztendei beköszöntő. „Fiaim, csak szeressétek egymást!“ A szeretetnek szeretetteljes ünnepe után is miről lehetne leginkább elmélkedni, — mint a szeretetről. Hogy mi a szeretet ? Ki tudná azt defi­niálni ! Egy szép virág, mely a szívből nő ki . . . Erénynek is nevezik. És ez bizonyára a legszebb erény, ami csak a szívből fakad­hat. Szeretet nélkül sivár, kopár, kihalt lenne a világ. Szeretettel mindent lehet elérni. A szeretet hatalom ! . . . Annak nyomában áldás jár. Boldogság, béke is csak ott tanyázik, ott honol, ahol előbb a Szeretet bérelt lakást. A szeretet szeretetet szül, mely éltet és melegít. Bárhonnan, bárkitől jöjjön is a szeretet, nem szabad azt lekicsinyleni, semmibe venni! Nem bizony! Mert ha a földön élő ösz- szes emberek szivét egyszerre, mint egy dele­jes áram, a szeretet szikrája járná át, — de más képe is lenne akkor a világnak. Anar­chizmus, nihilizmus és többi más ehez hasonló veszedelem meg nem született, meg nem szü­lethetett volna, ha igazi szeretet uralná a szi­veket. Ha valamely társadalmi baj, mint viz- áradat, már a gátakat szaggatja, van aztán lótás-futás, ankétezés, szavalás, kardcsörtetés, szurony villanás . . . Tessék csak a szeretet fegyvereit elővenni — és vége lesz a bajnak azonnal. De ki gondol ilyenkor a Szeretetre ? Hiszen a Szeretetet, no meg az Igazságot a keresztre feszítették . . . De »harmadnapon föltámadott« — ezt sem szabadna elfelejteni. »Hiszen mi szeretjük egymást 1« mondják majd sokan . , . Igen . . . szóval, de a tet­teitek az ellenkezőről tesznek tanúbizonyságot! Bizony, bizony mi rutul visszaélünk a »Szere­tet« szóval. Jóakarást, háladatosságot, földi előnyök reményéből fakadó önző ragaszkodást, a magát behízelegni akaró előzékenységet, testi szépség és plasztikus formák által elő­idézett érzéki hajlamot mind, mind szeretet szavával illetjük. — Csakhogy ez bizony min­den más, csak szeretet nem ! Nem a vélt jók, nem a külszin legyenek a szeretet indító okai, hanem más valami . . . Embert szeressünk a felebarátunkban ! Egyforma mértékkel ? Nem 1 A szeretet­nek is lehetnek és vannak is fokozatai. Azok, akiket vérségi kötelék tart össze, azok szere- tete mindenesetre nagyobb fokú. Az aki na­gyobb érdemeket szerzett, annak hálánk kö­vetkeztében nagyobb szeretettel tartozunk, mint annak, aki előhaladásunk, érvényesülésünk, boldogulásunk elé lépten-nyomon gáncsot vet. Valamely személynek magasabb erkölcsi értéke nagyobb tiszteletet és igy erkölcsi élet követ­keztében nagyobb szeretetet is igényel. A hitbeli megegyezés, a szellemi rokonság szin­tén közelebb hozza a sziveket egymáshoz. A szeretetben lehet és kell is bizonyos mértéket tartani, de azt valakitől megtagadni — ellenkezik az isten parancsolatjával. »Sze­resd a felebarátodat, mint ten magadat« — mondja a szentirás. Akármilyen távol is álljon valaki akár fölöttünk, akár alattunk, legyen bármilyerr vallásu, anyanyelvű, legyen bármi­lyen foglalkozású, legyen ellenség avagy jó­barát, — azt szeretni kell. Mert olyan okot ugyan senki sem tud felhozni, amely miatt va­lakit szeretni nem lehetne. Dacára annak, hogy találunk elég embert, akiben kevés kellemes és szeretetreméltó vo­nás van, aki kellemetlen visszataszító 1 Talál­kozunk kevély, gőgös, önfejű, önző, rossz, szemtelen emberekkel is szép számban . . . Gyarlók vagyunk, mert emberek vagyunk. Ilyeneket is szeretni kell ... A Megváltó is igy cselekedett. Neki is voltak ellenségei, rossz­akarói, ő is ismert kétszínű, farizeuslelkü em­bereket, de megbocsátott nekik; kövessük példáját 1 Nem azt mondom én, hogy valakiben a haragot, kevélységet, önzést csodáljuk, tisztel­jük, avagy szeressük. Nem! A rosszat utáljuk mindenben és mindenütt, ostorozzuk is, ha kell; csak az embert szeressük az em­berben ! Ha a szeretet csak frázisokból állana, úgy a XX. század e tekintetben a leggazdagabb század lenne. Sohasem beszéltek annyit a sze­rétéiről, mint manapság. Sajnos, csak be­szélnek. Ha valaki ellen, vagy érte nem teszünk semmit — ez még ugyan nem szeretet; ez legfeljebb közöny. Ha más tulajdonát el nem kezeljük, más becsülefében nem gázolunk, más nyugalmát meg nem zavarjuk — ez szintén nem szeretet. Ezzel csak a legelemibb termé­szeti törvénynek tettünk eleget, amelyet úgy is be kell tartani, mert ellenkező esetben bele­szól a játékba a polgári törvény is. Nem elég csak nem lopni, de adni kell a magunk javai­ból is. Halljátok ti vagyonosak, akik dúskál­tok a földi javakban . . 