Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-27 / 48. szám
2 BÉKÉS 1910. november 27. Erkel emlékünnepély november 28-án. Gyula városa halhatatlan fia születése századik évfordulójának megünneplésére alakult rendező-bizottság a hét folyamán permanenciában volt és lázas tevékenységet fejtett ki, hogy az emlékezetes évfordulót a nagy zeneiró emlékéhez méltóvá tegye. Az ünnepély programmja, amint azt már napok óta hirdetik a falragaszok, teljes szövegében a következő : Erkel Ferenc emlékünnepély, Gyulán, Gyula város halhatatlan fia századik születésenapja alkalmából 1910. évi november hó 28-án. Az emlékünnepély programmja : 1. Délelőtt 10 órakor: Gyula városa képviselő- testületének közgyűlése a városháza termében. 2. Délelőtt 11 órakor: Felvonulás Erkel Ferenc józsefvárosi szülőházához, ahol a gyulai r. k. főgimnázium vegyeskara énekel. Dombi Lajos esperes-lelkész felavató-beszédet mond, az emléktábláról lehull a lepel. A róm. kath. hitközség képviseletében dr Lindenberger János plébános az emléktáblát átveszi. 3. Délelőtt fél 12 órakor: Felvonu'ás az Erkel- szoborhoz, ahol Székely Lajos vezetése mellett a gyulai Erkel Ferenc-dalkör énekel. Hoffmann Mihály főgimnáziumi tanuló elszavalja Somló Sándor ódáját. A szobor megkoszorúzása. 4. Este pont 7 órakor: a M. Kir. Operaház hangversenye a vármegyeház dísztermében. Műsor: 1. Hunyadi-nyitány. Előadja a M. Kir. Operaház zenekara, Kerner István karnagy vezetése mellett. 2. Erkel Ferene. Irta Kozma Andor, szavalja Tóvölgyi Margit, a szegedi színház tagja. 3. Elek dala a «Névtelen hősök »-bői. Előadja Környey Béla, a M. Kir. Operaház magánénekese. 4. Verbunkos a «Névtelen hősökéből Előadja a M. Kir. Operaház zenekara. 5. Kettős a «Bánk bán»-ból. (Tiszaparti jelenet). Előadják Sándor Erzsi és Takács Mihály a M. Kir. Operaház magánénekesei. 6. Erkel Ferenc jelentősége. Felolvassa De- mény Dezső, a «Zeneközlöny» szerkesztője. 7. Himnusz. Mutschenbacher Gyula vezetése mellett énekli a gyulai r. k. főgimnázium vegyeskara. T A R C A. ERKEL FERENC Irta s szavalta az Erkel-szobor felavatási ünnepélyén Somló Sándor. Erdő ! mozduljon szárnyas, lombod éke! Mező virága tárjad illatod, 8. Kettős a «Bánk bán»-ból. Előadják a Takács Mihály (Tiborc) és Környey Béla (Bánk) a M. Kir. Operaház magánénekesei. 9. Ünnepi nyitány. Erkel Ferenctől. (E-dur). Előadja a M. Kir. Operaház zenekara. A megyeház díszterme este fél 7 órakor nyílik meg; pont 7 órakor, a hangverseny kezdetével az ajtók bezárulnak és csak szünet alatt nyílnak meg. A belépőjegyek ára 5 korona. Az ülőhelyek számozatlanok és első sorban a hölgyközönségnek állanak rendelkezésére. Jegyek válthatók Dobay János könyvkereskedésében és hangverseny estéjén fél hét órakor’a vármegyeházán. 