Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-20 / 47. szám
2 BÉKÉS 1910. november 20. moru nyilvántartója az újságok apróhirdetési rovata, ahol számos képzett fiatal és kevésbé fiatal ember könyörög valamelyes szerény foglalkozásért. Az állás- és kenyérnélküli ügyvédek, tanárok, mérnökök száma napról-napra szaporodik. Sok azoknak is a száma, akiket a 3 halom és 4 folyam országa idegen országba üz — kenyérért. Akik pedig állást nyertek, azoknak csak száraz kenyér jut. A magvar áll am és társadalom nem képes őket méltóan eltartani s nem tud számukra tudományos készültségüknek és fontos munkakörüknek megfelelő anyagi ellátást biztosítani. Amig a tanárok nyomorról panaszkodnak, amig az egyetemet végzett kir. segéd- tanfelügy.elok a tanítókénál sem jobb fizetésen sínylődnek, amig a lateiner pályák az elégületlenség őszinte jaj-jaitól visszhangzanak, amig egy 1000 koronás állásra százával is akad egyetemi végzettségű pályázó, amig Magyarországon a tudománynak nemcsak élni, hanem a tudományból majd megélni is lehetséges lesz, amig éppen a legkulturáltabb társadalmi oszály tengődik a legnagyobb nyomorban, addig uj egyetemeket állítani s a szellemi proletárok elégületlen zaját megszázszorozni, könnyelműség számba megy a nemzeti társadalommal s a jövendő generációval szemben, amely az uj egyetemek szárnyai alól védtelenül kerülne ki a minden nemes ambíciót lesorvasztó rideg életbe, a mi sivár nemzeti közviszonyaink közé, ahol méltó helyet szorítani a maga számára már nem tudna, mert már addig is zsúfolásig volt megtelve minden hely. A szellemi versenyt, amely mögött az úri nyomor terpeszkedik, a végtelenségig fokozni, nem állhat sem az állam, sem a társadalom érdekében. A tudományok önálló művelésének biztosítása s a nemzeti műveltség hatékonyabb fejlesztése érdekében a mi viszonyaink között egyelőre az is elegendő volna, ha az állam a már meglevő 3 egyetemet jobban kifejlesztené, katedrákkal, tantermekkel, laboratóriumokkal, szeminárumokkal bővítené s egyúttal szakszerüleg gondoskodnék a tuF. Pewny Irén, Arányi Dezső, Takács Mihály, Kran- csevics Dragomir, Állaga Géza, Somló Sándor, Som- Ióné Vadnay Vilma, Pewny Olga, Moshammer Román, Mayer Adolf zene- és színművészek. Kallós Ede, Bezerédj Gyula, Márk Lajos, Kimnach László, Szigeti Mór, Csók István, Haraszti Józsel, Mannheimer Gusztáv, Jantyik Mátyás, Kann Gyula, Fü- redy, Hegedűs Nándor festő- és szobrász-művészek stb. A sajtó részéről pedig Béla Henrik (Budapesti Hírlap), Bihari Imre (Egyetértés), Bródy Ernő (Magyar Hírlap), Németh Ödön (Alkotmány), Ábrányi Emil (Pesti Napló), Dr. Béldi Izor (Pesti Hírlap), Szőllősy Zsigmond (Magyar Újság), Hevesi Sándor (Jelenkor), Szalay Emil (Magyar Újság és Géniusz), Friedrich Tivadar (Pester Lloyd), Bede Jób (Magyar- ország), Fehér Dezzső (Nagyvárad), Bárdos Imre (Nagyvárad), továbbá a Vasárnapi Újság, Uj idők, Ország-Világ, Neues Pester Journal, a Nemzet és Budapest tudósítói. A vendégek nagy részét a Komlóban szállásolta el a rendezőség. A hangversenyt megelőzőleg a vendégek a várost tekintették meg: a kastélykertet, várromot, népkertet, pavillont, múzeumot stb. Az egész város zászlókkal volt feldiszitve. A szobor leleplezése iránt a nép érdeklődése óriási volt. A tűzoltóság és rendezőség már a déli órákban alig tudta visszaszorítani az ezrekre felszaporodott tömeget, hogy a szobor közvetlen közelében, a fenntartott kis területet is el ne foglalják, mely körül a vármegye banderista csatlósai díszruhában álltak. A kordonon belül sorakoztak a testületek, a megye, a városi tanécs, kaszinók, társaskörök, ipartestületek, vidéki küldöttségek, a M. Kir. doinányos képzés mélyítéséről és magasabb színvonalra helyezéséről. A hat uj magyar egyetembe milliókat belefektetni az állam vagyonából, úgy hogy e miatt elvonassék a kellő fedezet más, sokkal fontosabb kultúrintézményektől, indokolatlan fényűzés és könnyelmű pazarlásnál egyébnek nem vehető. Az általános nemzeti és társadalmi érdek nem az egyetemek nagyarányú szapori tását, hanem a kultúra demokratizálását kívánja, amelynek útja a népoktatás birodalmán vezet keresztül. Népünk millióinak most még nem egyetemekre, hanem sok és jó népiskolákra van szüksége. Hiszen az állam, polgárai nevelése körül azt az állampolitikai kötelességét is, amely szerint a műveltség közkincsei minden polgár számára oly mértékben hozzáférhetővé1 teendők, amennyiben arra mindenkinek okvetlenül szüksége van, eddig csak csekély mértékben teljesítette. Ellenkező esetben az analfabéták száma nem tenne ki ma 40°/0-ot és iskolák hiánya miatt több, mint 400 ezer iskolaköteles gyermek minden évben iskolázás nélkül nem maradna. Nem volnának akkor az iskolák túlzsúfoltak s a mulasztott fél napok száma nem tenne ki évente 12 milliónál is többet. Mielőtt tehát az egyetemek nagyarányú fejlesztéséhez látna a közoktatásügyi kormány, jobb volna talán, ha előbb teljesen végrehajtaná a tankötelezettségi törvényt, amely bár megalkotása óta már 4 évtized telt el, most is csak papiroson hirdeti az általánosan kötelező népoktatást, amitó'l a gyakorlatban még igen messzire vagyunk. Az uj egyetemek helyett tehát legalább 2000 uj népiskola kellene a nép millióinak. Ez se kerülne többe 6 egyetemnél ! A népnek a népiskola az egyedüli iskolája! — A milliók itt kezdik s itt végzik összes tanulásukat. Az elemi iskolán kivül az összes lakosságnak csak mintegy 5°/0-a részesül magasabb fokú oktatásban is. A 95°/0-nak a főiskolákhoz 'édes kevés a köze. Vétkes könnyelműség nélkül tehát ezt Operaház, a Nemzeti Színház, Orsz. Zeneakadémia, stb. a fővárosi művészek, hirlapirók. A leleplezést megelőzőleg a szobor talapzatára elhelyezték a koszorúkat az Opera, Liszt Ferenc zeneművészkor, a magy. zeneiskola, Filharmóniai társaság, Gyula város és az Erkel-család gyönyörű koszorúit. Ezután a szoborbizottság elnöke dr. Fábiy Sándor fél öt órakor fellépett a szobor előtti emelvényre s megtartotta nagyhatású megnyitó beszédjét, majd Káldy Gyula a felavató beszédjét mondta el, ezután Somló Sándor a sokszorosan ko- szoruzott jeles poéta s színművész bontotta ki lelke szárnyait, örökszép költeményét, Erkel emlékezetét szavalva el. Az ünnepély második része az operának apa- villonban rendezett hangversenye volt. A díszes közönség egészen betöltötte a terem minden részét, sőt sokan, kik előre nem gondoskodtak jegyről, már be sem tértek. Az Opera művészei Erkel halhatatlan müveiből összeállított műsort adtak elő, Arányi Dezső a „Hunyady László-bó\ énekelt zongora és hárfakisé- ret mellett, Ábránytné W. Margit Arányival ugyancsak Hunyadiból adtak elő egy duettet, majd F. Peivny Irén s utána Takács Mihály énekelt. Ezután a gyulai dalkör fungált, végül Káldy Gyula és Erkel Gyula négykezes zongorajátéka zárta be az előadást. Este 160 terítékű bankett volt a vendégek tiszteletére a népkerti vendéglő előtt, szabad ég alatt, hol számos felköszöntö hangzott el. Ugyanekkor felolvasták az üdvözlő táviratokat