Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)

1910-11-27 / 48. szám

2 BÉKÉS 1910. november 27. Erkel emlékünnepély november 28-án. Gyula városa halhatatlan fia születése századik évfordulójának megünneplésére alakult rendező-bi­zottság a hét folyamán permanenciában volt és lá­zas tevékenységet fejtett ki, hogy az emlékezetes évfordulót a nagy zeneiró emlékéhez méltóvá tegye. Az ünnepély programmja, amint azt már na­pok óta hirdetik a falragaszok, teljes szövegében a következő : Erkel Ferenc emlékünnepély, Gyulán, Gyula város halhatatlan fia századik születésenapja alkal­mából 1910. évi november hó 28-án. Az emlékünnepély programmja : 1. Délelőtt 10 órakor: Gyula városa képviselő- testületének közgyűlése a városháza termében. 2. Délelőtt 11 órakor: Felvonulás Erkel Fe­renc józsefvárosi szülőházához, ahol a gyulai r. k. főgimnázium vegyeskara énekel. Dombi Lajos espe­res-lelkész felavató-beszédet mond, az emléktábláról lehull a lepel. A róm. kath. hitközség képviseleté­ben dr Lindenberger János plébános az emléktáblát átveszi. 3. Délelőtt fél 12 órakor: Felvonu'ás az Erkel- szoborhoz, ahol Székely Lajos vezetése mellett a gyulai Erkel Ferenc-dalkör énekel. Hoffmann Mi­hály főgimnáziumi tanuló elszavalja Somló Sándor ódáját. A szobor megkoszorúzása. 4. Este pont 7 órakor: a M. Kir. Operaház hangversenye a vármegyeház dísztermében. Műsor: 1. Hunyadi-nyitány. Előadja a M. Kir. Opera­ház zenekara, Kerner István karnagy vezetése mellett. 2. Erkel Ferene. Irta Kozma Andor, szavalja Tóvölgyi Margit, a szegedi színház tagja. 3. Elek dala a «Névtelen hősök »-bői. Előadja Környey Béla, a M. Kir. Operaház magánénekese. 4. Verbunkos a «Névtelen hősökéből Előadja a M. Kir. Operaház zenekara. 5. Kettős a «Bánk bán»-ból. (Tiszaparti jele­net). Előadják Sándor Erzsi és Takács Mihály a M. Kir. Operaház magánénekesei. 6. Erkel Ferenc jelentősége. Felolvassa De- mény Dezső, a «Zeneközlöny» szerkesztője. 7. Himnusz. Mutschenbacher Gyula vezetése mellett énekli a gyulai r. k. főgimnázium ve­gyeskara. T A R C A. ERKEL FERENC Irta s szavalta az Erkel-szobor felavatási ünnepélyén Somló Sándor. Erdő ! mozduljon szárnyas, lombod éke! Mező virága tárjad illatod, 8. Kettős a «Bánk bán»-ból. Előadják a Ta­kács Mihály (Tiborc) és Környey Béla (Bánk) a M. Kir. Operaház magánénekesei. 9. Ünnepi nyitány. Erkel Ferenctől. (E-dur). Előadja a M. Kir. Operaház zenekara. A megyeház díszterme este fél 7 órakor nyí­lik meg; pont 7 órakor, a hangverseny kezdetével az ajtók bezárulnak és csak szünet alatt nyíl­nak meg. A belépőjegyek ára 5 korona. Az ülőhelyek számozatlanok és első sorban a hölgyközönségnek állanak rendelkezésére. Jegyek válthatók Dobay János könyvkereske­désében és hangverseny estéjén fél hét órakor’a vármegyeházán. 