5. Társasvacsora a müvészvendégek tiszteletére a Békésmegyei Kaszinóban. Egy teríték ára 5 korona. Teritékjegyek előre válthatók Dobay János könyvkereskedésében. Ugyanezen falragasszal azonos tartalmú és kisebb formájú kommünikét nyomtattak ki Dobay János könyvnyomdájában, Erkel Ferenc fényképének igen sikerült lenyomatával. Dr Lovich Ödön polgármester a képviselőtnstü let díszközgyűlésére rendkívüli csínnal kiállított külön meghívót küldött szét a város képviselőinek, amely meghívót Erkel Ferenc fényképe szintén di- szesiti. A közgyűlési meghívó szövege a következő : Meghívó Gyula város díszközgyűlésére 1910. évi november hó 28-án, Erkel Ferenc Gyula város halhatatlan fia és volt díszpolgára születésének századik évfordulója alkalmából, emlékének kegyeletes megünneplésére, a városháza nagytermében 1910. évi november hó 28-án délelőtt 10 órakor tartandó díszközgyűlésre tisztelettel meghívom. A díszközgyűlés sorrendje: 1. Erkel Ferenc dalkör éneke. 2. Polgármester elnöki megnyitó beszéde. 3. Dr Lukács György, Gyula város országgyűlési képviselőjének emlékbeszéde. 4. Erkel Ferenc dalkör éneke. Gyula, 1910. november 22-én. Dr Lovich Ödön polgármester A közgyűlési terembe a városi képviselőkön kívül mások csak az e célból kiadott belépti jegyekkel léphetnek be. Az Opera hangversenyének színhelye a vár- megyeháza díszterme már teljesen fel van szerelve Húrjába kap, hogy meglepé halála — Es zengi: „Isten óvjad a magyart !“ Szárnyak a dal teremtő trónusáig, S áldón fejünkre terjesztvén kezét — Nem ült hatalmat a pogány sokáig, Az Ur megvédte ősi nemzetét ! Rezdülj bozót a cserjés mély ölébe, Madársereg zengd büvőlő dalod ! Hozd röpke szellő angyalok fohászát, Menny szózatát dörögjék fellegek, Füzérbe lányok kert nyíló virágát — lm itt az oltár — ünnepeljetek! . . . Vad harci lángtól izzó századoknak Öröm s keservkönny áztatott során — Szent örökét a honszerző nagyoknak Örzé e nemzet békében, csatán ! Fel sirt, ha tört reményeink’ temettük, Harsogva szólt, ha inte diadal — Kitört sir mélyéből, ha elfeledtük, S zokogva, lelkesítve élt — a dal! Tábortüzek kialvó tűz parázsa Hallá a táltos igric énekét, Regösök harcra hivó dal varázsa Győzelmre zászlónk’ hányszor vezetéd ! Lijos, Mátyás királyi udvarában Dalnokra hallgat a tudós, a hős, S Mohács egekre siró bánatában Biztatva zeng a vándor hegedős ! Egyik kezébe kard, másikba hárfa, Balassa Bálint igy üzé a tart, Majd rabbilincset rázva jött a zsarnok Szabadságunkra nyújtva karmait, Titkon, — sötétben — mint silány vakondok Népet, hazát árulni megtanít ! De mint ég-földet rázó szörnyű mennykő — Mint végítélet harsogó szava — Bömbölve zug a „Rákóczi kesergő“ S megint szabad lett a msgyar haza ! De hajh! Hiába tördelé a fegyvert Ős harcerőtől duzzadó karunk, Bántatlanul mit ellen nem merészelt Véghezvivők azt lassan — önmagunk ! Rut tespedés fátylával betakarta Csatákba fáradt honfiak szivét Nem ismert immár senki a magyarra, Hollók károgták siri énekét ! De mint Izrael ős írástudói Vízparton ülve Babylon rögén — Feljajdulának álmok—álmodéi Uj század harsonája zöngzetén. Szilaj harag bősz vádja szállt a légben Viharként ordítván : „Ébredjetek !