1 Adni kell a szegé­nyeknek is 1 Azért adatott nektek a vagyon, hogy enyhítsétek a nyomort, állítsátok meg a szükségben, bajban szenvedők könnyei záporát. A vagyon is kötelez ! Jusson eszetekbe a bib­liai dúsgazdag, úgy ne járjatok! A túlvilágon más mértékkel mérnek; ott van még igazság. Hitvány ember az olyan, aki, mikor látja, hogy az embertársa a nyomorúság terhe alatt ros­kadozik és ő neki módjában áll, de nem segít rajta. És az ilyenek előtt még kalapot eme­lünk 1 * * * A »szeretet« virága gyenge, törékeny virág . . . Sok ápolást, gondozást kíván. De ne csüggedjünk ! Ápoljuk és gondozzuk e ne­mes virágot. Évezredek óta folyton prédikál­T A R C A. Egy óra Tisza István redukciójában. Nem érdektelen kép az, amikor egy állam- férfiú, akit egyformán becsülnek rajongó hívei és ádáz ellenfelei, máról holnapra újságíróvá válik. Mi több : újság szerkesztővé. Tisza István beletanult egy-kettőre ebbe is. Pedig mi más. ha ő válik publicistává, mint ha a sajtó névtelen hőséi végzik ugyanezt a munkát. Tisza oly ekszponált egyéniség, hogy minden sora, minden mondata dupla beszámítás alá esik. Barátai is, ellenfelei is kettőzött figyelemmel boncolják minden kijelentését. Jaj neki, ha a munka gyors futamában elvét egy jelzőt, melléje vág egy kife- j ezésnek . . . Hány rést nyitna ezzel a félremagya­rázásoknak, a támádásoknak! Mikor Tisza fő-fő szerkesztő, sajtó alá ren- d ezi mondanivalóját, nem tollhoz nyúl, mint kollégái Az ő tolla a gyorsíró. Fel s alá sétálva mondja tollba a Magyar Figyelő cikkeit. Egy sereg adat, 3 amelyeket vasszorgalommal gyűjtött, meg­adja a cikk reális alapjait. S ezeket az épületkö­veket fölépíti tiszta és világos logikájával s körül­fonja szónoki művészetének virágaival. Néhány séta a szoba szőnyegén s egymásután bontakoznak ki a cikk magvas szépségei. A gyorsíró meglepetten néz föl rá olykor-olykor: az ő mechanikus mun­káját is megállítja egy percre e különleges tehetség ereje. De ezzel Tisza, az uj Magyar Figyelő uj szerkesztője, még nem fejezte be egy-egy szám munkáját. Hisz mily szép volna, ha ezzel már meg is volna a lap! Most következik azonban a szer­kesztő-munka kevésbé élvezetes része. Hozzák a nyomdából a cikkek kefelevonatait. Elsőrangú ma­gyar publicisták, tudósok müveit. Tisza azzal a szeretettel veszi kezébe a hosszú korrektúra-iveket, amelyet minden igazi talentum iránt érez. Csakogy az ő uj feladata magasábbrangu: nemcsak első­rangú cikkeket akar a Magyar Figyelő számára, hanem első sorban azt kívánja, hogy a lap minden közleménye annak a nagy alapgondolatnak legyen fényes kisugárzása, amellyel a Magyar Figyelő a mi kultúránkat szolgálni akarja. Egy nagy vesze­delmet vaskézzel hárít el a laptól Tisza : azt, hogy semmi pártpolitika oda be ne fészkelje magát. Hisz az uj szerkesztőnek a célja az egész magyar értelmiség tömöritése. Mily kicsiny'dolog volna ehhez képest politikailag taktizálni vagy pártcélo­kat követni. Tisza magasabbrendü szolgálatot tű­zött a Magyar Figyelő elé : minden igaz magyar emberé legyen ez a lap s minden igaz magyar em­ber. tartozzék bármily politikai párthoz : megnyug­vással, sőt reménnyel és bizalommal Írhassa alá mindazt, amit a lap a nyilvánosság elé visz. Ne­héz programm, mert kulturprogramm. Ezért kell Tiszának a nyomdai korrektúrák­kal éppúgy foglalkoznia, mintha ö maga írná az egész lapot. Természetes, hogy e sokféle munkában hü támasza, munkájának megojsztója nem kisebb em­ber, mint Herceg Ferenc. Ő maga is első rangú képviselője a mi hazai kultúránknak. Vezér és nap­számos egy személyben. A Magyar Figyelő kék- tapétás szobájában szövi a szálakat, amelyek az uj revüt összekapcsolják szellemi életünk legkitű­nőbb képviselőivel. És csodálatos: nemcsak Her- czeg páratlan irodalmi tekintélye könnyíti meg neki ezt a munkát, hanem egy sokkal meglepőbb va­lami : összes jeleseink, mihelyt a tanácskozások és eszmecserék folyamán me^ösmerkedtek azzal, hogy mit akar és mit fog megcsinálni a Magyar Figyelő az ő havonkint kétszer megjelenő kék fü­zetei révén: rögtön a legnagyobb örömmel ké­szeknek mutatkoztak a legmunkásabb közreműkö­désre. Hisz minden magyar ember érzi, hogy szükség volt már egy igazén intelligens magyar revüre, amely semmi politikai vagy irodalmi párt­nak nem áll szolgálatában, hanem csak egyért küzd: a szerteszórt, széjjel forgácsolt magyar erők egyesítéséért. Ilyenek a vezérek. Most következnék a redak­Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két szó Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak Szereti egészségét? Ki ne tudná, hogy utolérhetetlen legjobb hashajtó a világhirü 141 15—20 P U R G O-B AVER Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két szó Vissza a hamisítványokkal mert kártékonyak Lapunls: ma.i szama 2.0 olclal-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom