Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-18 / 51. szám
2 BÉKÉS 1910. december 18. Fóldmivelés és mezőgazdasági mimkásügy. Az enyhe tél a késő őszi munkálatok befejezését állandóan hátráltatta november havában is, a sok esőzés miatt szántani s tavaszi alá ugarolni alig lehetett. Sőt némely helyen, ahol a száj és körömfájás előbb beütött és rohamosabban lépett fel, az őszi búzák elvetése is nagyban hátráltatva volt. A vármegyénket is sújtotta nagy csapás, a szarvasmarhák között elterjedt száj és körömfájás még mindig uralkodik s elég sok bajt okozott a munkálatok megakadásán kívül a közélelmezésben, a tejhiányban s a husdrágaságra való közrehatásában is. Az őszi búzák elég szépen állanak a rájuk kedvező időjárásban majd mind kikeltek s a régibb kelések ei ggé szépen erősödnek. A napszámbér 1 és 2 koroua között váltakozott. Ipar és kereskedelem terén jelentősebb fellendülés nem észlelhető. Vegyesek. A szarvasi járás föszolgabirája Dr. Hajas József ellen a fegyelmi vizsgálatot befejezvéu, őt dorgálással sújtotta. Ugyanit a november havi vizsgálat folyamán észlelt kisebb fokú hanyagság miatt 10 korona rendbírsággal sújtotta. Gádoros községben az üresedésben levő segédjegyzői állásra Kis Ferenc választatott meg. Újkígyóson segédjegyzővé Laczkó Mátyás lett megválasztva. Heks Miksa főállatorvos jelenti, hogy a vármegye múlt havi állategészségügyi állapota még kedvezőtlenebb volt, mint október havában és a ragadós száj és körömfájás feltartózhatlan terjedése folytán előrelátható időn belül nem is remélhető, hogy az állapot kedvezőbbre forduljon. Ezen járvány kezdetben enyhe alakban mutatkozott, ma már azonban virulentiájában annyira erősbödött, hogy sokhelyen a legrosszabb indulattal lép fel és nem ritkán elhullásokat okoz. Különösen nagy a veszteség a szopós borjuk és bárányok között, mig ha a betegség a szoptatás kocákat lepi meg, a malacok egytől- egyig elhullanak. Ha pedig tekintetbe vesszük, hogy az ellések zöme csak ezután következik, említett veszteségekre az alkalom, sajnos, még fokozottabb mérvben ígérkezik. Szerinte e veszedelem csak úgy hárítható el, ha az állattulajdonos ellendő hasított körmi! állatjait az elléseket megelőzőleg 4—5 hét előtt mesterségesen fertőzi, vagyis a betegséget az ekések beálltáig lezajla'ja. Eme műveletével a gazda egyrészt megmenti a szaporulatot, másrészt eléri azt, hogy jószága egyszerre és gyorsabb idő alatt és rendszerint enyhébb alakban vészel át. A mesterséges befertőzésre az irányelvek megadása esetenként különbözvén, az tisztán az állatorvos hatáskörébe esik, miért is ezen eljárás foganatosítása előtt okvetlen kikérendő a szakértő tanácsa, mert egyedül az hivatott annak a megítélésére, hogy a kézen lévő fertőző anyaggal lehet-e, illetve ajánlatos-e fertőzni, vagy sem? Adott körülmények között az állatbirtokosoknak ily irányban való felvilágosítását szükségesnek javasolja, annál is inkább, mivel az ellendő állatoknak az elléseket megelőző 4 — 5 hét előtti mesterséges befertőzése veszéllyel nem jár, vagyis elvetélést rendszerint nem okoz. Egyebekben e betegséget illetőleg az állapot az egész ország területén egyformának mondható. A vármegyében, Puszta- földvár és Gádoros községeket kivéve, a többi községekben járványosán van elterjedve és pedig 26 községben közel G00 udvarban, mig az ország területén ma 4816 községben 36321 udvarban uralkodik. Más ragadós állati betegség a múlt hónapban kevés számmal mutatkozott, igy a veszettség 2 községben, a lépfene és sertésvész 1—I községben. A jelentéssel kapcsolatosul azt határozta a bizottság, hogy az állattulajdonosokat felhívja, hogy' az ál'atorvosi jelentés értelmében hasított körmi! állataikat oltassák be, hogy igy a vészen hamarább és veszélytelenül átessenek és az elhullási veszteség minél kisebb legyen. Az alispáni előadmányok közül felemlirjük a gazdasági egyesületnek azt az előterjesztését, hogy kérje ki a bizottság a földmivelésügvi miniszter engedélyét arra, hogy mindenféle mezőgazdasági szerződés köthető legyen az elöljáróság közbenjötte nélkül is, a kötött szerződés csupán láttamozás végett mutattassék csak be az elöljáróságnak. A közigazgatási bizottság a gazdasági egyesület előterjesztése értelmében felirt a miniszterhez, kérve őt az 1898. II. t.