“ S szavukra im’ közelben, messzeségben — Megreszketének erdő, rét — hegyek ! . . . a hangverseny részére. Az előadó müvészszemélyzet pódiuma, melyet áz Erkel Ferenc-szinkór tervezője s alkotója, Grók Mihály ácsmester készített, a terem főispáni lakosztálya felé van felállítva s mintegy 40 □ métert vett a teremből igénybe. Mintegy 300 ülőhely (szék) van a teremben elhelyezve, amely elsősorban a hölgyközönségnek áll rendelkezésére. Az ülőhelyeken kívül a teremben mintegy 150 főnyi hallgatóságra van kényelmes állóhely. Hangversenyre a jegyek nagy számban keltek már el, de még a mai és holnapi nap folyamán is kaphatók Dobay János könyvkereskedésében. A rendező-bizottság e helyen is felkéri a közönséget, hogy a hangversenyen idejekorán szíveskedjék megjelenni, miután, mint a programmban is jelezve van, a megyeh z díszterme már fél hét órakor megnyílik és hangverseny kezdetével, pont 7 órakor az ajtók bezárulnak és csak szünet alatt nyílnak meg. A rendező-bizottság tisztelettel felkéri a város közönségét, hogy házaikat mír az ünnep előtti napon, vagyis vasárnap lobogózzák fel. A halhatatlan mester szülőházát ékesítő emléktábla, Mogyoróssy Sándor szobrászunk sikerült jeles alkotása elkészült és már beillesztetett a szülőház falába. Erkel Eerenc szobra a hétfő esti órákban ki lesz világítva. A világítási munkálatot Hajnal Károly, a békésmegyei villamossági társaság üzletvezetője, a halhatatlan mester iránti kegyelettel, művészi Ízléssel teljesiti. A kivilágított szobor előtt az Erkel Ferenc-dalkör fog szerenádot adni. Az Operaház müvészvendégei közül Sándor Erzsi férjével, Bosnyák Zoltán miniszteri tanácsossal, Takáts Mihály, Környey Béla és Vidor Dezső, úgyszintén Lukács György, városunk országgyűlési képviselője már ma este, Mészáros Imre igazgató, Kerner István karnagy és az operai zenekar hétfőn délben, Tóvölgyi Margit a szegedi színház drámai művésznője pedig délután 2 órakor érkeznek városunkba. Az illusztris vendégek egyrésze úri házakban, másrésze pedig a Komlóban szállásoltatnak el. A hangversenyt követőleg a vendégek tiszteletére a Békésmegyei Kaszinóban társaslakoma lesz, amelyet esetleg rögtönzött táncmulatság fog befejezni. „Hol késel dalnok ? bűvölő daloddal Ki dalja hát, mi bennünk isteni ? ! Bérc, völgy betöltő zengő húrjaiddal, Hadd halljuk végre azt, mi nemzeti ! Dalodban — oh ! . . magyar da', magyar érzés Ne puszta hang csendüljön csak felénk. El cifra, céda, idegen kisértés ! — Azt, azt dalold, miért megszenvedénk ! S hol zöld kalászt lebegtet gyönge szellő, Hol délibábot kerget a merész, Szegény legény tanyája sürü erdő Hol ifjú pásztor nyája legelész : Ajkról-ajakra, mint hab mormolása Száll — száll — egy édes mélabus panasz, Mint párjavesztett gerlice bugása Kacagva sir : a magyar népdal az ! Lomb súgja lombnak, fü — virág, virágnak S eléri falvak végső kunyhaját, Megpengeti húrját a vén cigánynak „Menj, töltsd be véle városok falát ! . . .“ A vén cigány megy, csárdán — palotában, Örömre, bura zendül hangszere, S érclelkü honfiak gyerekre váltan Egymást karolva simák ott — vele ! S végig suhan bércektől tengerárig És zengi húrján a jó Bihari, Majd táncra hiv, majd égre felcikázik, Majd balzsamaként szállnak hangjai. Lavotta, Csermák égtől dallal áldva, Feltűnnek, mint két zengő zivatar,