5. Társasvacsora a müvészvendégek tisztele­tére a Békésmegyei Kaszinóban. Egy teríték ára 5 korona. Teritékjegyek előre válthatók Dobay Já­nos könyvkereskedésében. Ugyanezen falragasszal azonos tartalmú és kisebb formájú kommünikét nyomtattak ki Dobay János könyvnyomdájában, Erkel Ferenc fényképé­nek igen sikerült lenyomatával. Dr Lovich Ödön polgármester a képviselőtnstü let díszközgyűlésére rendkívüli csínnal kiállított kü­lön meghívót küldött szét a város képviselőinek, amely meghívót Erkel Ferenc fényképe szintén di- szesiti. A közgyűlési meghívó szövege a következő : Meghívó Gyula város díszközgyűlésére 1910. évi november hó 28-án, Erkel Ferenc Gyula város halhatatlan fia és volt díszpolgára születésének szá­zadik évfordulója alkalmából, emlékének kegyeletes megünneplésére, a városháza nagytermében 1910. évi november hó 28-án délelőtt 10 órakor tartandó díszközgyűlésre tisztelettel meghívom. A díszközgyűlés sorrendje: 1. Erkel Ferenc dalkör éneke. 2. Polgármester elnöki megnyitó beszéde. 3. Dr Lukács György, Gyula város országgyű­lési képviselőjének emlékbeszéde. 4. Erkel Ferenc dalkör éneke. Gyula, 1910. november 22-én. Dr Lovich Ödön polgármester A közgyűlési terembe a városi képviselőkön kívül mások csak az e célból kiadott belépti jegyek­kel léphetnek be. Az Opera hangversenyének színhelye a vár- megyeháza díszterme már teljesen fel van szerelve Húrjába kap, hogy meglepé halála — Es zengi: „Isten óvjad a magyart !“ Szárnyak a dal teremtő trónusáig, S áldón fejünkre terjesztvén kezét — Nem ült hatalmat a pogány sokáig, Az Ur megvédte ősi nemzetét ! Rezdülj bozót a cserjés mély ölébe, Madársereg zengd büvőlő dalod ! Hozd röpke szellő angyalok fohászát, Menny szózatát dörögjék fellegek, Füzérbe lányok kert nyíló virágát — lm itt az oltár — ünnepeljetek! . . . Vad harci lángtól izzó századoknak Öröm s keservkönny áztatott során — Szent örökét a honszerző nagyoknak Örzé e nemzet békében, csatán ! Fel sirt, ha tört reményeink’ temettük, Harsogva szólt, ha inte diadal — Kitört sir mélyéből, ha elfeledtük, S zokogva, lelkesítve élt — a dal! Tábortüzek kialvó tűz parázsa Hallá a táltos igric énekét, Regösök harcra hivó dal varázsa Győzelmre zászlónk’ hányszor vezetéd ! Lijos, Mátyás királyi udvarában Dalnokra hallgat a tudós, a hős, S Mohács egekre siró bánatában Biztatva zeng a vándor hegedős ! Egyik kezébe kard, másikba hárfa, Balassa Bálint igy üzé a tart, Majd rabbilincset rázva jött a zsarnok Szabadságunkra nyújtva karmait, Titkon, — sötétben — mint silány vakondok Népet, hazát árulni megtanít ! De mint ég-földet rázó szörnyű mennykő — Mint végítélet harsogó szava — Bömbölve zug a „Rákóczi kesergő“ S megint szabad lett a msgyar haza ! De hajh! Hiába tördelé a fegyvert Ős harcerőtől duzzadó karunk, Bántatlanul mit ellen nem merészelt Véghezvivők azt lassan — önmagunk ! Rut tespedés fátylával betakarta Csatákba fáradt honfiak szivét Nem ismert immár senki a magyarra, Hollók károgták siri énekét ! De mint Izrael ős írástudói Vízparton ülve Babylon rögén — Feljajdulának álmok—álmodéi Uj század harsonája zöngzetén. Szilaj harag bősz vádja szállt a légben Viharként ordítván : „Ébredjetek !