-c. 17. §-ában jelzett és fent isim rtetett kedvezmény megadása iránt A bizottság egyidejűleg megkereste a gazdasági egyesületet, intézkedjék, hogy a szerződő felek részére teljesen szabatosan megszerkesztett szerződési minta álljon rendelkezésére, mert a helytelenül kiállított szerződések alapján a közigazgatási hatóság előtt semmiféle igény nem érvényesíthető, hanem csupán a bíróság előtt lehet eljárást indítani, ami azonban sokkal hosszabb időt vesz igénybe és a bizonyítási eljárás is alakszerűbb lévén — nehézkesebb. A kereskedelmi miniszternek a gyulai állomás kibővítése tárgyában kelt és lapunkban már közölt leiratát tudomásul vette a bizottság, bár nem nagyon bízik abban, hogy az állomás kibővítéséből egyhamar legyen is valami. Dr. Z'óldy János főorvosnak jelentése a következő : A közegészségügyi viszonyok általában kedvezőtlenek voltak, amennyiben az. előző hónaphoz viszonyítva a heveny ragadós bajokban történt megbetegedések száma 119-el volt több. Az egyes szervek megbetegedését és lefolyását illetőleg leginkább a légzőszervek hurutos bántalmai fordultak elő. A leggyakoribb halálok a tüdővész rolt. A heveny ragadós bajok közül előfordult : 1. diftkeria 162 megbetegedés 24 halálozás, 2. vörkeny 118 » 19 » 3. kanyaró 20 .» 1 » 4. hasikagyináz 32 » 5 4. báránykimlő 17 » -» összeg 3i9 » 49 (14%) Amint a fentebb kitüntetett adatok igazolják, a heveny ragadós bajok közül a difteria volt az uralkodó, amely maga valamennyi ragadós bajban történt megbetegedésnek míjdnem felét teszi. Tömegesen csupán Békésen, Békéscsabán, Bé- késszentandráson, Endrődön, Gyulán és Kondoros községekben mutatkozott. Nagy elterjedése mellett lefolyása szelíd volt, amit legjobban igazol, hogy a halálozási arány 15 százalékon nem emelkedett túl. Az előző hónaphoz viszonyítva több volt a vörhe- nyes betegek száma is, mig a hasihagymázasoké és kanyarósoké tetemesen csökkent. Továbterjedésük meggátlására a lehető hatósági in ézkedéseket mindenütt megtették. Az előirt és havonként végzendő egészségügyi vizsgálatokat pontosan teljesítették, említésre méltó nem fordult elő. A bábák mulasztásairól említés nem tétetik. A köztisztaságot mindenütt kielégítőnek jelzik . Orvosrendőri vizsgálatot eszközöltek élőn 232, hullán 6 esetben, orvostörvényszékit pedig 14 könnyű és 2 súlyos testisértés eseteiben. Gyógysav- val beoltottak 104 egyént, akik közül meggyógyult 93, meghalt 11. Védő oltást 2 esetben végeztek sikerrel A halva szülöttek számi 23, elvetélteké 15. A vármegyei közkórház husszükságletének biztosítása céljából megtartott árlejtésnek a kórházra való mostoha eredménye folytán, a 21,000 korona hiány fedezése végett pótköltségvetés készítése válván szükségessé, a közigazgatási bizottság a pótköltségvetést elfogadta és annak elfogadását a tör- j vényhatósági bizottságnak javaslatba hozta. A póttorony kétfejű sasával. 1848-ban és 1849-ben kétszer levették önkényt, midőn a magyar sereg itt táborozott s az osztrák sereg kétszer tétette visz- sza erőszakos fenyegetéssel. Láttam egy kálvinista templomban fészkelt kétfejű sast is. Egerallyán vagy Adorjánházán a Tarczal mellett láttam ezt. A szép fehérre meszelt templom falán és pedig a karzat falán volt fekete színnel fölfestve egy nagy istenadta kétfejű sas. Magassága, szélessége lehetett vagy fél öl. Ezen annyival inkább csodálkoztam, mert mint mindenki tudja, a kálvinisták semmi faragott vagy festett képet nem tűrnek szentegyházaikban. De a kétfejű sast megtűrték. 