is. Másnap elutaztak a vendégek s mi égy szép, dicső nap emlékeivel gazdagabbak lettünk ! a 95°/0-ot nem lehet leszorítani az 5°/o nagyon is kétes érdekéért. Nekünk jó ideig minden erőnket a népoktatás és népmüveltség emelésére és terjesztésére kell fordítanunk, ha azt nem akarjuk, hogy a kulturátlanság vádját állandóan nemzetünk fejéhez vágják a műveltebb nemzetek. Amig az elemi ismeretek megszerzését az elemi iskolák nagyarányú szaporítása által minden polgártártársunk számára könnyen hozzáférhetővé nem tettük, amig nem apasztottuk az analfabéták millióinak számát, amig lehetővé nem tettük, hogy a nemzeti társadalomban, mint tudatos elem helyezkedjék el minden egyén, amig a szellemi önállóság feltételeit a legáltalánosabban nem biztosítottuk, addig a gazdasági és állami függetlenség útjához, a magyar faj szellemi és gazdasági kultúrái felsőbbségének biztosításához nem jutunk el, addig csak a müveit nemzetek kegyelméből fogunk tengődni. Ilyen viszonyok között az uj egyetemeket követelő mozgalomnak egy időre meg kellene állania s a versengő 6 városnak hazafias kötelessége volna egyelőre várni. Ha pedig nem akarna várni, legjobban tenné, ha félre tett millióit az egyetemek helyett a népoktatásra fordítaná. Mert balgaj ság azt hinni, hogy a kultúrának csak a- egyeteinek segélyezésével lehet áldozatoz hozni s a kultúra decentralizációja csak egyet temek utján képzelhető el. Az igazi kultura- decentralizáció is csak jó népoktatás melleti lehet hasznos a nemzet egyetemére, a müveit nyugaton ezt az igazságot már jól tudják. De sajnos, a népoktatás kellő értékeléséhez mi még nem jutottunk el. Nálunk ma is több a leplezett ellenzője, mint nagylelkű támogatója. Pedig, amig az analfabéták százalékát jelentékenyen meg nem apasztottuk, (amire a tanfolyamok nem, hanem csak a népiskolák képesek) amig az iskola nélkül maradó csaknem fél millió gyermek számára elegendő iskolát nem állítottunk, amig az összes iskolákat kellő szinvonalra fel nem emeltük, addig a kulturálatlanság vádját 100 uj egyetem sem lesz képes nemzetünk fejéről lemosni. „A nemzet mélységeiből tör elő rendszerint az eredetiség termékeny ereje, a szellem igazi hatása“ hirdeti ékesszólóan W1 assies. Ebből a tételből is az következik, hogy előbb a nép lelkét kell megművelnünk s azután jöhetnek csak a diadalmas tudomány csarnokai; az uj egyetemek. Erkel-ünnep Gyulán, november 28-án. A halhatatlan mester születésnapjának századik évfordulóján szülővárosában, folyó hó 28-án rendezendő nagyszabású emlékünnepély iránt nemcsak Gyulán, hanem az egész vármegyében, sőt a szomszéd törvényhatóságok intelligens társadalmában is napról-napra fokozódik az érdeklődés. Az ünnepély fénypontja természetesen az esti koncert lesz, mely nívóját illetőleg nemcsak kiemelkedik, hanem páratlanul áll a vidéken rendezett és rendezendő hangversenyek krónikájában. Lapunk két utolső számában behatóan ismertettük az ünnepély tárgyában tett eddigi intézkedéseket és ezúttal csupán a hét folyamán történtek referálására szorítkozunk. Az ünnepély programja f. hó 16-án állapíttatott meg véglegesen, amikorra is dr. Lovich ödÖB polgármester újból összehívta az értekezletet, amelyen résztvett az Operaház kiküldöttje, Vidor Dezső titkár is, aki aznap délben érkezett Gyulára. Miután, mint lapunk múlt heti számában említettük, a hangverseny színhelye az Operánál tartott értekezlet alkalmával eldöntetlen maradt, Vidor Dezső operaházi titkár Gyulára érkezése után Mu-