“ S szavukra im’ közelben, messzeségben — Megreszketének erdő, rét — hegyek ! . . . a hangverseny részére. Az előadó müvészszemélyzet pódiuma, melyet áz Erkel Ferenc-szinkór tervezője s alkotója, Grók Mihály ácsmester készített, a terem főispáni lakosztálya felé van felállítva s mintegy 40 □ métert vett a teremből igénybe. Mintegy 300 ülőhely (szék) van a teremben elhelyezve, amely elsősorban a hölgyközönségnek áll rendelkezésére. Az ülőhelyeken kívül a teremben mintegy 150 főnyi hallgatóságra van kényelmes állóhely. Hangversenyre a jegyek nagy számban keltek már el, de még a mai és holnapi nap folyamán is kaphatók Dobay János könyvkereskedésében. A rendező-bizottság e helyen is felkéri a kö­zönséget, hogy a hangversenyen idejekorán szíves­kedjék megjelenni, miután, mint a programmban is jelezve van, a megyeh z díszterme már fél hét óra­kor megnyílik és hangverseny kezdetével, pont 7 órakor az ajtók bezárulnak és csak szünet alatt nyíl­nak meg. A rendező-bizottság tisztelettel felkéri a város közönségét, hogy házaikat mír az ünnep előtti na­pon, vagyis vasárnap lobogózzák fel. A halhatatlan mester szülőházát ékesítő em­léktábla, Mogyoróssy Sándor szobrászunk sikerült je­les alkotása elkészült és már beillesztetett a szülő­ház falába. Erkel Eerenc szobra a hétfő esti órákban ki lesz világítva. A világítási munkálatot Hajnal Károly, a békésmegyei villamossági társaság üzletvezetője, a halhatatlan mester iránti kegyelettel, művészi Ízlés­sel teljesiti. A kivilágított szobor előtt az Erkel Fe­renc-dalkör fog szerenádot adni. Az Operaház müvészvendégei közül Sándor Erzsi férjével, Bosnyák Zoltán miniszteri tanácsos­sal, Takáts Mihály, Környey Béla és Vidor Dezső, úgyszintén Lukács György, városunk országgyűlési képviselője már ma este, Mészáros Imre igazgató, Kerner István karnagy és az operai zenekar hétfőn délben, Tóvölgyi Margit a szegedi színház drámai művésznője pedig délután 2 órakor érkeznek vá­rosunkba. Az illusztris vendégek egyrésze úri házakban, másrésze pedig a Komlóban szállásoltatnak el. A hangversenyt követőleg a vendégek tisztele­tére a Békésmegyei Kaszinóban társaslakoma lesz, amelyet esetleg rögtönzött táncmulatság fog befe­jezni. „Hol késel dalnok ? bűvölő daloddal Ki dalja hát, mi bennünk isteni ? ! Bérc, völgy betöltő zengő húrjaiddal, Hadd halljuk végre azt, mi nemzeti ! Dalodban — oh ! . . magyar da', magyar érzés Ne puszta hang csendüljön csak felénk. El cifra, céda, idegen kisértés ! — Azt, azt dalold, miért megszenvedénk ! S hol zöld kalászt lebegtet gyönge szellő, Hol délibábot kerget a merész, Szegény legény tanyája sürü erdő Hol ifjú pásztor nyája legelész : Ajkról-ajakra, mint hab mormolása Száll — száll — egy édes mélabus panasz, Mint párjavesztett gerlice bugása Kacagva sir : a magyar népdal az ! Lomb súgja lombnak, fü — virág, virágnak S eléri falvak végső kunyhaját, Megpengeti húrját a vén cigánynak „Menj, töltsd be véle városok falát ! . . .“ A vén cigány megy, csárdán — palotában, Örömre, bura zendül hangszere, S érclelkü honfiak gyerekre váltan Egymást karolva simák ott — vele ! S végig suhan bércektől tengerárig És zengi húrján a jó Bihari, Majd táncra hiv, majd égre felcikázik, Majd balzsamaként szállnak hangjai. Lavotta, Csermák égtől dallal áldva, Feltűnnek, mint két zengő zivatar,

Next

/
Oldalképek
Tartalom