48-ban, 49-ben elfeledték bemeszelni, az 50-es években pedig már nem lehetett tenniök. Most azonban nem hiszem, hogy megvolna már. Jól emlékszem, ez a sas még a régi alakú volt, a minőt Mária Terézia és József császár idejéből ismerünk. Az a kétfejű sas sokkal soványabb és ritkább tollú, mint a mostani és sokkal jobban hasonlit a mai német császári vagy porosz sashoz. Igaz, hogy a múlt században az osztrák császárság felállítása előtt körülbelül egy volt mindkettő. Nem emlékszem, hogy a kétfejű sast túl a Tiszán vagy a Tisza mellékén láttam volna kálvinista tornyokon. Igaz, hogy e vidéken 48 előtt nem jártam, kakast azonban láttam s különösen sokat láttam a felvidéken, lutheránus templomok tornyain is. S bizonnyal a vén Hurbán, ha már úgy beleszeretett a madárvilágba, jobban teszi, ha kétfejű sas helyett, hitrokonainak ősi szokásához ragaszkodva, kakast tétet temploma tornyára. Egyébiránt valamikor ezelőtt száz évvel a tiszamelléki kálvinistáknál se volt gyöngébb a Habsburgok iránti loyalitás mint túl a Dunán. József császár 1781. október 19-én adta ki hires rendeletét a vallás szabadságról, a Christiana tolerantia-ról, mint az egykoruak nevezték. Ez a rezolució december 26-án érkezett és publikáltat ott Debrecenben s a krónikairó megjegyzi, hogy e. napnál nem ért Debrecen örvendetesebb István- n apját. Ez évnek utolsó és a következő évnek első hónapjaiban az egész országban felharsogott a protestánsok örömének vidám zaja. És az ünneplések, lakomák, hálaadások és áldomások tömegesebbek valának, mint 1848-ban a márciusi törvények ünneplése. És ez természetes volt. A protestánsok, kálvinisták túlnyomó nagy része jobbágy volt, igaz, hogy a köznemességé is. 1715-től kezdve is talán ezer protestáns templomot vettek el s az iskolák százait zárták be. Még nagyobb városokban is folyt az okkupálás. Veszprém 1716-ban, Pápa 1752-ben vesztette el kálvinista templomát és iskoláját. A kálvinistákat plébános anyakönyvezte ; a protestánsok fizetni tartoztak a katholikus papságot, ép úgy, vagy sokkal jobban, mint maguk a kat- holikusok. .Ezenkívül fenn kellett tartaniok saját egyházaikat, papjaikat, iskoláikat. Mária Terézia szabályozta az urbért, József a vallásszabadságot. Mindkettő tette mindezt a rendek, a nemesség, az országgyűlés, a vármegyék ellenére. Bizony természetes volt, hogy a protestáns nép, mely szabadságát és anyagi érdekeit és vallásának gyakorlását a Habsburgoktól nyerte : ezek iránt túláradó hálát érzett szivében és demonstrált külsőleg is, a hogy tudott. így kerültek a kétfejű sasok a kálvinista templomok csúcsára. 1681-től a század elejéig fszáz meg száz kálvinista templom épült s ezek nagy részére hálából odafészkelt a kétfejű sas. Jókai egyik legszebb regényében az „Elátkozott család“-ban leirt templomépités és templompusztitás is ez időre esik. Az eset Komáromban történt s a komáromi kálvinistáknak is megvolt egykor a maguk kétfejű sasuk. A „Gott erhalte“-nak hallása ma például rosz- szul esik fülünknek. 1849 óta annyi keserű emlék támad fel lelkűnkben, a mikor ezt halljuk. De 1848 előtt nem igy volt ez egészen. S én még jól emlékszem kálvinista népiskolai tankönyvekre, melyekből naponként tanultuk és énekeltük a „Gott erhalte“ szövegét és dalát magyarul e kezdettel; „Isten tartsd meg Ferdinándot“. Mennyit kellett vétkezniök az ország minisztereinek száz év óta, hogy e hangulatot kiverjék a magyar kálvinista nép szivéből És a kétfejű sast a kálvinista tornyok tetejéről. Ezt ugyan kiverték alaposan.
